Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

1965. június 6. 7 Vasárnál» Expedíciós halászat Három hónapig tartózkodnak a nyílt tengeren Az emberiség élelmiszerszükség- letének jelentős részét a tenge­rekből zsákmányolt halak adják. A tengeri halászatban mai napig a mérsékelt vagy a hideg tengerek­ből származik a zsákmány nagy százaléka. A heringhalászat éven­te mintegy másfél millió tonnát eredményez, ennek a mennyiség­nek legalább 35 százalékát az eu­rópai tengerekből fogják ki. (ösz- szehasonlításként megemlítjük, hogy a Balatonból évente átlag 1500 tonna halat fognak.) A tenge­ri halászatban Vezető helyen áll Japán, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió. Ezek után az államok után következik Peru, Nagy-Britannia, Kanada, Norvé­gia. A japánok egy évi termelése általában meghaladja a hat és fél millió tonnát. A tengeri halászat ma már nem partmenti tevékenység, egyre na­gyobb szerepet játszik a nyílt óceánokon történő „expedíciós” halászat. Ezen a területen a Szov­jetunió rendkívül nagy szerepet játszik. Igen jelentős modern ha­lászflottával rendelkezik s a ha­lászhajókat ma már olyan mo­dern technikai berendezésekkel látják el, hogy a napi halászzsák­mányt fél is tudják dolgozni (kon­zerválni, zsírrá vagy lisztté feldol­gozni). Modern elektrotechnikai berendezéseik — halkereső beren­dezés, rádiólokátor, hűtőszerkeze­tek — lehetővé teszik, hogy a tró­pusi tengereken is dolgozzanak. A hajók flottákban halásznak és a legmodernebbek három hónapig tartózkodhatnak a nyílt tengeren. A legjobban bevált típusú halász­hajók 2—3 ezer tonnásak. Mindez érthetővé teszi, hogy Le­lékával, a tengeri halászat pers­pektíváival, a halászó-teöhnika eszközeivel, módszereivel foglal­koztak. A Magyar Népköztársaság Lengy el halászok ningrádban az elmúlt esztendőben a Szovjetunió Halipari Miniszté­riuma megrendezte a KGST II. tengeri halászati konferenciáját. A szocialista oszágok úgyszólván mind érdekeltek a tengeri halá­szatban s küldöttségeik a kérdés különböző szervezeti problémái- j val, a halászati kutatás feladatai- i val, a tengerek, óceánok haltarta- | a Balti-tengeren. első ízben jelent meg megfigyelő küldöttséggel a tengeri halászati konferencián. A konferencián vá­ló részvételünk eredményesnek ígérkezik: a magyar küldöttek ta­pasztalatai és tárgyalásai alapján lehetőség nyílik a magyar tengeri halászflotta megszervezésének előkészítésére. Koroknay István Lakások Békéscsabán, a Lencsési úton Csendélet a lakótelepen. Kimosott ruhákat lenget a szél és a cső azt bizonyítja, hogy nemsokára elkészül a csatornaháló­zat is. Néhány évvel ezelőtt még csak beszédtéma volt. Aztán a békés­csabai fiatalok más városok pél­dája nyomán maguk is hozzá­kezdtek a KISZ-lakások megva­lósításához. A Lencsési úton azóta már állnak az első házak, beköl­töztek a lakók. Persze gond és baj van még elég, néha sár van, és a csatornázás ügye is csak most dőlt el néhány napja. A házak la­kói azonban inkább a szép lakás­nak örülnek, és ha elkészül majd az út és a csatorna, panaszra sem lesz okuk. Már kijelölték az újabb házak helyét is, már tudják, hol lesz a főtér, s a KISZ-tábor felől nyáron idehallik majd a madár- dal, tavasszal az akácillat érzik s a szép környezetben örül, ki itt' lakik. A házak előtt virágot ültetnek, s mikor lemegy a nap, estike illatát viszi a szél. (Fotó: Kiss A.) ELNÉZÉST KÉREK... Nem hittem volna, hogy a magyar do­hányipar megfogadja korábbi javaslatomat, már mint azt, hogy a Fecske cigaretta , ke­resletének csökkenté­se végett jó lenne rontani a minőségén. Nos, megfogadták. Az új angol papírfilter biztosította a Fecske minőségének romlá­sát, de nem szüntet­te meg véglegesen e kedvelt füstölnivaló hiányát. Nem hiszem el ugyan, de ha a mi­nőségrontásban ten­dencia volt, ragyogó­an sikerült. Sajnos, annyira nem, hogy át­koz szenvedélyemről lemondjak. Az jut eszembe ugyanis min­dig, hogy készítünk mi kevésbé sikerült cigarettát is. Itt van mindjárt a „Sellő”. Csábító, lírai neve van, de annál próza­ibb a minősége'. Szok­tuk úgy is mondani, hogy „olcsó, de leg­alább rossz”. Nem azért rossz, mert két vége van — ez ugyan­is valamennyi ciga­retta jellemzője —, hpnem „önmaga” mi­att rossz. Ha először szippant belőle az em­ber, úgy mellbevágja, hogy elmegy a kedve a kétforintos Sellöt szívni. Persze nem kell félni, mert egyet­len egyet is művészet belőle szippantani, mivel olyan kemény­re van töltve, hogy már a meggyújtása is nehéz testi munkát jelent. Valaki rossz- májúan megjegyezte, hogy olyan kemény a Sellő cigaretta, hogy fálbaverve képet le­het rá akasztani. Ez Miért Tulipán? túlzás, mert én meg­próbáltam. Nem tud­tam beverni a falba. A Sellőnél marad­va még elmondom, hogy sokat gondol­koztam azon, mivég­ből van tokja ezen előkelő nevű cigaret­tának, amikor nincs benne füstszűrő? Apropó,' a tokról jut eszembe: nagyra értékelem a csomago­lástechnikában tett lépéseket, s csodá­lom a „Velence” és a „Fecske” masszív csomagolását, me­lyeknek felnyitása le­leményre készteti az embert. De nem tet­szik, hogy a cigaretta szopókája a doboz felnyitható felén he­lyezkedik el. Ugyan­is a szoros csomago­lás következtében — főleg csomagkezdés­kor — végigtapogat ujjaival az ember egy pár szopókát, míg egy cigarettát ki tud emelni. Ugyanezt mű­veli a másik dohá­nyos is, akit esetleg társaságban megkíná­lok. Ez higiénia kér­dése. Egy másik, amiről szólni akarok, az in­kább esztétikai szem­pontból érdekes. A „Tulipán” cso­magolásáról van szó, amely — meg kell hagyni — ízléses. Azt mondják könnyű, kel­lemes illatú cigaretta. Ezt nem tudom, mert én csak a csomagolá­sáról ismerem. Az vi­szont évek óta foglal­koztat. A borító raj­za határozottan tuli- pánformájú virágot ábrázol, de a virág szárát eddig nem tud­tam hova tenni, mi­vel a .virág szárán ap­ró levelek, s gyaní­tom, hogy még tüs­kék is vannak. A tu­lipánnak viszont — köztudomású — szé­les, hosszú levelei vannak, ha meglehe­tősen hiányos botani­kai ismereteim nem csalnak. Ez utóbbiért is nem forszíroztam eddig, vártam, hogy valamelyik hozzáér­tőbb ember tegye szó­vá. Vagy én téved­nék? Hiszen megle­het, hogy a rajz egy általam ismeretlen hibrid tulipánfajtáról készült. Hosszas nyomozás után megtudtam, hogy a tulipán ősha- / zaja nem Magyaror­szág, de hasonló virá­got már őseink is is­mertek, erről tanús­kodnak a szépen dí­szített régi szűrök és fafaragások. Ez pedig a „magyar tulipán”, a kökörcsin volt. A Tu­lipán cigaretta rajza inkább ahhoz hason­lít, de akkor miért Tulipán? Dobra Sándor fi Füldmuvetésünyi Minisztérium válasza Az aratásban szükséges gépalkatrészekből sok hiányzik még című interjúnkra A Földmű vélésügyi Miniszté­rium válaszolt lapunk május 28-i számában megjelent „Az aratás­ban szükséges gépalkatrészekből sok hiányzik még” című interjú tartalmával kapcsolatosan. „A cikkel kapcsolatosan köz­löm, hogy az AGROKER- telepe­ken május 1-e óta a vállalatok felváltva éves leltározást végez­tek. Emiatt az alkatrészutánpótlás természetszerűleg akadozott. A leltározás ideje alatt rendkívül sok alkatrész érkezett, amelyek kiszállítása a megyei vállalatok­hoz megkezdődött. Kormányzatunk és a Földmű­velésügyi Minisztérium is külön­féle intézkedéseket tett azirány- ban, hogy az aratás zavarmentes legyen. Előreláthatólag mind a külföldi, mind a hazai pótalkatré­szekből jobb ellátást tudunk biz­tosítani az idén, mint az 1964-es esztendőben. Majláth László osztályvezető Földművelésügyi Minisztérium Nyári mezőgazdasági szakfilmsorozat a televízióban A televízió az idén indítja meg | harmadik alkalommal nyári me- ! zőgazdasági szákfilmsorozatát. Június 6-tÓl augusztus végéig su­gározzák a műsorokat. Júniusban egy-egy adásban két filmet lát­hatnak a' nézők — többnyire a va­sárnapi sportműsorok előtt vagy után. Júliusban és augusztusban minden második vasárnap két jvagy három szakfilm szerepel a i programban. A hónapok első és harmadik hetében ugyanis a szak. filmsorozatot a Falurovat új, 25 perces összeállításával együtt su­gározzák, amely „Falusi dolgok­ról” címmel az eddigi kisebb mű­sorokat helyettesíti a nyári idő­szakban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom