Békés Megyei Népújság, 1965. július (20. évfolyam, 153-177. szám)
1965-07-02 / 154. szám
I960, július 2. 5 Péntek A KIFLIS ~M~ánikulában képzeltem el, mi hogy izzadton, lihegve t \ bújik ki a kiflis-puttony gurtnijábóf; s közben fél szeme a viharvert strapa-bicik. lin van, — nehogy ellopja valaki... Ce most esik az eső. S Miska, a kiflis, késik. — Csak nem történt valami baja, — a kiflinek? — találgatják azok, akik éi>ek óta minden reggel a meleg kiflire ttárnak. Azok, akik most kifelé bámulnak a meg. állapodottan zuhogó esőbe: hátha egyszer csak feltűnik az az imbolygó puttony... A puttony, amely — megbillentve — ömleszti magá. bál a sós. és a vajaskifli-hegyet. Azért, hogy a hideg kakaó, s a te- hénszagú tej mellé harapni tudják a reggelizők. A reggelizők, akik kezdetben csak az egyre jobban késő kifliért aggódnak; de később már Miskáért is. — Elcsúszott... — Biztosan eltörte a lábát... — Mai fiatal, tehát beteget jelentett, mivel esik az eső... — a szó végén levő „ő” hangot dallamosan mondja ki egy modorosán választékos ,,korrekt” férfi... Szóval, várjuk Miskát a meleg kiflivel: a ropogós sóssal, s a száj. ban olyannyira ohmdó vajassal. ■ ■ A harminc év előtti kifutófiú jut eszembe. Ahogy keresztülbámulok a szürke esőfüggönyön, megjelenik előttem a szomszéd gyerek. Kifutó volt a javából. Két esztendeig cipelte a hátán a pékkosarat, meg még egyéb terheket is, napi húsz fillérért — a pengős világban. S úgy irigyeltük, amikor a kétévi kifutás idő után felvették kereskedöinasnak . .. Szóval, várjuk Miskát a kiflivel. Egyszer csak feltűnik kerékpáros alakja: ide-oda csalinkáznak a bicikli kerekei, ahogyan a csúszós úton a 45 kilós puttony kibillent- geti egyensúlyából. Most az út széléhez kanyarodik. Jobb kézzel ügyesen elkapja egy vékony fa törzsét; ennek segítségével áll meg, száll le. Vékony fiú Miska. Alig súlyosabb, mint a megrakott puttony. Kétrét kell görbülnie, nehogy hanyatt húzza terhe. Fakó svájcisapkájából csöpög a viz, de azért tartja az egyensúlyt, mint egy hiteles mérleg. Ha függőleges egyenest húznánk, egyik oldalon a test, másik oldalon a puttony tartaná az egyensúlyt. S az egyenes szinte kettévágná a test és a teher között megfeszült, kinyúlt gurtiú szálait. — Meggyüttem... — bújik ki a hámból, s megtörli homlokát. — Késtem, mert nem tudtuk mivel 'takarni a „kaját”. Miska az a vékony, szívós típus, kinek a fajtája száz évig szokott élni. Arca szerényen pirul a esővíz alatt. — Vízhatlant kellett szerezni, amivel letakarjuk a kiflit, Juli né- ném... — Igyál valamit, Miskám. — Köszönöm, nem kérek... — Bambit? — Nem vagyok szomjas — liheg, s próbálja kiegyenesíteni hátát. Az elázott, s kissé kinőtt kabát hónaljában, vállában látszik a gurtni vágta „járat”... — Akkor kapsz egy feketét... — Olyat még nem ittam — válaszol; mutatva, hogy nem kívánja, mert nem ismeri; azt meg nem akarja mutatni, hogy nem kíimn- csi a fekete ízére... — Kicsit keserű, meg meleg, — törli nyakát a hajából csörgő víztől. Ce a vagdosó záportól hideg arca a fekete gőzétől szárad, enyhül, feloldódik.., Közben átszámolják a hozott péksüteményt, s odaszól a boltvezető Miskának, hogy hozzon még százhúszat, mert az eső ötvennel több vendéget rekesztett itt ma reggel, mint máskor. És Miska — szájában a lceserű meleg feketével, fölszáradt, kipirult accal — fél kézbe veszi az üres pékkosarat; s míg kint oszladoznak az esőfelhők, könnyedén búvik bele a gurtnikba —, mint kispolgár a hózentrógerba — és fütycrészve karikázik vissza a strapabiciklin