Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-25 / 174. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! IMS. .TŰLIDS 25., VASÁRNAP Ara: 80 fillér Vértélén harc A közvélemény, mint valami finom műszer, gyakran jó elő­re jelzi a különféle káros jelen­ségeket és visszaéléseket. Nem­egyszer a sejdítést, a szóbeszé­det egészen apró megfigyelések, tapasztalások váltják ki. Az em­berek tudnak számolni, össze tudják mérni, hogy becsületes munkából és keresetből általá­ban mire telik. Ha azt észlelik, hogy valaki erejét meghaladó módon építkezik, értékesebbnél értékesebb holmit vásárol vagy feltűnően költekezik, egyszóval, nagylábon él, máris kész az íté­let: nem becsületes úton szerzi a pénzt. A következtetés néha esetleg helytelennek bizonyul. Máskor viszont nagyon is célba talál. Többször, mint gondol­nánk. Nagyon igaz a tétel, hogy az emberek létében bekövetkezett kedvező változástól a tudat fej­lődése általában elmarad. Sen­ki sem vitatja például azt, hogy húsz év alatt milyen nagyot fej­lődött az ország, s ezzel együtt mennyit javultak életfeltétele­ink. A múlt kisemmizettjei, mezítlábasai, ha van is még gond és baj (mikor nem volt és mikor nem lesz?!), emberibb körülmények között élnek, mint bármikor. Rég elmúlt az az idő, amikor a szegényember zsebé­ben éppen csak, hogy cincogott a krajcár, s amikor a holnapi betevő falat sokszor igen bi­zonytalan volt. Természetesnek, magától értetődőnek tekintjük, hogy ma már nem így van. A technika korát éljük — mond­juk —, s ez egyúttal igényeink növekedését is magával hozta. Mindez igaz. Megillet' bennün­ket mindaz, amit két kezünkkel teremtettünk. Vannak azonban, akik olykor összekeverik a fo­galmakat s azt is, ami a miénk, úgy kezelik, mintha a sajátjuk lenne. Mi mást tükröz, ez, ha nem a tudat, a gondolkodásmód viszonylagos elmaradottságát. Az elmaradást másban is felfe­dezhetjük. Nem szisszenünk-e fel még most is, amikor egyéni érdekünket a közérdeknek kell alávetnünk, vagy ha a fejlődés egy kissé több áldozatot kíván tőlünk? De mennyire. Azért, mert néha sehogyan se akarjuk megérteni, hogy mindez végül is a mi javunkat szolgálja. Gon­dolkodásmódunkat át- és áthat­ja még az egyéni érdekekhez való görcsös ragaszkodás, oly­kor még az önzés is. Élnek és hatnak még a múlt belénk súly- kolt és megrögzött rossz szoká­sai. Nehéz tőlük szabadulni. S ha jól ismerjük önmagunkat, akkor azt sem szégyelljük be­vallani, hogy milyen gyötrel­meket okoz az újnak és réginek bensőnkben szüntelenül dúló harca. Harc ez. Igazi harc az, amit az ember önmagával vív. Nincs itt kegyelem, értelmünkben és tudatunkban az az irányzat győz, amelyik erősebb. A gyen­gébb jelleműek, akiket ráadásul sokszor még az itt-ott kínálkozó könnyű pénzszerzési lehetősé­gek is csábítanak, általában el­buknak. Az első eltulajdonított cementzsákot, alkatrészt vagy más értéket követi a többi. A megálljt legtöbbször már csak a leleplezés mondja ki. Senki sem veregeti vállon azt a munkást, aki a vállalat va­gyonát lopkodja, mint ahogyan a közöst dézsmáló tsz-paraszt sem várhat egyebet, mint meg­vetést. A mérce csak egy lehet: aki vét a társadalmi tulajdon ellen, annak bűnhődnie kell, le­gyen az bárki, dolgozzék bárhol. Szomorú, amikor olyan embe­rek károsítják a társadalmi tu­lajdont, akiknek éppen az volt a kötelességük, hogy vigyázza­nak a nép, a vállalat vagyoná­ra. Nem egy közülük szavakban igen szépen védelmezte a köz vagyonát, ugyanakkor mégis hozzányúlt. Bizony, nagyon el­ítélendő, amikor a művezető, egy termelési egység parancs­noka vagy éppen a raktáros, a tízezreket és tízezreket érő anyagi javak első számú őre a vétkes. S ameddig az ilyen visz- szaélések titokban maradnak, lehet-e azon csodálkozni, hogy egy-egy építkezés, gép vagy be­rendezés többe kerül a kelleté­nél. A fekete csatornán elúszott anyag, alkatrész drágítja. Ezt pedig a társadalom, és benne el­sősorban annak a vállalatnak, üzemnek, termelőszövetkezeti gazdaságnak, a kollektívája sínyli meg, ahol a lopást, a visszaélést elkövették. Ha valahol csak rövid időre is sutba dobják a nevelést, el­mulasztják a kötelező ellenőr­zést, akkor annak káros követ­kezményeiről előbb-utóbb már csak a közvélemény legtöbb­ször