Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-26 / 149. szám
1965. Június 36. 4 Szombat Kinek van igaza f Mester és tanítvány Már egy évtizede, hogy Japport András vezeti a Gyulai Harisnyagyár tanműhelyét, s ez idő alatt 300 ipari tanuló szerzett szakmunkásbizonyítványt. Képünkön a tanműhely vezetőjét látjuk Sántha Júlia elsőéves ipari tanulóval, akiről az a hir járja, hogy évfolyamának legszorgalmasabb tanulója. (Fotó: Malmos) Tájérfekezlefet tartottak a háziipari szövetkezetek szocialista brigádvezetőí Békéscsabán I Nemrég egy lakatos panaszt tett a szerkesztőségben, hogy nem kapott prémiumot, ami pedig őt is megillette volna. Szerinte a munkahelyén a kivételezés, a protekció érvényesül. Akinek nem tetszik a „képe", az kimarad mindenből. Ezt egyébként néhány társa is megmondhatja. Az érvek nem eléggé meggyőzőek, de feltehető, hogy valami igazság is van a dologban. Az ugyan mindig kétséget ébreszt az emberben, ha valaki a nevét titokban akarja tartani. Mert erről is szó volt. A panaszos ígéretet kapott, hogy teljesül ez az óhaja. Mindenesetre érdemes megnézni, hogy milyen állapotok uralkodnak azon a munkahelyen. Annak alapján — a titoktartás megsértése nélkül is — levonhatjuk a helyes következtetéseket. * Aki az üzembe belép, mindenfelé szorgoskodó embereket láthat. A munka ritmusa egyenletes, erőt, szervezettséget sugároz. „Lógóst” még nagyítóval sem lehet találni, pedig bizonyára az is akadna. Itt azonban a tempó magával ragad mindenkit. Még azt is, aki néha-néha megpróbálja fékezni az iramot. Szegedi Antal művezető ezt megszokottnak tartja. — Mindig így van, ha biztosítják az anyagólt. Csak azon múlik. Igen jó gárda — mondja elismerően. ö tájékoztat arról is, hogy néha késik az anyag. Emiatt például áprilisban lemaradás következett be, amit azonban június végéig pótolnak. Tavasz óta különösen jól halad a munka. Többen elvégezték a négyhónapos szakmunkás-továbbképző, a segédmunkások pedig a szakmunkásképző tanfolyamot, aminek az eredménye máris megmutatkozik. Azelőtt a műszaki rajzon egyesek nehezen tudtak eligazodni. Ma mér kevesebbet kell magyarázni és csökkent a selejt. A brigádvezetők egyúttal meósok is. Májusban elsősorban azoknak emelték az órabérét, akik tanultak. Az üzem dolgozói egyébként prémiumot is kapnak, ha teljesítik a tervüket és béralaptúllépés nem történik. Az idén 10 ezer forintot fizettek ki ilyen címen, amiből persze csak azok részesültek, akik előteremtették ezt az összeget. A meghatározott egy főre jutó termelési érték havi 12 500 forint. Bevezetőül talán ennyi elég is ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk az üzem életébe. De ismerkedjünk meg a dolgozókkal is! Apáti Istvánról azt mondják, hogy ő havonta kétszer annyi értéket termel, mint amennyit a terve előír. Elsősorban annak tulajdonítják ezt, hogy jól ért a szakmájához. Az elve: többet észszel, mint erővel. Most is egy kisebb újítás alkalmazásával dolgozik, amit — ahogy mondja — csak magának készített. — Kiszámítottam: így 70 százalékos időmegtakarítást tudok elérni. Kun Gábor brigádvezető így jellemzi őt: |— Amihez hozzáfog, megcsinálja. Nem kell nógatni. És szívesen segít mindenkinek. — Megjegyzi: — legutóbb 300 forint prémiumot kapott. Apáti István nem szereti, ha dicsérik: — Hát... ha „csak” dolgozik valaki, az még nem sok. Nálunk például az egyi'k tanuló ilyen. De majd megneveljük őt. Derék ember, mint amilyen Ko- csor Gábor is, aki azonban fiatalabb, mindössze 22 éves. Ügy mondja a brigádvezető, hogy ő is hallja: — Gabi nem tud lógni, ilyen a természete. Kocsor Gábor kijavítja: — Inkább „születési hibám”. Már kezdő segéd korában igyekezett önállóan dolgozni. A nehezebb feladatokat is vállalta. Az órabére most 8 forint 50 fillér. Látja, hogy egy kicsit csodálkozom ezen. Hogy a kételyeimet eloszlassa, nem szerénytelenségből, hanem inkább a kollektíva dicséretére mondja: — Az a jó, hogy itt úgy fizetnek, ahogy dolgozik az ember. Protekció nincs, nem is tűrnénk meg. Csak anyag legyen, a prémiumot „kiverékedjük". Igaz, meg kell fogni a kalapács nyelét, de hát ez nem cukrász-szakma. Kiss Mihály segédmunkás a Szabó-brigád tagja. Három éve a MEGYEVILL-nél dolgozott. Egyszer úgy gondolta, jó lenne lakatos szakmát tanulni. Igaz, még a nyolc általános iskolája sem volt meg, azért mégis idejött. Kérte, vegyék fél — áthelyezéssel. Akkor nem volt létszámhiány és — mint minden új embertől —, kicsit tőle is idegenkedtek. Néhány hét múlva hívták. Mindjárt az első napokban beigazolta: méltó ehhez a kollektívához. Gregorics Géza üzemvezető csak röviden jellemzi: — Ma már egyenlő értékű a legjobban kvalifikált szakmunkásokkal. Közben elvégezte a nyolcadik osztályt és a szakmunkás-előkép- ző tanfolyamot, ősszel pedig vizsgát tesz. — Szorongó érzéssel jöttem ide — emlékszik vissza Kiss Mihály a 3 év előtti első napokra. — Attól féltem, hogy talán nem tudok megfelelni a követelményeknek. Sok segítséget kaptam, de én is törekedtem. Szakkönyveket is olvasok. Elárulja, hogy jövőre be akar iratkozni a gépipari technikum levelező tagozatára. Ezt az üzemet azonban úgy megszerette, hogy innen talán egész életében nem fog elkívánkozni. Érdekes K. J. fiatalkorú segédmunkás esete. Huligánkodásért egy év és két hónap börtönbüntetést kapott, amit az idén május 3-án töltött le. Kun Gábor brigádja, amely május 1-én nyerte el a szocialista címet, vállalta, hogy embert farag a fiúból. Mindjárt kezdetben azonban majdnem nagy baj történt. K. J. szerelmi bánatában az üzem egyik eldugott részén felakasztotta magát. Amikor rátaláltak, már alig volt benne élet, de sikerült megmenteni. A régi dolgokról soha senki nem beszél K. J.-vel. Ami volt, elmúlt. Ma már a jól dolgozók közé tartozik és az a terve, hogy megszerzi a szakmunkásképesítést. Erre kezet is ad. — Nagyon jó itt. Érzem, hogy szeretnek. Kamaszos félénkséggel mondja ki ezt a pár szót. A becsületes felnöttéválás kezdeti időszakát éli. Megtanulja, hogy az embernek valamit alkotnia kell az életében. Az üzem — mint máshol is — nemcsak kiváló emberekből áll. Egyeseknél a szorgalommal és a magatartással van baj. Ha felsorolnánk őket, köztük lenne a panasztevő is. De ne sértsük meg a titoktartást! * Az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat lakatosüzemében így dolgoznak, élnek a munkások. Lehetséges, hogy itt a kivételezés, a protekció érvényesül? Inkább a panaszosnak nincs igaza. Pásztor Béla A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat békéscsabai üzeme áttelepült a Szigligeti utca 2 szám alá. Békéscsaba és a környező települések szikvíz- és üdítő ital ellátása már innen történik. Ez utóbbit Gyulára és Gyomára is Békéscsabáról szállítják. Szikvízből naponta 5000 litert, üdítő italból pedig nyolcezer üveggel készítenek, ami a szükségletet biztosít14. Az anya fájdalommal szemlélte. Milyen keservesen tesz egy- egy lépést is; a tegezés sem megy neki, ragaszkodik a rideg anyuhoz, de ez még csak formaság, lassan majd megszokja az újat, a külsőségeknél azonban riasztóbb a zárkózottsága. Mintha tudatosan rekesztené ki őt a leikéből, mindabból, ami az ő egyéni élete, s nem is lenne szándékában változtatni rajta. — Mit akart az apád, fiam? A fiú ráemelte nagy, világoskék szemét, mely e pillanatban kifejezetten ingerelte, de sikerült elfojtania meglobbanó Indulatát. — Semmit — vetette oda egykedvűen a fiú. — Hogyhogy semmit? Ha egy apa száz kilométerről felhívja a gyerekét, nyilván akar valamit! ...Mit akart, mondd líát? — Hogy van már otthon is hely. — Miféle hely? — Megnyílt egy csemegebolt, oda kell pénztáros... Meg kiszolgáló is. — És te hazamennél? A napokban értekezletet tartottak Békéscsabán a Békés, Csong- rád és Szolnok megyei háziipari szövetkezetek szocialista brigádjainak vezetői. Szabó László, a Békéscsabai Szőnyeg- és Takácsja. Űi termék a félliteres palackokban forgalomba kerülő üdítő ital, amiből máris igen nagy a kereslet. Ezért 13 ezer palackot vásároltak. A városban megszüntetik az áru lófogattal való szállítását, ami higiéniai szempontból sem megfelelő. A vállalat kapott egy pótkocsis Zetort, amely lehetővé teszi a földutakon való szállítást is. A fiú felhúzta a vállát. — Még nem tudom. Az asszony leült, meg-meg- ránduló ujjaival tétován végigmatatott elvértelenedett arcán. — Mondd, kisfiam, tudod te egyáltalán, mit akarsz? Hogyan szeretnél élni?... Dehogy tudod, dehogy tudod! A fiú hallgatott. — Apád ideadott... Emlékszel még, mit üzent veled? „Vihe- ted!” Ennyivel bocsátott utadra! Folyton azért kellett vele hadakoznom, hogy meglátogathassalak néha. De azt is csak bírói, gyámhatósági végzésekkel tudtam kicsikarni tőle. A múlt nyári egy hetet is... Most szó nélkül elenged, de pár nap múlva már levelet ír, telefonál, mert talán eszükbe jutott, hogy jó lenne nekik az a pénz, amit majd keresel! — Biztosan nem azért — jegyezte meg szenvtelen hangján a fiú. — Különben nem olyan. — Most telefonál, hazaránci- gálna, de hát nem babaruha egy gyerek, hogy haragszomrádot játszunk miatta. Aztán egy-két áru Háziipari Szövetkezet szövetkezeti bizottságának titkára ismertette a szövetkezet fejlődését, a termelésben elért eredményeket, majd az 1965-ben kibontakozott szocialista brigádmozgalom jelentőségét. Több hozzászólás hangzott el, amelyben a résztvevők kifejezésre juttatták, hogy a szocialista brigádok mind jobb és szebb termékek előállítására törekednek, a magatartásuk pedig egyre inkább példamutatóvá válik. A vendégek látogatást tettek a békéscsabai szőnyegszövőben, ahol munka közben találkoztak a szocialista brigádokkal és kicserélték egymással tapasztalataikat. Egyöntetű volt a véleményük: el kell érni, hogy minél többen kövessék a példájukat. K. E. hónap múlva megint jönnél vissza. — Mehetnénk már Pestre is. Az anyát megfagyasztotta a szavakból kicsendülő áthidalhatatlan messziség. Hát valóban ennyire távol van tőle a gyereke? Ennyire mindegy neki, nála él-e vagy akárki másnál? A székkel együtt az ablak felé fordult, hogy ne láthassák arcát a gyerekek, mert sírással küszködött. — Feri bácsi mit szól hozzá? — hallotta Géza dünnyögő, orrhangú kérdését. — Hát... neked már tudnod kell, fiam, mit akarsz — mondta Radován. — Én nem szállhatok szembe apád akaratával, de itt az ideje, hogy te magad dönts végre. Ég ha döntöttjsl, annak megfelelően kell élni. Akkor nem lehet azt csinálni, hogy idejöttél, innen hazaszaladsz. Így nem tudunk neked segíteni, ahogyan szeretnénk... Nem látod, mennyit emészti magát anyád miattad? — Miattam? — csodálkozott a fiú. — Miért? — Pedig észrevette anyja gyötrődését, legkisebb kezdeményezését is fölfogta, mellyel feléje közeledett. — Ha igazán érdekel a véleményem, én azt mondom: itt többre viheted! És ne feledkezz meg róla: nagy döecenökkel inAZ ASZFALTÜT ÉPÍTŐ VÁLLALAT ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG E azonnali belépéssel felvesz kubikosokat és segédmunkásokat Jelentkezés: Békéscsaba, Lenin u. 5. 90319 Átköltözött új telephelyére a békéscsabai szikvízüzem Gergely Mihály: IDEGENEK Regény