a sütőipari vállalathoz, hogy hozzon még 120 kiflit a jó szóért, meg az először kóstolt meleg feketéért... Ternyák Ferenc Tanulóköröket igényelnek a felnőttoktatásban részt vevő hallgatók A sarkadi' gimnáziumban 127 felnőtt gimnazista tett érettségi, illetve osztályvizsgát. Köztük egy harmadik osztály tizenkilenc hallgatója. Egész nap egymást váltották, hogy a hét tantárgyból beszámoljanak a vizsgabizottság előtt. Tizenkilenc felnőtt. Baromfigondozó, villanyszerelő, gépkocsivezető, szakácsnő, adminisztrátor, tanácsi előadó, ahányan, anyK. Mihály lemondóan legyint. — Nem múlt az senkin, de az én munkám is olyan, hogy nem végezheti el helyettem más és most van a dandárja. — Beteg a férjem. Magam keresek. Nagyon sok a gondom. Ügy jártam be minden évben, hogy éjjel kerékpároztam, meg gyalogoltam a pusztán át öt kilométert az állomásról. De megérnyi felől, ahányan, annyi korúak: jte. Baromfigondozóként tudtam 29, 39, 41, 46 évesek, mindannyian a legjobban tanulni. Mikor beke- valódi vizsgalázzal, valóságos gye- rüllem az irodára, sokkal neherekizgaiommal bizonyították a si- zebben ment minden. Most meg kék, a férjem és én is. Mindnyájan pontosan egyidőben, ma is egyszerre vizsgázunk. Olyan a házunk, mint a tébolyda. Mindenki kapkod, mindenki ideges, aztán éjszaka végezhetem a házi munkát, ha sikerül. Már rég azon gondolkodom, milyen jó lenne, ha valamilyen eltolódással tartanák a vizsgákat a különböző szintű iskolák. Tudom, minden változtatás nehézséggel jár, de ha belegondolnak az illetékesek, hogy hány olyan család van, ahol mindenki tanul, megértenék aggodalmunkat. nustételt, citálták a verseket, ér-j még nehezebb, de ki kell bírni! i Legjobb lenne, ha a felsőoktatás tékeltek korokat, számoltak be biológiai, fizikai és kémiai törvényszerűségekről, azok alkalmazásáról. A folyosón aztán egy-egy gyengébben sikerült feledet után elszabadultak a visszafojtott izgalmak, felszakadt a kesergés. — Nem tudok bejárni! Harmadik éve alig hallok valami magyarázatot. — P. Ilonkának valóban nehezen ment minden, ami több megértésre szoruló anyagrész volt. — Az. éjjel jöttem haza. Megmosakodtam, ültem a vonatra és jöttem vizsgázni. Éppen úgy, mint félévkor. De hiába! Lehetetlen volt kivenni a szabadságom. A Szegedi Zeneművészeti Szakiskola növendékei hangversenyeznek Orosházán Sokan vannak olyanok a Szege- j szűk körét széles táborrá bővítse, di Zeneművészeti Szakiskola ta- Szerte kívánják oszlatni azt a nulói közt, akik néhány évvel ez-! még eléggé elterjedt és nem egé- előtt még az orosházi zeneiskola1 szén indokolatlan hiedelmet, hogy I növendékei voltak. Az ily módon , ez a járási székhely közömbös a Orosházáról elszármazott fiata-! zenekultúra iránt, lókkal a Petőfi Művelődési Házj A már szervezés alatt lévő és a igazgatósága megállapodott ab- közeljövőben megtartandó első ban, hogy minden évben ellátogat- idei ifjúsági hangversenyen azok nak haza és zenetudásukat be- j a szegedi zeneiskolások is részt- mutatják az orosházi közönség-1 vesznek, akik a zenei szakiskolák- nek. Ezzel a művelődési ház veze-. nak a televízió által is közvetített tőségének nemcsak a helyi kulturális program gazdagítása a célja, hanem annak fokozatos elérése is, hogy a klasszikus és a mai komoly zenét mind több emberrel szerettesse meg, az opera és a szimfonikus zene kedvelőinek Megjelenik rövidesen az új árvízbélyegsorozat A ijlatélisták legutóbb Békéscsabán megtartott megyei tájértekezletén Dr. Tóth Pál medgyesegyházi bélyeggyűjtő köri elnök javaslatot nyűjtott be, hogy adjon ki a posta sürgősen feláras árvizsorozatot, amivel á filatélis- ták is nagyban hozzájárulnak az árvízkárosultak megsegítéséhez. Dr. Steiner MABÉOSZ főtitkár elvtárs a javaslatot illetékes helyre továbbította és a döntés megszületett, rövidesen megjelenik a legújabb árvíz- bélyegsor. —V— legutóbbi országos elsők lettek. vetélkedőjén Most már nem hagyom abba. N. Mihálynénak érdemes tanulni, sokkal többre is képes, mint az érettségi. — Hol vannak a nehézségek? Hol kellene a segítség? — kérdem. — A történelemmel például baj van. Fél óra mindössze hetenként, amit erre szántak a tanterv készítői. Kevés. Mi mindannyian régen tanultuk a történelmet, sokan még a felszabadulás előtt. S. Imre bácsi 46 éves, társai nevében mondja el a véleményét. — Jó lenne valami klubszerű közösség a falvakban, a művelődési házakban, valami olyan, mint a régi kaszinó. Rossz a hasonlat, csak azért használtam, mert arra az volt a jellemző, hogy ott megszokott időben találkoztak az emberek. No, valahogy így jó lenne, ha mi is találnánk ilyen klubban egy-egy tanárt, orvost vagy mezőgazdászt, vagy éppen a gyógyszerészt, aki néhány nehéz kérdésben segítene nekünk. Mert van ilyen. És nem korrejpetáfást kérnénk mi, nem a pedagógusokat akarjuk terhelni, magunk is boldogulunk az anyaggal, hanem, ha mégis elakadnánk, ahhoz kellene egy kis támogatás. Az iskolában sokszor úgy érezzük, hogy tudjuk, amit magyaráztak, otthon meg nem tudjuk alkalmazni. — Egy másik nehézség is van — Eleknén látszik, hogy régen tanyát vert már benne ez a gondolat, örül, hogy elmondhatja — tanulunk mindnyájan. A gyereban részt vevők legalább egy hónappal később vizsgáznának, mint az általános és középiskolás felnőtt hallgatók. — És a szabadságolás? — A mi osztályunkban senki sem panaszkodott, mindenütt kiadták, ahol kérték. De sajnos vannak olyan munkakörök, ahol az ember lelkiismerete nem engedi meg, hogy kivegye a szabadságot a kellő időpontban, így aztán éjszaka tanulunk sokan. A véleményeket, évek alatt született javaslatokat egymás utár mondják el a hallgatók. Nyitott kapuként hagyjuk, beszéljenek és gondolkodtassanak ezek a mondatok, hátha egyikre, másikra van segítség. Legtöbbet tehetnének talán a művelődési otthonok azzal, hogy mint az olvasótermek a könyvtárakban, valami könyvekkel, szakirodalommal felszerel’ helyiséget biztosítanának a levelező és esti tagozatos hallgatóknak, ahol időnként mint a tanulókörökben, összejöhetnének. A családosok nyugodtan tanulhatnának, nem zavarnák őket a gyerekek, s még egymásnak is tudnának segíteni. Ez lenne talán a legcélravezetőbb, mert ha év közben jól felkészülnek a hallgatók, akkor a vizsgaidőszakban nincs olyan hajrá. A művelődési házak, otthonok munkájának tartalma is színesedne, s ezek az emberek talán azzal köszönnék meg a segítséget, hogy aktív támogatói lennének a művelődési házak egyéb törekvéseinek. Ádám Éva A Gyulai Várszínház előadásaira MEGFELELŐ JELENTKEZÉSI LÉTSZÁM ESETÉBEN AUTÓBUSZOKAT INDÍTUNK BÉKÉSCSABÁRÓL JULIUS 10-ÉN, 11-ÉN, 17-ÉN ÉS 18-ÁN. JELENTKEZÉS A SZÍNHÁZ SZERVEZŐ IRODÁJÁBAN. ____ 90400 a gy ulai t ár A középkori gyulai vár zászló - díszt öltött abból az alkalomból, hogy július 3-án, szombatom este megkezdődnek az udvarán felállított színpadon a várszínház előa- j Jászai díjas és Szabó Gyula Já- dásai. Az idén a mártírhalált halt szai-dijas művész főszereplésével, költő, Sárközi György Dózsa című A monumentális drámát Miszlay drámáját játsszák Szirtes Ádám István rendezte.