helytálló jelzéseiből, vagy a leleplezést követően jogosan háborgó hangjából értesülhe­tünk. Gyakran pedig meg lehe­tett volna előzni a lopásokat, a visszaéléseket, a társadalmi tu­lajdon megkárosítását. Embere­ket lehetett volna visszatartani a bűnös úttól. Ezt a folyamatot azonban nem lehet az időre, fő­ként önmagára bízni. Tenni kell érte, s nem is keveset. Az em­berek tudatának fejlesztése, gondolkodásmódjának formálá­sa szívós, mindennapos küzdel­met igényel. A régi és az új harcában nincsen és nem is le­het soha béke, még időleges fegyverszünet sem. Ez a vérte- len harc, amely sokkal nehe­zebb, mint hinnénk, sohasem szünetelhet. Podina Péter Trauttmann Rezső építésügyi miniszter látogatása Gyulán Szombaton délben Gyulára ér­kezett Trauttmann Rezső építés­ügyi miniszter. A városi pártbi­zottság széíkházábam Jámbor István, a városi pártbizottság első titkára és dr. Vidó István, a vá­rosi tanács vb titkára fogadta a vendéget, majd az Alföld leg­szebb fürdővárosa, az egyre híre­sebbé váló Gyula város fejleszté­séről, közművesítéséről, a vízmű és a víztorony építéséről tanács­koztak. Ezután a vendégeik a vá­ros vezetői kíséretében megtekin­tették Gyula legszebb részeit, va­lamint a műemlékeket. Este a helyreállított középkori várban megnézték Sárközi: Dózsa című történelmi drámáját. Vasárnap a látogatás befejezé­séként a vendégek ellátogatnak a népszerű gyulai Várfürdőbe. (MTI) MAI SZAMUNKBÓL: Aratási tanulságok 13. oldal) Soha többé! » "t*—!5. Oldal) Faluvégén van egy gyár... ^ (4. oldal) Család — otthon ____________________________________ <S. oldal) K üzdelmes életút ___________ fi. oldal) C sorvási éjszakák (12. oldal) Nicolae Ceausescu az RKP főtitkára Bukarest A szombati Scinteia közli az RKP IX. kongresszusának hatá­rozatait, amely összegezi az egy­hetes tanácskozás tanulságait és kijelöli a jövő időszak alapvető feladatait a szocialista építés, a pártélet, a bel- és külpolitika va­lamennyi területén. A határozat bevezetőben meg­állapítja, hogy a román népnek az elmúlt 20 évben aratott sike­rei igazolták a párt helyes irány­vonalát, majd részletesen kifejti az 1966—1970-es ötéves terv fő céljait. Rámutat továbbá, hogy a pár­tok között felmerülő nézetelté­egyenlőség és a más pártok bel- ügyeibe való be nem avatkozás elveinek következetes tiszteletben tartása.” „A legnagyobb jelentőségű fel­adat — teszi hozzá a határozat — a szocialista világrendszer össze- forrottságának biztosítása, a szocialista országok közötti testvé­ri barátság és együttműködés szakadatlan fejlesztése, s az, hogy ne engedjék meg, hogy a pártok közötti nézeteltérések az állam­közi kapcsolatokra is kiterjedje­nek.” Végül a nemzetközi helyzetről szólva a határozat a többi között leszögezi: „Országunk külpoliti­réseket elvszerűen kell megvitat- ! kajának központjában változatla- ni a közös világnézetből kiindul- ! nul a szocialista országokkal való va, s kitartó erőfeszítéseket kell testvéri barátság és szövetség áll. ' h^lyt az autonóm tartomány nép­amelynek 15 tagja és tíz póttagja van. A Politikai Bizottság eddigi kilenc tagját mind beválasztották az új végrehajtó bizottságba, raj­tuk kívül Constantin Drágán, Ni- culescu Mizil, Leonte Rautu, Gheorghe Radulescu, Leontin Sa- lajan és Stefan Voitec került be. Az állandó elnökség hét tagja: Ceausescu, Chivu Stoica, Mau­rer, Apostol, Birladeanu, Bodna- ras és Draghici. A végrehajtó bizottság 10 pót­tagja közé beválasztották Fazekas János élelmiszeripari minisztert, Iosif Banc-ot, a Maros—Magyar Autonóm Tartomány pártbizott­ságának első titkárát és Gere Mi­tenni az egység megvalósításáért. | A kongresszus szombat délelőtti „A kongresszus úgy véli, hogy az záróülésén Nicolae Ceausescut vá­egység kialakítása és erősítése ' lasztották meg a Román Kommu- 1121 tagja és 75 póttagja van. A szempontjából lényeges a pártok nista Párt főtitkárává. I kongresszus a párt főtitkárának tanácsának elnökét is. Az új Központi Bizottságnak közötti kapcsolatok alapvető nor­máinak, a függetlenség, a jog­Megválasztották a Központi Bi- zárszavával befejezte tanácskozá- zottság Végrehajtó Bizottságát, i sát. (MTI) . VWWW\AAW>^VWW^WWv/WV/ VWWVW (

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom