Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
június 20. 6 V j»«sál*náB Qó mjjgjth Szabó ^pitijjika oagjjők __' H a jé hangulatban van Pityuka, a papagájok törpecsaládjába tartozó, szép tollazatú, íbo lyaszínű. hullámos papagáj, ezzel fogadja a látogatót Szabó Kálmán békéscsabai, Kulich Gyula lakótelepi lakásán. Pityuka az én látogatásom alkalmával nem hajlandó az emberi hang utánzásával bemutatkozni, s miután gazdája kalitkájából kiereszti—csupán vállamra, fejemre repülésével, telepedésével fejezi ki barátkozási hajlandóságát Annál többet beszél róla Szabó Kálmán, aki megyeszerte ismert papagáj szakértő és t enyésztő. Elmondja, hogy a tórpepagagá- jok népes családjából ő csupán az úgynevezett hullámos papagáj tenyésztésével foglalkozik. Ezelőtt négy esztendővel egy pesti útja alkalmával, egy újsághirdetés alapján a Szív utcában felkereste Kovács Antal diszmadárkereske- dőt, aki, mint utólag kitűnt, egyben a Textilművek vezérigazgatója is és a madárvilág szenvedélyes szerelmese. Madarai között nemcsak díszmadár látható, hanem betegségéből felépült és „háztájivá” szelídült szúrkeveréb, kézből etetett barázdabillegető stb. Kovács Antal: Kedvencünk, a hullámos papagáj című könyve Minden nő. akinek fényérzékeny a bőre, a szeplőt tartja legnagyobb ellenségének. S ami kor a barna pöttyök megjelennék az orron, homlokon, kisebbségi érzése támad. Ma még keveset tudunk arról, hogyan, miért képez a bőr pigmentje — amely a nap ibolyántúli sugarainak hatására gyarapodik — kisebb-nagyobb szeplőket. Ellenük nehéz védekezni. Ügy kell előkészíteni bőrünket, hogy minél kevésbé legyen érzékeny a nap ibolyántúli sugarainak hatására, Akik szeplős bőrűek, olyan krémekkel védekezzenek, amelyek elnyelik az ibolyántúli sugarakat, s megakadályozzák a szeplők előjöttét. Ilyen védőanyagok például a kinin és a vadgesztenyéből kivont eszkulm. A szeplő elleni krénélkülözhetetlen szakmai ismeretet nyújt minden papagájkedvelő és tenyésztő számára, Azóta Szabó Kálmán is szenvedéllyel foglalkozik nemcsak papagáj tartással, hanem a hullámos papagáj tenyésztésével is. Ismertetéséből megtudható, hogy a hullámos papagáj mo- nogám, a nőstény 5—7 tojást tojik és azt már az első tojás után ülni kezdi, utána pedig kétnaponként szaporodnak tojásai, amelyek kiköltése teljesen az ő feladata. A tojások 19 nap alatt kelnek ki, így az első és az utolsó1 tojások kiköltése között mintegy két heti időtartam van, aminek következtében költés után a nagyobb pa- pagájfiókák — a mamán kívül — már maguk is etetik fiatalabb testvéreiket. A papagáj fióka 34 napos korában hagyja el a fészket és már ebben a korban kell megkezdeni tanítását a hangulán- zásra, amire azonban csak a hím hajlamos. A papagáj hangutánzó készségére jellemző, hogy van, amelyik egész mondatot megtanul, amelyiknek „szókincse” 300 szóig is terjed és az emberi beszéden kívül, például a kutyaugatást is élethűen utánozza. Szabó Kálmán törzsállományát mek tartalmazzák ezeket az anyagokat. Ha már megjelentek szeplőink, halványító krémeket használhatunk, ezek tompítják a szeplők színét. Halványítására használhatunk három százalékos hydrogén hyperoxidot is. Ezzel este, reggel kenjük be bőrünket, s néhány percig hagyjuk rajta a bőrön, majd mossuk le. Ne feledkezzünk meg egyes gyümölcslevek jótékony fehérítő hatásáról sem. Ilyen a citrom, az uborka, az eper, a ribizke és a paradicsom leve. Ezekhez a levekhez három százalékos bórvizet adjunk. A széndioxiddal, hámlasztással, vagy dermabraaorral végzett szep. lőeltávolítás szakember feladata. Kis Fodor Árpádné is megmutatja, ami a lakásváltozása következtében lecsökkent 5 párra. Ez is az épülettömb szeneskamrájában, a pincében van elhelyezvp. Különösen büszke az úgynevezett dán tarkájára, amely sárga-zöld színével, remek toli- rajzával emelkedik ki az állomány többi részének sárga, zöld, kohaltkék színpompájából. — Mi a helyzet a papagájkórral, ami közismerten az emberre is veszélyes? — Eltúlzott dolog — feleli Szabó Kálmán. — Ha tisztán van tartva a kalitka, hetenként rendszeresen takarítva, ilyesmi nem fordul elő. Egyébként a kutya, macska is terjeszthet hasonló betegséget. Mindenesetre nem szabad íogdosni, szájból etetni a papagájt... — Hány papagájtartó van Békéscsabán és milyen szervezetbe tartoznak? — teszek fel egy köz- érdeklődésre számot tartó kérdést. — Hogy mennyi a papa gáj tartók száma Békéscsabán, azt nem tudnám megmondani, hiszen mi egyenlőre nem tartozunk semmiféle szervezeti keretbe. Csak azt tudom, hogy tavaly mintegy 30— 40, tanításra alkalmas fiatal hímet adtam el békéscsabai, illetve Békés megyei madárkedvelőknek. Különös szívügyem, hogy állataim jó helyre kerüljenek, aho8 valóban szeretik őket. Néha az em>- foerek azzal jönnek papagájt vásárolni, hogy a gyereknek akarják a madarait.. s Érezni rajtuk, szégyellik, hogy ilyen kedvtelésük van, pedig ez egészen természetes dolog. Én például a Békés megyei Nyomdaipart Vállalat dolgozója vagyok és mint ilyen városlakó, a papagájok tartásával, gondozásával elégítem ki azt a hajlamot, ami érzelmileg összeköt a természet világával. Leghőbb vágyam, hogy ha majd nyugdíjba megyek, legyen egy családi házam és teljesen a papagájtenyésztésnek szentelhessem minden időmet. Kicsit eltűnődik Szabó Kálmán, azután mosolyogva hozzáteszi még: — Ha tudná, milyen kedves dolog, hogy amikor reggel elteö- hinlem magam, a szomszéd szobában megszólal Pityu: „Jó reggelt...! Szabó Pityuka vagyok..J Puszit kérek... r Surányi Sándor Amikor kisüt a nyári nap... WWVSA^AAtVVVVVVWWVVWVVV^ A kalandozó gólyafíóka E gyszer volt, hol nem volt, egy városka szélső házán, egy furcsa, régi kéményen állt egy öieg gólyafészek, abban pedig boldogan élt egy kis gólyacsalád. A gólyamama és a gólyapapa három fiókát nevelt, boldogsága- Itat csak az felhözte néha, hogy a legidősebb nem szerette a testvérkéit. — Kelep, kelep, nem is értem, hogy lehetsz te a testvérem? — gúnyolódott hol az egyikkel, hal a másikkal. — Hiszen a széltől is féltek, és még röpülni sem tudtok rendesen! — büszkélkedett, mert ha csak tehette, mindig azzal kérkedett, hogy milyen hamar megtanult repülni. A másik két kicsi gólya összebújt ilyenkor és pislogva mondogatták legidősebb testvérüknek: — Jó, jó, lehet, hogy te erősebb vagy, mint mi, de ha igazán ügyes lennél, akkor magad szereznéd meg a vacsorádat is! A büszke fióka haragosan kelepelt, aztán dühösen igy válaszolt testvéreinek: — Azt gondoljátok, hogy nem tudom kifogni a halacskákat az ezüsttóból ? — Ügy bizony! Nem is tudod te még! — Majd meglátjuk — kiáltotta, s meglebben- tette szárnyait fenn a fészek szélén. A másik két kicsi gólya nagyon megijedt erre. Esteledett már, és emlékeztek anyukájuk szavára: „Este a fészekben a helye minden kis- gólyának, mert aki elrepül onnan, bizony nem talál vissza!” Tudták, ha hencegő testvérük elrepül, elnyeli az éjszaka, és nem látják soha többé. — Ne menj sehová, nagyon kérünk — könyörögtek neki, de hiába könyörögtek, a testvérük felröppent, és gyors szárnycsapásokkal elszállt az ezüst-tó felé. A nap piros korongja éppen akkor csúszott le egy öreg tölgyfa lombja mögé, amikor a fészekből kikandikáló két kicsi gólya elvesztette szem elől a hencegő gólyafiókát. Telt, múlt az idő, lassan egészen beesteledett, Sirtak-pityeregtek a kicsi gólyák, és amikor szüleik hazaérkeztek, zokogva mesélték el, mi történt legidősebb testvérükkel. — Elrepül* halat fogni az ezüst-tóból — töröl- gették könnyező szemüket —, azt mondta, majd meglátjuk, milyen ügyes és milyen bátor! — Inkább botor — kelepeit dühösen a gólyapapa, amikor hirtelen olyan sötét lett, hogy a kicsi gólyák a csőrük hegyéig sem láttak. A ké< öreg gólya szomorúan álldogált egész éjszaka, hiszen reggelig hiába is próbálkoztak volna elveszett fiókájuk megkeresésével_. Hajnalban, amikor a napocska első sugarait küldte a földre, gólyamama és gólyapapa már az ezüst-tó felett körözött és egészen alacsonyan szállva keresték, kutatták rakoncátlan, hősködő fiókájukat. Hamarosan meg is találták- ott gubbasztott riadtan egy nádcsomó mellett, és nyakát nyújtogatva leste, keresik-e már jó szülei? Amikor hazatért a puha fészekbe, sírva ölelkezett össze testvérkéivel és sohasem hencegett 'többé. Hogyan öltöztessük a kisfiúkat? Gyakran halfjufct *A kisfiúkat nem lehet «épen, csinosan öltöztetni, mert nem tudnak vigy ázni. Ilyen indokkal aztán elhanyagoljuk öltöztetésüket. Nos, könnyen bebizonyítható, hogy a kisfiúkat is öltöztethetjük csinosan, szépen — ba valóban gyerekeknek illő ruhákat keresünk a boltokban. Nem célszerű sötétkékbe öltöztetni a gyereket, vagy fehérsuj-tásos matrázruhát adni reá. A sötétkék a legkényesebb ruhák egyike, különösen, ha fehérrel díszített. Egyébként is csinosabb a gyermek könnyű szövetből készült világosabb színű, jó szabású konfekcióruhában, mint a hagyományos öltönyben vagy matrózruhaban. Ugyanez vonatkozik a hétköznapokra is. A legtöbb kisfiú a kinőtt ruhájában szaladgál. A rövid ujj, a szűk karöltő, a kicsi nadrág nem biztosítja számára játék közben a szabad, kényelmes mozgást és természetes, hogy ezek a holmik hamarosan kifestenek, elszakadnak. Ezért inkább az olcsó, könnyen mosható ruhákat vásároljuk a gyereknek. Jó szolgálatot tehetnek hétköznapokon a színes tarka pamut- blúzok, amelyek magas, kerek nyakkal, kötött passzédisszel általában sportegyesületi színekben készülnek. Szívesen viselik kisebb- nagyobb fiúk. A gyermek öltöztetésénél fon- ios, hogy a ruháját, amit visel, szeresse. Ezért ne kényszeresünk olyan öltözékkiegészítőket rá, amit nem akar hordani. Nevetségessé tehet egy-egy kisfiút a rákénysaec rített gumis nadrágtartói vagy a selyem nyakkendő. Ugyancsak engedjük meg, hogy az ing* a nadrág színét a gyermek valassza meg, s csak akkor avatkozzunk a dologba, ha a gyerek túlzásokra ragadtatja magát. Akkor is meg kell magyaráznunk, miért ízléstelen. Nyári ünnepnapokon ne erőltessünk a gyerekre mellényes szövet öltönyt, csupán azért, mert ez a legjobb ruhája. Gondoskodjunk világos, rövid kis nadrágról. A sokféle színben kapható könnyű, s kívül viselhető ingkabátot adjunk hozzá. Ebben a gyerek jól érzi magát, könnyen mozoghat és nincs melege. Fehér nadrágba, barna vászon ingkabátba öltöztetett 'kisfiú is kellemes látvány lehet. S ha kissé törődünk a fiúkkal — rájövünk —, lehet őket is olyan gonddal és ízléssel öltöztetni, mint a kislányokat. Kovács Margit \
