Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-01 / 153. szám

19«5. július L 5 Csfltörtök Egy napirendi pont hozzászólásai Hét vörös diplomás a Szarvasi Óvónőképző Intézetben Válaszoltak a kérdésekre, az­után a hozzászólások következ­tek Békésen, a tanács nagytermé­ben. A napirendi pont a járás fi­ataljainak helyzetét tárgyalta. Kü­lönös tekintettel a tsz-fiatalokét. Hallgassuk meg a hozzászóláso­kat! A bezárt klub Dankó Pál (járási úttörőtit­kár): Kértük a gépállomásokat, engedjék megtekinteni a mezőgaz­dasági gépeket az úttörőknek. Nem lehet — válaszolták —, mert baleset történhet. Tarhoson az, aki szólt a fiatalokhoz, olyan hangulatot tudott teremteni, hogy az egész „bál” jelentkezett. Haza­mentek, átöltöztek, s kirakták a répa szele tét... Más: itt történt az is, hogy két fiatal összeházasodott, s nászúira mentek. A brigád vál­lalta, hogy míg odalesznek, az ő munkájukat is elvégzik, s a mun­kaegységet, természetesen — a fi- tal pár teljesítményének számít­ják. Nincs szükségünk irkósz-firkászra dett a tsz vezetősége. Hát megkér­dem én, miért küldte el a terme­lőszövetkezet ezeket a fiatalokat a szakiskolára? Azért, hogy szak­szerűbben tudjanak rakodni? Vagy csak azért, hogy a járás ne pisz­kálja őket, mert a szakmai to­vábbképzést elhanyagolják?! Kommentár: A hozzászólók ezen az ülésen megjelölték a hibákat., őszinték voltak. S ha ilyen szenvedélyesen törekednek ezek kijavítására, ak­kor hasznos volt ez a vb, ame­lyen mi csak a hozzászólások egy részét vetettük papírra. Ternyák Ferenc Tegnap ünnepélyes keretek kö­zött kapta meg a diplomáját het­ven nappali és kilencven levelező tagozatos hallgató a Szarvasi Óvónőképző Intézetben. A záró- ünnepségen dr. Tóth Lajos igazga­tó mondott beszédet, s visszatérve az intézetben töltött évekre, arra kérte az új diplomás óvónőket, álljanak helyt a legkisebbek kö­zött, hiszen kezük, szívük, szer­zett tudásuk formáló erejétől sok függ ebben a zsenge, fogékony gyermekkorban. A rövid kultúrműsor után Ót ott Zsuzsa a járási KISZ-bizottság ajánlólevelét adta át 15 hallgató­nak, akik az évek során kiváló munkát végeztek az ifjúsági szer­vezetben, hogy e levél kíséreté­ben kezdjék meg működésüké' életük első munkahelyén. A diplomaátadó ünnepség egyik emlékezetes mozzanata volt a vö­rös diplomák kiosztása azoknak a növendékeknek, akik mindvégig kitűnő osztályzattal végezték az éveket, A nappali tagozatos óvó­nőképzősök közül heten részesül­tek ebben a kitüntetésben: Bocz Margit, Dancsházi Piroska, Kovács Katalin, Szimon Ilona L, Sprinc Katalin, Szendrei Erzsébet és Var­ga Ágnes. Tegnaptól kezdve 160 diploma* óvónő lép a nevelők sorába, s ke di meg hamarosan a munkát. krumplicsíráztatásra használják a klubhelyiséget. Kérdem én (egyre mérgesebbé válik), 18 éves koráig ne lásson a gyermek közelről gé­pet?! Kérdem én, lehet a csírázó krumplihalom tetején klubfoglal­kozást tartani?! Aztán megint a klubprobléma: Az egyik helyen ezt mondták: nem lehet bekap­csolni a televíziót, mert elromol­hat. S bezárták a klubhelyiséget. A nászutasok meg a brigád Rlegler Miklós (járási KISZ-titkár): Lehet támaszkodni a mi fiataljainkra, de — ne iri­gyeljük tőlük azt, hogy fiata­lok. Szép szóval, megértéssel sok mindent el lehet érni náluk és velük együtt, ami nekik is, s nép­gazdaságunknak is hasznos. Pél­dát említek: Kamuton, szép bál­ban, ünneplőbe öltözött fiatalok táncoltak, udvaroltak, egyszóval: szórakoztak. S aztán egyszer csak abbahagyta a zenekar. S a tsz egyik vezetője lépett a zenészek elé. „Gyerekek, cukorrépaszelet érkezett, ki kellene rakni... most.” (Kivár egy kicsit a folyta­tással, töröli az arcáról az izzadt­ságot, nagyon meleg van a terem­ben, besüt a nap.) A kérést nem tudom szó szerint visszaadni, de Siklósi Ferenc (a járási NEB elnöke): Hadd szóljak a me­zőberényi esetről. Tudják az elv­társak, hogy ebben a községben elvétve lehet csak fiatalt találni. Nem akarom ezt teljesen arra az esetre kenni, amit most elmondok, de hogy köze van hozzá, valószí­nű. Szóval, egy gyereklány mező- gazdasági technikumot végzett, megkapta az oklevelet s aztán je­lentkezett munkára a tsz-nél. Azért is, mert apja, anyja ott dol­gozik, na meg azért Is, mert sze­reti a mezőgazdaságot. Mit gon­dolnak az elvtársak, milyen vá­laszt kapott? (A suttogok elhall­gatnak, a jegyzetelő ceruzák meg­állnak a levegőben, feszülten fi­gyelünk): „Nincs szükségünk ir- kász-firkászra a tsz-ben.” Mon­dom, nem mernék mérget venni arra, hogy ez az oka a fiatalok gyér számának Mezőberényben, de hogy köze van hozzá ennek a szemléletnek, azt állítom. Bonyo­lult gondok ezek. Az egyik terme­lőszövetkezetben a fiatalok közül jó páran három évig tanulták az állattenyésztés szakmáját. Nem azért fizettek rá erre, mert köz­ben anyagilag nem' kerestek any- nyit, mint a tsz-ben, hanem azért, mert visszatértük után nem gyü- mölcsöztethették szerzett tudásu­kat. „Menjenek a rakodáshoz, jól bírják, mert fiatalok...” — véléke. kellő mérlegelésére, a várható ki­hatások számbavételére készteti. A vállalati önállóság fejleszté­sét szolgálják azok az intézkedé­sek is, amelyek az egyes vállalatok belső gazdasági mechanizmusának az új szemléletre történő áthan­golását célozzák. Ilyen — vala­mennyi termelési és gazdálkodási területet felölelő — belső szerve­zés folyik csaknem két éve a Bé­késcsabai Kötöttárugyárban s kedvező hatásai máris észlelhetők. Az áthangolás gyakorlati lebonyo­lítását illetően viszont vitatható, hogy az iparági szinten foglalkoz­tatott, sajátos helyi ismeretekkel fel nem vértezett szervezők mun­kája hatékonyabb, eredménye­sebb-e, mint például az a mód­szer, amelyet a Salgótarjáni Acél­árugyárban követnek. Itt a válla­lat saját dolgozóiból alakított ki szervezési osztályt, amely ezt a nem lekicsinylendő feladatot ál­landó, folyamatos jelleggel látja el. A vállalat döntesd jogának egy­oldalú kiszélesítése azt a veszélyt hordozza magában, hogy a fele­lősség felvetése esetén mindenkor hivatkozhat „felsőbb utasításra”. A felelősség hatásos érvényesítése érdekében világossá, egyértel­művé, valóságossá kell tenni mind a hatáskört, mind pedig a felelős­séget. Szükséges ezen túlmenően az is, hogy egyes kockázatokat is a vállalatokra elkülönítsenek s gondoskodjanak a kockázatok megfelelő fedezetéről is. Fontos ez elsősorban azért, mert amíg a kockázatok tekintetében a vállalat érdektelen, nem is lehet önálló, mert döntéseit nem hatja át a felelősség tudata. Mindezek mellett a vállalati ön­állóság növelésére irányuló törek­vés csak akkor lehet valóban ha­tékony, ha a vállalat fejlődése — legalább részben — saját eredmé­nyeitől függ. Ez persze nem zárja ki az egyébként eredményesen dolgozó vállalatok meghatározott fejlesztési céllal való dotációs se­gítségét. E helyütt az a szempont is előtérbe kerül, hogy a vállala­tok eredményei és a vállalati dol­gozók jövedelme nem lehet füg­getlen egymástól. Logikus ez, hi­szen a vállalat jó vagy rossz eredménye elsősorban az ott dol­gozók jó vagy rossz munkájának a következménye. E vonatkozás­ban ma még sok ellenzővel talál­koznak, mégis egyre inkább teret követelnek azok a nézetek, ame­lyek az önállóságra alapozott ösz­tönzés egyik hatékony módszerét a nyereségrészesedés differenci­áltságában látják. A vállalati önállóság fejlesztésé­nek egyenes következménye a veze­tés és gazdálkodás színvonalá­nak, a gazdaságosságnak számot­tevő emelkedése. E tétel azonban fordítva is érvényes, azaz: az önállóság növelhetőségének fel­Indokolt-e Szeghalmon egy állandó jellegű tájmúzeum létrehozása? Gondolatok egy kiállítás kapcsán A Népújság hasábjain nemrég olvadhattunk egy úgynevezett hír­verő kiállításról, amelyen Szegha­lom község történeti és néprajzi vonatkozású emlékeit mutatták be. A kiállítás sikerét nemcsak a lá­togatók magas száma, hanem a vendégkönyvbe bejegyzett gondo­latok, észrevételek és javaslatok is igazolják. A kiállítás anyaga mostoha kö­rülmények között van elhelyezve a járási kullúrház társalgójá­ban. Az esti látogatók a televízió nézése közben nyugodtan rákö­nyökölhetnek a kiállítási vitrinek­re, p>edig megérdemelne ez a han­gyaszorgalommal összgyűjtött és ritkaság számba menő leletekkel büszkélkedő anyag egy állandó helyiséget, ahol méltó környezet­ben, állandó jellegű múzeumként emelhetné a község és a megye kulturális hírnevét. Indokolt-e Szeghalmon egy ál­landó jellegű tájmúzeum létreho­zása? Csak igenlő választ adha­tételeként következetesen fejlesz­teni kell a vezetés és gazdálkodós színvonalát. Ma már egyáltalán nem eltúlzott igény az, hogy egy- egy nagyobb vállalatnál a veze­tés tudományos szintet öltsön. Az önállóság növelését illetően nem hagyható figyelmen kívül az a követelmény sem, hogy a vál­lalatok a gazdasági mechanizmus­ban helyesen, azonosan, egyértel­műen tájékozódjanak. Ki kell alakítani azt a szemléletet, hogy csak egyféle gazdaságosság léte­zik és nem kétféle („vállalati” és „népgazdasági” szintű). Csakis így érhető el, hogy a vállalat szempontjából előnyösnek látszó döntés előnyös legyen a népgaz­daság számára is. Az a törekvés is segítheti az el­érendő célt, hogy a vállalati tevé­kenység elbírálásánál világos, egységes, egyértelmű elveket kell érvényesíteni. E bírálatnál első­sorban — ha nem is kizárólago­san — a nyereséget kell figyelem­be venni és biztosítani kell a jö­vedelmezőség és gazdaságosság maximális egybeesését. tunk, ha figyelembe vesszük azo­kat a tényezőket, amelyek a mú­zeum létrehozását sürgetik. A Békés megye északi részén el­terülő Szeghalom megyénk egyik legrégibb települése. A régészeti leletek tanúbizonysága szerint már az újkőkorszakban is lakott terület volt. A tatár- és a török- dúlás csaknem teljesen elpusztí­totta a helységet, a XVIII. szá­zadban azonban már jelentős sze­repet játszik a megye történeté­ben. Mostoha közlekedési körülmé­nyei miatt — amelyek részben je­lenleg is fennállnak — elszige­teltebb, archaikusabb maradt, mint a megye többi nagyobb községe; egyes területeken pedig sajátosan fejlődött. Dacára az eddig előkerülj érté­kes régészeti, néprajzi és helytör­téneti leleteknek, szervezett kuta­tás mind ez ideig nem folyt. Meg kell azonban -említenünk Darnay Kálmán és Szeghalmi Gyula volt elemi iskolai igazgató jelentős ásatásait, amelyeket a század ele­jétől a harmincas évekig végzett környező halmokon. A kutatások folyamán olyan új kőkori leletek is napvilágra kerültek, amelyek a Nemzeti Múzeum és a sümegi múzeum ma is féltett kincsei. Szeghalmi Gyula nemcsak ne­ves régész, hanem néprajzkutató, történetíró is volt, aki már a szá­zad elején felvetette egy helyi múzeum létrehozásának gondola­tát. 1905-ben megalakította a Szeghalomvidéki Régészeti és Közművelési Társulatot, amelyet később az I. világháború és az azt követő fasiszta rendszer semmisí­tett meg. Nagy értékű hagyatéka, amelyet egy létesítendő helyi mú­zeum számára összegyűjtött, a II. világháború folyamán nagy­részt elpusztult. (Családja a meg­maradt hagyatékot a létesítendő múzeum számára felajánlotta.) Szeghalmi Gyula szellemi hagya­téka és áldozatos munkássága kó telez, az általa megjelölt út jár - ható, az összegyűjtött értéke anyag pedig alapját képezhetni egy leendő helyi múzeumnak. E létesítmény létrehozását in­dokolja a Kis-Sárrét földraj/! jellege is. A megye északi részé nek központja Szeghalom s ner nélkülözheti egy ilyen szerv hié nyát. Annál is inkább, mert a leg­közelebbi hasonló jellegű intéz­mény 50—60 kilométerre van. (Békéscsabai, gyulai múzeum.) A község és környéke rohamos fejlődést mutat. 1960 óta Szegha­lom termelőszövetkezeti községgé vált, s a járásban is minden köz­ség szövetkezeti községgé alakult Kívánatos, hogy felmérjük és rögzítsük az elmúlt években vég­bement gazdasági, politikai és társadalmi jellegű fejlődést, meg­őrizzük azt az utókornak. Azok a lelkes emberek, akik az állandó tájmúzeum létrehozásán fáradoznak, nincsenek egyedül. A községi tanács példamutató eszme és anyagi támogatásban részes1:: a szervezés alatt álló múzeumo’ Három helyiségből álló raktárát bocsájtott az összegyűjtött kiállí- ! tási anyag részére. A hírverő hely­történeti és néprajzi kiállítás szá­mára tartókat és kiállítási vitri­neket készíttetett A gyűjtőmun­kát állandóan figyelemmel kísért és abban részt is vesz. A községi tanács segítőkészségét bizonyítja az ez évben megjelenő Sárréti írá­sok című antológia is, amelyben az egész Sárrét néprajza és hely­története is helyet kap. A községi tanácstól kapxitt tá­jékoztatás szerint a jövő évben kezdik el az új járási tanács építé­sét. Az így felszabadult régi épü­letben a községi tanács kap he­lyet s a községi tanács jelenlegi patinás, oszlopos, vastag falú épü­lete méltó helye lehetne a meg­nyíló sárréti múzeumnak. Esztergáig Keve Az Hiúsági Radarszolgálalról is tárgyalt az MSZMP gyomai iárási végrehajtó bizottsága Az elmondottakban — a teljes­ség igénye nélkül — néhány odyan kérdéssel foglalkoztunk, amelyek­nek célirányos hasznosítása az iparvállalatoknal az önállóság egészséges fejlesztését szolgálhat­ja. Kazár Mátyás Az MSZMP gyomai járási vég­rehajtó bizottsága június 29-én, kedden többek között a járási ra­darszolgálat munkájáról is tár­gyalt. Megállapították, hogy a szolgálat létrehozása nem volt hiábavaló, meghozta eredményét. A végrehajtó bizottság az értéke­lésben rámutatott arra, hogy az eredmények tudatában nem lehet megpihenni, hanem különösen a nyári mezőgazdasági munkák ide­jén arra kell törekedni, hogy az Ifjúsági Radarszolgálat még na­gyobb sikereket érjen el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom