Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-04 / 182. szám
1965. augusztus 4. 4 Szerda fl nyári szünet a felkészülésé — Miért aggódnak és miért nem? Vizsgáznak az idénymunkások — Napi nyersanyagszükséglet:230 vagon A Mezőhegyesi Cukorgyárban a feldolgozási idény előtt A vasúti sínpár élét be fátyolozta a rozsda, oly rég nem gördült át vagon kereke rajta; a vontatók ütege ápolton, mégis elhagyatva vesztegel az udvar szegletiében, mint harckocsik — fegyverszünet idejében. A traktorok oldalán tábla: Magyar Cukoripar, Mezőhegyes. A kihaltnak tűnő gyártelep udvarán haladva önkéntelenül íogal- ■ mazódik a kérdés: mit csinál egy cukorgyár nyáron? Vannak állatok, amelyek végigalusszák a telet. Épp, hogy vegetálnak, gyűjtik az erőt tavaszra, amikor elkövetkezik az ő idejük. Akadnak tálán gyárüzemek, amelyek nyáron tétlenkednek, várva az őszt, mikor előrajzamak a munkások és feldü- börögnek a gépeik? — No. nem éppen így van. Ezt Haraszti Gyula mondja, a Mezőhegyesi Cukorgyár főmérnöke. — Való igaz, a mi üzemünkben szeptember 1-én kezdődik a munka dandárja és tart öt hónapon át. Ez a feldolgozási szezon. — Irigylésre méltó. Alig fél év alatt végeznek az egész esztendei munkával. — Csakhogy öt hónapig folyamatosan halad a termelés. A múlt évben szeptember elsején elindítottuk a gépeiket, és idén február 8-án kapcsoltuk le. Közben nincs megállás. Nincs nappal és éjszaka, nincs vasárnap vagy ünnep, nincs karácsony és nincs szilveszter. Váltják egymást a műszakok, özönliik a nyersanyag és áramlik kifelé a cukor. — S ha elakad ez az áradat? — Nagy baj. Sdk százezer forint kár. Nem szabad elakadnia. Éppen ezt alapozzuk meg most, a nyári hónapokban. A figyelmesebb szemlélő hamar észreveszi: a gyárnak csak a külső udvara elhagyatott. A gépek hatalmas csarnokában dohognak a berendezéseik, kopácsolás, siető munkások, innen-onnan is a munka zaja hallatszik. — A kifogástalan karbantartás a zökkenőmentes termelés feltétele — világosít fel a főmérnök. — Nyáron sincs munkaszünet. Különösen, ha azt alkarjuk, hogy a szezonban a legrövidebb kényszerszünet se okozzon kiesést, gondosan keil most dolgozni. A munkások váltott műszakban termelnék majd, a gépeiknek azonban a folyamatos üzem óriási próbatételt jelent. S ha a gépek állják a próbát, az mégiscsak az emberek érdeme. Az őszi, téli öt hónap tehát vizsga is, a cukorgyár vezetői, műszaki gárdája, munkásai most készülnek fel rá. — Erőművünk kazántelepét mintegy nyolcmillió forintos költséggel felújítjuk. (55 évvel ezelőtt épült!) A tűzitér módosításával szeretnénk elérni, hogy minden mázsa cukorrépa feldolgozásánál fél kiló szenet megtakarítsunk. (Egy évben majdnem 200 tonna.) A felújítások során az üzem műszaki fejlesztésére is gondolnak. Idén vákuum dobszűrőket szerelnék fel. amely a régi úgynevezett szűrősajt helyett termelékenyebben dolgozik. Az NDK-ból új centrifugák is érkeznek. A mostani idényben egy ember könnyedén végzi majd el azt a munkát, ami eddig nyolc munkásnak komoly fizikai megerőltetést jelentett. A korszerűsítésre munkaerőgondjaik is ösztönzik a gyár vezetőit. A cukorgyárban 400 fő a törzsgárda, a többiek idénymunkások. Tizennégy községből, környékbeli településről járnak be. Az. hogy mindinkább növekszik a munkaerő kereslet az országban, jó dolog Az ilyen idény jell oteel I dolgozó üzemék számára azonban évről évre növekvő gondot jelent. — Embereik százaival — akik korábban e«°tleg nem is iártak gvár körnvékén — eav-két nan alatt elérni a program szerinti tér. mélést — nem kis dolog. — S valón a munka ..felfuttatása” közepette nem feledkeznek meg a dolgozók balesetvédelméről? — A legutóbb befejeződött termelési évben szépen javult a baleseti statisztikánk — mondja Brezina Rezső párttitkár, — Az új munkavédelmi törvény előírja: ahol eddig csak gyakorlati Oktatás volt, most szabályos vizsgát kell tenni a dolgozóknak a balesetvédelem tudnivalóiból. Ehhez tartjuk magunkat, s a biztonság- technikai megbízott és a műszaki vezetők részvételével a munkába állás után minden dolgozót — aki veszélyes munkahelyen van foglalkoztatva — levizsgáztatunk. A mezőhegyesi gyárban nem aggódnak a szeptemberben kezdődő hajrától. Ügy érzik, jól felkészültek. Egy dolog azonban mégis nyugtalanítja őket. A kazántelep és a mészkemence falazati munkáit nem látják a határidőre biztosítottnak. Az ÉM 30-as vállalat szakmunkásai igyekeznek mindent megtenni, hogy a rekonstrukciós munkák időben elkészüljenek. Jelen pillanatban még elmaradtak az ütemtervtől. Remélhető, hogy augusztusban ez a gond is megoldódik. Az idén jó termés ígérkezik cukorrépából. Előzetes számítás szerint 36 ezer vagon répa feldolgozása vár a mezőhegyesi gyárra. Ez napi 230 vagont jelent. Szüntelen áradással, öt hónapon át. A gépek, a bonyolult, hatalmas berendezés rövidesen ra.itra készen áll. De hogy az éjjel-nappal zakatoló gigászi munka a legparányibb fennakadás nélkül, tervszerűen haladjon, az mégiscsak az emberek munkájának eredménye lesz. Vajda János Sikeres Békés megyei napok Szarvason Az FM Mezőgazdasági Kiállítási Iroda rendezésében július 2tí-tól augusztus 3-ig legelőgazdálkodási kiállítást rendeztek Szarvason. Az ország különböző részeiről, főként az alföldi megyékből ezernél több mezőgazdasági szakember tekintette meg a kiállítás értékes anya- i gát. A megyei tanács vb mezőGimnazisíák a pult mögött gazdasági osztályának kezdeményezésére július 31-én és augusztus 1-én a legelőgazdálkodási bemutatót Békés megyeiek látogat, ták. Összesen 280 mezőgazdasági szakember, tsz-elnök utazott az említett napokon Szarvasra — az orosházi járás nem képviseltette magát —, hogy megbizonyosodjanak az ősgyep gazdaságos hasznosításáról. Megyénk szakembere, it, tsz-elnökeit Varga Lajos megyei főagronómus fogadta. A szarvasi ÖRKI külön ankétot rendezett a Békés megyei nap tiszteletére, melyen Szabó János, az ÖRKI gazdaságvezetője és Kovács Imre, az FM legelőgazdálko- dási főelőadója mondott vitaindító előadást, s válaszolt a feltett kérdésekre. Csak fehér köpenyben? Ily Két harmadikos gimnazista, Lévai Magdolna és Vajda F.rzsébct ismerkedett Pcthő Dezső boltvezető mellett egy hónapig a MÉK békéscsabai 1. számú boltjában a zöldséges szakmával. Mindketten elhatározták, hogy. érettségi után valamelyik föld- mű vessző vetkezet felvásárlói lesznek. en is van...: Pótolhatatlan ember? Ügy látszik, igen. A körösladányi ajándékboltnál ezt plakáttal is hirdetik. Felirata szerint: „A bolt augusz-; tus ötödikéig szabadság miatt zárva". Ha helyesen értelmezzük az egyébként félreérthető szöveget (ami nem jelöli, hogy mire vagy kire vonatkozik a szabadság). akkor a helyiek egyik népszerű boltjának vezetője ez alkalommal pótolhatatlan ember. Olyannyira, hogy az illetékesek azt is megengedhetik maguknak, hogy a boltvezető szabadságideje alatt zárva tartsak az üzletet. Ez is üzlet? —We— Befejeződtek a középiskolai és az egyetemi felvételek, ki-ki megkapta az értesítést, felvették-e vagy sem. Az előbbiek, érthetően, boldogok, úgy érzik, övék a világ. Az elutasították táborában pedig nagy a keserűség: mi lesz? Van-e így értelme az életüknek? A mi társadalmunk elsősorban arra született, hogy a dolgozó ember rangját megteremtse. Hogy az élet terheit vállán cipelő kétkezi munkást is az alkotó ember magas polcára helyezze. Jórészt a kezdeti idők tévedései, felelőtlen ígéretei okozták, hogy mégis minden fiatal ma is fehér köpenybe álmodja magát, vágyai netovábbja a szellemi munkakör. S itt maradt a múltból az a torz szemlélet, hogy a szellem régióiba csak az emelkedhet, aki hátat fordít a kétkezi munkának. A szocialista társadalomban mindenki tanulhat és művelődhet. A tanulás mindannyiunk eleven joga. Sokan — felelős vezetők is — ezt a jogot úgy értelmezték, hogy legyen minden értelmes ember orvos, mérnök, pedagógus, művész. Hogy ki teremti meg a mindennapi javakat? Ezt a feladatot — úgy látszik, azoknak szánták, akik valamilyen okból mégsem tanulhattak. Sajnos, a közvélemény is így formálódott: tanulni, egyetemet, főiskolát végezni, fehér köpenybe bújni, búcsút mondani a gépeknek, a kalapácsnak, a munkapadnak. Ez az igazi karrier a szocializmusban ... Hát nem ez, illetve nem csupán ez. Nem lehet mindenki tervező, irányító, gyógyító, nevelő. A terveket, ötleteket meg is kell valósítani. Esztergályosok, kőművesek, rakodómunkások, búzatermelők' és állatgondozók is kellenek. A javak bőségét, világunk alapját ők teremtik meg. A szocialista társadalom éppen azt jelenti, hogy az építők, a javak termelői is részesei legyenek a tudásnak, a művelődésnek. A szocialista társadalom éppen azt kell jelentse, hogy a művelt ember nemcsak fehér köpenyben képzelhető el, s azt is, hogy a kiművelt emberfők sokaságából kell toboroznunk a javak jövendő termelőit. A megbecsülést, a társadalmi rangot nálunk a kiemelkedő jó munka teremti meg, akár sebész- professzorról, akár a rakodómunkásról van szó. A mai követelmények mellett csak nagy tudású, művelt ember alkothat kimagaslót a tervezőasztal mellett, a bányák mélyén s a földeken is. A szocializmusban eppen ezért nem az a cél, hogy minden tanult ember irodában, műteremben vagy laboratóriumban szorgoskodjék, inkább az a követelmény, hogy minden munkaposzton művelt, nagy tudású dolgozó ember álljon. Társadalmunk megbecsüli az orvost, a mérnököt, a pedagógust, a művészt, s munkájukhoz sok segítséget is ad. Az eszménykép, a legmegbecsültebb ember mégis a javakat termelő, a gépeken dolgozó művelt munkás volt és marad. Az, aki a javak bőségét megteremti. Az a fiatalember korunk eszményképe, aki iskolái elvégzése után a gépek mellé áll alkotni, teremteni, hogy képességeivel, tudásával művelje a termelés célszerűségét, rendjét. Korunk eszményképe az a fiatalember, aki alkotásnak tekinti, s az alkotás színvonalára emeli a kétkezi munkát. Kedvvel és hittel dolgozik, mert pontosan látja megtisztelő helyét a társadalomban. Láltja, hogy a napi munka csak egyharmada az életének, a másik kétharmada arra való, hogy élvezze az anyagi, az erkölcsi és a kulturális javakat. Azokat, amelyeket ő is segített előállítani, s amelyek, ha jól dolgozott, öt illetik meg leginkább. Sokak számára az idén is nagy csalódást okozott, hogy nem jutottak be a középiskolába vagy az egyetemre. Veszni látják a fehér köpenyt, amelyet megálmodtak. Ha azonban reálisan mérik fel helyzetüket, ha számot vetnek a lehetőségekkel, be kell látniuk, hogy a boldogulás s a megbecsülés felé a mi világunkban leginkább a javakat termelő alkotó munka visz. S ilyen munkára mindig van lehetőség. Kékesdi Gyula Cikkeink nyomán Levelet kapott szerkesztőségünk a napokban a Szolnok és Békés megyei Fűszer és Édesség Nagykereskedelmi Vállalattól. Idézünk a levélből: ..örömmel tapasztaljuk, hogy lapjukban rendszeresen foglalkoznak a kereskedelemmel, ezen belül a vállalatunk forgalmazta élelmiszerekkel. A július 6-i, 8-i, 13-i, és 14-i számban megjelent cikkekkel kapcsolatban észrevételeket teszünk: — Helytálló a 13-i cikkben a boltvezetőiknek az a véleménye, hogy májkrémből és vagdalt húsból nincs elegendő készlet. E cikkeket a Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszer Főigazgatósága osztja el a területi FŰSZERT vállalatok között, lévén ezek úgynevezett „szűk keresztmetszetű áruk”. A reális értékelés végett közöljük azt is, hogy a májkrém- és húskonzervellátás terén a múlt év azonos időszakához viszonyítva lényeges javulás mutatkozik: az idei negyedévben 36 százalékkal több májkrémet és húskonzervet hoztunk forgalomba, mint a tavalyi év azonos időszakában. Az egyre növekvő igények kielégítésé. re vállalatunk még jobb áruellátásra törekszik...” Nemrégiben lapunk hasábjain írtunk arról, hogy miért nem veszi át a hulladékot a MÉH Bu- csán. Cikkünk nyomán a Csong- rád—Békés megyei MÉH Vállalattól levelet kaptunk, amit az alábbiakban rövidítve közlünk-' Vállalatunk törekszik arra, hogy a lehető legkisebb helységben is működjön legalább egy önként vállalkozó MÉH-megbízott, aki a községében átveszi a hulladékot. Ezen MÉH-megbízottaknak az e tevékenységükből származó jövedelmük az adottságoktól függő kis forgalom miatt természetesen csak havi 100—200 forint. Ez csak jövedelempótlást jelent számukra, így egyéb foglalkozásuk mellett végzik a MÉH-megbízatást. Természetesen ez magával hozza azt, hogy nem minden esetben tudják átvenni a nap minden órájában a bevitt hulladékot, s ez kellemetlen, panasz forrása is. Megbízottainkkal együtt igyekszünk azonban a legminimálisabbra csökkenteni és kedvezően elintézni, hogy a hulladékátvételnek sehol se legyenek akadályai.
