Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-19 / 143. szám

1965. június 19. 2 Szombat A hadihelyzet alakulása Térképp árunk a dél-vietnami füg­getlenségi háború kibontakozását mu­tatja be 1961-től napjainkig. Már fe­lületes összehasonlítás alapján is szembeötlő azoknak a — térképünkön zetöinek azon állításait illetően, amely szerint az amerikai katonák a dél­vietnami lakosság megvédése érdeké­ben tartózkodnak Dél-Vietnamban. Ugyanakkor kételkedni kell Johnson DEL-VIETNAM1961 fekete színnel ábrázolt — területek­nek nagyobbodása amelyeket a Nem. aeti Felszabadít ási Front Hadserege állandó ellenőrzése alatt tart. A Me- kong-folyó delta vidékét, a főváros Saigon környékiét, és ettől északra két-harom nagyobb város, illetve ká­éi nők és katonai tanácsadói ítélőké­pességében is, amikor a helyzet isme­retének birtokában elzárkóznak az egyetlen megoldási lehetőségtől: a tárgyalásoktól. Jelmagyarázat mindkét térképhez: 1. A Nemzeti Felszabaditási Front Johnson sajtóértekezlete Washingtonban DEL-VIETNAM 1965! Washington Johnson amerikai elnök csü­törtökön rögtönzött sajtóértekez­letet tartott hivatalában. Johnson az eddig követett amerikai kül­politikát védelmezte és elégedet­ten nyugtázta, hogy a Köztársa­sági Párt is támogatja ezt a po­litikát. Vannak azonban olyan politikusok is — mutatott ra Johnson —, akik azt sürgetik, hogy az Egyesült Államok a vi­etnami béke megteremtéséről a Vietkong képviselőivel tárgyal­jon. Az amerikai kormány viszont hajthatatlan, a dél-vietnami haza­fiakkal nem óhajt tárgyalni — tűnt ki Johnson megnyilatkozásá­ból. Az elnök ugyanis azzal ér­velt, hogy a „Vietkong nem kép­visel semmilyen kormányt”. El­vetette annak a lehetőségét is, hogy az Egyesült Államok a Viet­nami Demokratikus Köztársaság kormányával tárgyaljon. Ezeket a tárgyalásokat — állította — Ha­noi nem akarja. Johnson íróasztaláról felkapott néhány okmányt, meglengette a levegőben, kijelentette, hogy azok bizalmas okiratok. Ezekből az iratokból néhány részletet olva­sott fel, ily módon próbálta bi­zonyítani kormánya tárgyalási készségét. Az elnök kijelentette, hogy egy „külföldi diplomata”, akit nem nevezett meg, február 7-én, a VDK ellen megindított légitámadások előtt, amerikai megbízásból, kapcsolatba lépett magas rangú hanoi kormánykép- viselőkkel. Legutoljára pedig jú­nius 7-én tett hasonló kísérletet abból a célból, hogy tárgyaláso­kat kezdjen. Johnson szerint egy észak-vietnami kormánytisztviselő — akinek a neve szintén említét- leniil maradt — kitérő választ adott és az amerikaiak tárgyalási ajánlatának őszinteségét kétségbe vonta. Ezt követően az elnök megis­mételte azt a többször hangozta­tott amerikai álláspontot, hogy az Egyesült Államok csak „szövet­ségi kötelezettségeinek” tesz ele­get Dél-Vietnamban, és a SEATO többi tagállamával együtt Délke­let-Ázsia térségét védelmezi. Ekkor egy újságíró megkérdez­te, hogy a vietnami és dominikai válság figyelembevételével ho­gyan értékeli az általános nem­zetközi helyzetet. Johnson vála­szában kijelentette, hogy a hely­zet „igen nehéz és feszült”. Dominikával kapcsolatban a ki­újult vérontásért az alkotmányos erőkre hárította a felelősséget, és azt állította, hogy az „amerikai csapatok heteken át mértéktartást tanúsítottak”. A vérontást olya­nok kezdeményezték — mondotta —, akik ellenzik a békés rende­zést. Ezután hosszasan védelmezte saját dominikai politikáját és ki- jelentette, hogy az „Egyesült Ál­lamok olyan kormányt szeretne látni Dominikában, amely nem képviseli sem a