Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

1965. június 19.

2

Szombat

A hadihelyzet alakulása

Térképp árunk a dél-vietnami függetlenségi háború kibontakozását mutatja be 1961-től napjainkig. Már felületes összehasonlítás alapján is szembeötlő azoknak a — térképünkön

zetöinek azon állításait illetően, amely szerint az amerikai katonák a délvietnami lakosság megvédése érdekében tartózkodnak Dél-Vietnamban. Ugyanakkor kételkedni kell Johnson

DEL-VIETNAM1961

fekete színnel ábrázolt — területeknek nagyobbodása amelyeket a Nem. aeti Felszabadít ási Front Hadserege állandó ellenőrzése alatt tart. A Me- kong-folyó delta vidékét, a főváros Saigon környékiét, és ettől északra két-harom nagyobb város, illetve káéi nők és katonai tanácsadói ítélőképességében is, amikor a helyzet ismeretének birtokában elzárkóznak az egyetlen megoldási lehetőségtől: a tárgyalásoktól.

Jelmagyarázat mindkét térképhez:

1. A Nemzeti Felszabaditási Front

Johnson sajtóértekezlete Washingtonban

DEL-VIETNAM 1965!

Washington

Johnson amerikai elnök csütörtökön rögtönzött sajtóértekezletet tartott hivatalában. Johnson az eddig követett amerikai külpolitikát védelmezte és elégedetten nyugtázta, hogy a Köztársasági Párt is támogatja ezt a politikát. Vannak azonban olyan politikusok is — mutatott ra Johnson —, akik azt sürgetik, hogy az Egyesült Államok a vietnami béke megteremtéséről a Vietkong képviselőivel tárgyaljon.

Az amerikai kormány viszont hajthatatlan, a dél-vietnami hazafiakkal nem óhajt tárgyalni — tűnt ki Johnson megnyilatkozásából. Az elnök ugyanis azzal érvelt, hogy a „Vietkong nem képvisel semmilyen kormányt”. Elvetette annak a lehetőségét is, hogy az Egyesült Államok a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányával tárgyaljon. Ezeket a tárgyalásokat — állította — Hanoi nem akarja.

Johnson íróasztaláról felkapott néhány okmányt, meglengette a levegőben, kijelentette, hogy azok bizalmas okiratok. Ezekből az iratokból néhány részletet olvasott fel, ily módon próbálta bizonyítani kormánya tárgyalási készségét. Az elnök kijelentette, hogy egy „külföldi diplomata”, akit nem nevezett meg, február 7-én, a VDK ellen megindított légitámadások előtt, amerikai megbízásból, kapcsolatba lépett magas rangú hanoi kormánykép- viselőkkel. Legutoljára pedig június 7-én tett hasonló kísérletet abból a célból, hogy tárgyalásokat kezdjen. Johnson szerint egy észak-vietnami kormánytisztviselő — akinek a neve szintén említét- leniil maradt — kitérő választ adott és az amerikaiak tárgyalási ajánlatának őszinteségét kétségbe vonta.

Ezt követően az elnök megismételte azt a többször hangoztatott amerikai álláspontot, hogy az Egyesült Államok csak „szövetségi kötelezettségeinek” tesz eleget Dél-Vietnamban, és a SEATO többi tagállamával együtt Délkelet-Ázsia térségét védelmezi.

Ekkor egy újságíró megkérdezte, hogy a vietnami és dominikai válság figyelembevételével hogyan értékeli az általános nemzetközi helyzetet. Johnson válaszában kijelentette, hogy a helyzet „igen nehéz és feszült”.

Dominikával kapcsolatban a kiújult vérontásért az alkotmányos erőkre hárította a felelősséget, és azt állította, hogy az „amerikai csapatok heteken át mértéktartást tanúsítottak”. A vérontást olyanok kezdeményezték — mondotta —, akik ellenzik a békés rendezést.

Ezután hosszasan védelmezte saját dominikai politikáját és ki- jelentette, hogy az „Egyesült Államok olyan kormányt szeretne látni Dominikában, amely nem

képviseli sem a szélsőbaloldali, sem a szélsőjobboldalt”.

A sajtóértekezleten egy újságíró felhívta a figyelmet a szovjet repülőgépgyártás nagy sikereire és példának megemlítette a TU—144-es típusú szuperszonikus Utasszállító repülőgépet, amelynek sorozatgyártása 1968-ra megvalósul. Erre reagálva az elnök hangoztatta, hogy az amerikaiaknak is elő kellene állítaniuk minél jobb szuperszonikus repülőgépet, ez azonban csak akkor lehetséges, ha a kongresszus kellő hitelt engedélyez.

Befejezésül az elnök néhány bejelentést tett. Közölte, hogy Stephen Ailes hadseregügyi miniszter július 1-vel megválik hivatalától, utóda Stanley Resor hadseregügyi miniszterhelyettes lesz. Resor utódává McGriffert, hadügyi államtitkárt nevezik ki. (TÁTI)

Tito Moszkvába érkezeit

lofüri tábor körzetét leszámítva az egésa ország területének nyolctizede a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front hadseregének felügyelete alatt áll. Dél-Vietnam 14 millió lakosából ló millió él a felszabadult területeken. Mindezek alapján jogos a kétely az Egyesült Államok felelős vehadserege által állandóan ellenőrzött területek.

2. Változó ellenőrzés alatt álló be- rületek.

3. Az Amerikai Egyesült Államok csapatainak, illetve a dél-vietnami bábkormány egységeinek felügyelete alatt álló területek.

Gold water visszatér...

Goldwater, a Republikánus Párt 1964. évi elnökjelöltje ismét visz- sza akar térni a politikai életbe. A volt szenátor közölte, hogy újra je. löltetni kívánja magát a szenátus, ba és szemmel láthatóan arra tö- í rekszik, hogy megszerezze a re-1 publikánua párt vezetését, amely- ( tői veresége után gyakorlatilag megfosztották.

Goldwater új politikai csoporto.

sulást szervez a republikánus párton belül.

Pénteken reggel televízió-nyilatkozatban Goldwater kijelentette, nem tartja szükségesnek, hogy az ellenzéki párt mindenben szembeszegüljön Johnson elnökkel, annál kevésbé, mert az elnök „számos olyan cselekedetet hajt végre most, amelyet a republikánusok, a kon- , zervatívok javasoltak”, I

Moszkva

Joszip Broz Tito, a JSZSZK elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára pénteken Moszkvába érkezett. Tito hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban a Legfelsőbb Tanács Elnökségének, a minisztertanács és az SZKP Központi Bizottsága elnökségének meghívására.

Az ünnepélyesen feldíszített vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan és több más szovjet vezető fogadta Titót és feleségét.

A jugoszláv vendégeket hozó repülőgép szovjet vadászgépek díszkíséretében érkezett meg. A meleg üdvözlés után Tito és Mikojan megtekintette a szovjet diszalakulatot. A két ország himnuszát játszották, s közben eldördült az ágyúk díszsortüze.

Mikojan üdvözlőbeszédében kijelentette, hogy Tito személyében a hős, testvéri jugoszláv népet köszöntik. A két népet hagyományos barátság fűzi egybe; a szovjet—jugoszláv barátság a közös

ellenség ellen vívott együttes harcban erősödött és edződött meg, ma a két nép a békéért, a szocializmusért, a kommunizmusért vívott harc közös céljaitól egyesítve az egyenjogúság, a kői* csönös tisztelet és barátság kapcsolatait fejleszti — mondotta Mikojan.

Válaszában Tito elnök köszönetét mondott a meghívásért.

A beszédek elhangzása után Tito, Brezsnyev és Mikojan közös gépkocsiba szállt és motorkerékpáros díszkísérettel a vendégek szállására, a Kremlbe indult. A repülőtérről a városba vezető 31) kilométeres út mindkét oldalán sok százezer moszkvai tapsviharral és éljenzéssel üdvözölte a baráti Jugoszlávia elnökét.

*

A kora délutáni órákban Tito látogatást tett a Kremlben Anasztasz Mikojánnál, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökénél, Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnöknél, majd Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának első titkárát kereste fel. (MTI)

Gergely Mihály:

IDEGENEK

Regény

8.

Elódalgott, mert hallotta, már az ő rovására élcelődnek. Egy valamiért mégis örült a kőműves szavainak. Hogy ilyen köny- nyű itt munkához jutni. Még ki sem nyitotta a száját, máris beállhatna, ha kedve volna. Ez megnyugtatta, igazán pihenhet pár napig, aztán csak szól Feri bácsinak, és keresnek egy príma helyet.

Visszatért a főútra, az első utcánál balra fordult, s hamarosan maga mögött hagyta a házakat, füves terepre érkezett, enyhén lankás domb emelkedett előtte. De nem kapaszkodott föl a dombra, többet láthat ő a nyolcadik emeletről. A domb alján haladt tovább, amíg egy vasút nem keresztezte az útját.

Már közel járt a vasutat átszelő főúthoz, amikor az autóút mellett haladó sínpáron végigfutott egy csilingelő sárga villamos.

S e kép láttán hirtelen támadt belső izgalomtól megszorult a torka. Valami ködös gomoly gás- ból gyorsan kibontakozott egy a mostanihoz hasonló kép, nagyon mélyre süppedt emlék, amelyben éppen így fut el előtte s talán nem is távolabb a sárga villamos. S igen. mintha ő vonaton ült volna, annak az ablakéból látta a villamost.

De hiába erőltette agyát, nem sikerült élesebben előhívni a képet, homályos maradt, nem tudta sem időhöz, sem helyhez kötni. Azért gondolatban továbbra is vele kellett foglalkoznia. Végül is annyit elért, hogy úgy érezte, anyjával van kapcsolatban a különös, régi kép.

Talán ővele utazott valahová? Vagy valahonnan? Nem emlékezett ilyen utazásra gyermekkorában. Talán anya emlékezne rá? De tudta, hogy nem fogja megkérdezni őt, aminthogy más, fontosabb dolgokról sem faggatta anyját. Még akkor sem, ha észrevette, tegnap este is mennyire igyekezett, hogy megkedvelje, hogy feledtesse vele a tőle távol eltöltött másfél évtizedet.

Keskeny ajka szögletében megvillant sajátos, tünékeny mosolya, de nyomban keményebbre préselte ajkát, elűzve a felcsillámló parányi fényt, amely

anyja erőfeszítéseinek szólt elnézően.

Nem tudott megbocsátani neki, amiért egy harmadik kedvéért otthagyta őket. Még akkor sem, ha az a harmadik Feri bácsi, mert miatta az ő családjuk felbomlott! Hogyan bocsásson meg a fiú az anyjának, ha eltaszitot- ta egy férfiért? S ha mostanában azt már nehezebben is hiszi. amit apja ugyancsak elmesélt néhányszor, hogy akkoriban több férfiismerőse volt anyjának. Hogy erkölcstelen életű nő volt, még örülhetnek, hogy, idejében megszabadultak tőle, hiszen milyen rendes mostohaanyát kapott helyette.

Mostohájára nem panaszkodhatott különösebben, soha meg nem ütötte. Hogy gyakran kiabált, veszekedett vele, az nála mit sem jelentett, épp úgy veszekedett két féltestvérével, ráadásul azokat verte is. Nem bántotta a mostohája, de nem is szerette. Ezt ma már bizonyosan tudta, hogy nem kapott tőle egy csöppnyi anyai szeretetet. Pedig kész volt elfogadni anyjának. Négy éves sem volt, amikor apja másodszor megnősült.

Ezért fürkészte mindig oly állhatatosan anyját. Lehet, hogy mert nem olyan fiatal már, nem is olyan szép, mint régen volt, s nem kell másoknak, megszelídült, ahogy apja a múltkor