Békés Megyei Népújság, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-02 / 206. szám
W65. szeptember 2. 4 Csütörtök H úszón négymillió-ötszázezer íorintos költségvetéssel épül az ország legnagyobb vidéki törpevízmííve Békésen Két év alatt 41 kilométeres ivóvízhálózat — Mit mond a távlati tervekről dr. Búzás Gábor vb-elnökhelyettes és Kund Endre, a vízműtársulat vezetője mindenütt friss víz folyik a vezetékekből. Letették első félévi vizsgájukat a gépipari felsőfokú technikum I. éves hallgatói tervet készítettünk. Vagyis további 20 kilométerrel terveztük bővíteni a vízhálózatot. Elképzelésünket az országos szervek is jóváhagyták, annál is inkább, mert megtakarításunk következtében az eredeti 24 millió 500 ezer forintos költségvetésünkbe még ez a 20 kilométer vezetékbövítés költsége is belefér. A község számára ez kétszeresen jelentős. Egyrészt a rövidebb utcákban sem félig érül meg a törpevízmű-hálózat, hanem teljesen végig. Másrészt — ami ebből következik és nagyon fontos — az egész község valameny- nyi utcájában nem reked meg a víz sehol, hanem körforgása, állandó mozgása lesz. Vagyis — Ügy érzem, valamit még nem mondtunk el. Mégpedig azt, hogy a törpevízmű létesítését úgy terveztük: elsősorban a község külső kerületei, a perifériák lakói élvezzék e nagy munka első „gyümölcseit”. Így történt, hogy leghamarabb a IV., az V., a III. kerület kapott vizet. Ez azt jelentette, hogy a legnépesebb kerületek lakosait már a második év végén ott éreztük magunk mögött, közös ügyünk mellett, amit jó három évvel ezelőtt községünkben még nem mindenki fogadott lelkesedéssel. B. I. — Nem mindenki értett egyet községünkben a törpevízmű létesítésével, Néhány tanácsülésünkön is forró volt a levegő. Mert tanácstagjaink némelyike sem lelkesedett a vízmű vési tésért. Hiszen ezt nem az állam pénzéiből, hanem a lakosság forintjaiból kellett létrehozni. S ha hosszú hetek kellettek is hozzá, végül is győzött a ta_ nácstagok és a községbe! iek többségének messzebfolátása, a haladóbb felfogás. így beszél dr. Búzás Gábor, a községi tanács vb-elnökhelyettese arról a nagy munkáról, amit több mint három évvel ezelőtt kezdtek el ebben a húszezernél jóval több lakost számláló nagyközségben. Majd így folytatja: — Hogy nagy dolgot váltunk valóra és nem is rosszul, azt az Orosházáról, Gyuláról, sőt Érdről érkező tanácsi vezetők mondták el az utóbbi hónapokban- Valamennyien azért jöttek községünkbe, hogy tanulmányozzák a társadalmi erővel épülő törpevízmü létesítését. Közben a szomszéd szobába Invitál dr. Búzás Gábor. A nagy barna ajtón kis fekete tábla. Rajta a felirat: Békési Vízmű Társulat. Bent a korát meghazudtoló 70 éves Kun Endre fogad bennünket, aki több mint három évvel ezelőtt másodszorra szakította félbe nyugdíjas pihenőjét, hogy teljesítse a község vezetőinek kérését és tervezője, majd vezetője legyen a békési vízműnek. Első mondataiból érződik: arról- kérdezősködöm tőle, ami szívéhez és egész lényéhez minden másnál közelebb áll. Fél asztalnyi térképet vesz elő, vaskos dossziékat tesz asztalára, miközben máris a törpevízmü történetéről beszél: — Nem lehet erről csak úgy beszélni, hogy ne az elején kezdjem: 1962-nél. Erre az évre a tervek szerint hat kút létesítése volt beütemezve. Az óv végére azonban egy kilométer hosszan már a vezetéket is megépítettük. Ezután következett az igazán kemény két esztendő, 1963 és 1964. Itt kell elmondanom, hogy a Békési Vízmű Társulat saját műszaki gárdával, adminisztrációs apparátussal rendelkezik. Mi irányítjuk a vízmű vezetékének építését végző népes munkáskollektívát is. Rajtuk, ezeken a derék békési embereken múlott, hogy 1963 novemberében már 33 kilométer vízvezeték megépüléséről adtunk jelentést a községi tanács végrehajtó bizottságának. Ez azt jelentette, hogy nem egészein egy év vezetékszerelése egyszeriben kilencezer lakos számára hozta csaknem kiskapuja elé a vizet. Míg a múlt év december utolsó napjaiban már 41 kilometer hosszan épült ki a vezeték. Az idén 10 kilométer hosszan