Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-28 / 176. szám

A szarvasi bemutató MAI SZÁMUNKBÓL: Humánum és szigor (2—3. oldal) Sok még az értetlenség fS. oldal) „Zöld-ár” a konzervgyárban Hinta-palinta cs. oldal) (5. oldal) A labdarúgó megyei I. osztály sorsolása (7. oldal) Magyar — osztrák vízügyi tárgyalások A legelőgazdálkodás szép pél­dáját mulatja be a szarvasi ÖRKI a csabacsűdi határrészben. Itt két­féle legelő van, az egyik az ön­tözött ősgyep, a másik ugyanez önlözetlen formában, vagyis a kontroll terület. Mindkét legelő talaja azonosan szikes. A legelő keletkezéséről nincsenek feljegy­zések. Emberemlékezet óta Csaba- csűd és Nagyszénás között 1000 holdnál is több elszikesedett te­rület húzódik mint legelő, amely a nyári kánikulában eddig még minden évben kiégett. Az idén azért nem sült ki az extenzív gaz­dálkodás alá vont területen a fű, mert bőven volt eső. Az alj- és a szálfüvek zöldellnek, viszont ál­lományuk ritka. A legelő bundája olyan, mintha egy nagy subában moly szántott volna. Ez a műút bal oldala. A gondozás itt az ősi szokást követi. A jobb oldalon néhány éves nyárfaültetvény mö­gött az öntözött ősgyep. A nö­vényzet tömöttsége akár egy me- rinói birka bundája. A harmadik növedék aljfüvei a nedves, sziki életet kedvelő pillangósok és fü­vek 1'5—20 centi magasságig nőt­tek. A szálfüvek kötésig érők. Szabó János gazdaságvezető sze­rint mindez 10 év következetes legelőgazdálkodásának eredmé­nye! A műtrágyázás és az öntözés helyes arányait az ÖRKI kutatói gazdaságvezető gárdája annyira eltalálta, hogy a legelőre kihe­lyezett állatok nem győzik a fü­vet legelni. A gazdaság a jó fű­termést kénytelen volt lekaszál- tatni. Több tíz vagon szénához jutottak. Az ÖRKI legelőjének láttán jo­gos a kérdés: a szarvasi járásban miért gyenge, szinte alig minősít­hető a legelőgazdálkodás? Miért gyengécske a megye 100 ezer hold legelőjén a fűtermés? Bár igaz, 5 ezer hold mintalegelője van a me­gyének. Ezek közül valójában a minta kifejezés — az ÖRKI-éhez képest — talán csak az ecsegfalvi Egyetértés és a zsadányi Dózsa Tsz kezelésében levő területre il­lik. Miért oly lassú a megye le­gelőgazdálkodásában az előbbre- lépés? E kérdésre nehéz a válasz felfedése. Mindenesetre annyi bi­zonyos, hogy az évszázadok óta elhanyagolt legelők rendbe hozá­sa nem megy egyik évről a másik­ra. A lehetőséggel élés felett 1964- ben a megyei tanács mezőgazda­sági osztálya sajnos eltekintett. A tsz-ek legelőinek javítására en­gedélyezett 5 millió forint felét a járások és a tsz-ek megtakarítot­ták. Ugyanakkor saját erőforrá­saikból erre a célra — megyei szinten — talán összesen sem köl­töttek 2 és fél millió forintot. Hogy kinek a készülékében van a hiba, erre keresett választ július 33-án Csabacsűdön a tét- és a le­gelőgazdálkodás szervezését se­gítő megyei operatív bizottság. A szarvasi járás mezőgazdasági osztálya — legalábbis az operatív bizottsági ülésen — nem tudott egy átfogó képet adni arról, hogy a járásban a legelőgazdálkodás hányadán áll. Milyen feladatokat kellene megvalósítani, ezek mi­lyen anyagi erőket kötnének le, ki mit vállal ezekből, s milyen tá­mogatásra számolnak az államtól. Ha a szakirányítás nem ismeri az ellenőrzése alá rendelt területen a teendőket, vajon a termelőszövet­kezetek vezetői, szakemberei mi­ként látják a helyzetet, hogyan él­nek az állam nyújtotta lehetőség­gel? A szarvasi járás legelőgazdál­kodásán so-kat segíthetne az ÖR­KI is. Mégiscsak Szarvason van az intézet is meg a járási tanács is. Az ÖRKI hatóköréből talán azért is esik ki ez a járás, éppen úgy, mint még néhány a megyé­ben, mert itt is immár egy évti­zede a célszerű legelőgazdálkodás betűvetésénél tartanak: vagyis a szép beszédnél, az üres szavak­nál, a csevegésnél. Mára túl va­gyunk azon, hogy a mulasztás miatt ki-ki megmagyarázhassa bizonyítványát. A párt Központi Bizottságának decemberi és a me­gyei bizottság januári határozata a termelés eredményeinek fokozá­sát, továbbá a gazdaságosság nö­velését, a termelés lehetőségeinek maximális kihasználását tette az üzemek központi feladatává. E határozat realizálása a többi kö­zött az ÖRKI legelőgazdálkodásá­nak bemutatása, közkinccsé téte­le is. • Párt- és kormányhatározat szü­letett a szarvasmarha-állomány számszerű gyarapítására. Több helyről halljuk, nincs takarmány, mire növeljük az állományt? Bé­kés megyében 100 ezer hold le­gelő van. Ennek 3ő—40 százalé­kát kis befektetéssel dús hoza­múvá lehetne tenni, s rajta a szarvasi ÖRKI-hez hasonlóan áp­rilistól késő őszig — hat hónapon át — legelhetne a szántóföldi ta­karmányra fogott állat. Egyelőre azonban járási taná­csaink egy része, a szarvasihoz hasonlóan, elmaradt ettől. Így a megyei szervek is csak sötétben tapogatóznak. Jóllehet, a Szarvasi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga, a többi járáshoz hasonlóan a legelőgazdálkodás szervezésében igénytelen, a szakosztálytól nem követel teljességet. A legelőgazdálkodásban vannak eredményeink, de ezek úgy álta­lánosságban még csak kezdetiek, üzemen, járáson, megyén belül nem kellően megalapozottak, no­ha immár 10 esztendeje, hogy a mintalegelő-hálózat kifejlesztésé­nek fontosságáról beszélnek a megye mezőgazdaságát irányítók. Társadalmunk tíz éve adja a mintalegelőre a holdanként! ezer forintot, mégis a megye 100 ezer hold legelőjének csak 5 százaléka az, ami elfogadható állapotban van. Ez nyugtalanító! Tíz év alatt, legalább harmincezer hold olyan legelője lehetne a mesvének, mint amilyen a szarvasi ÖRKI-ben is van. A hátrányos helyzet meg­szüntetésére, és a célszerű legelő- gazdálkodás elérésére most már haladéktalanul össze kellene állí­tani — hosszú távra — az üzemi, a járási és a megyei programot, hogy az érdekeltek tudják, ismer­jék feladatukat, hogy ennek meg­Állami gazdaságaink legjobb kombájnosai Békés és Csongrád me­gye állami gazdaságaiban a szovjet SZK-kombájnokkal arató 94 kombájnos közül július 26-ig Mátyási Mi­hály a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 5118 mázsát aratott le, s akkor a máso­dik helyezett volt. Negye­dik helyezett Serfőző Ist­ván, aki a Bánkúti Állami Gazdaságban 4754, ötödik­hatodik helyezett Balogh György és Hargittai Pál, akik a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban jóval 4500 mázsán felüli gabonát arat­tak le. A többi 48 megyei kom­bájnos teljesítménye 2000— 4430 mázsa között váltako­zik. Az AC—400-as magyar kombájnok vezetői közül Sülé János, Kaszai Tibor és Krenács János a Felsőnyo­mási Állami Gazdaságban 1446 és 1618 mázsa telje­sítménnyel a harmadik, ne­gyedik, ötödik helyezést ér­ték ©1 eddig. A gabonafelvásárló és feldol­gozó vállalat kirendeltségei szom­baton estig 1400 vagon búzát és 1800 vagon árpát vettek át a me­gye termelőszövetkezeteitől. A ga­bona átvétele zökkenőmentesen, a kombájnok által learatott és el­csépelt mennyiséggel arányosan halad. Ez annak köszönhető, hogy a vállalat napi ezer vagon kapa­citásúra növelte az átvételt a ter­ményraktárakban. Ehhez megfe­lelő számú hídmérleget, szállító- szalagot, gabonafúvót állított be, s Becs Július 19 és 26 között Becsben tartotta VIII. ülésszakát a ma­gyar-osztrák vízügyi bizottság. A határvizek szabályozásának, fenn­tartásának időszerű kérdései mel­gara tokát is épített, hogy a szö­vetkezetek ömlesztve is átadhas­sák a gabonát. Megyénk termelőszövetkezetei az eddig átadott 1800 vagon árpá­ból 1000 vagonnal takarmánytá- pért szállítottak be. A többi 800 vagon jó részét pedig a kapott zöldhitel visszafizetésére. Kevés híján be is szállították azt a meny- nyiséget, amit kölcsönként igény­be vettek a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalattól. lett — a Fertő-tó vízgazdálkodási kérdéseivel összefüggésben — megtárgyalták a Hanság-csatorna zsilipéinek kezelési szabályzatát, meghatározták az 1966. évi mun­katérrel. A bizottság behatóan foglalkozott a határvizeknél és a közös árvízvédelmi művekben ke­letkezett károkkal, a helyreállí­tásukhoz szükséges intézkedések­kel, valamint az árvízi előrejelző szolgálat fejlesztésével. Megvizs­gálták a határvizek szabályozásá­ra vonatkozó terveket és azok megvalósítását. Megállapították, hogy mindenekelőtt a Pinka és a Strém szabályozása szükséges. Az idei árvíz tapasztalatainak sürgős gyakorlati hasznosítására a bizottság még az idén újabb ülés­szakot tart. A tárgyalások jegy­zőkönyvét magyar részről Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság vezetője, osztrák részről dr Ernst Güntschl, az Osztrák Köztársaság vízügyi meghatalma­zottja írta alá. Zökkenőmentes a gabonafelvásárlás Ezer vagon a napi átvételi kapacitás a megyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom