Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

19#5. augusztus 27, 5 Péntek Tanulás, munka, sport és csillagok — Három év után a körösladányi Arany János utca 2-ben — t j hotel épül a siófoki szállodasoron. (Fotó: Esztergály) Ma a kedvtelések korát is éljük. Sok-sok fiatalnak, öregnek akad hasznos és kellemes „bolondériá- ja”, hobbyja. Néhány esztendővel ezelőtt Körösiadányban olyas va­lakire bukkantunk, akinek az volt a bogara, hogy felhőtlen estéken és éjszakákon a maga barkácsolta távcsővel gyönyörködött a végte­lenbe vesző csillagvilágban. Úgy mutattuk be akikor Nemes Lacit, a „ladányi Galileit”, hogy lányos arcú, 17 éves ipari tanuló, aki villanyszerelőnek készül és aki otthona udvarán pirinyó „távcső- készítő műhelyt” rendezett be ma­gának kedvtelésből. Ottjártpnk- kor már három távcsöve volt. A legkisebb huszonnégyszeres, a legnagyobb száztízszeres nagyító­képességű Kepler-féle csillagá­szati „okuláré”. Kimaradt a gimnáziumiból, mert — szavait idézve „nem ment sehogy az idegen nyelv meg ha- 'sonló, de a fizika és a matemati­ka annál jobban!” így lett ipari tanuló. Ottjártunkkor távcsőáll­vány, ponthegesztő és egyenirá­nyító készítését tervezte. Elérhe­tetlen vágyként említette, hogy a fővárosba szeretne kerülni, mert ott igazi csillagvizsgáló van! „cA beteg iidi)e... — A beteg üdve... — — Min­denekfelett ez lehet csak egy or­vos ars poétikája. A beteg üdve. Abban a pillanatban, amikor di­agnosztátok, el kell felejtenem, hogy a feleségem annyit szenved ízületi bántalmaitól, mint a közép­kori inkviztorok kínzotta embe­rek; el kell felejtenem azt, hogy bal lábbal keltem fel; el kell fe lejtenem az emberi butaságok mi­att adódó kisebb vagy nagyobb hétköznapi gondokat. — A haskód fáj, Erzsikém? — A gyér hajú, 60 éves Bak Mihály doktor bácsi leveszi szemüvegét, eltartja magától és odahajol a 6 éves kislányhoz. Homlokán egy­más alá vésett v-betűk a redők, meg másutt az arcán is található még mély redők sokasága. Ezek nem ráncok, amit a hosszú évti­zedek szoktak rajzolni. Ezeket nevezzük mi az úgynevezett „in­telligens vonások”-nak. Ezeket a redőket, amelyeket a mély gon­dolkodás, az emberek segítésén való töprengés vés az arra érde­mes arcra. — Hát akkor meséljen, doktor úr, magáról! — Dr. Lux Jakabot azért sze­retem, mert 48-ban Kossuth katonája volt és főleg azért, mert nem tudott elszakad­ni falujától. Pedig... Pedig. — Fi­nom vonalú kezét elfekteti a fo­tel karján. Bal kezével végigsi­mítja szép, okos homlokát. — Ide menekült Mezőberénybe Lux doktor úr 1849-ben. Rejtegették az egyszerű emberek. Aztán ösz- szeadták a pénzt neki, hogy befe­jezhesse tanulmányait. Vitéz fő­hadnagy volt ő Kossuth katonái között, s eminens diák a mediku­sok között. Tanulmányai után Pestre hívták, ma így monda­nám: tanársegédnek. Ö visszajött azok közé az emberek közé, akik­Azonnali felvételre keresünk villamosberendezések tervezé­sében jártas szakembert vagy villamosipari technikust, se­gédterveződ munkakörbe. Fi­zetés megegyezés szerint. Békéscsabai Állami Mezőgazdasági Gépjavító Állomás elektromos üzeme, Szarvasi út. 90986 ben szerette a sohasem elfojtható rebellis szellemet, akikben sze­rette mint orvos a hálás paci­enseket; akikkel együtt, lesötétí­tett szobában újra meg újra el­mondhatta tüzes koccintások kö­zött a korán elihervadt negyven- nyolcas dicsőséget, ö volt az, aki megyénkben először végzett ko­molyabb műtéteket, ő volt az, aki tudásával, az egyszerű emberek iránti végtelen szertetévei szimbó­lummá nőtt Mezőberényben... Mutatja a honvédorvos fény­képét. Kossuth-szakállas, meleg­szemű, fekete fiatalember néz vissza Bak Mihály doktor úrra. — Magáról beszéljen, doktor úr! — A beteg üdve... — elmoso­lyodik — mindenekfölött. A beteg a fontos. Ezért szeretem dr. Lux Jakabot, s méltán sorolom, és so­rolhatja mindenki, aki megismeri őt, a legnagyobbak közé. Igen. Semmelweisre gondotok, az anyák megmentőjére, mert a maga ne­mében Lux doktor úr, aki az ak­kori Viharsarok egyik legizolál- tabb, legelmaradottabb községé­ben a nép között maradt, hogy gyógyítsa őket meghallgassa őket — visszautasítva az előkelő fővárosi kinevezést —, megérdem­li ezt a rangot. Ezért szeretem. És példaképem. Ezért kutattam éle­te után, ezért írtam meg minden orvos számára példakép egyénisé­gét, s úgy örülök, hogy augusztus 20-án leleplezhettük az ő emléké­re készült emléktáblát. — Betegek jöttek — lép be a felesége. Elnézést kér. én meg en­gedélyt, hogy ha szabad, ott le­hessek a vizsgálatnál. Középkorú asszony a páciens. De őt is tegezi Bak doktor úr, mint talán az egész falut. Amíg kopogtatja, hallgatja az asszony szívműködését, duru­zsol közben. Szokásból, mindenfé­lét, hogy elterelje a beteg figyel­mét, hogy a félelem vonásai elsi­muljanak az asszony arcán, s a riadtság helyett a bizakodás fénye áradjon láztól tört szeméből. És csak Lux Jakabról folyik a társalgás tovább. Megmutatja a gondosan legépelt lapokat, amely szép mondatokkal eleveníti meg _ a honvédorvos alakját, s úgy örül Bak doktor úr, hogy ez az írás az orvosi évkönyvben megjelenik. Finom mosolyé felesége halk- szelíden' vet közbe egy-egy szót. Munkában, emberségben együtt töltött hosszú évtizedek formálták egymáshoz hasonlóvá a két em­bert, hiszen , mindenki tudja a megyében, hogy Bak doktor úr asszisztense a — felesége. Nagyon nehezen, szinte ravasz­kodással, mintegy „ártatlan” be­szélgetés formájában sikerül az­tán megtudni, hogy dr. Bak Mi­hály a tanácsok megalakulása óta tanácstag. Szinte, csak úgy „közömbösen” kérdem meg, mint­egy közbevetőleg, az egyik gyö­nyörű Gulácsy festette női akt né­zegetése közben, hogy „mikor megy nyugdíjba doktor úr?” — Sohasem akarok nyugdíjba menni... — komorodík el. Kikísérnek az utcára mind­ketten. Még egy utolsó búcsúintés. A fejük felett ott van a fehér zo­máncon a szokatlanul hosszú szö­veg: Dr. Bak Mihály községi or­vos, szülész, nőgyógyász, fogász. Én még ennyit utánaírok: és Em­ber a javából, példaképének, dr. Lux Jakabnak méltó utóda. A fa­lusi emberek között maradt, a has- kő ju kát fájlaló Erzsi kék s a ne­hezen lépő öregek között. Ternyák Ferenc A Békés megyei Vegyesipari Vállalat azonnali belépéssel megfelelő felvesz szakmai gyakorlattal rendelkező ácsokat Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Temető sor 8 szám alatt, a vállalat központi telepén. 91011 Közületek munkaerőigénye Az ÉMi 44. sz. Építőipari vállalat azonnal felvesz — budapesti munka- ! helyekre — férfi és női' segédmunká­sokat, valamint kubikosokat. Mun­kásszállást és napi kétszeri étkezést I biztosítunk. Tanácsi igazolás és mun­karuha szükséges. Jelentkezés: Buda­pest, V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 338 ' Férfi segédmunkásokat betonelem- gyáxtási munkakörbe azonnali belé­pésre felvesz a Szentendrei Betonáru- gyár. Korszerű munkásszállás és üze­mi étkezés van. Tanácsi igazolás szük­séges. Jelentkezni lehet a gyáregy_ I ség munkaügyi osztályán, Szentendre, j Dózsa György út 34 szám alatt. j 34580 És most, három év múltán is­mét itt vagyunk Laciék otthoná­ban. A már hetvenen túl lévő Ne­mes bécsi és óletepárja azzal fo­gadnak, hogy fiuk ezelőtt egy év­vel szabadult, már kész villany- szerelő és a MÁV alkalmazottja. Pesten. A Nyugati pályaudvari szerelőkkel dolgozik. „Pest tehát sikerült” — írjuk a a jegyzetünkbe. — És mi sikerült még? — kí­váncsiskodunk. Nemes bácsi, a nyugalomba vo­nult lakatos és egykori tengerész, aki a „nagy vízen hajózva” sze­rette meg a csillagos eget és ezt a vonzalmát a fiába is belé ojtot- ta, csendes, mosolygós ember. Fe­leségére mutat, hogy majd ő... Nemes némi készséges, beszédes: — Hogy mi sikerült azóta ? mi Lacinknak? Szakmát szerzett. Pest­re került. Megláthatta az Uránia csillagvizsgálót. Szép tervei van­nak a tanulással. Egyéves esti mű­szaki tanfolyamot végzett odalönt. Felsőipari technikumba készül. Ha az is sikerülne, vállalná ö még az egyetemet is! Ezt mondta legutóbb is, mikor idehaza járt. Hetente jön, Teheti. MÁV szabadjegye van. Szombat délutánonként ér­kezik, de már vasárnap délután utazik is vissza, hogy hétfőn ide­jében a helyén legyen, rpert arra igen kényes! — Nagy sportoló — csillan fel Nemes mama szeme. Mint, aki valami érdekeset kíván mutatni, kisiet a szobába és onnan egy mappával tér vissza: —: A múlt hónap derekán, ahogy hazalátogatott, mondják a bará­tai: — Most vasárnap lesz a já­rási spartakiád, ugorj be te is Laci, segíts minket. Megtette. Tessék, itt vannak az oklevelei futásból, ugrásból, súlydobásból vagy négy darab. — A lányok? Udvarolgat? — kérdezzük ezt is, hogy teljes le­gyen a kép. — Nem hozakodik ilyesmivel elő, de biztosan, hiszen benne van a korban — bólogatnak a szü­lők. Fénykép kerül elő, hogy leg­alább ily módon láthassuk a tá­vollévőt. Bizony hiába keressük rajta az egykori, lányos arcú ta­nuló fiút. Serkedő bajuszú fiatal­ember tekint ránk. Tovább beszélgetve, pillantá­sunk egy, az asztalon heverő fo­lyóiraton és egy meghívóin akad fenn. A folyóirat a TIT csillagá­szati és űrhajózási szakosztályá­nak a közlönye, „A csillagos ég”: — Lacinknak jár, mindig ma­gával viszi, olvasgatja. A rádióból a csillagászati előadásokat hall­gatja a legszívesebben — hangzik a felvilágosítás. A meghívó is igen sokat mondó: benne Győrbe kérik ifjú Nemes Lászlót, a Magyar Amatőr Csilla­gászok Baráti Körének III. orszá­gos találkozójára, (ami azóta már meg is történt). — Lám, a „körös­ladányi Galilei” hobbyja nem csu­pán tanulóköri fellángolás volt. Ezt, a már említett pirinyó bar­kácsoló helyiség is bizonyítja. Te­tején galambok udvarolnak egy­másnak. Az édesapa, az egykori tengerész, aki az első Világhábo­rúban a Viribus Unitis hadiha­jón szolgált és mikor elsüllyesz­tették, a nézgyszáz közt volt, akik az 1700 főnyi legénységből életben maradtak — és aki a háború pok­lából a csillagos ég szeretetét men­tette ki magának és a fiának, szertartásos mozdulattal kattint ja le a lakatot és enged előre ben­nünket a kis műhelybe. A polco­kon és az asztalon az a mat őrkö­déshez szükséges eszközök tisztán, rendben sorakozva, hűségesen várják a szombatonként közéjük térő gazdájukat. — És a távcsövek? Sehol sem látjuk. — Ó! Azok Laci fiunk legféltet­tebb kincsei! Bent a lakásban, a ruhásszekrényben tartja őket — mondja Nemes mama olyan hang­súllyal, hogy „ilyen magától érte­tődőt még kérdezni is”? Valóban gondolhattunk volna ar­ra, hogy amit az ember nagyon félt, azt a leggondosabban őrzi: a bélyeggyűjtő az albumát, a könyv­barát a könyveit, a szerelmes a szerelmét és — a „körösladányi Galilei” pedig a csillagos eget ölé­be szóró távcsöveit Huszár Rezső KÖRÖS VIDÉKI EGYESÜLT CIPÉSZ KTSZ A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! FELKÉRJÜK A MEGYE LAKOSSÁGÁT, HOGY AZ L őszi cipőfavitásait már most hozza be részlegeinkhez A TORLÓDÁSOK ELKERÜLÉSE VÉGETT. EGYBEN KÖZÖLJÜK, HOGY MEZÖBERÉNYI TELEPÜNK mindennemű bőrruházati cikkek festését RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA. FIGYELMES KISZOLGÁLÁSSAL ÉS PONTOS MUNKÁVAL ÁLLUNK MIN­DEN IDŐBEN A LAKOSSÁG RENDELKEZÉSÉRE! körösvidéki egyesült cipész KTSZ VEZETŐSÉGE 369

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom