Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

y \ KÖRÖSTÁJ Dénes Sándor Galambok — Hátha maga ennyire állítja — nyugodott meg a finánc, de elég az hozzá, hogy úgy este nyolc óra tájban ment el s ült fel a biciklire. Nem volt különö­sebb baj, csak talán annyi, hogy a saját biciklijét egész úton, amíg csak haza nem ért, folyton-folyvást Csillagnak, gyermekkará­ban az édesapja kedvenc lovának nevén szólította. — Jönnek ezek a kútfú­rók vagy nem jönnek? — ült le ezen szókkal az asz- szony.a kerti asztal mellé, amikor a rakott palacsintát férje elé tette. — Tón... jönnek. Az előleget felvették, a szerző­dést aláírták. — Azért kérdene mert... az egész falu azt mondja, hogy lesz is itt artézi kút? Hörbölhetünk továbbra is az itatókutakbóil... — Ne féljen a falu, amíg engem lát, mondja Káplár András. Kicsit, gondolko­zik, aztán mondja tovább: — Te csak arra ügyelj, hogy legyék kéznél áros, terítő, szalonna, kenyér meg poharak, mert.:. itt lesz az artézi kút, ni — s fejé­vel a szőlők fölött az utca felé int. — Hód? — Hol? Hát itt, ni. Mi- előttünk. A sarkon. — Vil­láján jó fél túróspalacsinta, s vele egyet kavarint, s befalja, fgy néz az asz- szonyra. Áz asszony, Hajdú Sá­ri csak néz. ö is, mint az ura, együtt nőttek ember- nyi emberré a faluval. Hi­szen Kökényes negyvenöt előtt egy több ezer holdas birtoknak volt a birkate­nyésztő központja, három nagy hodállyal, juhászhá­zakkal, cselédistállókkal, s A gyerekek már vissza­mentek az iskolába, az asszony kint terített neki a kertben, a szőlőn innen- felől, ahöl rózsák is van­nak. S a szőlő fölött olyan de­rűs, olyan békéssé ges a délutáni nap. Mert ennek a szőlőnek híre van. Mind­össze is háromszázhúsz négyszögöl, s az elmúlt évben tizenhét hektoliter bor termett rajta. Ez annyira hihetetlen,, hogy még a finánc se akar­ta elhinni a szentnek se. — Nem lesz ez annyi, hájjá, elvtárs! — okosko­dott, amikor a bevallás alatt benyitott az elmúlt év őszén. Egyszóval, van neki gondja, abban hiba nincs. Gxo6liázi utca — Vakuljak m. >, ha nincs tizenhét hektó — ér­velt a gazda. A magyar Síim történetének összefoglalása A világ első filmlexikonát is mi adtuk ki Gazdagon illusztrált ol­dalak sorakoznak a Film Kislexikon szerény címlap­ja mögött: színésznők, szí­nészek, rendezők, filmjele­netek fényképei olyan vál­tozatossággal követik egy­mást, mintha film peregne előttünk. És sorra feleleve­nednek a film érdekes, megkapó, ismert emlékei. Öregek és fiatalok egyaránt örülnek egy-egy számukra emlékezetes filmjelenet fo­tóinak, jeles színészek fény­képeinek. A szöveg tanulmányozása arról győz meg, hogy a lexi­kon megjelenése jelentős állomás a magyar könyvki­adás történetében. Igen gyéren adtak ki magyar nyelvű filmszakkönyveket, s ámbár avval dicsekedhe­tünk, hogy egyike a világ legelső filmlexikonjainak magyar nyelvű volt — ez az alapvető munka régen el­avult már. A film pedig az elmúlt harminc esztendő­ben óriás léptekkel járta a fejlődés útját és természet­szerűleg megnőtt a közönsé­ge. Nos, a közönség emléke­zik, de régóta szükséges volt olyan összefoglaló Vágási Imre: Tenni vágyunk „Az orosházi fiatal festők kiállítására”. Arc vagy indulatok megformált betűiben a kéz, amely ölel, támad és véd a hegy melyhez alföldek nyelvén nyúlunk cl, szem vagy melynek pontjain remeg a félelem vagy ahol összegyűlnek az évek történései Megfestett világ vagy paraszt kezéig érő ok és vagy a szavakhoz értő frő. Így vagy úgy leskelődnek a múlt csendes ellenségei, emlékek és örömök forgó színpadán vetnék vászonra és papírra a holnapután erős vágyódásait: amiért teremtettünk. Még a világ nem csendes. Nem menekülünk a szél elől, mi, húszévesek, nem vagyunk rossz anyag kezünkben a vonalak úgy vágynak feszülni mint jó hegedűn a húr Nem vad repülés ez, igenlés a holnapok álmaihoz és folytonos küzdelem Megérteni vágyunk az embert, és embernek lenni élünk okosabban és szabadon. munkára, amelyben hitele­sen megtalálhatja mindazt, ami a film értőit és élve­zőit egyaránt érdekli. Egyes személyek — színészek, ren­dezők — adatai, a filmgyár­tó országok művészetének összefoglalása, filmesztéti­kái fogalmak ismertetése, sőt bizonyos szerény — ta­lán túl szerény — méretű technikai ismeretek közlé­se szűkszavúan ugyan, de mind meglelhetők a kötet­ben. A magyar film történeté­nek rövid, de teljes össze­foglalását ebben a tafciyv- ben olvashatjuk először. Ér­téke a munkának a leg­alább 10 000 filmcímet tar­talmazó mutató. Igen érde­kesek a függelékként kö­zölt statisztikai adatok, amelyek közül különösen a filmfesztiválok, a különbö­ző díjakkal kitüntetett fil­mek adatai kaptak helyet. De nem hagyhatjuk említés nélkül a közismert irodal­mi művek jelentősebb film- változatainak feldolgozását, amelyből például megtud­juk, hogy Mikszáth művei­ből 16, Jókai regényeiből 26, Puskin műveiből 51, Shakespeare darabjaiból 126 film készült. Ez a sokoldalúság előnye a kötetnek és ez mutatja, hogy lényegében népszerű műnek szánta a szerkesztő. De bizonyos értelemben szakkönyv is, ezt nemcsak terjedelme mutatja — kere­ken 1000 oldal ez az Aka­démiai Kiadó gondozásában megjelent könyv —, hanem az is, hogy a címszavak közt nem egy akad, amely már csak a szakemberek érdek­lődésére tart igényt. Ter­mészetesen kisebb-nagyobb hiányosságok, következet­lenségek is vannak a kötet­ben — ezek zöme abból ered, hogy a filmirodalom világszerte igen hiányos — az alapvető munkákat még nélkülözzük KoroUnaylstván Kerfi Károly Szabó Pál: A benső ember Káplár András még javakorában van, túl már a harmincon, de még jó­val innen a negyvenen. Megy az utcán, kezében görbebot, szeme erre-arra jár, mintha azt vizsgálná, hogy mi változott meg az udvarokon, kerteken teg­nap óta. Na, lám. Bittóék- nál nagymosás lehetett, mert szárítókötélen temén- telen ruha leng, lobog fá- tól-fáig az udvaron. Kis Gáspár most sem egyen­gette el a gödröket az ut­cán, úgy maradt, ahogyan a vontató felvágta a múlt­kori esőben ... igen, ezt az embert be kell hívatni a tanácshoz. Botját a levegő­be csapja, által akar men­ni a túlsó oldalra, mert a kisvendéglő előtt egy sze­kér áll két lóval, de nincs levetve az istráng. Valahányszor, ha vala­mi hanyagságot vagy mu­lasztást talál a faluban, nagyobbat dobban a szíve. Különösen mostanában, mert elég izgalmas napjai vannak. Kútfúrókat vár­nak, az első artézi kutat hozzák a kis falunak és az most a nagy kérdés, hogy hová is fúrják a kutat? Majd ő ezt kijelöli... Amolyan benső ember. Csak „belül” dolgozik a faluban, Raktáros és felvá­sárló a szövetkezetben, tag­ja a községi tanácsnak, fel­ügyelő bizottsági tagja a termelőszövetkezetnek, és szőlősgazda. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom