Békés Megyei Népújság, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-16 / 140. szám

1965. június If. Szerda Az erkölcsi és anyagi ösztönzésről Az elmúlt évek tapasztalatai " azt igazolják, hogy az ösz­tönzési rendszer évről évre na­gyobb szerepet kap a vállalati irá­nyító munkában. Az ösztönzésnek a gazdaságosság javítására gya­korolt pozitív hatására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy ered­ményei mérhetően jelentkeznek a termelékenység és a^ önköltség javulásában. / Nem véletlen tehát, hogy az iparban általában, s ezen belül a könnyűiparban is oly sok ener­giát fordítanak az illetékesek az ösztönző rendszerek javítására, hatékonyságuk fokozására. S nem valamiféle türelmetlenség veti fel az ösztönzés módszereinek, esz­közeinek javítására irányuló igé­nyeket, törekvéseket, hanem a dolgok logikája váltja ki azokat. Nem kétséges, hogy ha az élet minden területén napról napra újabb és újabb fejlődést, előreha­ladást tapasztalunk, akkor a gaz­dálkodást oly nagy mértékben se­gítő érdekeltségi rendszerek to­vábbfejlesztését illetőén sem to­poghatunk egy helyben. Ilyen kö­rülmények között tehát a már meglévő, bizonyíthatóan haté­kony ösztönzési módszereket sem tekinthetjük véglegesnek, hiszen azok nyilvánvalóan továbbfej­leszthetek. C koncepcióból kiindulva te­s gyük mérlegre az érdekelt­ségi rendszer két fő ágát: az er­kölcsi és az anyagi ösztönzést. Meg kell állapítani, hogy az utób­bi vonatkozásában — különösen a legutóbbi két-három évben — igen komoly lépéseket tettünk előre, ám nem mondható el ugyanez az erkölcsi ösztönzés fej­lődési ütemére. Erkölcsi érdekelt­ségi rendszerünk fejlesztésében is fellelhetők ugyan bizonyos pozi­tív jelenségek, ezek azonban ko­rántsem elégségesek egy olyan szint eléréséhez, amit napjaink­ban az anyagi ösztönzés eszközei­vel elérhetünk. Nem eléggé haté­konyak, nem eléggé rugalmasak meglévő erkölcsi eszközeink. A murikaverseny formáiban szinte alig tudunk a meglévőknél haté­konyabbakat alkalmazni. Az él­üzemi versenyformánál az érté­kelés hosszadalmassága jelent visszahúzó erőt. Az elért kima­gasló eredményeket már rég a múltnak adták át az üzem dol­gozói, amikor — jóval utóbb — a megtisztelő kitüntetésben része­sülnek. Nem mondhatjuk, hogy ez nem ösztönöz, de nem oly mér­tékben, mint ahogy az kívánatos volna. S ha már a kitüntetésekről esett sző, szánjunk néhány gondolatot a személyi kitüntetéseknek is. Sok helyütt — így a könnyűiparban is — felmerült egy olyan igény, hogy például a Könnyűipar Kiváló Dol­gozója címet tovább kellene sza­kosítani: „Könnyűipar Kiváló Mérnöke”, „Könnyűipar Kiváló Műszaki Rajzolója” stb. Nem hiúsági megnyilvánulás az efféle igény, elvégre is nem közömbös az, hogy felelős vezető vagy egy­szerűbb beosztásban lévő dolgozó érte el a kiváló szintet. Cok vita tárgyát képezi ma ~ még a Kiváló Dolgozó cím­nek parlamentáris megválasz­tással való odaítélése. Ez a választás gyakorta formális jel­legű, nemegyszer a szimpátia vagy egyéb szubjektív jelenség jut kifejezésre a választás ered­ményében. De láthatatlanul — vagy talán láthatóan is! — nega­tív eredménnyel is párosul, hisz nem ritka eset, hogy sértődöttsé­get, a mellőzés érzületét váltja ki. S ha ez utóbbi hatás szélesebb körben jelentkezik, akkor még a megtisztelő kitüntetés erkölcsi értékének lejáratására is alkal­mas lehet. E vonatkozásban meg­fontolandó volna, nem volna-e helyesebb a korábbi módszer fel­élesztése, amelynek keretében az üzemi, üzemrészi háromszög fe­lelősei határozták meg a kitünte­tésre érdemes dolgozókat. Az említett negatív kihatások egy másik kútforrása lőhet az is, hogy eleve meghatározzák, egy- egy üzemrészben vagy állomány­csoportban adott esetben hány dolgozó részesülhet kitüntetésben. Ez viszont azt a veszélyt hordozza magában, hogy egyik helyen az arra érdemeset mellőzni kényte­lenek, a másik helyen 'pedig eset­leg olyan dolgozó is megtisztelte­tésben részesül, aki egyébként nem teljes mértékben szolgált rá. Szándékosan adtunk nagyobb te­ret az erkölcsi elismerésekkel kap­csolatos fejtegetésnek, hisz’ elöl­járóban is utaltunk már rá, hogy e területen van inkább érezhető lemaradás. Szenteljünk azonban néhány gondolatot az ösztönzés másik ágának is. Az anyagi ösz­tönzési rendszerek kialakításában feltétlenül a legnagyobb vívmány — elsősorban a nyereségrészese­désre gondolunk — a tömegérde­keltségre való áttérés. E formula legnagyobb erénye, hogy közvet­lenebb kapcsolatot teremt a vál­lalati nyereség és a nemzeti jöve­delem között. ^ rról viszont már csak a bí­rálat hangján tehetünk em­lítést, hogy a vállalaton belüli nyereségelosztás differenciálódá­sénak megvalósítása tekintetében évek óta nem jutottunk előbbre. Ékre pedig nagy szükség volna, mert a meglévő elosztási rend­szerben nem' jut kifejezésre az, hogy egy-egy kollektíva a vállala­ton belül nyilván nem egyenlő mértékben járult hozzá munkájá­val a vállalati eredmény elérésé­hez Persze, e vonatkozásban bár­miféle újabb rendszerre történő áttérés — éppen az eddigi egyen- lősdi elv megszokása miatt — nem járna átmeneti nehézségek nélkül. Szólni kell itt arról, hogy na­gyon fontos bővítése a nyereség- érdekeltségnek az alig másfél esz­tendeje bevezetett exporttöbblet utáni külön nyereség. Ez az új módszer nem messzi múltra te­kinthet vissza, alkalmazási meto­dikája nemigen igényelt még vál­toztatást, mégis szinte kizárólag pozitív hatásáról beszélhetünk. Azok közé a szerencsés megoldá­sok közé tartozik, amelyekben az egyéni, vállalati és népgazdasági érdek egyaránt kifejezésre jut. kJ em lehet érdektelen említést tenni a vállalaton belüli, fe­lülről nem Irányított értékes ösz­tönző kezdeményezésekről sem. Ezek alkalmazási lehetősége szin­te kimeríthetetlen. Példaként ehelyütt csupán egyet említünk meg. A Békéscsabai Kötöttáru- gyárban egy újítás vezetett annak felismerésére, hogy az egyik nagy létszámú termelő üzemrész dolgo­zóinak minőségi bérezésének alap­jául szolgáló értékelő rendszer lé­nyegesen egyszerűsíthető s egy­szersmind pontosabb képet is ad egy-egy dolgozó minőségi munká­járól. Fontos ez olyan vállalatnál, ahol a gyártmányok minősége el­sőrendű termelési és gazdálkodási követelmény. Az előbbiekben — a teljességre való törekvés igénye nélkül — csupán néhány érdekesebb gondo­latot vetettünk fel az erkölcsi és anyagi érdekeltség témaköréből. Kiforró állapotban lévő témák ezek, amelyek fölött el lehet és el Is kell vitázni, mert ez csak elő­segítheti az exportérdekeltségnél már említett célkitűzés megvaló­sulását, ti., hogy valamennyi ér­dekeltségi területen az egyéni, vállalati és népgazdasági érdek frappáns módon találkozzék. Nép­gazdaságunk javára, valamennyi­ünk megelégedésére, Kazár Mátyás Követendő példa A gyerekek megkapták a bizo­nyítványt, ki boldogan, ki elkese­redve, ki hányaveti módon, nem törődve az egésszel, vitte haza a kis könyvecskét, egy esztendő számjegyekkel írott mérlegét. Elteken az iskolás gyermekek dolga azonban nemcsak az iskola és a szülők, hanem a kultúrház ügye is. Évek tapasztalata győzte meg a kultúrház vezetőségét ar­ról, hogy jó, ha a nyár folyamán segítő kezet nyújt a gyenge előme­netelő és a bukott tanulóknak, s e jó nyári foglalatosságot az idén is megtartják a kultúrházban. A módszerük egyszerű és célra­vezető— a gyermekklubban rend­szeres foglalkozásokat tartanak, de nem tanítási vagy ismétlési módon, hanem játékos keretben segítenek a gyerekeknek abbar hogy az év közben nehezen elsa­játítható tárgyakat jobban mégis merjék, megszeressék. Bakos Edi . a klub vezetője maga is lelke- segítője a kicsiknek, de egy-egy számtani, fizikai, kémiai vagv egyéb szellemi vetélkedő leveze­tésére, kidolgozására mindig akad segítőkész tanár akár az általános iskolából, akár a gimnáziumból. A módszert kipróbálták, bevált, alkalmas a követésre, hiszen r művelődési házak a nyár folya­mán jól elbírják a gyermekfoglal­kozósokat, amelyek egyaránt se­gítséget jelentenek szülőknek, ta­nulóknak és nem utolsósorban a-’ iskoláknak is! <á) Az utolsó csengetés után Senki sem hitte, hogy jó időnk lesz, én sem. Egészen megszoktam már, hogy ha strandra akarok menni esik, reggel felkelek, zu­hog, este lefekszem, ömlik, tévét néznék villámlik, rádiót hallgat­nék, zivatar van. így mi mást csi­nálhattam, olvastam a kötelezőt, ez az egyetlen, amibe nem csap az istennyila. És — elérkezett a várva vért nap verébcsiripelóssel, némi fel­hővel, fénnyel, de eső nélkül (a délutánt nem számítom). Kilencre hirdették a gyülekezőt, de mi (egyik osztálytársammal) már negyed kilenckor beözönlőt, tünk a csabai gimnáziumba. Még nem voltak sokan. Itt-ott elsuhant egy matrózruhás tünemény, tova­libbenő kísérteié a záruló tanév­nek. Szokás szerint felmásztunk az első emeletre (feltételes ref­lex), hogy azután lejöjjünk meg­nézni, hányadik tanteremben van az osztályunk. Ekkor jutott eszem­be, hogy nekem meg kell kérdez­nem valakiket, hogy mit csinálnak a nyáron? Minek sokat vacakol­ni; benyitottunk az első ajtón. Megkezdődött a kérdés-felelet já­ték. Amint kinyitottuk a szánkat, a két bent talált lány az iránt érdeklődött, hányadikosok va­gyunk. Mondtuk, hogy elősök, de már másodikosaknak számítunk, sőt három év múlva érettségi­zünk. Szóval, őket Krizsán Mar­gitnak és Bacsa Margitnak hívják. Másodikosok, azaz most már har­madikosok. Nyáron Üjbögön fog­nak dolgozni társadalmi munká­ban. Útiköltség, szállás, étkezés, szórakozás, minden rendben! El mellett az egész sornyi tény mellett persze olyan remény is szerepel, hogy a helyszínen ehető dolgot kell szüretelni... — Emellett van egy Balato­nunk, egy Dunántúlunk, Kékes­tetőnk... Ezeken a helyeken szok­tunk pihenni, leégni, meghízni. Krizsán Margit például a Ké­kestetőre megy egy hétre, azután hazajön. Bacsa Margit itthon fog szórakozni. Két másik lány elmondta, hogy a nyáron gubót válogatnak, se- lyemhernyógubókat. Másfél hó­napig dolgoznak, augusztusban már Romániában kívánják kipi­henni a „gubó-fáradalmakat". Henzsely Máriának és Antovszky Ibolyának hívják őket. Amíg le­mentünk a lépcsőn, még Sípos Judit is elmondta, hogy ő itt hely­ben, a városban, a csabai kon­zervgyárban fog két hónapig dol­gozni, mert kell ősszel a pénz tankönyvekre meg ruhára. Az ud varon megállva még Hegedűs Jo­lánt is megkérdeztem, hogy mi­lyen tervei vannak vakációra? — Szabadkígyóson dolgozom- egész nyáron. Otthon sokat segí­tek a pénzzel — válaszolta. Mialatt beszélt, eszembe jutót1 hogy a gimnáziumban fiúk is van­nak, őket sem hagyhatom ki Felkerestem egy másik első ősz tályt. — A fiúknak milyen program­juk van a nyárra? — Vagy tizen a konzervgyárba mennek, rakodómunkára, ötforin­tos órabérért. — És amúgy? Nyaralni? — Persze, hogy mennek. Bur- sán Sándor például a Fekete-ten­gerhez utazik. Különben még néhány szót a fiúkról: — Az I/k osztályban levők a gépállomáson dolgoznak majd egész jó órabérért. Év közben itt volt a gyakorlatiuk. Sokan, ha érettségiztek, itt is akarnak elhe­lyezkedni. Huszár Gabriella < /vvwwwv BORSOSZÜRET Harmincöt negyven iskolás lány és fiú is segít a borsót szüretelni a kunágotai Petőfi Tsz- bcn. Képünkön a Vili. általános iskolát végzett Győrfi Ilona és Gyuris Mária látható. Szorgal­mukat a gyorsan meglelő ládák bizonyítják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom