Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)

1965-07-17 / 167. szám

1965. július 17.

6

Szombat

Hetvenhét szakszervezeti tag 164 éve

Balogh István bácsit 1961.

szeptember 1-én hivatalsegédnek nevezték ki a körösladányi általános iskolához. Pár évig szegődmé- nyes volt, de olyan becsülettel dolgozott, hogy jónak látta az iskola gazdasági vezetése a véglegesítését.

István bácsi haladt a nyugdíj- korhatár felé. Egy alkalommal H. Tóth Sándor, a Pedagógus Szak- szervezet körösladányi titkára behívta az öreget.

— István bátyám! Baj lesz a nyugdíjával!

— Hogyhogy baj lesz? — hökkent meg.

— Úgy. hogy kevés lesz a nyugdíjhoz az a pár esztendő, amit itt az iskolában igazolni tudunk.

— Akkor, tanító úr, mi a teendő?

.;. és 1942-ig visszamenően a hivatalsegéd a szakszervezeti titkár segítségével beszerezte az igazoló iratokat előző munkahelyeiről. Balogh Istvánnak a szakszervezet javaslatára 17 évet, 8 hónapot, és 15 napot számítottak jelenlegi szolgálati éveihez. Eszmei nyugdíj idejéhez mindössze két év hiányzik most már. Tizennégy nap szabadság helyett egyszeriben 23 nap jár neki, s azóta is hálás a titkárnak, aki sűrű gondjában egyéni ügyeivel is foglalkozott.

— Kötelességem — szabadkozik H. Tóth Sándor. — Több idős pedagógus, de még több technikai dolgozónk van, akik a fel- szabadulás előtt szabad vagy más pályán dolgoztak. Ezek az emberek nem is gondoltak arra, hogy mi lesz, ha elérik a nyugdíjkorhatárt, de hiányzik néhány be nem számított évük.

A szakszervezeti titkár 77 tag dolgait intézi Körösladányban. Kimutatásai mintaszerűek, gyorsan áttekinthetők, s ami a legfontosabb — pontosak.

— Nem elégedett meg azzal, hogy átnézte a minden januárban esedékes besorolási listát, hanem egyenként elbeszélgetett mindazokkal, akiknél úgy érezte, valahol éveik hiányoznak. Alaposan kikérdezte őket, egyeztette a hallottakat a bejegyzésekkel, s valóságos nyomozást indított. Jöttek- mentek a kérelmek, levelek hajdani cégekhez, városok, falvak elöljáróihoz, s 1957-től 1965.

ruár 11-ig mind a 77 szakszervezeti tag szénáját rendbe tette: 164 évet 7 hónapot és 25 napot fogadott el a szolgálati évek kiegészítéseként szakszervezeti javaslatra a járási tanács.

— Ki gondolta volna, hogy az 1949-beli munkahelyemet is igazoltatni kell?

Sokan jártak így. mint Kecskeméti Sándor, a körösladányi napközi otthon élelmezési vezetője. Ki gondolta? Ügy van vele sok ember, abban a hitben él, elég ha ő tudja, hogy a felszabadulás előtt vagy után hol dolgozott. Pedig sok esetben hiányosak a munkakönyvi bejegyzések s nem egy ember elesik tájékozatlansága miatt több szolgálati évtől. Különösen azok, akiknek' folyamatos a munkaviszonyuk, s még csak nem is látták a munkakönyvüket kiállításuk óta. Az élelmezési vezetőnek 13 évet számítottak be az igazolások beszerzése után.

Kozák Istvánná szakácsnőnek 1947-től kezdve sikerült megszerezni a folyamatos munkaviszonyt igazoló iratokat. De sorolhatnánk 20—25 embert a körösladányiak közül, akik „veszni” hagytak éveket, míg szakszervezeti titkáruk eleget téve íratlan kötelességének, elő nem halásztatta velük, saját érdekükben, ezeket az esztendőket.

Erről a munkáról számolt oe a Pedagógus Szakszervezet megyei tanácskozásán,, s ennek nyomán kezdődött meg megyeszerte a felmérés: hol mutatkoznak hiányosságok a besorolásban? Nem nagy összegekről van szó, hiszen a pedagógusoknál 80, a technikai alkalmazottaknál 40 forinttal emelkedik magasabb osztályban a fizetés. Mégis megnyugtató, hogy egyéb szervezeti, mozgalmi tevékenysége mellett a szakszervezetnek arra is gondja van, hogy tagjait felvilágosítsa, érdekeit védje, s apró ügyeiben, egyéni dolgaiban is eljárjon.

Ádám Éva

FVl/M|ff|R4I>&

Max Linder társaságában

Virág nyílik kezük ny

A békési Kossuth utcára bizony nek. Ezt bizonyítják különben az

A néma filmek világhírű nevettetője volt Max Linder. Legjobb filmjeinek egy-egy részletéből állították össze ezt az egész estét betöltő műsort. (Bemutatja a kondorosi Alkotmány mozi július 17-től 18-ig.)

Több

udvariasságot

Vasárnap este negyed tíz. Befutottak a vonatok a békéscsabai állomásra. Az épület előtt egy taxi áll: JA 15—30 a rendszáma. Szemben a fák alatt néhány ember tekintget a város felé, senki nem tudja, jön-e a busz vagy elment már, s egyáltalán: van-e este is negyedóránként járat?

Az egyik utas fogja magát és odamegy a taxi sofőrjéhez:

— Kérem! Nem látta véletlenül, hogy elment-e már a kilences? — kérdi.

— Mi vagyok én? Tudakozó vagy pojáca? — válaszolt a gépkocsivezető.

Eddig a villanásnyi történet, 'okán álltunk ott, sokan kiváncsiak lettünk volna a válaszára, messze a város, csomagok, gyerekek, egyszóval, jó lett volna biztosat tudni az autóbuszról. S a várakozók elképedtek. Senki nem gondolt eddig arra, hogy ha a városba érkező idegen felvilágosítást kér, akkor tudakozónak vagy pojácának gondolja magát az ember. Különösen nem, ha egy taxisofőr az illető, akinek a szakmájához is hozzátartozik némi udvariasság!

(ádám)

hetne ráfogni, hogy szép utca. Nagy névadójához csupán a forgalma méltó, egyébként az évszakhoz és az időjáráshoz igazodóan hol nyakig sáros lesz benne a járókelő (különösen a minden átalakítás és ráfordítás nélkül busz-végállomássá „előléptetett” volt búzapiac téren és környékén), hol ptedig alig látni pár méternyire a járművek által kavart hatalmas portól.

Az építőipari ktsz előtti részen legtöbbször sóder, és homokdombok emelkednek (a szűk udvaron nincs helyük), a sarki önkiszolgáló bolttól a Mező utcáig betondarabok árulkodnak arról, hogy járdaigazítás volt azon a szakaszon.

Kiöregedett, kicserélt villanykarók hevernek itt is, ott is. Kétségtelenül sivár kép.

Amikor viszont odaér a járófel,. kelő a szőnyegszövő háziipari ' szövetkezet épülete elé, egy kis

.........időre azt hiszi, hogy vége van a

csúnya utcának és egy másikba ért, amely mintha nem is Békésen lenne. Mintegy 30 méter hosz. szán az épület előtt gondos, szorgalmas női kezek szép virágoskertet varázsoltak, be is kerítették, középen pedig zöld pázsittal körülövezve ötágú vörös csillag díszük.

Mindezeket nem azért irtana meg, hogy propagandát csináljak a társadalmi munkának. Ezt elvégzi helyettem a szépen gondozott kis park, hiszen a jó példa a legszebb beszédnél is többet mond.

nyegeik is.

Kétségtelen tény, hogy a nagyon poros, hatalmas forgalmat lebonyolító békési főútvonal már rég rászolgált a korszerűsítésre. A mindenütt látható betoncsövek azt tanúsítják, hogy most már megoldódik ez a régi probléma is, portalanítva lesz a belterületen áthaladó főútvonal-szakasz. Addig is azonban egy kis jóakarattal tisztábbá, gondozottabbá, elfogadha. tóbbá lehet tenni az utak környékét. Ebben a tekintetben a szőnyegszövő háziipari szövetkezet derék dolgozói mindenki számára követendő példát mutattak.

OKI

Mozik

JÜLIUS 17.

Békési Bástya: A Saint Tropez-i

csendőr. Békéscsabai Brigád: Egy amerikai Párizsban. Békéscsabai Szabadság: Az öreg halász és a tenger. Békéscsabai Terv: 20 óra. Gyulai Er- : kel: Az álmok utcája. Gyulai Petőfi: | Többgyerekes agglegény. Mezőko- ; vácsházi Vörös Október: Ne hagyd magad, Pitkin. Orosházi Béke: Blood kapitány üa. Orosházi Partizán: RobA színház műsora

Július 17-én, este fél 9-kor Gyulai Várszínházban:

DÖZSA

Július 17-én, este fél 8-kor Orosházán:

JEGYGYŰRŰ A IVIELLÉNYZSEBBEN,

műsora

bántsunk bankot. Sarkadi Petőfi: Féltékenység. Szeghalmi Ady: A tizedes meg a többiek.

A tv műsora

július 17-én, szombaton

17.30 Száezer hang. Lett dalosünnep. Az Intervízió műsora Rigából. 18.03 Hírek. 18.10 Robinson Crusoe kalandjai. Defoe regényéből készült filmsorozat, III. rész. 18.40 A tv jelenti. Aktuális riportműsor. 19.20 Esti mese. 19.35 Hazudj igazat. (Bunbury). Oscar Wilde háromfelvonásos zenés vígjátékénak közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból. A közvetítés I. szünetében: kb. 20.20 Tv- híradó. A II. szünetben: kb. 21.45 Gera György színházi jegyzete. 22.35 Tv-híradó — 2. kiadás.

I

Nyári divathír: ,„..a szoknyák valamivel rövidebbek, kivillan a térd”.

Rakoncátlanul lebbe- nő vagy éppen szívszoii- tóan feszes szoknyák sok-sok férfiember lelkét igézték bűvöletbe széles e világon. Számos esetet ismer a történelem, mikor efféle jelenségek példátlan hőstettekre ösztönöztek, vagy éppen országokat fölfordító, szörnyű galibát kavartak.

Heléna asszony története — akiért tíz hosszú esztendőn át vérezíék

lemondott a trónöröklés jogáról, hogy cserébe nőül vehessen egy polgárasszonyt. Tessék elgondolni: Edward sutba

dobta az egész brit impériumot,

csakhogy

váncsiak voltak rá, hogy mit takar a szoknya? ,

A másik fél gondoskor dott arról, hogy a ruhanemű illő módon őrizze titkait, kötelesség^ Szoknyahistória J

Ami gondolat ezzel kapcsolatban I

kikívánkozik belőlem, az dolgozó-j a görögök Trója falánál, ink egyre növekvő igénye a szép, a j hogy megtorolják elrab- még szebb, a kultúráltabb környe- : lását ebadta Páris kizet után, nemcsak otthon, hanem a munkahelyen is.

Jogos ez az igény? Nyilvánvalóan, hiszen a nap jelentős részét ott töltik el. Kétségtelen azonban, hogy igényeink jóval gyorsabban nőnek, mint a lehetőségeink és ma még nem tudjuk minden munkaterületen biztosítani a teljesen megfelelő, kulturált munkahelyeket. A szövetkezet is bizony már kinőtte a régi kereteket, a jelenlegi épületben fejlesztési lehetőségük nincs, de azért nem panaszkodnak, végzik munkájukat becsülettel, úgy, hogy közben saját erejükből igyekeznek munkahelyüket és környezetüket is kedvezőbbé, vonzóbbá tenni.

Amikor az ember elmegy épületük előtt — akarva-akaratlan — az a gondolat lesz úrrá rajta, hogy az ott dolgozók szeretik munkahelyüket. Akik pedig azt S szeretik, csak jó munkát végezhet

rályfin — kötelező olvasmány az iskolákban. Julius Caesarnak és Antoniusnak Cleopatra egyiptomi királynővel való flörtje is — emlékeznek rá — micsoda világtörténelmi skandalum okozója lett.

De anélkül, hogy He- loise-t említenénk vagy Jeanne d’ Arc-ot, a szüzet, esetleg Jeanette Pompadourt, akire az előbbi jelző éppen nem illik: világhírű példákért rögtön a XX. századba is visszaugorhatunk Kell-e meggyőzőbb bizonyíték, hogy micsoda ereje van a szóban forgó ruhadarabnak az emberek felett, mint például Edwardnak, a walesi hercegnek az esete, aki

Simpsonné szoknyájának a közelében maradhasson. Arról már pem is beszélek, ami alig két éve történt: valaki belemerészkedik egy irdatlan rakétába, fellöveti magát a magasságos végtelenbe, hogy felváltva énekelhessék kedvenc dalukat az „űrran- devűn” egy nemkevés- bé bátor kislánnyal.

Gondolom, történelmi példának elég is lesz ennyi, hogy' kideríthessük, sok minden változik, társadalmak, szokások, emberek; a tudomány szédítő fejlődést futott be Archimedestől Oppenheimerig (akinek mellesleg egy Jean Tatlock nevű hölgy szoknyája iránti vonzódása alaposan hozzájárult, hogy belekerüljön a pácba), valamiben mégis állandónak mutatkozott az emberiség — egyik Mének — érdeklődése.

Folyton folyvást kítudóan burkolja, amit kell. hadd maradjon frissen az érdeklődés, hadd egye az erősebb nemet állandó jelleggel penész. Változtak korok és divatok, Egyiptomban kalazíriszt hordtak, Rómában tunikát, a legkeresztényibb király udvarában vertugadót, később megjelent a krino- lin, majd egyeduralkodóvá lett a „bukjelszok- nya”. Hódított a rakott és a sima, a hordó és a trapéz, s barmi lett légyen az elnevezés, akármiféle cifra szabásvonal, a mozdulat, mely- lyel a nők illedelmesen eligazgatják — ősrégi. Azért ebben is van némi fejlődés.

Juli néni, ha letelepszik a lócára (libát tömni, kukoricát morzsolni), lesimítja szépen rokolyáját. A nép egyszerű takarosságát őrzi a mozdulat. Már Krúdy Gyula dámái ugyané gesztust nagyvilágibban művelték, vissza nem riadva attól, hogy kacéran kivillanjon a — bokájuk. Anyáink idején a hölgyek — mikor , helyet foglaltaik valahol — térdükre húzták a szoknyát, lányaink nemrégiben még a térdükig.

A fejlődést azonban nem lehet megállítani. Hol vannak már a térdek? Úgy másfél arasznyira bújtak elő a szoknyák szegélye mögül. Csak a mozdulat maradt a régi. Manapság a hölgy leül, illemtudóan meg- húzködja viganóját. miáltal másfél arasznyi kintlévősége egy arasznyira szolídul.

Én mégis aggódom. Nehogy azt higyjék: csőszködni kívánok a jó erkölcsök felett! Szó sincs róla. Csupán praktikus meggondolás vezet. Amíg a szoknyák hosz- sza és a férfiak kíváncsisága dialektikus egységet képeztek egymással, bízni lehetett benne, hogy nem fog időnek előtte kipusztulni az emberiség. Mint az előbbiekből kitűnik, a rejtély állandóan felszínen tartotta a közérdeklődést: hogy tudniillik mit is takar a szoknya?

A szóban forgó ruhadarabok azonban vészes mértékben rövidülnek. Mi lesz, ha már nem maradj takargatnivaló?

—ajda—