Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-10 / 161. szám
W65. július 10. 5 Szombat A legidőszerűbb feladatok végrehajtására összpontosítja erejét a MTESZ területi elnökségérek oktatási bizottsága A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Békés megyei területi elnöksége csütörtök délutáni ülésén az elnökség oktatási bizottságának eddigi munkáját és az 1965/66. évi munkatervét tárgyalta. A tanácskozáson, amelyen részt vett Joó Oszkámé, a MTESZ vidéki titkára és Hidas Dezső, a MTESZ-központ titkárságának oktatási osztályvezetője, az előterjesztett jelentés alapján eredményesnek ítélték a tavaly decemberben megválasztott oktatási bizottság tevékenységét. A megállapítást elsősorban arra alapozták, hogy a bizottság a legfontosabb és legidőszerűbb feladatok megoldására összpontosítja energiáját, s ezzel elkerüli az erők szétforgácsolását. Az igényeket felmérve a bizottság januári, első ülésén elhatározta, hogy a megye tudományos szervezeteinek segítségével három időszerű témával foglalkozik és ezzel kapcsolatosan kezdi meg a szervezést. Mégpedig: a szabványok ismertetésével, a mérnöktovábbképzéssel és a gáztanfolyam szervezésével. Az első témakörben a bizottság elhatározta, hogy a vállalatok illetékes szakembereivel megismerteti a szabványok kezelését, használatát és üzemi szintű alkalmazását. Tervezik továbbá, hogy szabványfigyelő szolgálatot hoznak létre, valamint a szabványosításra kerülő gyártmányok szabványterv-javaslatainak elbírálására véleményező bizottságot létesítenek. Az Országos Szabvány- ügyi Hivatallal folytatott tárgyalás eredményeként az idén ősszel a szabványok ismertetésére iparáganként előadássorozatokat szerveznek központi előadó részvételével. A mérnöktovábbképző tanfolyamot a megfelelő előkészület és szervezés után a második fél évben szeretnék elindítani, tekintve, hogy a megyében ez a probléma évek óta megoldatlan. Ennek oka részben a mérnökök körében tapasztalható passzivitás, részben pedig, hogy a vállalati gazdasági vezetés sem inspirálja a mérnököket megfelelően a továbbképzésre. Éppen az észlelt passzivitás leküzdésére határozták el, hogy felkeresik az egyes iparvállalatok főhatóságait és az ő segítségüket is kérik. Az oktatási bizottság a tudományos szervezetekkel együtt augusztusig elkészíti a mérnöktovábbképzés tematikáját. A földgáz bevezetése és hasznosítása máris előrevetíti a jövő gondjait. Ezek — elsősorban a tervezésben és a kivitelezésben — ma már tapasztalhatók. A földgáz bevezetése és hasznosítása iránt jelentkező tervezési és kivitelezési igények kielégítése sürgeti az olyan gáztanfolyam szervezését, ahol a tervezők és kivitelezők megfelelő képzettségei, és ami szintén nem mellékes: bizonyítványt kapnak tanulmányaikról. Ezért rövidesen tanulmányutat szerveznek Debrecenbe, a gáztanfolyam szervezéséhez pedig megkeresik a kellő megoldást. A jelentésben is, a vitában is elhangzott a gazdasági vezetők továbbképző tanfolyamának szükségessége. Ennek legmegfelelőbb és leghasznosabb formáját és tematikáját a közeljövőben próbálják meghatározni, hogy a vezetés színvonalának emeléséhez megteremthessék a feltételeket. A vitában elhangzottakra László Antal, az oktatási bizottság vezetője válaszolt. A területi elnökség a bizottság jelentését és múnkatervét elfogadta. Ezután Csepregi Pál, a területi elnökség elnöke bejelentette, hogy Botyánszky Pál más fontos elfoglaltsága miatt félmentését kérte alelnöki tisztsége alól. Az elnökség teljesítette kérését és Csepregi elvtárs javaslatára egyhangúlag Goldberger Jánost, a KISZÖV elnökét választotta meg alelnökké. P. P. Ismét divatos a búboskemence és a cserépkandalló Az idén a szokásosnál is több megrendelés érkezik új cserépkandallók, kályháik építésére, illetve átépítésére a Zalaegerszegi Cserépkályhagyár békéscsabai ki_ rendeltségéhez. A 24 szakemberrel dolgozó kályhásbrigád évente csaknem négy és fél millió forint értékű munkát végez. Az utóbbi hónapokban különösen megszaporodott az ősi szakma képviselőinek munkája. Havonta mintegy 150 új cserépkályhát készítenek és 20—25 kemence átépítését végzik el. Amint a naponta érkező számos meg re n. delésük mutatja, ismét divatba jött vidéken a tsz-tagok házainál a búboakemence, amellyel otthor. süthetnek kenyeret. A korábbi évekhez hasonlóan, változatlanul népszerűek a beépített kályhák és, egyre több helyen alkalmazza lakásokban a kandallókat. A nosztalgia nem sokat ér Nyári viták a népművelés tartalmi-formai megújulásáról Á nyár a népművelők számára nemcsak a pihenés, üdülés, hanem az új évadra való felkészülés időszaka is. Nem any- nyira kötött és sürgető a munka, amely ez időben vár rájuk, sőt, éppen az a jó, hogy van idő mérlegelni, értékelni, tanulságokat levonni abból, ami egész előző évadban történt. A nyár ugyanakkor nem is uborkaszezon, de lazább jellege a népművelést illetően természetes. Ilyenkor szerveződnek különböző továbbképző tanfolyamok, igazgatói, művészeti előadói megbeszélések, vitafórumok, ahol jó vezetéssel hasznosan kicserélődhetnek a tapasztalatok, Kezdődhet a tanszervásár A Papír-, Írószer Nagykereskedelmi Vállalat az idén a szokásosnál korábban kezdte meg a következő iskolaévhez szükséges tanszerek szállítását. Az elmúlt egy hónap alatt kétszer annyi iskolaszer került az üzleteikbe, mint tavaly ilyenkor, s ennek nyomán orrfacsaró bűzük elriasztotta az erdők fűszeres, gyantás leheletét. De aztán újabb hullámok ereszkedtek alá a városig elnyúló hegységből, és egyre hű- sebbek, hogy végül az asszony megborzongott, mert csak egy nyári pongyola volt rajta. Bement a szobába, lefeküdt, de sehogyan sem tudott elaludni, hiá. ba vett be egy noxiront. * * * Radovánné korábban kelt, több időt töltött a fürdőszobában. Még tavalyi, de jó fazonú, kellemesen színezett nyári ruháját vette fel, hozzá tűsarkú, fehér cipőt, fehér retikült. Tetszeni akart férjének. Mire elkészült, Andi felébredt. Megreggeliztek, kikészítette a reggelit Gézának is. Mielőtt elmentek, nagyobbik fia ajtaja előtt még hallgatódzott, s meghallotta az alvó fiú egyenletes horkolását. EU is határozta, hogy nyolckor telefonon felcsöngeti, nehogy elkéssen a munkából. Eszébe jutott, de aztán mégsem sétált el anyósáék felé, "mert nem akarta, hogy akár ők, akár a szomszédok bármit is pletykáljanak róluk. Még nem volt háromnegyed hét, a gyárkapu előtti Lenin térre ért. A tér külső oldalán maradt, a gesztenyesoron. Radovan elkésett, mind a kettőn hét óra hat percet blokkoltak. Míg le nem bélyegezték az órakártyát, siettek, nem beszéltek. Az asszony várt, hogy férje kezdje, ő tartozott számadással a kimaradásért, de a férfi némán, elgondolkozva lépkedett mellette. — A mamáéknál aludtál? — kérdezte az asszony. — Igen. Jól ment a munka, észre se vettem, elmúlt éjfél. — Mondd Feri, csakugyan nem tudsz már otthon dolgozni? — Látod, nekem most is éppen úgy kell! — Ne haragudj, de nekem nem megy — mondta kissé emeltebb hangon Radovan. — Kiszorultam a nyugodt zugomból, s közös szobában mindig rajcsúr van, meg különben is, az egész lakást megüli valami idegesítő légkör! Nem tudok én úgy dolgozni! — Szóval, a fiam miatt! — Igen. És ha őszinte vagy magadhoz, akkor bevallód, megváltozott a te életed is. Mind- annyiunké. Mentek befelé, a gyárat hosz- szában kettészelő úton, elhagyták a hengerdéket, az acélöntődét és a hivatalházat, ahol az asszony dolgozik. — De hát mit tegyünk? Küld- jem vissza az apjához? Tudod, Budapesten valamennyi, vidéken pedig a nagyobb szaküzletekiben már eladásra készen sorakoznak az összeállított füzetcsomagok, s a tanulás egyéb kellékei. A szállítás a hónap végéig tart még, azonban országszerte akár már most megkezdődhet a tanszervásár. A nagykereskedelmi vállalat tájékoztatása szerint az üzletek és a raktárak készlete zavartalan tanszerellátást ígér. Egyebek között a tavalyinál több, összesen 40 millió iskolai füzet, 200 ezer iskolatáska, 1,7 millió különböző vonalzó, 350 000 tolltartó, 600 000 festékkészlet és paletta várja a diákokat. Tavaly sok gondot okozott az egyszerű iskolai körző hiánya. Az idén egyedül talán csak a műanyag füzetborító jelent majd problémát. A borító anyagára, a polietilén fóliára ugyanis a rendkívüli árvízveszély miatt a védekezésnél nagyobb szükség volt. Ennek ellenére, ha több nem is, a tavalyival azonos mennyiség rendelkezésre áll. A hagyományos kék borítópapírból van elegendő. (MTI) ötletekkel, máshol bevált módszerekkel gazdagodhat népművelőink szakmai fegyverzete. Qokat vitatott kérdés napjaink népművelésében az, hogy helyes-e falusi, községi — sőt városi művelődési otthonainkban is — a művészet-centrikusságot olyannyira elengedhetetlen művelődési fonnának tartani, mint ahogyan azt annak tartják. Egyik járási művelődési házunk igazgatója — akinek a szavára sokat adnak, akire érdemes'odafigyelni — így beszélt erről: „Lazítani kellene a művészet-centrikusságon, azon, hogy a tevékenység gerincét a művészeti csoportok képezzék, és a dolog anyagi oldalát nézve, ezek vigyék el a legtöbb pénzt is”. Az igazgató véleménye az volt, hogy a legkiemelkedőbb amatőr színvonalat képvisejő csoport sem ad annyit a közművelődéshez, mint amennyit arra költeni kell, illetve, mint adna más forma, ha arra költenék a pénzt. (Ez esetben például az amatőr lehetőségekhez lényegesen közelebb álló irodalmi színpadokra gondolt.) A vita még csak kezdeti stádiumban van, még csúcsait korántsem érte el, a vélemények még most alakulnak. Az bizonyos: eljött az ideje megmérni a művészeti csoportok munkájának értékét, nemcsak egy-egy szereplését, hanem összmunkáját, belső és kisugárzó hasznát, népművelő hatását. Az az érzésünk, hogy a reális, szubjektív befolyásoktól mentes értékelés nyomán zömmel nagyon szomorú kép születne. Erről a várható és eddig még jószerével idézőjel vagy más enyhítő nüansz nélkül ki nem mondott tényről a népművelők körében mind több szó esik. Nemcsak a tárgyi feltételek hiánya, hiányossága akadálya a művészi emelkedésnek, hanem egyszerűen az, hogy az amatőrködés abban, amihez valaki nem ért, nem rátermett, meddő és taszító dilettantizmust eredményez, ezt pedig még azon az áron sem szabad megengedni, hogy az emberek „közlési, szereplési vágyukat élik ki”, ha egy-egy színdarabot betanulnak, ha egy-egy népi táncot jól-rosszul előadnak. Ezzel áltatni magunkat és a szereplőket nem mennyire örültem, hogy visszakapom a fiamat! (Folytatjuk) vegre A BÉKÉS MEGYEI PATYOLAT VÄLLALAT értesíti a lakosságot, hogy július 15-től Tanácsköztársaság útja 43. szám alatt új átvevő üzlethelyiséget nyit. Egyben értesítjük a lakosságot, hogy a fenti üzlet megnyitásával egyidejűleg a Berényi út 31. szám alatti üzlethelyiségünket megszüntetjük. BÉKÉSCSABAI PATYOLAT VÁLLALAT 309 jó dolog; inkább az kell, amit említett igazgatónk így fogalmazott meg: „A csoportokban végzett ízlésnevelés és a produkciók színvonalát szükséges emelni. Ügy is mondhatnánk, hogy csak olyan csoport működjön, mely megfelelő színvonalra jutott; öncélú sze- repelgetésre és értelmetlen pénz költésre egyetlen művelődési otthon se vállalkozzon.” A konklúzió: lazítani a művé ” szet-centrikusságon, ez azon ban nem lemondás valamiről, nem lemondás a művészet érzelmi hatásáról, mely a népművelésben is elengedhetetlen, hanem helyes mérlegelés eredménye. Az idei nyár, a nyári találkozóik, vitanapok jó alkalmak arra, hogy ez a probléma is sokoldalú vélemény- csere tárgya legyen. Mint említettük, most formálódnak ezek a gondolatok, melyek célja elsősorban az, hogy a legkisebb művelődési otthonban is jobban ható, dinamikusabb legyen a belső, tartalmi munka; mivel azonban a tartalom nem vonatkoztatható e a formától, az is kell, hogy tudjunk lemondani az adott helyen nem hasznosítható formákról, és legyen erőnk, inspirációnk (mely a távoli célokból fakad) újat. jobbakat keresni. Nem véletlen, hogy a klubmozgalom, a klubélet is viták, eszmecserék homlokterébe került; mindez egyenes következménye volt annak, hogy a régimódi, úgynevezett „nagytermi" népművelés ma már alig jó valamire. A „nagytermi” népművelés konzervatív formái között bizony ott találjuk a műkedvelő színjátszást, a tánccsoportok szerepléseit is, pontosan azokét, melyek hagyományos jellegüknél fogva éveken át a szervezés és a fenntartás első pontjai között szerepeltek. Akkor is, ha jók voltak, ha munkájuk objektív-szubjektív feltételei adottak voltak, de akkor is, ha nem. Tovább kell lépnünk, és megfelelő önvizsgálatot tartani, mentesen mindentől, ami sokszor már csak nosztalgia; „De szép is volt régen, amikor a Csórdáski- rálynőt játszottuk, milyen siker volt, pedig csak egy harmóniu- mon kísérte az éneklést a tanító.: Szép volt, lehet. Csak ez már a múlt, és ez már nem jó akkor sem, ha a harmonium mellé esetleg egy hegedű meg egy dob is került. Qok új forma kínálja magát arra, hogy megjelenési módja legyen a nagyobb kollektívák szereplési vágyának, művészi vonzódásának. Ha csak az irodalmi színpadot említjük, mint azt fentebb idézett igazgatónk is tette, már jó úton haladunk. Hogy. mi még? Ez az, amin jó lenne tovább vitatkozni. Sass Ervin
