Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-29 / 177. szám
1965. jtitfus 29. 4 Csütörtök Igenis létezik megújhodás...! A munkaverseny új formái a Fér fi fehérneműgyár békéscsabai üzemében Jól emlékezünk még Muszka Imre korszakára, amiikor a normák 5—600 százalékos csodálatos „túlteljesítése” 6©m ment ritkaság számba. Egy torzult gazdaságpolitikai koncepció követendő példának szánta a munkaversenyben részt vevők számára. Ma már tudjuk, hogy gazdasági törekvéseinket csak korszerű munkával érhetjük el, s ez azt jelenti: nem a feltűnő eredményeket kell hajkurászni, hanem szolidan, szorgalmasan és főként — kiváló minőségben termelni. A munkaversenv ma már nem a normák mindenáron való túlteljesítését jelenti, hanem ösztönzést a minél gondosabb, jobb munkára. Az elvet ismerjük, sok helyütt azonban még a gyakorlatiban nem tudjuk alkalmazni. Ezért érdekes a Férfi fehérnemű- gyár békéscsabai üzeme dolgozóinak kezdeményezése. Kísérletet tettek arra. hogyan lehetne úgy átszervezni a verseny hagyományos formáit, hogy legfontosabb céljaikat az ütemes, korszerű, kiváló minőségű gyártással segítsék. A kísérlet első szakaszának értékelése után kerestük fel a fehérneműgyár pártalapszervezetét é® termelési intézőségét, hogy tájékozódjunk kezdeményezésük eredményeiről. A kommunistái: kezdeményezték — Nehéz termelési gondokkal küzdöttünk, s a kommunisták felvetették a gondolatot : aktívabban kell támaszkodni a dolgozó emberek munkaszeretetére, lelkesedésére — mondja Fekécs Margit elvtársnő, az üzem párttitkára. Lassan kibontakozik a kép: miképp született a munkaverseny mai követelményeinket ösztönző új rendszere. A felszabadulás 20. évfordulójának alkalmából rendezett ünnepi taggyűlésen szólalt fel egy kommunista először a munkaverseny érdekében. A következő dátum május 1-e volt, amikor a kiszesek javaslatára munkaverseny-mozgalmat indítottak a VIT tiszteletére. Közben azonban meg kellett oldani a verseny eddigiektől eltérő értékelését. Miért? Összevon! műszaki konferencián tanácskoztak a vasút szállítási feladatairól A békéscsabai vasútállomáson a napokban összevont műszaki konferencián tárgyalták meg a meghívottak a vasút előtt álló szállítási feladatokat. A konferencián Lóki Béla, Molnár Gábor, Kűri Károly, a szolgálati ágak vezetőin kívül részt vett Lovász Lázár, a MÁV Szegedi Igazgatóságának kiküldötte is. A tanácskozáson értékelték a terv teljesítését. Örömmel állapították meg a résztvevők, hogy a forgalom túlteljesítette a szállítási tervét, s ezt valamennyi szolgálati ág közreműködésével segítette. Az őszi forgalom sikeres lebonyolítására javasolták, hogy' az együttműködést tovább szükséges javítani. A vitában részt vevők a rakodóterületek víztelenítését sürgették, amihez a megfelelő támogatást kilátásba helyezték. Boldizsár Gyula Erre már Cseh József elvtárs, termelési vezető ad magyarázatot. A• pontozás bevált — Korábban brigádjainkat a tervteljesítés mechanikus számadatai alapján minősítettük. Meg kell mondani, visszás eredmények csúsztak az értékelésbe. Itt egy kis magyarázatra van szükség. A fehérneműgyár munkájáról tudni kell, hogy egy-egy szalag előkészítő és törzsfolyamatot végző egységekből áll. Úgynevezett csomagmegmunkálási módszerrel dolgoznak, azaz néhány tucat munkadarab összegyűjtve kerül tovább a szalag következő munkahelyére. Igen fontos tehát, hogy az egyes részlegek folyamatosan fel legyenek töltve kellő tartalékkal. Márpedig a verseny régebbi értékelése csak a szalag végén leadott késztermékeket vette figyelembe. Mi a lényege az új rendszernek? — A pontozás — mondja Gelencsér Mihály tervstatisztikus. Minden brigád 10 pontot kap a program 1U0 százalékos teljesítéséért. Most következik az újdonság. A minőségi terv teljesítéséért szintén 10 pont jár. Ha csökkentik a visszavételit darabok mennyiségét, azaz javítják a minőséget, további pontokat kapnak. A minőség romlását viszont mínuszpontokkal büntetik. A brigádokat érdekeltté teszik abban is, hogy szívesen vállaljanak új, nehezebb munkákat. Új modellekre való átálláskor, a technológia változtatásakor plusz öt pontot kapnak. Ha nem képeznek tartalékot a szalag egyes szekciói között, szintén mínusz- pontokkal büntetik a versenyzőket. Körülbelül ennyi a lényeg. És mi az eredmény? Mindenki nyert Júniusban a verseny értékelése az új rendszer alapján történt. Az első három brigád, a 122-es szalagon dolgozó German Tyitov, a 121-e6 szalagon a Haladás és a 1131 -es szalagon az MHS-brigád j lett. Jutalmuk 11 ezer forint, melyet most fognak felosztani közöttük. A közösség nyeresége azonban ennél sokkal több. Nyertek abban, hogy javult a minőség, ütemessé vált a termelés, mindenkinek biztosítva van a keresete és erősen bizakodnak benne: az év végére pótolják a korábbi lemaradást. Amint mondják: két év óta nem volt olyan terv teljesítés, mint a legutóbbi időkben. Túlzás lenne azt állítani, hogy mindez a pontozási rendszer' vagy akár a versenylelkesedés számlájára írható. Számottevően javult anyagellátásuk is. S még egy. Bizonyára nem közömbös az sem, hogy a prémiumfeladatokat a középvezetők számára úgy dolgozták ki, hogy ne csak a mennyiségek hajkurászása, hanem a jó minőségű gyártás is jutalmazva legyen. A dolgozók örülnek, tetszik nekik a verseny formája. — Nagyon igazságos — ez a véleménye Hrabovszki Andrásné- nak. Susánszki Györgyné is meg van elégedve, különösen amióta brigádja — mely régebben nem tudott eredményt elérni s nem is mindig a saját hibájukból — harmadik lett az értékelésnél. Nincs ok aggódásra Hallottunk olyasféle hangokat az utóbbi időben, hogy munka- versenyünk már nem képes olyan nagyszerű eredményeket létrehozni, mint hőskorában. Egyesek ellaposodástól féltik ezt a roppant tömegeket megmozgató, a népgazdaság s az egyén számára egyaránt hasznos eredményeket gyümölcsöző mozgalmat. Mi azonban nem aggódunk. Vannak emberek, akik megmutatják, hogy meg lehet újítani. Lehetséges, sőt kell is korszerűsíteni, az élet mindennapi feladataihoz formálni a dolgozók legszélesebb körű vensenymoz- galmát. Vajda János Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 42. Hogy is hívták?... Várjon, ne segítsen! ...Megvan: Oborn... End- rődi-Oborn Rudolfot! Az ördögbe, nem könnyű ezeket a neve- ke megjegyezni!... Valami kémkedésbe akarta beszervezni az öreg mérnököt Rudnyánszky, de az nem állt kötélnek. Szóval, a lövést hallva, a maga apja átrohant, le akarta fegyverezni Rud- nyánszkyt, de az őt is megsebesítette. Én a felső gyártelepen teljesítettem őrszolgálatot, éppen a közelben tartózkodtam és meghallottam a lövöldözést. Magát is kihallgattam mielőtt a bizottság kiszállt, emlékszik rá?... Akkor még őrmester voltam, és pont másnap kellett bevonulnom tiszti iskolára. — A főhadnagy arcáról eltűnt minden hivatalosság, any- nyira hatott rá a régi emlék. Hogyne, hiszen arra a napra sokszor visszagondolt az eset után, a tiszti tanfolyam kezdetén, s különösen arra a riadt, szép fiatal nőre, az olvasztár leányára. Szépsége annyira megkapta, hogy már azt kívánta, bár ne kezdődne másnap az iskola, ne kellene három évet tőle távol eltöltenie, mert három év oly nagy idő. — Igen, most már magára ismerek — mondta megkönnyebbülten az asszony. — Szörnyű nap volt, sose felejtem el! — Nagyon meg volt rémülve, alig tudtam kihallgatni. — Ne csodálkozzék, semmi másra nem gondoltam, csak arra, hogy anyám és nővérem után apámat is elveszíthetem! — De az esti zárójelentésemben azt még megírhattam, hogy apja a műtétet hősiesen viselte, s hogy bivalyerős szervezetével rövid idő alatt felépül. — Két hét múlva el is hagyta a kórházat. — És hogy van most az öreg? ...az édesapja? — Fél év múlva mégis meghalt; egy martini szerencsétlenségnél összeégett. A főhadnagy zavartan köhé- cselt. — Rágyújt? — Köszönöm, nem dohányzóm. — Akkor térjünk rá a fia ügyére... Ismeri a tényállást? Az árvízkárok helyreállításáért A sarkadi tudósítónk jelentette, hogy a járási akcióbizottság július 26-án értékelte az eddigi gyűjtés eredményeit. Legtöbb helyen gondos volt az előkészítés és jó szervező munkával gyorsan megin. dúlt a segítőakció. Az első napokban Körösnagyharsány és Me- zőgyán vezetett. Nyolcezer, illetve ötezer forintot adtak postára' már július 16-án. Kötegyán 7000, Bi- harugra 4600, Sarkad 16 300 forin- tott gyűjtött eddig össze. Így a járásban a bélyeggel igazolt megsegítés összege mintegy 48 ezer forint. A hivatalok, üzemek dolgozói általában az egynapi keresetüket ajánlották fel a sarkadi járásban. A Sarkadi Cukorgyárban több mint 45 ezer forintot adtak a dolgozók. A mezőkovácsházi járásból az elmúlt hót végén kaptunk jelentést, mely szerint a járásban az eddig befutott összeg meghaladja a 200 ezer forintot. Ezenkívül a különböző szervek már eddig több mint 180 ezer forintot utaltak át az árvízkárok helyreállítására. Különösen kiemelkedtek a járás községei közül Kevermes, Kunágota, Medgyesegyháza, Nagy- bánhegyes és Mezőkovácsháza. Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet tagsága az árvízkárosultak megsegítésére ösz- szesen 35 ezer forintot adott eddig, a tsz külön egy vagon búzát ajánlott fel. A dévaványai szociális otthon vezetője tájékoztatott bennünket arról, hogy az otthon lakói egynapi munkát vállaltak és annak bérét ajánlják fel az árvízkárosultaknak. Ezenkívül önként felkeresték a helyi Vöröskereszt-szervezetet, hogy vállalnak bélyegeladást is a község lakosai között. Szerelés közben A Hajtómű- és Felvonószerelvény Gyár békéscsabai üzemében a hagyományos felvonóalkatrészeken kívül elektrosztatikus festékszóró-berendezéseket is készítenek. Kisebb kapacitású, kézi irányítású és nagyméretű automatikus készüléket egyaránt. Előnyük: különösen a kisméretű vagy tagolt formájú alkatrészek festésénél nem megy veszendőbe a festék nagy rélsze, mert a készülék által kialakított elektromos térben a festendő felületen lecsapódnak a festékszemcsék. A csöveket például egy fújással körbe lehet festeni. Rotyis György brigádve^ető a szovjet exportra készülő festékszóró-berendezés elektromos szerelőmunkáit végzi. (Fotó: Malmos) — Igen... Talán nem mindent, de... — Háta mögött kattogni kezdett a jegyzőkönyvvezetőnő írógépe. Ez eleinte zavarta, aztán megszokta. — És mi a véleménye? Hogyan történhetett meg az eset? Az anya rokonszenvesnek találta a főhadnagyot, egész viselkedése együttérzést árult el, s ez bátorította. — Kérem, nyugodtan tessék gondolkodni, nem siettetem. Az ön véleménye szerint hogyan kerülhetett sor a késelésre? Fegyelmezte magát, legyőzte pillanatnyi elgyöngülését. — Nem ő a hibás, ő nem tehet róla, csak azt mondhatom! A fiam semmiről sem tehet! — Hogy érti ezt? Hisz ismeri a tényállást! — Én... én vagyok a hibás és az első férjem... Talán nem úgy kellett volna!... — Az anya szipogni kezdett. A főhadnagy várakozott, rágyújtott, aztán egy pohár friss vizet tett az anya elé. — Tessék. — Köszönöm! — Ivott néhány kortyot, az kissé íelüdítette. ' — Hány éves volt a gyerek, amikor Önök elváltak? — Három. — És kinek a hibájából történt a válás? — Én hagytam ott első férjemet. De olyan ők miatt, amiért nem bírtam vele élni tovább. Otthon találtam egy idegen asz- szonnyal, amikor egy műtét után hazamentem a kórházból. — Kérem, beszéljen részletesebben arról az időszakról. Már összeíúggően tudott beszélni, és felidézve azokat a bizonyos, csak hézagoson ismert epizódokat is, amelyek a fiú otthoni életkörülményeiről, nevelésének módszereiről tanúskodtak. Nem szépítette a maga szerepét sem, inkább eltúlozta saját felelősségét. Aztán elmesélte a fiú hozzájuk költözését, az azóta eltelt hetek eseményeit, a fiúért való harcát, s az elért csekély, de ígéretes eredményt. — Értem — mondta végül eltűnődve a főhadnagy. — Elég tipikus életút és sajnos, elég általános következmény is. — Még kérdéseket tett föl, aztán befejezte a kihallgatást. — Kérhetnék valamit, főhadnagy úr? — Tessék — mondta a rendőrtiszt jóindulatúan. — Beszélhetnék a fiammal? Nagyon kérem! — Sajnálom, de amíg a vizsgálat tart, tilos! — Ha legalább csak láthatnám! Érzem, Ön megérti a helyzetemet! (Folytatjuk)