terveztük a hálózatot tovább bővíteni. S hogy jobban megértsem, hol tart jelenleg nem eredménytelen erőfeszítésük, Kun Endre bécsi ismét elém teríti a nagy térképet. A rajta látható vastag és vékony, illetve szaggatott vonalak labirintusában próbál eligazítani. Majd tovább beszél a hálózatról, a község hónapról hónapra változó ivó- vízellátásáról, amelynek valóra váltása 24 millió 500 ezer forintba fcerüL — Eredetileg ©0 kilométer hosz- szan terveztük megépíteni a község törepvízművét — lapoz az egyik dossziéban Endre bácsi. — Azonban a saját alkalmazásban levő fizikai munkások, s a műszakiak nagyszerű egymásratalá- lása olyan pénzmegtakarítást eredményezett, hogy nemrég pótTerven felül tervezzük az Oncsa- telepen a hetedik kút fúrását is. Néhány másodperces csend üli meg a barátságosan berendezett szobát. A csendet ismét Kun Endre bácsi töri meg: — Ha minden jól megy, október második felében az I. kerületben teljesen, míg a II. kerületben félig elkészül a vízhálózat. Ezzel további ötezer fogyasztó jut jó ivóvízhez. Távozni készülök, amikor dr. Búzás Gábor, a községi tanács vb- elnökhelyettese kézfogás közben megjegyzi: Augusztus 31-én vizsgázott a gépipari felsőfokú technikum békéscsabai konzultációs csoport I. évfolyamának harmincöt hallgatója, 95 százalékban megfelelő eredménnyel. A hallgatók Békés megye üzemeiben dolgoznak, előzőleg gépipari technikumot végeztek vagy gimnáziumi érettségi után kétéves szakin u nk ás gy a korlattal rendelkeznek. A főiskola februárban kezdődött, ez volt az első félévi vizsga. A felsőfokú technikum űjab'o hasonló osztálya 1966 Ő6zén alá* kul meg, aminek az előkészítő tanfolyama előreláthatólag még ez év novemberében kezdődik, a felvételi vizsgára pedig 1966 májusában keriil sor. Az előkészítő tanfolyamra Békéscsabán, a Tech. nika Házában lehet majd jelentkezni. KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! FELKÉRJÜK A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY AZ őszi cipöjavításait már most hozza be részlegeinkhez A TORLÓDÁSOK ELKERÜLÉSE VÉGETT. EGYBEN KÖZÖLJÜK, HOGY MEZÖBERÉNYI TELEPÜNK mindennemű bűrruházati cikkek festését RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA. FIGYELMES KISZOLGÁLÁSSAL ÉS PONTOS MUNKÁVAL ÁLLUNK MIN DEN IDŐBEN A LAKOSSÁG RENDELKEZÉSÉRE! KÖRÖSVIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ VEZETŐSÉGE 369 Tekintély és bírálat A vállalatok, üzemek vezetőinek többsége ma már egyre inkább belátja, hogy a dolgozók véleményének meghallgatása, a jó javas, latok elfogadása nélkül nem tudnak megfelelő termelési eredményt elérni. A legtöbben közülük őszintén örülnek a helyes észrevételeknek és egyáltalán nem tartanak attól, hogy csorba esik a tekintélyükön, ha a dolgozók egy- ben-másban okosabbaknak bizo. nyúlnak náluk. Akad azonban olyan vezető is, aki önnön biztonságát, nyugalmát félti attól, hogy a közvetlen környezetéhez tartozó munkatársain kívül más is beleszóljon az irányító, szervező munkába, nem tűri a bírálatot és „erős kézzel” igyekszik azt megakadályozni. Pedig a kritika természetes velejárója mai életünknek, ami nem marad el ilyen esetben sem. csak éppen más úton-módon, rendszerint „var. gabetükkel” jut a címzett fülébe. Ez azután — mint tudjuk — súlyos ellentétekhez vezethet, mert két táborra — a vezetőhöz húzó és a vele szemben álló csoportra — szakíthatja a kollektívát és kialakulhat egy nézet, amit talán legjobban ez a közmondás fejez ki: „Ne szólj szám, nem fáj fejem.” „Minek beszéljünk?” — tette fel a kérdést nemrég egy munkás, amikor az üzemben tapasztalható hibákról beszélgettünk, aztán hoz. záfűzte még: „Csak falra hányt borsó lenne, ráadásul valamilyen formában még meg is torolnák. Számtalan módja van annak ...” Abban az üzemben többeknek is ez volt a véleménye. Vajon milyen állapotok uralkodhatnak ott? Bárki saját magáról tudja, mit ér a munkája, ha valami gond-baj gyötri, s mit ér az, ha nyugodtan dolgozhat, felszabadultan a gondoktól. Mert a becsületes munkásoknak gondot okoz a hanyagság, az ésszerütlenség, a pazarlás és minden más hiba, ami a termelés eredményességét akadályozza. Legtöbbször meg is keresik a módját annak, hogy a saját portájukon hogyan lehetne változtatni rajta. De ha véleménynyilvánítás esetén retorziótól kell tartaniuk, vagy tudják azt, hogy kár a szóért, úgysem történik semmi, akkor bizony elmegy a kedvük tőle. Az a légkör, ami egy-egy üzemben kialakul, a vezető egyéniségét is'visszatükrözi. Aki jól ért a munkájához, tevékenységét pedig a közösségért, a társadalomért érzett felelősség hatja át, tehát szakmai és erkölcsi vonatkozásban egyaránt olyan magaslaton áll, amit a mai vezetőktől joggal elvárhatunk, csak hálát érez az őszinte bírálatért, amiben a közösség segítő szándéka sűrűsödik. Az ilyen vezető tudatosan törekszik munkatársai képességeinek érvényesítésére, gyümölcsöztetésére. S ez hozzátartozik az emberek egyéni sorsával való törődéshez is. A vezetőnek nálunk „emberközelben” kell élnie. De nézzük meg az érem másik oldalát is. Sokszor egy jó szó elég, hogy valaki új erőre kapjon és na. gyobb lendülettel folytassa a mun. kát. Hátha még olyan megbecsülésben részesül, hogy elfogadják és megvalósítják valamilyen javaslatát, aminek aztán a kézzel fogható eredménye is megmutatkozik! A munkás, ha szőkébb is az a terület, amelyen dolgozik, mint a vezetőé, éppen úgy vágyik az elismerésre, s a maga lehetőségeihez mérten az elgondolásaival is igyekszik hozzájárulni a termelés sikeresebbé tételéhez. Kinek van joga ahhoz, hogy ezt megakadályozza? A megbecsüléssel együtt a felelősségtudat is erősödik az emberekben, jobban magúkénak érzik azt az üzemet, amelyben dolgoznak. Olyan erő ez, ami nélkülözhetetlen a mi társadalmunkban, s húszéves eredményeink nem kis mértékben ennek köszönhetők. Szélesítsük tehát az üzemi demokráciát, emeljük magasabb szintre a munkások aktivitását. Nem engedhető meg, hogy a kritikai légkört a merev visszautasítás, a félremagyarázott tekintély- védelem elrontsa. Csak az ügyeskedőnek elviselhetetlen a bírálat, mert kiderítheti, hogy méltatlan a beosztására. A kényelemszeretet, az önelégültség, az elbizakodottság, a szakmai gőg, az újtól való félelem, a korlátoltság az ellenfél, ezeket kell leküzdeni. Nem kevesebb forog itt kockán, mint a további előrehaladásunk üteme. Pásztor Béla Több turnus a mezőgazdasági szakmunkásképzésben Megyénk termelőszövetkezeteiben szeptember 1-vel 1265 mező- gazdasági tanuló áll majd munkába. A szakmunkástanuló-iskolák — Békés, Kétegyháza, Elek, Szabadkígyós — igazgatósága máris intézkedett, hogy a szeptember 1-én kezdődő tanév ünnepélyes nyitására 510—520 mezőgazdasági tanuló jelenjen meg a szakmához szükséges tudományos ismeretek elsajátítására. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya úgy tervezte, hogy az első éves tanulókat szeptember elsejével elméleti képzésre hívják. Miután a megye túlteljesítette a tanulószervezés előirányzatát, így szó van arról, hogy az első éves tanulók elméleti képzését a megye iskoláiban több turnusban valósítják meg. Lehetőséget ad erre az iskola rendtartása is. Békésen az öntözéses és a szántóföldi gépészek 5—5 hónapot töltenek, míg Szabadkígyóson és Eleken a zöldség- és állattenyésztés szakma elsajátítására jelentkezettek 3—3 hónapot tanulnak. A növénytermesztő gépészek elhelyezése biztosított, mert Kétegyháza fogadja a fiatalokat. Az első éves tanulók itt tíz hónapon át ismerkednek a szakmával, ugyanakkor a másod- és harmadévesek 5—5 hónapon át tartózkodnak az intézetben. A speciális szakmát választók — dísznövénytermesztő, juhász, halász, gyümölcstermesztő — elméleti képzését a szomszédos megyékkel együttműködve szervezték meg. Azok az első éves tanulók, akik eddig nem kaptak értesítést, hívólevelet valamelyik iskolától, szeptember elsejével a gyakorlati munkát abban az üzemben kezdjék el, amelyikkel a szerződést kötötték. Beiskolázásukra egy későbbi időpontban kerül sor — kö- ’ zölte szerkesztőségünkkel Vámos László, a megyei mezőgazdasági | osztály tanulmányi felügyelője.
