Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-06 / 184. szám

tS€5. augusztus 6. 2 Péntek A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Minisztertanács elnöke tájékoztatta a kormányt a guineai párt- és kormányküldött­séggel folytatott tárgyalásokról A Minisztertanács a tájékoztatót jóváhagyólag tudomásul vette. A földművelésügyi miniszter jelentést tett a kormánynak a nyári mezőgazdasági munkák végzéséről és az őszi munkák elő­készületeiről. A kormány a jelentést megtár­gyalta és megállapította, hogy a termel őszö ve tkeze tek tagjai, az állami gazdaságok dolgozói és az aratásban részt vevő munkások, szakemberek erőfeszítései nyo­mán a betakarítás a kedvezőtlen időjárás ellenére is általában eredményesen halad. Fontos, hogy a helyi adottságoknak megfelelő­en használják ki gazdaságosan a gépeket és helyesen elosztva a kézi erőt, törekedjenek arra, hogy az egyébként kedvező termés mi­nél kevesebb veszteséggel kerül­jön magtárba. Minthogy a gabonabetakarítás ideje, s a kukorica, a rizs, a nap­raforgó és más növények vegetá­ciója megkésett, később lesz az érés is, ezért előreláthatóan min­den eddiginél nagyobb őszi mun­katorlódás várható. Ezért a kormány felkéri a me­zőgazdaság dolgozóit, jó munka­szervezéssel készüljenek fel az őszi munkák eredményes elvég­zésére. Az őszi mezőgazdasági munkákban a legfőbb cél, hogy a kenyérgabona vetését — az előző évivel azonos nagyságú területen — október végéig, az őszi termé­nyek betakarítását és a mélyszán­tást még a fagyok beköszöntése előtt befejezzék. A kormány kötelezte az érde­kelt minisztereket: gondoskodja­nak róla, hogy az őszi munkák el­végzéséhez és a kenyérgabona el­vetéséhez szükséges vetőmag, műtrágya és más anyagok, alkat­részek kellő időben a mezőgazda- sági üzemek rendelkezésére állja­nak. A kormány ezután napi ügye­ket tárgyalt. (MTI) Kitüntették a vízügyi szolgálat árvédelmi hőseit A Belügyminisztérium központi klubjában csütörtökön Dégen Im­re, az Országos Vízügyi Főigazga­tóság vezetője átadta az Elnöki Tanács által adományozott ki­tüntetéseket és az Árvízvédele­mért érmeket az árvédekezésben hősiesen helytállt vízügyi dolgo­zóknak, pártmunkásoknak és a vízgazdálkodási társulatok leg­jobb munkásainak. Az ünnepségen 97-en vették át a Munkaérdemrend ezüst foko­zatát, százötvenen pedig a Mun­kaérdemrend bronz fokozatát kapták. Dégen Imre fogadást adott a kitüntetettek tiszteletére. * * * Megyénkből a „Munkaérdem- rend” bronz fokozatát kapták: Megnyílt az Izraeli Kp. 15. kongresszusa Tel Aviv Tel Avivben megnyílt az Izra­eli Kommunista Párt 15. kong­resszusa. A kétszázötven küldött mindenekelőtt jóváhagyta a na­pirendet. Ezután Ldtvak, a Tel Aviv-i területi pártbizottság tit­kára mondott üdvözlő beszédet, majd Mikunisz, a párt főtitkára tartott beszámolót. (MTI) Boros Ferenc, a gyulai vízüqyi igazgatóság gátőre, Gyöngyösi Gázár és Szőke Szabolcs, a gyulai vízügyi igazgatóság főmérnökei. Washington Mcnamara hadügyminiszter szerdán közölte a szenátus költ­ségvetési bizottságával, hogy a közeid jövőben mintegy 340 000 fővel kívánják növelni az ameri­kai fegyveres erők létszámát. Bár Johnson elnök korábban azt mon­dotta, hogy Dél-Vietnamban je­lenleg csak 50 000 főnyi újabb katonai egységet küldenek, a had­ügyminiszter szavaiból kiderült, hogy a Pentagon már az újabb