Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-26 / 149. szám

1965. Június 36. 4 Szombat Kinek van igaza f Mester és tanítvány Már egy évtizede, hogy Japport András vezeti a Gyulai Haris­nyagyár tanműhelyét, s ez idő alatt 300 ipari tanuló szerzett szakmunkásbizonyítványt. Képünkön a tanműhely vezetőjét látjuk Sántha Júlia elsőéves ipari tanulóval, akiről az a hir járja, hogy évfolyamának legszorgalmasabb tanulója. (Fotó: Malmos) Tájérfekezlefet tartottak a háziipari szövetkezetek szocialista brigádvezetőí Békéscsabán I Nemrég egy lakatos pa­naszt tett a szerkesztőség­ben, hogy nem kapott pré­miumot, ami pedig őt is megillette volna. Szerinte a munkahelyén a kivételezés, a protekció érvényesül. Akinek nem tetszik a „ké­pe", az kimarad mindenből. Ezt egyébként néhány társa is megmondhatja. Az érvek nem eléggé meggyőzőek, de feltehető, hogy valami igazság is van a dologban. Az ugyan min­dig kétséget ébreszt az em­berben, ha valaki a nevét titokban akarja tartani. Mert erről is szó volt. A pa­naszos ígéretet kapott, hogy teljesül ez az óhaja. Min­denesetre érdemes meg­nézni, hogy milyen állapo­tok uralkodnak azon a munkahelyen. Annak alap­ján — a titoktartás meg­sértése nélkül is — levon­hatjuk a helyes következ­tetéseket. * Aki az üzembe belép, minden­felé szorgoskodó embereket lát­hat. A munka ritmusa egyenletes, erőt, szervezettséget sugároz. „Ló­góst” még nagyítóval sem lehet találni, pedig bizonyára az is akadna. Itt azonban a tempó ma­gával ragad mindenkit. Még azt is, aki néha-néha megpróbálja fé­kezni az iramot. Szegedi Antal művezető ezt megszokottnak tartja. — Mindig így van, ha biztosít­ják az anyagólt. Csak azon múlik. Igen jó gárda — mondja elisme­rően. ö tájékoztat arról is, hogy néha késik az anyag. Emiatt pél­dául áprilisban lemaradás követ­kezett be, amit azonban június végéig pótolnak. Tavasz óta különösen jól halad a munka. Többen elvégezték a négyhónapos szakmunkás-tovább­képző, a segédmunkások pedig a szakmunkásképző tanfolyamot, aminek az eredménye máris meg­mutatkozik. Azelőtt a műszaki rajzon egyesek nehezen tudtak el­igazodni. Ma mér kevesebbet kell magyarázni és csökkent a selejt. A brigádvezetők egyúttal meósok is. Májusban elsősorban azoknak emelték az órabérét, akik tanul­tak. Az üzem dolgozói egyébként prémiumot is kapnak, ha teljesí­tik a tervüket és béralaptúllépés nem történik. Az idén 10 ezer fo­rintot fizettek ki ilyen címen, amiből persze csak azok részesül­tek, akik előteremtették ezt az összeget. A meghatározott egy fő­re jutó termelési érték havi 12 500 forint. Bevezetőül talán ennyi elég is ahhoz, hogy bepillantást nyerjünk az üzem életébe. De ismerked­jünk meg a dolgozókkal is! Apáti Istvánról azt mondják, hogy ő havonta kétszer annyi ér­téket termel, mint amennyit a ter­ve előír. Elsősorban annak tulaj­donítják ezt, hogy jól ért a szakmájához. Az elve: többet ész­szel, mint erővel. Most is egy ki­sebb újítás alkalmazásával dol­gozik, amit — ahogy mondja — csak magának készített. — Kiszámítottam: így 70 száza­lékos időmegtakarítást tudok el­érni. Kun Gábor brigádvezető így jel­lemzi őt: |— Amihez hozzáfog, megcsinál­ja. Nem kell nógatni. És szívesen segít mindenkinek. — Megjegyzi: — legutóbb 300 forint prémiumot kapott. Apáti István nem szereti, ha dicsérik: — Hát... ha „csak” dolgozik va­laki, az még nem sok. Nálunk pél­dául az egyi'k tanuló ilyen. De majd megneveljük őt. Derék ember, mint amilyen Ko- csor Gábor is, aki azonban fiata­labb, mindössze 22 éves. Ügy mondja a brigádvezető, hogy ő is hallja: — Gabi nem tud lógni, ilyen a természete. Kocsor Gábor kijavítja: — Inkább „születési hibám”. Már kezdő segéd korában igye­kezett önállóan dolgozni. A nehe­zebb feladatokat is vállalta. Az órabére most 8 forint 50 fillér. Látja, hogy egy kicsit csodál­kozom ezen. Hogy a kételyeimet eloszlassa, nem szerénytelenség­ből, hanem inkább a kollektíva dicséretére mondja: — Az a jó, hogy itt úgy fizet­nek, ahogy dolgozik az ember. Protekció nincs, nem is tűrnénk meg. Csak anyag legyen, a pré­miumot „kiverékedjük". Igaz, meg kell fogni a kalapács nyelét, de hát ez nem cukrász-szakma. Kiss Mihály segédmunkás a Szabó-brigád tagja. Három éve a MEGYEVILL-nél dolgozott. Egy­szer úgy gondolta, jó lenne laka­tos szakmát tanulni. Igaz, még a nyolc általános iskolája sem volt meg, azért mégis idejött. Kérte, vegyék fél — áthelyezéssel. Akkor nem volt létszámhiány és — mint minden új embertől —, kicsit tőle is idegenkedtek. Néhány hét múl­va hívták. Mindjárt az első na­pokban beigazolta: méltó ehhez a kollektívához. Gregorics Géza üzemvezető csak röviden jellem­zi: — Ma már egyenlő értékű a legjobban kvalifikált szakmunká­sokkal. Közben elvégezte a nyolcadik osztályt és a szakmunkás-előkép- ző tanfolyamot, ősszel pedig vizs­gát tesz. — Szorongó érzéssel jöttem ide — emlékszik vissza Kiss Mihály a 3 év előtti első napokra. — At­tól féltem, hogy talán nem tudok megfelelni a követelményeknek. Sok segítséget kaptam, de én is törekedtem. Szakkönyveket is ol­vasok. Elárulja, hogy jövőre be akar iratkozni a gépipari technikum levelező tagozatára. Ezt az üze­met azonban úgy megszerette, hogy innen talán egész életében nem fog elkívánkozni. Érdekes K. J. fiatalkorú segéd­munkás esete. Huligánkodásért egy év és két hónap börtönbünte­tést kapott, amit az idén május 3-án töltött le. Kun Gábor bri­gádja, amely május 1-én nyerte el a szocialista címet, vállalta, hogy embert farag a fiúból. Mind­járt kezdetben azonban majdnem nagy baj történt. K. J. szerelmi bánatában az üzem egyik eldugott részén felakasztotta magát. Ami­kor rátaláltak, már alig volt ben­ne élet, de sikerült megmenteni. A régi dolgokról soha senki nem beszél K. J.-vel. Ami volt, el­múlt. Ma már a jól dolgozók kö­zé tartozik és az a terve, hogy megszerzi a szakmunkásképesí­tést. Erre kezet is ad. — Nagyon jó itt. Érzem, hogy szeretnek. Kamaszos félénkséggel mondja ki ezt a pár szót. A becsületes felnöttéválás kezdeti időszakát éli. Megtanulja, hogy az ember­nek valamit alkotnia kell az éle­tében. Az üzem — mint máshol is — nemcsak kiváló emberekből áll. Egyeseknél a szorgalommal és a magatartással van baj. Ha felso­rolnánk őket, köztük lenne a pa­nasztevő is. De ne sértsük meg a titoktartást! * Az ÉM Békés megyei Építő­ipari Vállalat lakatosüzemében így dolgoznak, élnek a munkások. Lehetséges, hogy itt a kivételezés, a protekció érvényesül? Inkább a panaszosnak nincs igaza. Pásztor Béla A Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat békéscsabai üzeme áttelepült a Szigligeti utca 2 szám alá. Békéscsaba és a kör­nyező települések szikvíz- és üdí­tő ital ellátása már innen történik. Ez utóbbit Gyulára és Gyomára is Békéscsabáról szállítják. Szikvíz­ből naponta 5000 litert, üdítő ital­ból pedig nyolcezer üveggel készí­tenek, ami a szükségletet biztosít­14. Az anya fájdalommal szemlél­te. Milyen keservesen tesz egy- egy lépést is; a tegezés sem megy neki, ragaszkodik a rideg anyuhoz, de ez még csak forma­ság, lassan majd megszokja az újat, a külsőségeknél azonban riasztóbb a zárkózottsága. Mintha tudatosan rekesztené ki őt a lei­kéből, mindabból, ami az ő egyéni élete, s nem is lenne szándékában változtatni rajta. — Mit akart az apád, fiam? A fiú ráemelte nagy, világos­kék szemét, mely e pillanatban kifejezetten ingerelte, de sikerült elfojtania meglobbanó Indulatát. — Semmit — vetette oda egy­kedvűen a fiú. — Hogyhogy semmit? Ha egy apa száz kilométerről felhívja a gyerekét, nyilván akar valamit! ...Mit akart, mondd líát? — Hogy van már otthon is hely. — Miféle hely? — Megnyílt egy csemegebolt, oda kell pénztáros... Meg kiszol­gáló is. — És te hazamennél? A napokban értekezletet tartot­tak Békéscsabán a Békés, Csong- rád és Szolnok megyei háziipari szövetkezetek szocialista brigád­jainak vezetői. Szabó László, a Békéscsabai Szőnyeg- és Takács­ja. Űi termék a félliteres palac­kokban forgalomba kerülő üdítő ital, amiből máris igen nagy a kereslet. Ezért 13 ezer palackot vásároltak. A városban megszüntetik az áru lófogattal való szállítását, ami hi­giéniai szempontból sem megfele­lő. A vállalat kapott egy pótko­csis Zetort, amely lehetővé teszi a földutakon való szállítást is. A fiú felhúzta a vállát. — Még nem tudom. Az asszony leült, meg-meg- ránduló ujjaival tétován végig­matatott elvértelenedett arcán. — Mondd, kisfiam, tudod te egyáltalán, mit akarsz? Hogyan szeretnél élni?... Dehogy tudod, dehogy tudod! A fiú hallgatott. — Apád ideadott... Emlékszel még, mit üzent veled? „Vihe- ted!” Ennyivel bocsátott utadra! Folyton azért kellett vele hada­koznom, hogy meglátogathassa­lak néha. De azt is csak bírói, gyámhatósági végzésekkel tud­tam kicsikarni tőle. A múlt nyá­ri egy hetet is... Most szó nélkül elenged, de pár nap múlva már levelet ír, telefonál, mert talán eszükbe jutott, hogy jó lenne nekik az a pénz, amit majd keresel! — Biztosan nem azért — je­gyezte meg szenvtelen hangján a fiú. — Különben nem olyan. — Most telefonál, hazaránci- gálna, de hát nem babaruha egy gyerek, hogy haragszomrádot játszunk miatta. Aztán egy-két áru Háziipari Szövetkezet szövet­kezeti bizottságának titkára is­mertette a szövetkezet fejlődését, a termelésben elért eredménye­ket, majd az 1965-ben kibontako­zott szocialista brigádmozgalom jelentőségét. Több hozzászólás hangzott el, amelyben a résztve­vők kifejezésre juttatták, hogy a szocialista brigádok mind jobb és szebb termékek előállítására tö­rekednek, a magatartásuk pedig egyre inkább példamutatóvá vá­lik. A vendégek látogatást tettek a békéscsabai szőnyegszövőben, ahol munka közben találkoztak a szocialista brigádokkal és kicse­rélték egymással tapasztalataikat. Egyöntetű volt a véleményük: el kell érni, hogy minél többen kö­vessék a példájukat. K. E. hónap múlva megint jönnél vissza. — Mehetnénk már Pestre is. Az anyát megfagyasztotta a szavakból kicsendülő áthidalha­tatlan messziség. Hát valóban ennyire távol van tőle a gyere­ke? Ennyire mindegy neki, nála él-e vagy akárki másnál? A székkel együtt az ablak felé for­dult, hogy ne láthassák arcát a gyerekek, mert sírással küszkö­dött. — Feri bácsi mit szól hozzá? — hallotta Géza dünnyögő, orr­hangú kérdését. — Hát... neked már tudnod kell, fiam, mit akarsz — mondta Radován. — Én nem szállhatok szembe apád akaratával, de itt az ideje, hogy te magad dönts végre. Ég ha döntöttjsl, annak megfelelően kell élni. Akkor nem lehet azt csinálni, hogy ide­jöttél, innen hazaszaladsz. Így nem tudunk neked segíteni, aho­gyan szeretnénk... Nem látod, mennyit emészti magát anyád miattad? — Miattam? — csodálkozott a fiú. — Miért? — Pedig észrevet­te anyja gyötrődését, legkisebb kezdeményezését is fölfogta, mellyel feléje közeledett. — Ha igazán érdekel a véle­ményem, én azt mondom: itt többre viheted! És ne feledkezz meg róla: nagy döecenökkel in­AZ ASZFALTÜT ÉPÍTŐ VÁLLALAT ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG E azonnali belépéssel felvesz kubikosokat és segédmunkásokat Jelentkezés: Békéscsaba, Lenin u. 5. 90319 Átköltözött új telephelyére a békéscsabai szikvízüzem Gergely Mihály: IDEGENEK Regény

Next

/
Oldalképek
Tartalom