Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-11 / 162. szám

Megjelent

a Természettudományi Lexikon

Sokáig nélkülözött lexikon jelent meg a közelmúltban az Akadémiai Kiadónál: a Természettudományi Lexikon első kötete, amelyet még öt kötet követ.

Korunk emberének városon és falun lépést kell tartaná a technika, az egyes szaktudományok gyors ütemű fejlődésével. Hiszen, ha gyermekeink tankönyvét forgatjuk, már akkor is problémákkal találkozunk s hogy ezt elkerüljük, szükség van olyan segédkönyvre, mely a természettudományokban alapos tájékozottságot, sőt tudást biztosít.

Ennek a lexikonnak az az előnye, hogy egy könyvön belül megtaláljuk a

matematika, fizika, geológia, földrajz, kémia, biológia legfontosabb tételeit, a modern kutatás eredményeit

A lexikonból az olvasó az adott kérdésre kapott válaszán túl a tudományok és a természet jelenségei közötti összefüggést is megismeri. Nemcsak elméleti kérdésekre kap választ, hanem gyakorlati módszerek és gyártási technológiák alapjait is megszerezheti ebből.

A cikkek zöme lexikális jellegű, a meghatározáson

túl a rövid ismertetésre is kiterjed. Sok enciklopédikus jellegű cikk is található a lexikonban, amelyek a tárgyalt kérdéseket teljes mélységéig feltárják.

Az illusztráció ékesen bizonyítja a célt, hogy egyszerű, világos, vonalas ábrákkal az olvasónak az elméleten túlmenően, teljes képet adjon. A színes táblák a tudományos és esztétikai értékeken túl még igen jól használhatók a gyakorló pedagógusoknak az iskolai szemléltetéshez is. A dolgok összefüggéseit az utalásokon keresztül tovább és tovább kutatva, teljes képet nyerünk egy-egy problémáról.

Vidéken különösen nagy segítség, ahol szakkönyvtárak nem mindenütt állnak rendelkezésre, s így egy lexikonból az összes természettudományra találunk anyagot.

A művet több mint másfél száz egyetemi profesz- szor és szakember írta. A további kötetek rövidesen egymást követik, így a folyamatosság biztosított.

Koroknay István

A tudomány a köz tulajdona legyen

Bugát Pál emlékezete

B

Fiiadéi fi Mihály:

Nyári ég

Bivaly legel a felhőkben. Aranykoszorú szarvai fölött. Öklelőzik az árny a fénnyel, és összehúzod szemöldököd ...

Űjabb jelenés, égi játék, sugárözönös színorgia ...

Szíved körül izzik a tájék, mert élni jó, és elhinni a

halhatatlanság csalóka hitét... Üjabb fények ámulata jön nesztelenül és gyorsan, amiként telkedre is jókedv ráköszön.

Feldmann Tibor

láji? Vietnami? — sorolta kétségbeesetten.

— Nem látod, hogy egyik sem ázsiai — rángatta kabátja csücskét Tódor. Lajos azonban még egy utolsó kísérletet tett:

— Hispánia? Espanja? Espanyola?

Lajos látni vélte, hogy a bávatagság eltűnik a csoport tagjainak arcáról és a szemekben a bizakodás lángocskái gyúlnak.

— Spanyolok! — ugrott diadalittasan Tódor nyakába. És már hadarta is spanyolul, hogy gyűljenek köré, akaszkodjanak a nyomába és ő megmutogatja nekik szülővárosa nevezetességeit. A társaság valóban elindult vele és Tódor is boldogan loholt utána.

— Látod, barátocskám, sosem szabad elveszíteni a türelmet, ennyi az egész — ütött Lajos büszkén barátja fejére. — Most pedig megtudom miféle beállított, ságúak, figyelj csak?

Azzal elkiáltotta magát:

— Viva Franco la Caudil. lo!

A nemtetszés moraja hangzott.

— Viva Dolores Ibárruri!

Helyeslő zúgás csapott a

magasba.

— Haladó spanyolok — szögezte le elégedetten Lajos és miként egykor Árpád apánk a hadaival hont foglalni, olyan magabiztosan indult ő is spanyoljaival városnézésre.

— Ez templom — mutatott egy kéttornyú objektumra.

— Templom — ismételte Tódor segítőkészséggel, sőt kézállást is csinált, két lábával jelezte a tornyokat. Ezen jót mulattak a vendégek.

— Múzeum — mutatott egy másik épületre Lajos.

Tódor ismét készségesen közbesegített. Mankóval járó öregembert utánozott, ily módon érzékeltetve, hogy régiségek tárházáról van szó. Produkciója ismét derültséget fakasztott. Lajosban viszont gyanú támadt, amit sietve közölt Tódorral:

— Pajtikám, ezek vagy nem értenek saját anyanyelvükön vagy tájszólásos spanyolok: valenciaiak, katalánok, morénaiak, ilyesmik. Akkor pedig az én tolmácsolásomnak befellegzett, mert csak a „Tanulj idegen nyelveket” tanfolyam spanyolját bírom.

— Most már nem hagyhatjuk magukra szegénykéket — sajnálkozott Tódor.

— Hát nem is! — húzta ki magát Lajos.

Ezután azonban oly mindegy volt, hogy miként érte. tik meg magukat a tájszólásos spanyol turistákkal. A

Faluszéle

könyvtárban például mindketten lekaptak egy kötetet a polcról, belelapozva vé- gigszánkáztatták tekintetüket a sorokon és az olvasást imitálva mormogták: vava, buvava, buvava.

— Könyv! — kiáltotta Lajos és magasra emelte a kö. tetet.

A spanyolok megadóan bólintottak, hogy értik.

Idővel Lajos teljesen lehangolódott és elcsendesült. Ezzel szemben Tódor mind jobban elemében volt, mert úgy érezte, hogy ha a nyel- veklvez nem is, de az utánzásokhoz ért. Az utcára jutva széttárta karját:

— Utca! — harsogta lelkesen, majd elkezdett le-fel gyalogolni, zakatolni, tülköl, ni, csilingelni. A társaság ismét csak bólintott, hogy megérti, miszerint forgalmas utcán vannak. A városi uszodában hasonló naturalizmussal tolmácsolt Tódor. Ruhástól ugrott a medencébe, bizonyítva, hogy az úszásra való. Lajos viszont tudta, hogy barátja nem tud úszni, tehát utánavetette magát, hogy kihúzza a mély vízből. A spanyolok közt akadt egy orvos, aki a tolmácspótlékot mesterséges légzéssel életre keltette.

Késő délután megérkezett végre a felmentés. A Csala presszóban, ahová

udán a „Szép juhász- né” völgye mellett fekvő házában 1865. július 9-én „vetett véglobot azon nemes tűz, melynek feladata az volt, hogy szeretett nemzete javára világítson és melegítsen”.' Így emlékezett egyik kortársa emlékbeszédében Bugát Pálról, akinek munkássága száz év múltán is példamutató számunkra.

Apja jobbágysorból szabadult szabómester, Gyön. gyösön telepedett meg. A szűkösen élő család mindent megtesz, hogy az igen jó eszű Pált iskolába járathassák. Elvégzi az elemi, majd a középiskolát és Egerben a lyceumot. Tizennyolc éves, mikor beiratkozik a pesti egyetem orvosi fakultására s tanulmányai befejeztével orvostudorrá, majd két év múlva szemészmesterré avatják. A képesítés ellenére sem nyeri el a megpályázott országos sze. mészi állást s ezért vidékre megy dolgozni.

1824-ben, amikor már Sel- mec és Bélabánya tisztifőorvosa, kapja meg tanári kinevezését a pesti egyetem elméleti orvostani tanszékére. Itt nem a medikusokat tanítja, hanem a sebész-, azaz a felcsernövendékeket. Munkakedvét nem köti le az általa is „félértékűnek” tartott tanszék. Magyar nyelven tanít, míg a medikusoknál a latin nyelv volt a kötelező. Itt döbben rá, hogy magyar nyelven milyen nehéz a tanítás, mivel szakkifejezések alig vannak. E felismeréssel kezdődik nyelvművelő tevékeny, sége. Kapcsolatot keres az akkori írókkal, akikikel ismerteti elképzelését a szak- kifejezések alkotására. Tervét elismeréssel fogadják s az írók segítik vitáikkal, kritikáikkal. Első magyar

Tódorék pihenni tértek és Lajos a letört társaság fel- vidítására a százasért töményt rendelt, éppen akkor, amikor a szívek a legjobb hangulatba csaptak át, megjelent a bantu -küldöttség élén Kacska Karcsi, a fokul túrós.

— Látom, kitűnően szórakoztok német vendégeinkkel — intett Lajosok felé elégedetten.

— Hát németek? — hördült fel sebzett vadként és szökött talpra Lajos. Hiszen nekem azit mondták, spanyolok.

— Hogy mondhatták volna, ha kukkot sem értenek azon a nyelven — legyintett Kacska.

— De hát miért kacagtak, valahányszor azt kérdeztük tőlük, hogy beszélnek-e németül?

Kacska dühös lett:

— Te nem kacagnál, ha magyar létedre megkérdezném, hogy tudsz-e magyarul?

Lajos megvert kölyök- ként zöttyent vissza székébe és miközben zakójáról és nadrágjáról búsan csöpögött a presszó linóleumára a stranduszoda leve, már el is feledte a „spanyolokat”. Azon törte a fejét, hogy miként számol el otthon a százassal és a mai nappal.

Nye

nyelvű szakkönyve 1828- ban meg is jelenik. A könyvet egyik tanítványával — a későbbi irodalomtörténésszel — Toldy Ferenccel írja. Ez az együttműködés sokáig tart, de a sors később szétválasztja a két tudóst. Rövid idő múlva újabb könyvet jelentet meg. Ezekben a művekben régi írásokból, gyűjtött és általa képezett szavak kincsét egy „Orvosi Tár”-nak nevezett folyóiratban hasznosítják. A lap 1831-ben jelenik meg először. A lap írása, szerkesztése, kiadása sok nehézséggel jár s ezeket tetézi az országon végigsöprő kolerajárvány, az anyagi gondok, s végül Toldy megválik a laptól. Bugát szívósan küzd a bajok ellen és sikerre viszi célkitűzését. Az ország egy újabb folyóirattal gazdagabb, akkor, amikor irodalmi, gazdasági, politikai síkon folyt a küzdelem az ország fejlődéséért és az önálló nemzeti létért.

elvművelő tevékenysége 1843- ban éri el a csúcsot, amikor megjelenik a Természettudományi Szóhalmaz. A íexi- konális könyv 40 000 szót tartalmaz, mindazokat, melyeket a természettudományok használhatnak. Ezek közül ma is nagyon sokat használunk. Hogy egy párat említsünk: agy, bélcsatorna. billentyű, fekély, gyógyszer, kórház, kénsav, műtét, ólom. sípcsont, udvar, zuzmó. Voltak olyan szavai is, amelyek átalakultak, mint pl. a rovar, melyet két szó összevonásából „robar”-nak képzett.

Kora társadalmának haladásáért kifejtett munkássága egy állandó társulatért is folyik. Már korábban történtek kísérletek, hogy tudományos gyűléseket szervezzenek, de sikertelenül. 1841-ben összehívták az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlését. Bugát itt szóban felhívja az összegyűlteket, hogy alakítsanak egy állandó társulatot, melynek célja „a természet, tudományokat mívelni, azok jótékonyságát a hazában el. terjeszteni”. Felhívásának lelkesen tesznek eleget s ez a társulat a Magyar Természettudományi Társulat nevet viseli.

Ahogy Bugát írja, a megalakulás hangulata „a honalapítás harci lelkesedéséhez” volt hasonlítható.

Miután megtartják az első alakuló ülést, meghatá= 1:

rozzák a társulat célját.

(A társulat ma Tudományos Ismeretterjesztő Társulat nevet viseli, tükrözve az eredeti célkitűzést.)

A társulat első elnöke

" Bugát, s ezt a tisztel a szabadságharcig betölti. A szabadságharc idején országos főorvossá nevezik ki. Végig kitart a forradalom mellett s a világosi fegyverletétel után neki is rejtőzni kellett. Gyöngyösön bujkál, majd Pestre megy. Itt rendőri felügyelet alá. helyezik, megfosztják állásától, nyugdíjától. Orvosi gyakorlatból tartja feni. magát, idejét kertészkedéssel tölti és nyelvészkedik. 1857-ben jelenik meg eg) új könyve, melyben a szóképzés elméletét tárgyalja. Az Akadémiához benyújtott könyve azonban vitát vál ki, mert az általa kitalált szabályok a nyelvi szabályoknak nem felelnek meg. Az Akadémia bírálja könyvét s végül ellene foglal állást. Bugát sértve érzi magát s a közéleti szerepléstől teljesen visszavonul. Kortársai, akik egyébként nagyra tartják, érzik, hogy elégtétellel tartoznak. 1860- ban újból meghívják az általa alapított társulat elnökségére. Bugát itt új szellemet, új tagságot talál, akik a javaslatokat csak megfontolva fogadják, s nem lelkesednek olyan könnyen. Ez a magatartás majdnem szakadáshoz, a társulat feloszlásához vezet. Bugát zsenialitására jellemző, hog“ felismeri: a társulat csak úgy marad fenn. ha a fiatalok veszik kezükbe a vezetést. Erejét tehát arra fordítja. hogy új tisztikart neveljen ki. Négy év múltán, amikor egészségi állapot? annyira romlik, hogy leköszön az elnökségről, nyűgöd - tan adja át a vezetést Thar Károlynak, a nagy magyar gyógyszerésznek, a vegyészet professzorának. Pár hónán múlva meghal az ? rendíthetetlen akaratú tudós, akit volt munkatárs? így elemzett: „Bátran ismétlem másutt kimondot ítéletem .t, mely szerint helyesen szólni Révai Ferenc, szépen Kazinczy, mű- szabatosan Bugát tanította a nemzetet”.

Tetteit az a gondolat irányította, hogy „ha a tudomány a köz tulajdonává lesz, a köz boldogsága is biztosabb leend”.

Dr. Dávid M. Ferenc a TIT Békés megyei Egészség- ügyi Szakosztályának titkára