csapaterősítések tervén dolgozik. Az amerikai hadvezetést a Vi­etnamban követendő katonai tak­tika módszered foglalkoztatják. A tábornokok egy része azt követe­li, hogy az USA fegyveres erői összefüggő nagyobb támadásokat hajtsanak végre a szabadsághar­cosok éllen, s az akciók sikere esetén igyekezzenek megtartani az elfoglalt területet. Ehhez azon­ban körülbelül 300 000 főnyi ame­rikai erőre, valamint a szétzüllő- ben levő dél-vietnami hadsereg megszilárdítására és teljes fel- használására lenne szükség. A Hirosima az évforduló előtt Hirosima Amint az AFP jelenti, 30 ezer ember érkezett Hirosimába szer­dán és csütörtökön, hogy ma részt vegyen az amerikai atombomba felrobbantásának 20. évfordulója alkalmából rendezendő megemlé­kezésen. A japán kormány, amelynek po­litikáját kellemetlenül érinti az Amerika-eilenes és békebarát megnyilvánulás, a háború befeje­zése óta egyszer sem képviseltette magát miniszterelnökkel a hirosi- mai ünnepségeken — írja az AFP tudósítója. A megemlékezésen ez­úttal sem a meghívott Szato mi­niszterelnök, hanem Hasimoto ka­binetfőnök képviseli majd a kor­mányt. Az ünnepségre érkező külföldi vendégek között ott van Fjodor Zaharov, a szovjet Vöröskereszt alelnöke és Liu Ning-ji, a Kínai Országos Népi Gyűlés állandó bi­zottságának alelnöke. Pénteken reggel nyolc órakor, a bomba robbanásának pillanatá­ban — húsz évvel később — a bél­és a külföldi vendégsereg egyper­ces néma gyásszal emlékezik meg a tragédiáról. (MTI) terv elfogadása 14—16 milliárd dollárba kerülne és előrelátható­lag az ilyen akciók nagy veszte­ségekkel járnának. A katonai és politikai taktika kérdéséről számolt be csütörtö­kön délután Taylor, a távozó sei - goni nagykövet Johnson elnöknek és katonai tanácsadóinak. A csü­törtöki megbeszélésen Taylor utódja, Cabot Lodge is részt vett. i A volt nagykövet azt mondotta í az újságíróknak, hogy nem hisz j egy átfogó és gyors katonai győ­zelem lehetőségében, mert az a gerillaháború körülményei között nem képzelhető el. (MTI) Cinikus Néhány esztendővel ezelőtt Párizsban, a NATO fontaineb- leau-i főhadiszállásán egy újság­író jegyezgetett. Az íróasztal másik oldalán egy dús fekete hajú tábornok ült és feleit a hírlapíró kérdéseire. — Sikeresen végrehajtottam egy parancsot, amely hozzájá­rult a háború gyors befejezésé­hez. Semmiféle személyes érzé­sem nem volt és ma sincs. Ha parancsot kapnék, hogy holnap dobjam le a még pusztítóbb hid­rogénbombát, ugyanígy megten­ném. A tábornok, aki ezeket a sza­vakat mondotta, a szövetséges légierők európai parancsnoksága háborús tervezési osztályának vezetője volt, név szerint Paul Warfield Tibbets. A parancs, amelyről beszélt, a hirosimai atomtámadásról kiadott utasítás volt.' Az újságíró egy másik férfit is megkérdezett ugyanerről az ese­ményről. Tibbets — azóta tragi­kus hírhedtségű — repülőgépén 1945. augusztus 6-án ott állt ké­szüléke mellett a radarkezelő Joe A. Stiberik. Ez a férfi ma elektroműszerész, ö másképp be­szélt: — Szörnyű érzés volt, amikor megtudtuk, mennyi embert pusztítottunk el... Egy harmadik férfit azonban nem kérdezett meg az újságíró. Nem kérdezhette meg, mert ez a férfi hol börtönben, hol elme­gyógyintézetben ül a mai Ame­rikában. Ez a férfi Claude Ro­bert Eatherly, egykori őrnagy, an­nak a Straight Flush nevű ameri­kai repülőgépnek a parancsnoka, amely a hirosimai támadás előtt megvizsgálta a meteorológiai körülményeket, tehát tulajdon­képpen hozzájárult ahhoz a dön­téshez, hogy az amerikaiak egyetlen atombombával mintegy 90 000 hirosimai polgárt öljenek meg. Ez a férfi esztendők óta a legsúlyosabb lelkiismeretfurda- lástól gyötörve írásban és szó­ban szüntelenül emlékezteti a vi­lágot: 1945. augusztus 6-án iszo­nyatos bún történt az emberiség ellen és mindannyiunk köteles­IAKAT0S ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Fáraók és piramisok A Pentagon újabb csapaterősítések tervén dolgozik M. Luther King Washington Több mint tízezer ember vett részt Washingtonban szerdán azokon a gyűléseken, amelyeken dr. Martán Luther King, a Nobel- díjas néger polgárjogi vezető mondott beszédet. King rámuta­tott, hogy a színes bőrű lakosság még az Egyesült Államok főváro­sában is szenved a megkülönböz­tetésektől. A négerek többsége elavult, az egészségre veszélyes házakban lakik, nem jut megfe­lelő munkaalkalomhoz, így kö­zülük kerül ki a washingtoni munkanélküliek túlnyomó része. A négerek ellen gazdasági meg­különböztetéseket is alkalmaznak, noha Washington lakosságának mintegy 60 százaléka színes bőrű. Dr. King az elmúlt hetekben az északi nagyvárosokban — Chicagóban, Clevelandiban, Phila­Washingtonban delphiában — vizsgálta a néger lakosság helyzetét és tapasztala­tairól személyesen számolt be Johnson elnöknek. King rámuta­tott: valószínű, hogy a nagyvá- sok színes bőrű lakossága a közel­jövőben tömegmozgalommal vív­ja ki a hátrányos megkülönböz­tetések megszüntetését. King megelégedését fejezte ki, hogy az amerikai törvényhozás több hónapos vita után szerdán végleges formában elfogadta az úgynevezett választójogi tör­vényt, amely állami beavatkozás­sal akarja biztosítani a déli nége­rek részvételét a szavazásokon. Ugyanakkor azonban rámutatott, hogy a törvény a színes bőrű la­kosság problémáinak csupán egy összetevőjét oldhatja meg. Sajtókonferenciáján egyébként King a vietnami háború ellen fog­lalt állást. (MTI) Csaknem teljes feledésbe me­rült már az ókori Egyiptom cso­dálatos kultúrája, amikor az 1798—99-es francia hadjárat ide­jén Bonaparte, a későbbi Napó­leon császár egyik tisztje a höm­pölygő nagy folyam, a Nílus part­ján hármas feliratú kőtáblára lelt. A titokzatos tábla szövegét hieroglifákkal, óegyiptomi démo- nikus írással és görögül vésték a kőbe. Így került a múlt század emberének kezébe egy letűnt év­ezredeket őrző kapu kulcsa... A kulcs segítségével azután fel­tárult a csodálatos múlt, megfej­tették a hieroglifákat, felfedezték a királysírokat, a fáraók gazdag temetkezési helyeit, melyek a mú­miákon kívül az akkori élet va­lamennyi részére vonatkozó, hihe­tetlenül gazdag leletanyagot falaik közt rejtettek. A sírok feltárása után a modem tudomány olyan bőséges anyaggal és ténnyel ren­delkezett — a mintegy harminc egyiptomi uralkodódinasztina szin­te minden korszakáról —, hogy világosan elénk tárult az egyes fáraók uralkodása idején szoká­sos divat, az akkori művészet, irodalom, földművelés, kézműves­ség, az élet legkülönbözőbb jel­lemzői, az uralkodók, a nép élete. Kairó legnagyobb múzeumában — ahol a felbecsülhetetlen érté­keket egy-egy teremben több rendőr is őrzi — Ahmed Szoli­mán kairói barátom kalauzolt igazán nagy szakértelemmel. Az egyiptomi múzeum híres Tutankámen gyűjteménye csak­nem kétezer tárgyat tartalmaz. Ha csupán felületesen tekinti meg a látogató, legalább egy napjába kerül. Türelem és idő kell a sok mű­emlék alapos megvizsgálásához — magyaráz a gazda otthonossá­gával Ahmed Szolimán —, hiszen nemcsak Tutankámen fáraó tá­bori asztalát, kedvenc sakkját, gaztett! sége küzdeni a bűn megismétlő­dése ellen. Való igazság, hogy iszonyatos bún történt húsz esztendeje Hi­rosima felett. Az anyag elemi ré­szeiben rejtőző energia pusztíta­ni segített, ahelyett, hogy építe­ni segítette volna az embert. Van abban valami hátborzonga­tóan cinikus, hogy az első atom­bombát az amerikai hadügymi­nisztériumban „Little Boy”-nak, azaz kisfiúnak nevezték el, mintha csak gondoltak volna akkor már arra, hogy hamaro­san megkezdődik ennek az első tömegpusztító fegyvernek a mintájára még nagyobb és ve­szedelmesebb, még több ember életét fenyegető atom- és hidro­génbombák gyártása. Politikai számítás, háborús matematika volt az. amely az amerikaiakkal a náci Németor­szág teljes veresége és a még le nem vert Japán ellen két nappal később hadba lépő Szovjetunió katonai lépése előtt ledobatta az atombombát. Ennek a politikai számításnak, háborús matema­tikának egyik alapja az volt, hogy a Pentagonban úgy képzel­ték: a nukleáris fegyver csak az amerikaiak kezében van és le­het, s mint afféle ijesztő eszköz, alkalmas lesz arra, hogy a rette­gés és fenyegetés légkörében va­lamiféle „amerikai évszázad” születését segítse. Azoknak, akik a hirosimai há­zak fölé küldték húsz esztende­je a „Little Boy” nevű bombát, s akik ma újabb atomháborús terveket forgatnak fejükben, s azt emlegetik, hogy „Vietnam­ban is itt az ideje a nukleáris fegyverek használatának” —, tehát az amerikai imperializ­mus legszervezetebb háborús gyújtogatóinak arra kell gon­dolniuk: ma már nem lehet bün­tetlenül városok és országok fölé küldeni a pusztulás nukleá­ris bombafelhőjét. A világot pedig arra emlé­kezteti a hirosimai támadás hu­szadik évfordulója, hogy bátran és elszántan kell küzdeni a bé­kére és a népek életére törő imperializmus ellen. G. M. vagy 110 kilónyi színaranyból ké­szült szarkofágját láthatjuk itt, de megérint bennünket annak a kornak a levegője is, ahol ezeket a tárgyakat, egy ősi kultúra kifi­nomult ízlésének, művészi látás­módjának kifejezőit megalkották, s ezért talán különösen megér­demlik a rájuk fordított időt és figyelmet. A múzeum termeit járva elha­tároztuk, hogy estére meglátogat­juk az ókori Egyiptom emlékmű- óriásokba foglalt monumentális maradványait. Ugyanezen a na­pon a sejtelmes gizehl éjszaka vég­telen színházában ültünk, a tiszta, örökké felhőtlen, csillagos ég alatt, ott, ahol élesen elválik a városszéli zöld a végtelen porzó homoktengertől, a sivatagtól. Nemrégen öt évezredet megért kőszínészeket szerződtettek Kai­róba a fény és árny naponta megismétlődő lenyűgöző történel­mi játékához. A háttér Kheopsz, Keinen, Mükerinosz piramisa, sok tízezernyi rabszolga 2—3 évtize­des keze munkájának, az ember gigászi erejének tanúja és dicső­sége. Felébred a múlt, az Ezeregy­éjszaka. Tompán dübörögnek a dobok, ötven évszázad távlatából hallatszik a csatazaj, majd a győ­zelmi induló, s a nappal méltó- ságos néma szfinx, a Kefren fá­raó arcvonásait őrző Abu el Hol,

Next

/
Oldalképek
Tartalom