Békés Megyei Népújság, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-18 / 194. szám
tMS. segusstus IS. 5 Szerda Harmadrangú munka? Az előző években a művelődési ottihon tervének összeállítása úgy történt, hogy az otthon vezetője sorra járta a számottevő szervétet, termelő- és kisipari szövetkezeteket, s mindenkit, aki számításiba jöhetett, hogy a népművelési évre milyen oktatási és milyen iküturális programot kívánnak. Ezzel tarsolyában összeállította a tervet, amelyet megtárgyalt a művelődési otthon vezetősége, s kezdődött a munka. Jobbnak gondolták újabban azt, hogy a gazdasági vezetők, a nagy tömegekért felelős igazgatók, elnökök üljenek össze egy rövid órára, s hozzák magukkal a felmérés alapján készült vázlatos tervüket, egyeztessék, tárgyalják meg, s az alapos igényfelmérésre épült kívánságokat együttesen építsék a munkatervbe. Ez a megbeszélés lett volna Bat- tonyán augusztus 10-én. A megjelenés siralmas volt. Négy termelőszövetkezetből csak két képviselő (elnök sehonnan). A földművesszövetkezettől senki, a gépállomásról, a dohánybeváltótól, a téglagyártól senki, a ktsz-ektől egy lélek sem jelent meg. Eljött a MÁV, a KISZ, a nőtanács, a Hazafias Népfront vezetője és a négyből két iskolaigazgató. A művelődési otthon igazgató azért mégis csinált felmérést, nagyjából tudva az igényeket, ezen a csonka értekezleten beterjesztett valamiféle tervezetet, s megbeszélték, hogy állítsa ő össze az egészet, aztán majd 18-án újra összeülnek és megtárgyalják. Ha nem jó, újra átdolgozza az igazgató. Nem az a baj, hogy ennek a tervnek augusztus 23-ra már a megyei tanács művelődésügyi osztályán kell lenni, még csak nem is az, hogy a tervet lényegében így háromszor kell elkészíteni, sokkal komolyabb és mélyenszán- tóbb dologról van szó. Az egyeztetésre és a terv előkészítésére meghívott vezetők a rabban bontott zászlót. Tagjai túlnyomórészt baloldali szociáldemokraták voltak, s olyan forradalmárok, akik — mint Gőgös is — a pártban végzett látható és legális tevékenységükön kívül a KMP illegális sejtjeiben is tevékenykedtek. A Magyarországi Szocialista Munkáspártot a nép Vági-pártnak nevezte. Vági István, a harcos szocialista munkás, ekkor már egészen közelállt a kommunistákhoz, azok pedig számítottak rá, bíztak benne. Az újjáalakuló kongresszusnak ilyenformán nemcsak a KMP politikai programját kellett meghatároznia, hanem ráhárult az a feladat is, hogy a kommunisták révén nagyobb következetességet vigyen az MSZMP munkájába, marxista—leninista elemzés alapján kijelölt teendőit. A bécsi tanácskozást gondosan előkészítették. A magyarországi viszonyokat már hónapokkal korábban behatóan tanulmányozta a Kommunista Intemacionálé titkársága, az irányelveket pedig az az Organizációs Bizottság készítette élő, amely átmenetileg a Központi Bizottságot helyettesítette. Hogyan tovább? A tanácskozáson több órán át tartó élónk és mélyreható vita folyt a közép- és nyugat-európai, nagy lélekszámú községből mintegy 5—6 ezer olyan embert képviseltek volna, akik a művelődési otthon hatókörébe tartoznak. Olyanokat, akik számára így vagy úgy — oktatást vagy szórakozást a művelődési otthonnak kell biztosítani. A szakköröktől a szakmunkásképzésig, a báláktól az irodalmi estekig, mind ide tartoznának. Furcsa lebecsülése ez a meg nem jelenés a kulturális nevelő munkának. Valamit elfelejtettek azok az emberek, akik nem jelentek meg az értekezleten: a kulturális munka szerves része az emberek tudatformálásának, alkotóeleme a munka végzésének, hiszen nem mai keletű megállapítás, hogy minél többet tud valaki, annál értékesebbet alkot, annál jobban képes végezni a rábízott munkát. S hogy ez így van, bizonyítja az a határozat is, amely szerint például a battonyai Vörös Október Termelőszövetkezetben öt év alatt szakáganként 5—7 fővel kell emelni a mezőgazdasági szakmunkások számát. De nem- 1 csak a szorosan vett szakmai ismeret tartozik a műveltség fejlesztéséhez, mert az ember nemcsak dolgozik. Kulturális igényei vannak, szabad, betöltésre váró estéi még akkor is, ha családos. S ha igényei vannak, akkor azoknak, akiknek lehetősége van erre, kötelessége biztosítani azok kielégítését. Nemcsak tanulás meg vizsga, meg tanfolyam, meg előadássorozat van a világon, jobban mondva a művelődési otthonokban, sok minden más is. Ezt a mást éppen úgy meg kellett volna tervezni, meg kellett volna tárgyalni, mint a termelési tervet. Battonyán összeülnek 18-án — remélhetőleg most már mindany- nyian — a meghívottak. S ez az eset talán tanulságul szolgálhat azoknak, akiket még csak most hívnak meg ilyen egyeztetésre! <á) valamint a távol-keleti helyzetről, a nemzetközi erőviszonyokról, a munkásmozgalom problémáiról. Ezt követően a hazai viszonyok alakulásából igyekeztek olyan következtetéseket levonni, amelyek reális alapot nyújthattak a tőkés elnyomás elleni harc folytatásához. Dönteniük kellett arról is, milyen taktikát alkalmazzanak a forradalmi erők a szociáldemokrata párt vezérkarával szemben, hogyan dolgozzék a baloldali ellenzék a szakszervezetekben, milyen álláspontot foglaljanak el a kommunisták a parasztkérdésben. Magyarországon pénzügyi stabilizáció ment végbe, a Bethlen-kormány népszövetségi kölcsönnel útját állta az inflációnak, kibocsátotta az értékálló pengőt. A vad ellenforradalmi terrort az ellenforradalmi diktatúra követte, a finánctőke és a nagy- birtokos osztály uralma megszilárdult. Ebben a helyzetben kellett dönteni a forradalmi erők további tevékenységéről... A negyven évvel ezelőtt lezajlott bécsi illegális pártkongresz- szus megválasztotta a Központi Bizottságot, melynek tagjai a kongresszust követően részben külföldön, részben illegálisan ittSzegedi Szabadtéri játékok, 1965 West Side Story Ahol csak bemutatják — mindenütt elsöprő siker. Rövid néhány év alatt bejárta nemcsak Amerika, de Nyugat-Európa színpadait is. Leonard Bernstein műve, a West Side Story — nyugodtan mondhatjuk — az utóbbi évek legnagyobb színpadi sikere. Diadalútja — ha lehet — a filmvásznon még több dicsőséggel egyenlő joggal lép az érzések, gondolatok kifejezésének szolgálatába. Ahol szegényesnek bizonyul az egyik, ott átveszi a szolgálatot a másik. De az új műfaj js csak akkor és ott tud élni a tágabb és sokoldalúbb közvetítésre alkalmas eszközeivel, ahol valóban művészi igazság közvetítését bízzák rá. Jelenet az első felvonásból. folytatódott, s azokhoz a tömegekhez is elvitte az új műfaj, a musical legelső, immár klasszikusnak számító remekét, akik színházi előadáson nem ismerhették volna meg. Az új műfaj, a musical legelső, immár klasszikusnak számító remeke. A West Side Story ugyanis iskolát csinált. Túllépett egy régi, elavult színpadi formán, s a világ elébe egy új tükröt tartott, hogy „megmutassa neki önnön- magát”. Ez az új tükör fényesebb, s tisztább, igazabb képet ad. A musical a modern korhoz illő ösz- szetettséggel beszél a világról. A színpadi kifejezéshez tágabb teret, nagyobb lehetőségeket ad. Az emberi szó, az ének és a tánc hon, dacolva a rájuk leselkedő életveszéllyel, folytatták munkájukat. Az új forradalomért A kongresszus után vált ismertté Kun Béla Lesz-e még forradalom Magyarországon című írása, amely a bécsi Üj Március című folyóiratban látott napvilágot. Ez, és több más korabeli írás, magába foglalja azokat a nézeteket, melyek akkor a forradalmi munkásmozgalomban uralkodók voltak, s amelyek a kongresszus határozataiban testet öltve, hosz- szabb időre megszabták a kommunisták és szövetségeseik teendőit Magyarországon. Gőgös, űri, Hámán Kató és a többiek csakúgy, mint a kommunisták soraiba lépő Vági István a KMP első kongresszusának útmutatásai alapján folytatták áldozatos küzdelmüket osztályukért, a magyar dolgozó népért. A fiatal parasztember, aki néhány napja még a bécsi utcákat rótta, újra Pesten volt. Par.yókárá veitett vészonzakóban, feltúrt ujjú ingben, közömbös arccal, szenvtelen tekintettel járt a dolga után és kívülről nem látszott rajta, milyen tüzek fűtik, milyen szenvedélyesen, elszántan küzd egy igazabb, emberségesebb világért. V. F. A West Side Story esetében ez mindenképpen így van. A West Side-i történet egy társadalom alapvető kérdéseit veti fel, egy társadalom alapvető ellentmondásait analizálja. A New York-i teenagerek, a tizen-évesek tétován botladozó, egymást felfaló patkány-életének bemutatásával az amerikai társadalomról mond ítéletet. A sokatmondó látlelet magas művészi színvonalon valósul meg. Már maga a szövegkönyv is szerencsés irodalmi alkotás. A két örök szerelmes, Rómeó és Júlia történetét úgy helyezi át Veronából New Yorkiba, hogy az örök érvényű emberi szépségek és igaz. Ságok nagyon is mai, társadalmi töltést kapnak. A szövegkönyv dramaturgiai megoldása is igen szerencsés: az egymást követő jeleneteknek jól megkomponált ritmusa van, az intimebb, lírai epizódokat izgalmas, gyors pergesd jelenetek követik. A szereplőik ugyancsak életteliek, jól egyéni- tettek. A darab világsikere mégis Leonard Bernstein zenéjének köszön, hető. A West. Side-i sikátorok fojtott, annyi keserűséggel és annyi tisztaság utáni vággyal teli világát tömör drámaiságű, felajzotian lük. tető és megejtő lírával teljes dallamokban fogalmazta meg, Bernstein ebben, a dallamokban egyre szegényebb világban megvesztege- tően sok klasszikus szépségű és mégis minden taktusában modern dallamot sorakoztat egymás mellé. Szinte tékozló bőséggel ontja őket, alig fogadja be a hallgató az egyiket, máris ott követel helyet magának a másik. Bernstein művét — elsők között a kelet-európai országokiban — szombaton mutatták be a Szegedi Szabadtéri Játékokon. A bemutató országos figyelem mellett zajlott le. Soha együttest nehezebb helyzetben! Nem is magával a művel kellett az angol társulatnak megbirkóznia, sokkal inkább azokkal a színháznézői illúziókkal, amelyek a West Side Story-ról kialakultak. Csak egy apró felfogásbeli eltérés az ismerttől vagy az elkép- zelttől, máris ok az elégedetlenségre: nem ezt vártam! így aztán a szegedi produkcióról véleményt mondani, ezernyi ellenérvvel szembetalálkozó isten- kísértés. Mégis: McCann művészeti igazgató — kihasználva a stagglone. rendszer adta lehetőségeket, a darab valamennyi szerepére olyan művészeket válogatott össze, akik az adott figurát külsejük és egyéniségük szerint is a legjobban megközelítik. Ez a szerepre való, s a jelen esetben nagyon áikeres színészválogatás nagy lehetősége, két rejt magában. Az már a dara. bot rendező John Gregory érdeme, hogy ezek a lehetőségek semmiben sem maradnak kihasználatlanul. Valamennyi leszerződtetett szólista rendkívül sokoldalúan képzett, igazi musical-művész, aki énekben, táncban, színpadi beszédben egyaránt otthon érzi magát. Talán a Tonp-t alakító Brian Beaton összteljesítményét dicsérhetjük leginkább: nagy erejű, átélt játéka különös értéke az előadásnak. Maria szerepében a kiváló londoni operaénekesnőt, Lucille Graham-ot láttuk-hallottuk. Nemes fényű lírai szopránja a hatalmas színpadon is szépen csen- ; gett, s amivel játékban adósunk i maradt, hangjával bőven pótolta. Az ausztrál operaénekes, Geoffry Chard, a bandavezér, Bernardo szerepében nyújtott kiemelkedő alakítást. Astra Blair (Anita), Fraklin Fox (Riff) ugyancsalt rangos musical-művészeknek bizonyulnak. A darabban közreműködő Harlequin balettről külön kell szólni. Minden tagja univerzálisan képzett. Táncjeleneteik, de énekük és játékuk is teljes illúziót kelt. Különösen a vörös Beatles- frlzurát viselő Robert Ardítti teljesítménye érdemel említést. Astra Blair, Anita alakítója. (Enyedi Zoltán felvételei) John Gregory rendezése különösképp a táncjelenetekben remekel; térkompozíciói igen eredetiek. Az intimebb részekben itt-ott engedékenyebbnek bizonyul a szentlmentalizmus javára. Helen Dines díszletei szürkeségükben is gazdagabbak, ötletesebbek lehetnének. A vezénylő William Reid csodákat művel a kis zenekarral. Egészében véve, nemcsak hogy egy tisztes, de nagyon is mug fű- színvonalú, helyenként — főleg a táncjelenetekben — a nehéz műfajban elérhető maximumokat , megközelítő előadást láthat a közönség. A szegedi West Side Story tis; - ta és gazdag művészi élménnyel ( gazdagít. Akácz László
