Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-04 / 156. szám
1965. július 4. Vasárnap Péter János nyilatkozata a londoni Timesban London Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: A londoni Times szombaton külpolitikai oldalának vezető helyén közli diplomáciái munkatársának beszélgetését Péter Jánossal, a magyar külügyminiszter hivatalos angliai látogatásának befejeződése alkalmából. A Times bevezetőben ismerteti a tárgyalásokról kiadott közös közleményt, megjegyezve, hogy Stewart külügyminiszter valószínűleg a jövő évben viszonozza majd a magyar külügyminiszter látogatását. Péter János személyében — írja a lap — első ízben tett hivatalos látogatást Nagy-Britanniában magyar külügyminiszter az első világháború óta. Látogatásának fő célja az volt, hogy megvitassa mi_ lyen lehetőségei vannak a kereskedelmi, politikai és személyes kapcsolatok továbbfejlesztésének a két ország viszonyában. Ezeken a területeken jelentős haladást ér. tek el, ámbár — hangsúlyozza a Times — Vietnam súlyos árnyékot vetett a tárgyalásokra, s így nagyon sok időt szentellek a nemzetközi kérdések megvitatásának is. — A magyar külügyminiszter igen gondterhelten beszélt a nemzetközi helyzetről — folytatja a lap diplomáciai munkatársa. „Sokkal konstruktívabb témakörökről folytathattam volna eszme, cserét az Egyesült Királyság kormányának vezetőivel, ha nem árnyékolna be mindent a délkeletázsiai konfliktiss” — mondta Péter János. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta, országa roppant fontosnak tartja, hogy megállapodás jöjjön létre az általános és teljes leszerelésre irányuló tárgyalások előkészítésére, valamint csők. kenteit fegyverzetű övezetek létrehozására általában és különösen Közép-Európában. Nyomatékosan hozzáfűzte, hogy „a jelenlegi helyzetben azonban minden ilyen tárgyalás irreálisnak látszik. Amíg ugyanis nem enyhül, hanem a világ egyes pontjain egyenesen fokozódik a feszültség és különösen amíg az amerikai katonai felkészülés és agresszió folyik, sőt fokozódik Délkelet- Ázsiában, addig merő illúzió leszerelési tárgyalásokat folytatni bármilyen keretben”. Péter János a továbbiakban nyugtalanságát fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi helyzet rosz- szabbodása Európában is a kelet —nyugati kapcsolatok fokozatos megszakadására vezethet. „Egy világban élünk, s a béke egy és oszthatatlan — mondta. A kérdés megoldása felé az első lépés egyedül az lehet, hogy az Egyesült Államok beszünteti a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását. Azt, hogy a nemzetközös, ségi békemisszió hasznos javaslat volt-e, csak azután lehet próbára tenni, ha ennek az első lépésnek a megtételét elősegítette.” A nemzetközi látóhatárt beárnyékoló veszedelmeken túltekintve — folytatja a Times — a magyar külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a béke végül is győzedelmeskedik majd, s akkor meggyorsulhat a haladás a nagyobb kelet—nyugati gazdasági együttműködés felé Európában is. „Ehhez azonban az kell, hogy a Közös Piac és az EFTA tagállamai megszüntessék a diszkriminációkat a Kelettel szemben. Ekkor elképzelhető a konstruktív együttműködés fokozatos fejlődése a kelet- és nyugat-európai integrációs szervezetek között” — állapította meg Péter János. Jugoszláv személyiségek magyar kitüntetése Az Elnöki Tanács a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti baráti kapcsolatok fejlesztése terén szerzett érdemei elismeréséül 15 jugoszláv közéleti személyiségnek magas állami kitüntetést adományozott. A Magyar Népköztársaság Zászlórendje első fokozata kitüntetést Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke szombaton adta át dr. Dusán Csalicsnak, a budapesti jugoszláv nagykövetnek. A kitüntetés átadásánál jelen volt Kiss Károly, az Elnöki Tanács titkára, Szilágyi Béla külügyminiszterhelyettes és Gergely Miklós, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője. , Zágor György, a Magyar Nép- köztársaság nagykövete Belgrád- ban ugyancsak szombaton adta át a kitüntetéseket a többi kitüntetettnek. Az átadásnál jelen volt Gusztáv Vlahov tájékoztatásügyi szövetségi titkár és Milivoje Rukavina, a szövetségi végrehajtó tanács titkára. (MTI) Vietnami szabadságharcosok támadása amerikai légitámaszpont ellen Dél-vietnami szabadságharcosok szombaton hajnalban aknákkal lőttél? a Saigontól 130 kilométerre délre levő Can Tho amerikai légi- támaszpontot. Az amerikai parancsnokság Skyraider vadászbombázókat vetett be a partizánok ellen, akik ekkor visszahúzódtak, de néhány órával később az első támadás színhelyének közelében újból több aknát lőttek ki a repülőtérre. A Can Tho-i támaszpont 50 kilométerrel északnyugatra van Soc Trangtól, amelynek helikopter-támaszpontját támadták a szabadságharcosok. A Saigon Gia Dinh körzetében működő DNFF-erők parancsnoksága figyelmeztetést intézett a dél-vietnami és külföldi állampolgárokhoz, kerüljék az amerikaiak társaságát és olyan nyilvános helyek felkeresését, ahol nagyobb számban tartózkodnak amerikaiAlgírban nyugodt a helyzet Algír |sor az új kormány bemutatkozá- A két héttel ezelőtt bekövetke- i sára. zett algíri kormányváltozást követő tüntetések teljesen megszűntek, egy hét óta teljes a nyugalom — írja az AFP. Esténként a főváros utcáin katonai őrjáratok cirkálnak, a külvárosokban továbbra is ellenőrzik a gépkocsikat, de ez már inkább csak szokásos gyakorlat, mint biztonsági intézkedés. Algériában vasárnap ünnepük az ország függetlenné válásának harmadik évfordulóját. Megfigyelők szerint az ünnepségeket viszonylag szűk keretek között akarják lebonyolítani, hogy elkerüljék az esetleges tüntetéseket Ben Bella mellett. Az évforduló programját eddig nem hozták nyilvánosságra, csak az bizonyos, hogy diákok és ifjúsági mozgalmak tagjai ■díszfelvonulást tartanak az algíri stadionban. Egyes hírek szerint feltehető, hogy a függetlenségi évforduló alkalmával kerül Burgiba tunéziai elnök interjút adott amerikai és török újságíróknak. A többi között kifejezte azt a véleményét, hogy az új algériai rendszer szilárd alapokon nyugszik, az algériai nép nagy részének rokonszenvét élvezi. Kijelentette, sajnálattal értesült a brit nemzetközösséghez tartozó kilenc afrikai ország állásfoglalásáról, tudniilük arról, hogy nem ismeri el az új algíri rendszert. Ezt az állásfoglalást negatívnak minősítette. Illetékes algíri körök szerint a forradalmi tanácsnak nem okozott különösebb izgalmat a kilenc afrikai ország elhatározása. Említett körükben hozzáteszik, közismert a kormány erre vonatkozó véleménye: a világ 1962-ben, a függetlenség kivívásakor az országot ismerte el és nem annak kormányát, nincs tehát szükség újabb elismerésre vagy az eüs- merés megerősítésére. a'k, minthogy a szabadságharcosok a jövőben fokozni kívánják megtorló akcióikat az amerikai agresz. szórók ellen. A saigoni kormány öt napra betiltotta az angol nyelvű Saigon Post napilap megjelenését. Az angol nyelvű lap elleni intézkedést a hatóságok azzal indokolták, hogy szerkesztősége megsértette a cenzúra-rendelkezéseket és „eltúlozta a Da Nang-i amerikai légitámadás ellen intézett Vietcong-támadás jelentőségét”. A lapot elsősorban a Saigonban szolgálatot teljesítő amerikai katonák olvassák. Fogadás a szovjet katonai akadémiák végzett növendékeinek tiszteletére Moszkva Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány szombaton a Kremlben, a kongresszusi palotában fogadást adott a szovjet katonai akadémiák idén Végzett növendékei tiszteletére. A fogadáson jelen voltak a szovjet hadsereg és hadiflotta parancsnokai, a testvéri országokból érkezett és a Szovjetunióban kiképzést nyert katonatisztek, az SZKP és a szovjet kormány vezetői. A fogadáson Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára beszédet mondott. (MTI) Okosan hallgat Ez a szép hölgy nem más, mint Irma Capace Minutolo, a nemrégiben elhunyt Faruk volt egyiptomi király szeretője. A római Via Venete köreiben „Miss Fa- rao”-nak is becézett, nevezetessé lett Irma kisasszony — akire a Falstaff külsejű exkirály tíz év alatt nagy vagyont költött — most színpadról szeretné meghódítani az embereket. „Ha Soraya; az iráni sah volt felesége ma film- színésznő — gondolta magában Irma Capace Minutolo — miért ne lehetnék én énekesnő?” Beiratkozott hát Franco Ghitto-hoz, a Piombino-i opera tenoristájához, aki az ambiciózus hölgyet megtanította a „Faust” Margit-jának szerepére. S a hírek szerint az opera vezetői beleegyeztek abba, hogy a jövő évad kezdetén fellépjen náluk a Faruk utolsó éveit megédesítő Irma kisasszony. A római újságok szerint „Miss Fa- rao” sok mindéit örökölt a belé- habarodott Faruktól. S ez nagyon fontos. Mert egy kezdő énekesnőnél — különösen a mondén világban — kellemesen pótolja az énekkultúra hiányosságait a villa, a jacht, a „Jaguár”. És az édes Irma rendelkezik olyasmikkel. Ha pedig jelenlegi vagyona kifogyna, akkor van egy olyan tőkéje, amit mindig értékesíteni tud. A hangja. No, nem amvira az énekhangja — amelynek kiművelése nem bizonyos, hogy sikerrel jár — hanem inkább a rendes beszédre alkalmas, köznapi hangja. Irmácska ugyanis — mint egy nyilatkozatában sejtetni engedte — sok olyasmit tud Farukról, ami a volt király családjának nem éppen kellemes. „Ha én egyszer kinyitom a számat...” A királyi családnak tehát az a jó, ha ez a száj inkább — énekel.:. (—ag—) Gergely Mihály: IDEGENEK 21. Regény bát, a hintalovat. És én akkor elMár a moziban is érezte, amikor először m egcsókol ta és azt mondta neki: de jó, hogy szerethetlek! Annyi minden benne volt abban a hangsúlyban, akárcsak furcsa szemében, abban is benne sejtette magányos, szomorú életét. De az arca olykor nyugtalanná tette. Megmagyarázhatatlan állapot volt az, ami jelenlétében egy idő után eluralkodott rajta, valami érthetetlen kényszerérzet, hogy elfusson tőle. Ezt is csak ebben a percben fogalmazta meg így, miközben a fiú merev arcában kutatott. — Az én életemben sok szép emlék van — kezdte mesélni a lány, közelebb hajolt a fiúhoz. — Az egyiket elmondom, jó? Még kicsike voltam, már nem nagyon hittem a karácsonyi mesében, hallottam, hogy a szülők hoznak mindent és azon a karácsonyon én megfigyeltem, mi történik körülöttem. És akkor megtudtam, hogy csakugyan mindent a mama meg a papa hoz; a fenyőfát, az alvóbasírtam magam. A mama megijedt, valami bajom van talán, de én örömömben sírtam, mert megtudtam, mennyire szeretnek. Hiszen nem voltunk mi gazdagok, a gyárban dolgozik apa, esztergályos. — A lány közelről fürkészte a fiút, elbeszélése hatott-e rá. — Sosem felejtem el azt a karácsonyt. * — Karácsonyi emlékem ne-, kém is van — mondta a fiú. — — Nekem egyetlen egyszer volt karácsonyfám, akkor is a nagymamám' vette. Mifelénk, az Alföldön nemigen van fenyő és a nagymama vett nekem egy kis fát, és szaloncukorral feldíszítette. És apámtól akkor kaptam egy szép, nagy barna mackót, nem is tudom, hol vette, olyan szép volt. Sokáig megőriztem, már a technikumba jártam, még mindig megvolt. Aztán odaadták a kishúgairrmak, ők szétszedték. — És többször nem is volt karácsonyfád? — Nem. — És olyankor ajándékot se kaptál? A fiú megint gondolkodott. — Arra már nem emlékszem. A lány kortyolt a borból, majd megsimogatta a fiúnak az asztalon táncoló ujjait. — És arra emlékszel, mi volt az életedben a legrosszabb? A fiú erre se felelt mindjárt, rágyújtott, sokáig tűnődött — Apám sokszor elvert, de az az egy nagyon fájt... Kicsi voltam még, talán nem is jártam iskolába vagy akkor végeztem az első elemit. A szomszéd Etával játszottunk lakodalmas- dit. ö mondta, hogy a lagziban csirkét szoktak főzni, főzzünk mi is. De hogyan, kérdeztem. Leöljük őket. Mindjárt hozott is játékai közül egy rozsdás villát, megfogtunk négyet és Eta megfőzte. Porban. Este a mostohám megszámolta a csirkéket, megtalálta a leölt állatokat. Otthon volt apám, a veszekedésre előjött, s a mostohám mindent elmondott neki. Apám kérdezte, én csináltam-e. Bevallottam. Nem szólt semmit, előhozta az ostort az istállóból és nekem' esett. Elkezdte verni a lábam szárát, bokámtól föl a combomig. Rövid vászonnadrág volt rajtam, minden ütés a bőrömön csattant. Hosszú, keskeny vörös csíkokat hagyott maga után a kemény szíjostor, s mert minél tovább vert apám, annál nagyobbakat ütött, kezdett fölrepedezni a bőröm. A fiú másik cigarettára gyúj-