szélsőbaloldali, sem a szélsőjobboldalt”. A sajtóértekezleten egy újság­író felhívta a figyelmet a szov­jet repülőgépgyártás nagy sikerei­re és példának megemlítette a TU—144-es típusú szuperszonikus Utasszállító repülőgépet, amely­nek sorozatgyártása 1968-ra meg­valósul. Erre reagálva az elnök hangoztatta, hogy az amerikaiak­nak is elő kellene állítaniuk mi­nél jobb szuperszonikus repülőgé­pet, ez azonban csak akkor lehet­séges, ha a kongresszus kellő hi­telt engedélyez. Befejezésül az elnök néhány bejelentést tett. Közölte, hogy Stephen Ailes hadseregügyi mi­niszter július 1-vel megválik hi­vatalától, utóda Stanley Resor hadseregügyi miniszterhelyettes lesz. Resor utódává McGriffert, hadügyi államtitkárt nevezik ki. (TÁTI) Tito Moszkvába érkezeit lofüri tábor körzetét leszámítva az egésa ország területének nyolctizede a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadí­tás! Front hadseregének felügyelete alatt áll. Dél-Vietnam 14 millió lako­sából ló millió él a felszabadult terü­leteken. Mindezek alapján jogos a ké­tely az Egyesült Államok felelős ve­hadserege által állandóan ellenőrzött területek. 2. Változó ellenőrzés alatt álló be- rületek. 3. Az Amerikai Egyesült Államok csapatainak, illetve a dél-vietnami bábkormány egységeinek felügyelete alatt álló területek. Gold water visszatér... Goldwater, a Republikánus Párt 1964. évi elnökjelöltje ismét visz- sza akar térni a politikai életbe. A volt szenátor közölte, hogy újra je. löltetni kívánja magát a szenátus, ba és szemmel láthatóan arra tö- í rekszik, hogy megszerezze a re-1 publikánua párt vezetését, amely- ( tői veresége után gyakorlatilag megfosztották. Goldwater új politikai csoporto. sulást szervez a republikánus pár­ton belül. Pénteken reggel televízió-nyilat­kozatban Goldwater kijelentette, nem tartja szükségesnek, hogy az ellenzéki párt mindenben szembe­szegüljön Johnson elnökkel, annál kevésbé, mert az elnök „számos olyan cselekedetet hajt végre most, amelyet a republikánusok, a kon- , zervatívok javasoltak”, I Moszkva Joszip Broz Tito, a JSZSZK el­nöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének főtitkára pénteken Moszkvába érkezett. Tito hivata­los látogatást tesz a Szovjetunió­ban a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének, a minisztertanács és az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségének meghívására. Az ünnepélyesen feldíszített vnukovói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Anasztasz Mikojan és több más szovjet vezető fogadta Titót és fe­leségét. A jugoszláv vendégeket hozó repülőgép szovjet vadászgépek díszkíséretében érkezett meg. A meleg üdvözlés után Tito és Mikojan megtekintette a szovjet diszalakulatot. A két ország him­nuszát játszották, s közben eldör­dült az ágyúk díszsortüze. Mikojan üdvözlőbeszédében ki­jelentette, hogy Tito személyében a hős, testvéri jugoszláv népet kö­szöntik. A két népet hagyomá­nyos barátság fűzi egybe; a szov­jet—jugoszláv barátság a közös ellenség ellen vívott együttes harcban erősödött és edződött meg, ma a két nép a békéért, a szocializmusért, a kommunizmu­sért vívott harc közös céljaitól egyesítve az egyenjogúság, a kői* csönös tisztelet és barátság kap­csolatait fejleszti — mondotta Mi­kojan. Válaszában Tito elnök köszöne­tét mondott a meghívásért. A beszédek elhangzása után Tito, Brezsnyev és Mikojan közös gépkocsiba szállt és motorkerék­páros díszkísérettel a vendégek szállására, a Kremlbe indult. A repülőtérről a városba vezető 31) kilométeres út mindkét oldalán sok százezer moszkvai tapsvihar­ral és éljenzéssel üdvözölte a ba­ráti Jugoszlávia elnökét. * A kora délutáni órákban Tito látogatást tett a Kremlben Anasz­tasz Mikojánnál, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökénél, Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnöknél, majd Leonyid Brezsnyevet, az SZKP Központi Bizottságának első tit­kárát kereste fel. (MTI) Gergely Mihály: IDEGENEK Regény 8. Elódalgott, mert hallotta, már az ő rovására élcelődnek. Egy valamiért mégis örült a kőmű­ves szavainak. Hogy ilyen köny- nyű itt munkához jutni. Még ki sem nyitotta a száját, máris be­állhatna, ha kedve volna. Ez megnyugtatta, igazán pihenhet pár napig, aztán csak szól Feri bácsinak, és keresnek egy príma helyet. Visszatért a főútra, az első ut­cánál balra fordult, s hamarosan maga mögött hagyta a házakat, füves terepre érkezett, enyhén lankás domb emelkedett előtte. De nem kapaszkodott föl a dombra, többet láthat ő a nyol­cadik emeletről. A domb alján haladt tovább, amíg egy vasút nem keresztezte az útját. Már közel járt a vasutat át­szelő főúthoz, amikor az autóút mellett haladó sínpáron végig­futott egy csilingelő sárga vil­lamos. S e kép láttán hirtelen támadt belső izgalomtól megszorult a torka. Valami ködös gomoly gás- ból gyorsan kibontakozott egy a mostanihoz hasonló kép, na­gyon mélyre süppedt emlék, amelyben éppen így fut el előtte s talán nem is távolabb a sár­ga villamos. S igen. mintha ő vonaton ült volna, annak az ab­lakéból látta a villamost. De hiába erőltette agyát, nem sikerült élesebben előhívni a képet, homályos maradt, nem tudta sem időhöz, sem helyhez kötni. Azért gondolatban to­vábbra is vele kellett foglalkoz­nia. Végül is annyit elért, hogy úgy érezte, anyjával van kap­csolatban a különös, régi kép. Talán ővele utazott valahová? Vagy valahonnan? Nem emlé­kezett ilyen utazásra gyermek­korában. Talán anya emlékez­ne rá? De tudta, hogy nem fog­ja megkérdezni őt, aminthogy más, fontosabb dolgokról sem faggatta anyját. Még akkor sem, ha észrevette, tegnap este is mennyire igyekezett, hogy meg­kedvelje, hogy feledtesse vele a tőle távol eltöltött másfél évtize­det. Keskeny ajka szögletében megvillant sajátos, tünékeny mosolya, de nyomban kemé­nyebbre préselte ajkát, elűzve a felcsillámló parányi fényt, amely anyja erőfeszítéseinek szólt el­nézően. Nem tudott megbocsátani neki, amiért egy harmadik kedvéért otthagyta őket. Még akkor sem, ha az a harmadik Feri bácsi, mert miatta az ő családjuk fel­bomlott! Hogyan bocsásson meg a fiú az anyjának, ha eltaszitot- ta egy férfiért? S ha mostaná­ban azt már nehezebben is hi­szi. amit apja ugyancsak elme­sélt néhányszor, hogy akkoriban több férfiismerőse volt anyjá­nak. Hogy erkölcstelen életű nő volt, még örülhetnek, hogy, ide­jében megszabadultak tőle, hi­szen milyen rendes mostoha­anyát kapott helyette. Mostohájára nem panaszkod­hatott különösebben, soha meg nem ütötte. Hogy gyakran kia­bált, veszekedett vele, az nála mit sem jelentett, épp úgy ve­szekedett két féltestvérével, rá­adásul azokat verte is. Nem bán­totta a mostohája, de nem is szerette. Ezt ma már bizonyosan tudta, hogy nem kapott tőle egy csöppnyi anyai szeretetet. Pedig kész volt elfogadni anyjának. Négy éves sem volt, amikor ap­ja másodszor megnősült. Ezért fürkészte mindig oly állhatatosan anyját. Lehet, hogy mert nem olyan fiatal már, nem is olyan szép, mint régen volt, s nem kell másoknak, megsze­lídült, ahogy apja a múltkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom