Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-04 / 156. szám

1965. július 4. Vasárnap Péter János nyilatkozata a londoni Timesban London Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: A londoni Times szombaton külpolitikai oldalának vezető he­lyén közli diplomáciái munkatár­sának beszélgetését Péter János­sal, a magyar külügyminiszter hi­vatalos angliai látogatásának be­fejeződése alkalmából. A Times bevezetőben ismerteti a tárgyalá­sokról kiadott közös közleményt, megjegyezve, hogy Stewart kül­ügyminiszter valószínűleg a jövő évben viszonozza majd a magyar külügyminiszter látogatását. Péter János személyében — ír­ja a lap — első ízben tett hivata­los látogatást Nagy-Britanniában magyar külügyminiszter az első világháború óta. Látogatásának fő célja az volt, hogy megvitassa mi_ lyen lehetőségei vannak a keres­kedelmi, politikai és személyes kapcsolatok továbbfejlesztésének a két ország viszonyában. Ezeken a területeken jelentős haladást ér. tek el, ámbár — hangsúlyozza a Times — Vietnam súlyos árnyékot vetett a tárgyalásokra, s így na­gyon sok időt szentellek a nemzet­közi kérdések megvitatásának is. — A magyar külügyminiszter igen gondterhelten beszélt a nem­zetközi helyzetről — folytatja a lap diplomáciai munkatársa. „Sokkal konstruktívabb témakö­rökről folytathattam volna eszme, cserét az Egyesült Királyság kor­mányának vezetőivel, ha nem ár­nyékolna be mindent a délkelet­ázsiai konfliktiss” — mondta Pé­ter János. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta, országa roppant fontosnak tartja, hogy megállapo­dás jöjjön létre az általános és tel­jes leszerelésre irányuló tárgyalá­sok előkészítésére, valamint csők. kenteit fegyverzetű övezetek lét­rehozására általában és különösen Közép-Európában. Nyomatékosan hozzáfűzte, hogy „a jelenlegi helyzetben azonban minden ilyen tárgyalás irreálisnak látszik. Amíg ugyanis nem eny­hül, hanem a világ egyes pontja­in egyenesen fokozódik a feszült­ség és különösen amíg az amerikai katonai felkészülés és agresszió folyik, sőt fokozódik Délkelet- Ázsiában, addig merő illúzió le­szerelési tárgyalásokat folytatni bármilyen keretben”. Péter János a továbbiakban nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi helyzet rosz- szabbodása Európában is a kelet —nyugati kapcsolatok fokozatos megszakadására vezethet. „Egy világban élünk, s a béke egy és oszthatatlan — mondta. A kérdés megoldása felé az első lépés egye­dül az lehet, hogy az Egyesült Államok beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság bom­bázását. Azt, hogy a nemzetközös, ségi békemisszió hasznos javaslat volt-e, csak azután lehet próbára tenni, ha ennek az első lépésnek a megtételét elősegítette.” A nemzetközi látóhatárt be­árnyékoló veszedelmeken túlte­kintve — folytatja a Times — a magyar külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a béke végül is győzedelmeskedik majd, s akkor meggyorsulhat a haladás a na­gyobb kelet—nyugati gazdasági együttműködés felé Európában is. „Ehhez azonban az kell, hogy a Közös Piac és az EFTA tagálla­mai megszüntessék a diszkrimi­nációkat a Kelettel szemben. Ek­kor elképzelhető a konstruktív együttműködés fokozatos fejlődése a kelet- és nyugat-európai integ­rációs szervezetek között” — álla­pította meg Péter János. Jugoszláv személyiségek magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti baráti kapcsolatok fejlesz­tése terén szerzett érdemei elis­meréséül 15 jugoszláv közéleti személyiségnek magas állami ki­tüntetést adományozott. A Magyar Népköztársaság Zász­lórendje első fokozata kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke szombaton adta át dr. Dusán Csalicsnak, a budapesti jugoszláv nagykövetnek. A kitüntetés átadá­sánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes és Gergely Miklós, a Külügyminisz­térium protokollosztályának ve­zetője. , Zágor György, a Magyar Nép- köztársaság nagykövete Belgrád- ban ugyancsak szombaton adta át a kitüntetéseket a többi kitün­tetettnek. Az átadásnál jelen volt Gusztáv Vlahov tájékoztatás­ügyi szövetségi titkár és Milivoje Rukavina, a szövetségi végrehajtó tanács titkára. (MTI) Vietnami szabadságharcosok támadása amerikai légitámaszpont ellen Dél-vietnami szabadságharcosok szombaton hajnalban aknákkal lőttél? a Saigontól 130 kilométerre délre levő Can Tho amerikai légi- támaszpontot. Az amerikai pa­rancsnokság Skyraider vadász­bombázókat vetett be a partizánok ellen, akik ekkor visszahúzódtak, de néhány órával később az első támadás színhelyének közelében újból több aknát lőttek ki a repü­lőtérre. A Can Tho-i támaszpont 50 kilométerrel északnyugatra van Soc Trangtól, amelynek heli­kopter-támaszpontját támadták a szabadságharcosok. A Saigon Gia Dinh körzetében működő DNFF-erők parancsnok­sága figyelmeztetést intézett a dél-vietnami és külföldi állampol­gárokhoz, kerüljék az amerikaiak társaságát és olyan nyilvános he­lyek felkeresését, ahol nagyobb számban tartózkodnak amerikai­Algírban nyugodt a helyzet Algír |sor az új kormány bemutatkozá- A két héttel ezelőtt bekövetke- i sára. zett algíri kormányváltozást kö­vető tüntetések teljesen megszűn­tek, egy hét óta teljes a nyuga­lom — írja az AFP. Esténként a főváros utcáin katonai őrjáratok cirkálnak, a külvárosokban to­vábbra is ellenőrzik a gépkocsi­kat, de ez már inkább csak szo­kásos gyakorlat, mint biztonsági intézkedés. Algériában vasárnap ünnepük az ország függetlenné válásának harmadik évfordulóját. Megfigye­lők szerint az ünnepségeket vi­szonylag szűk keretek között akar­ják lebonyolítani, hogy elkerül­jék az esetleges tüntetéseket Ben Bella mellett. Az évforduló prog­ramját eddig nem hozták nyilvá­nosságra, csak az bizonyos, hogy diákok és ifjúsági mozgalmak tag­jai ■díszfelvonulást tartanak az al­gíri stadionban. Egyes hírek sze­rint feltehető, hogy a független­ségi évforduló alkalmával kerül Burgiba tunéziai elnök interjút adott amerikai és török újság­íróknak. A többi között kifejezte azt a véleményét, hogy az új al­gériai rendszer szilárd alapokon nyugszik, az algériai nép nagy részének rokonszenvét élvezi. Ki­jelentette, sajnálattal értesült a brit nemzetközösséghez tartozó kilenc afrikai ország állásfoglalá­sáról, tudniilük arról, hogy nem ismeri el az új algíri rendszert. Ezt az állásfoglalást negatívnak minősítette. Illetékes algíri körök szerint a forradalmi tanácsnak nem oko­zott különösebb izgalmat a ki­lenc afrikai ország elhatározása. Említett körükben hozzáteszik, közismert a kormány erre vonat­kozó véleménye: a világ 1962-ben, a függetlenség kivívásakor az or­szágot ismerte el és nem annak kormányát, nincs tehát szükség újabb elismerésre vagy az eüs- merés megerősítésére. a'k, minthogy a szabadságharcosok a jövőben fokozni kívánják meg­torló akcióikat az amerikai agresz. szórók ellen. A saigoni kormány öt napra be­tiltotta az angol nyelvű Saigon Post napilap megjelenését. Az an­gol nyelvű lap elleni intézkedést a hatóságok azzal indokolták, hogy szerkesztősége megsértette a cen­zúra-rendelkezéseket és „eltúlozta a Da Nang-i amerikai légitámadás ellen intézett Vietcong-támadás jelentőségét”. A lapot elsősorban a Saigonban szolgálatot teljesítő amerikai katonák olvassák. Fogadás a szovjet katonai akadémiák végzett növendékeinek tiszteletére Moszkva Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány szombaton a Kremlben, a kongresszusi palotá­ban fogadást adott a szovjet kato­nai akadémiák idén Végzett nö­vendékei tiszteletére. A fogadá­son jelen voltak a szovjet had­sereg és hadiflotta parancsnokai, a testvéri országokból érkezett és a Szovjetunióban kiképzést nyert katonatisztek, az SZKP és a szov­jet kormány vezetői. A fogadáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. (MTI) Okosan hallgat Ez a szép hölgy nem más, mint Irma Capace Minutolo, a nem­régiben elhunyt Faruk volt egyip­tomi király szeretője. A római Via Venete köreiben „Miss Fa- rao”-nak is becézett, nevezetessé lett Irma kisasszony — akire a Falstaff külsejű exkirály tíz év alatt nagy vagyont költött — most színpadról szeretné meghó­dítani az embereket. „Ha Soraya; az iráni sah volt felesége ma film- színésznő — gondolta magában Irma Capace Minutolo — miért ne lehetnék én énekesnő?” Be­iratkozott hát Franco Ghitto-hoz, a Piombino-i opera tenoristájához, aki az ambiciózus hölgyet megta­nította a „Faust” Margit-jának szerepére. S a hírek szerint az opera vezetői beleegyeztek abba, hogy a jövő évad kezdetén fellép­jen náluk a Faruk utolsó éveit megédesítő Irma kisasszony. A római újságok szerint „Miss Fa- rao” sok mindéit örökölt a belé- habarodott Faruktól. S ez nagyon fontos. Mert egy kezdő énekesnő­nél — különösen a mondén vi­lágban — kellemesen pótolja az énekkultúra hiányosságait a villa, a jacht, a „Jaguár”. És az édes Irma rendelkezik olyasmikkel. Ha pedig jelenlegi vagyona ki­fogyna, akkor van egy olyan tőké­je, amit mindig értékesíteni tud. A hangja. No, nem amvira az énekhangja — amelynek kiműve­lése nem bizonyos, hogy sikerrel jár — hanem inkább a rendes beszédre alkalmas, köznapi hang­ja. Irmácska ugyanis — mint egy nyilatkozatában sejtetni engedte — sok olyasmit tud Farukról, ami a volt király családjának nem ép­pen kellemes. „Ha én egyszer ki­nyitom a számat...” A királyi családnak tehát az a jó, ha ez a száj inkább — énekel.:. (—ag—) Gergely Mihály: IDEGENEK 21. Regény bát, a hintalovat. És én akkor el­Már a moziban is érezte, amikor először m egcsókol ta és azt mond­ta neki: de jó, hogy szerethet­lek! Annyi minden benne volt abban a hangsúlyban, akárcsak furcsa szemében, abban is ben­ne sejtette magányos, szomorú életét. De az arca olykor nyug­talanná tette. Megmagyarázha­tatlan állapot volt az, ami jelen­létében egy idő után eluralko­dott rajta, valami érthetetlen kényszerérzet, hogy elfusson tő­le. Ezt is csak ebben a percben fogalmazta meg így, miközben a fiú merev arcában kutatott. — Az én életemben sok szép emlék van — kezdte mesélni a lány, közelebb hajolt a fiú­hoz. — Az egyiket elmondom, jó? Még kicsike voltam, már nem nagyon hittem a karácso­nyi mesében, hallottam, hogy a szülők hoznak mindent és azon a karácsonyon én megfigyel­tem, mi történik körülöttem. És akkor megtudtam, hogy csak­ugyan mindent a mama meg a papa hoz; a fenyőfát, az alvóba­sírtam magam. A mama meg­ijedt, valami bajom van talán, de én örömömben sírtam, mert megtudtam, mennyire szeretnek. Hiszen nem voltunk mi gazda­gok, a gyárban dolgozik apa, esztergályos. — A lány közel­ről fürkészte a fiút, elbeszélése hatott-e rá. — Sosem felejtem el azt a karácsonyt. * — Karácsonyi emlékem ne-, kém is van — mondta a fiú. — — Nekem egyetlen egyszer volt karácsonyfám, akkor is a nagy­mamám' vette. Mifelénk, az Al­földön nemigen van fenyő és a nagymama vett nekem egy kis fát, és szaloncukorral feldíszítet­te. És apámtól akkor kaptam egy szép, nagy barna mackót, nem is tudom, hol vette, olyan szép volt. Sokáig megőriztem, már a technikumba jártam, még mindig megvolt. Aztán odaadták a kishúgairrmak, ők szétszedték. — És többször nem is volt ka­rácsonyfád? — Nem. — És olyankor ajándékot se kaptál? A fiú megint gondolkodott. — Arra már nem emlékszem. A lány kortyolt a borból, majd megsimogatta a fiúnak az aszta­lon táncoló ujjait. — És arra emlékszel, mi volt az életedben a legrosszabb? A fiú erre se felelt mindjárt, rágyújtott, sokáig tűnődött — Apám sokszor elvert, de az az egy nagyon fájt... Kicsi voltam még, talán nem is jár­tam iskolába vagy akkor végez­tem az első elemit. A szomszéd Etával játszottunk lakodalmas- dit. ö mondta, hogy a lagziban csirkét szoktak főzni, főzzünk mi is. De hogyan, kérdeztem. Leöljük őket. Mindjárt hozott is játékai közül egy rozsdás villát, megfogtunk négyet és Eta meg­főzte. Porban. Este a mostohám megszámolta a csirkéket, megta­lálta a leölt állatokat. Otthon volt apám, a veszekedésre elő­jött, s a mostohám mindent el­mondott neki. Apám kérdezte, én csináltam-e. Bevallottam. Nem szólt semmit, előhozta az ostort az istállóból és nekem­' esett. Elkezdte verni a lábam szárát, bokámtól föl a combo­mig. Rövid vászonnadrág volt rajtam, minden ütés a bőrömön csattant. Hosszú, keskeny vörös csíkokat hagyott maga után a kemény szíjostor, s mert minél tovább vert apám, annál na­gyobbakat ütött, kezdett fölre­pedezni a bőröm. A fiú másik cigarettára gyúj-

Next

/
Oldalképek
Tartalom