Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-18 / 115. szám

1965. május 18. 2 da Kedd Az országgyűlés külügyi bizottsága válaszolt a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetgyűlésének felhívására Az országgyűlés külügyi bi­zottsága hétfőn délután Számmal István elnökletével ülést tartott. Az ülésen megjelent és felszó­lalt Beresztóczy Miklós, az or­szággyűlés alelnöke, valamint Péter János külügyminiszter. A külügyi bizottság foglalkozott azzal a felhívással, amelyet a Vietnami Demokratikus Köztár­saság nemzetgyűlése 1965. ápri­lis 15-én intézett a világ parla­mentjeihez. E felhívás felkéri a világ parlamentjeit, hogy ismer­tessék meg képviselőikkel és or­száguk egész népével a VDK nemzetgyűlésének, kormányának és népének állásfoglalását, emel­jék fel tiltakozó szavukat a vi­etnami nép igazságos ügye mel­lett, az amerikai imperialista agresszió megfékezéséért, az in­dokínai, a délkelet-ázsiai és a világbéke megvédéséért. Az országgyűlés külügyi bi­zottsága testvéri egyetértéssel fogadta a VDK nemzetgyűlésé­nek felhívását és úgy foglalt ál­lást, hogy ezt teljes mértékben támogatja. Mélységes felháboro­dással ítéli el az Egyesült Álla­moknak a vietnami nép ellen folytatott bűnös háborúját, test­véri szolidaritásáról biztosítja az imperialista kalózokkal szemben szabadságát, függetlenségét vé­delmező vietnami testvéreinket. Az országgyűlés külügyi bi­zottsága teljes mértékben egyet­ért a forradalmi munkás-paraszt kormány május 14-i állásfogla­lásául és helyesléssel fogadja a magyar kormány nyilatkozatá­ban kifejezett elhatározását ar­ról, hogy népünk akaratát telje­sítve anyagi és egyéb segítséget nyújt a vietnami népnek és a VDK kormányának kérése ese­tén a Magyar Népköztársaság kormánya kész hozzájárulni ah­hoz, hogy a VDK-ba utazzanak azok a magyar állampolgárok, akik önként, internacionalista meggyőződésből részt kívánnak venni a vietnami nép szabadsá­gáért, igaz ügyéért vívott harc­ban. A magyar országgyűlés kül­ügyi bizottsága kifejezi azt a meggyőződését, hogy a szocialis­ta Vietnam ügye győzni fog. (MTI) Gromiko megbeszélése Kreiskyvel Bécs Gromiko szovjet külügyminisz­ter vasárnap Becsben megbeszé­lést folytatott Kreisky osztrák kül­ügyminiszterrel a két országot köl­csönösen érdeklő kérdésekről. A találkozó barátságos légkörben za jlott le. Gromiko szovjet külügyminisz­ter hétfőn reggel különrepülőgé- pen elutazott Bécsből. A repülő­téren újságírók előtt kijelentette: „örömmel vettem részt az osztrák államszerződés aláírása 10. évfor­dulója alkalmából rendezett ün­nepségeken. Alkalmam volt talál­kozna kollégáimmal, a három nagyhatalom külügyminiszteré­vel. Találkozásaink hasznos volt. Soron következő, törökországi hi­vatalos látogatásom célja, hogy megjavítsuk Törökország és a Szovjetunió kapcsolatait” — han­goztatta a szovjet külügyminisz­ter. (MTI) Folytatódnak a harcok Dominikában Santo Domingo A dominikai fővárosból érke­zett legfrissebb jelentések a har­cok folytatódásáról adnak hírt. A hírügynökségek elmondják, hogy a város északi részében a szemben álló félek egységei ház­ról házra harcolnak. Imbert tábor­nok ötszáz katonája harckocsik támogatásával indított támadást az „alkotmányos kormány” csapa­tai ellen. A heves harcban hetve­nen haltak meg. A leghevesebb harc a temető környékén dúlt, a felkelő csaltatok ugyanis a teme­tőben ásták be magukat. A katonai junta közölte, hogy harminc harckocsit vetett be a csatába. Az alkotmányos kormány hadügyminisztere viszont bejelen­tette, hogy semmiféle harckocsit nem láttáik, Imbert katonái leg­feljebb aknavetőket használnak. A csata még tairt. A hírügynökségek arról is be­számolnak, hogy Rikhye indiai tábornok, U Thanit ENSZ-főtitkár katonai tanácsadója vasárnap megjelent Caamano ezredes csa­patai között. A katonák az indiai tábornokot lelkesen fogadták. „ENSZ igen, AASZ nem” felkiál­tásokkal. A tábornokot Cury, az alkotmányos kormány külügy­minisztere üdvözölte. Miről ír a Pártélet májusi száma? Az MSZMP Központi Bizottsá­gának folyóirata a Pártélet máju­si számában olvasható interjúban a decemberi párthatározat végre­hajtásáról Nyers Rezső elvtárs mondja el véleményét. Hangsú­lyozza, hogy országszerte máris sikerült jobban a figyelem kö­zéppontjába állítani a minőség és a gazdaságosság kérdéseit, s a termelékenység alakulása népgaz­dasági szinten bizonyos javulást mutat. K. Papp József, a Győr— Sopron megyei pártbizottság tit­kára a tavaszi és a nyári mező­gazdasági munkák politikai fel­adatairól, dr. Nagy László, a Mun­kaügyi Minisztérium főosztályve­zetője pedig a Munlka Törvény- könyvének módosításáról írt cik­ket. A propagandisták munkájá­hoz segítséget ad „A gazdasági mechanizmusról” és a „Pártmun­ka a termelésben” című írás. Púja Frigyes, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője „Zsákutcá­ban az Egyesült Államok dél-viet­nami politikája” címmel írt cik­ket az USA kalandorpolitikájá- ról. __ , Robbanássorozat a dél-vietnami amerikai támaszponton Bien Hoa: A bevetésre készen álló repülögépsorban több tucat bombázó kigyulladt. Ez sorozatos robbanáso­kat okozott a bombákkal megrakott gépek közöt«. Otvenen meghaltak, több mint százan megsebesültek. A katasztrófa okáröl eltérnek a szakértői vélemények. Egyesek véletlennek minősítik, mások a .partizántáma­dás következményének tartják. Képünkön: egy amerikai katona a roncsokkal borított repülőtéren a­robbanás után. (Rádiótele fotó — MTI KítMöMS Képszolgálat) Saigon Hétfőn délután Saigonba érke­zett az az amerikai szaikértőcso- port, amelyet az Egyesült Álla­mokból küldtek Dél-Vietnamba a Bien Hoa-i légitámaszponton va­sárnap bekövetkezett súlyos rob­banás okainak kivizsgálására. A fü'lóp-szigeti amerikai légitámasz­pontokról nagyobb számú ameri­kai repülőgép érkezett Dél-Viet­namiba a Bien Hoa-i repülőtéren vasárnap elpusztult és megrongá­lódott gépek pótlására. A repülő­téren hétfőin hajnalban újabb rob­banás történt. Egy katonai szóvivő szerint a repülőtér hangárának romjai alatt 10 időzített bomba ma­radt a vasárnapi robbanás után és ezek közül a bombák közül robbant fel hétfőn az egyik eddig ismeretlen okokból. Minthogy to­vábbi robbanásoktól tartanak, a repülőtérnek ezt a részért teljesen lezárták. A dél-vietnami Felszabadulás Tájékoztató Iroda jelentése sze­rint a szabadságharcosok május 6 és II-e között a Mekong folyó deltájának vidékén a dél-vietna­mi kormányosa,patók 1250 kato­náját tették harcképtelenné. A szabadságharcosok május 8-án és 9-én Co Chi körzetében, valamint Saigon-gia Dinh környékén 300 ellenséges katonát öltek, vagy se- besatettek meg. A Felszabadulás Tájékoztató Iroda összefoglaló jelentést adott ki a Dél-Vietnamban áprilisban lefolyt harcokról. A jelentés sze­rint a partizánok és a felszabadí­tó hadsereg más egységei 667 csa­tát vívtak s 6417 ellenséges kato­nát tettek harcképtelenné, köztük 197 amerikait Kína! nyilatkozat a nyugatnémet—izraeli kapcsolatfelvételről Peking A Kínai Népköztársaság külügy­minisztériuma hétfőn nyilatkoza­tot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy Nyugat-Németország felvette a teljes értékű diplomáciai kap­csolatot Izraellel. A kínai nyilat­kozat megállapítja, hogy „Izrael semmi más, mint az agresszív amerikai politika terméke”, s a nyugatnémet militarizmus is az amerikai imperializmus tervének megfelelően létesített vele diplo­máciai kapcsolatokat. (MTI) Gerencsér Miklós: Tanúk 6. Zsupánnak a fejébe szökött a vér. Türelmetlenül, . csaknem porölve beszélt a feleségéhez. — És neked pontosan ezen a furcsaságon akad meg a szemed. Amikor annyi furcsaság van még a világon. Például az, hogy a húgom — nem mondta ki, amire gondolt. Szégyenkezett és dü­höngött egyszerre. Elindult a ház felé. * Kató, az orvos húga leengedett redőny mögött lustálkodott bent a szobában. Rend volt rajta és körülötte, siemmi nyoma nem látszott az imént távozott ven­dégnek. Máris elmélyül,ten olvas­ta Pitigrilli: A tizennyolc kará­tos szűz című könyvét. Ügy tett, mintha nem vette volna észre, hogy a bátyja beállított hozzá. Zsupán kivette a könyvet testvé­re kezéből, forgatta, nézegette, hogy egy kicsit lecsillapodjék. — Ez túl jó könyv. Elfáraszt — jegyezte meg bocsánatkéró- en. — Jó hát. De nem elég pi­káns. — Várd ki a végét. Benne van, amire kíváncsi vagy. De én is kíváncsi vagyok valamire, nélkül A húg minden átmenet nélkül harciasán csattant fel. — Előre kérlek, ne avatkozz a magánéletembe. Untatnak a rögeszméid. Zsupánnak ez éppen kapóra jött. Látva a másik nyugtalan­ságát, ő higgadtabban viselked­hetett. — Szép szóval akarok szót érteni. Testvérek vagyunk. Az mégsem járja, hogy hovatovább csak az anyakönyvi adatok em­lékeztetnek bennünket a rokon­ságra. Kató ajzottan járkált a szo­bában. Ideges tanácstalanságé­ban felhúzta a redőnyt Mindig úgy fordult, hogy tekintete ne találkozzék a bátyjáéval. Most azonban hirtelen a szemébe né­zett. — Kinek a hibája? Rosszul áll neked ez a nagyképűség. Ne akarj mindenáron olyan haj de okos lenni. Zsupánnak felfoghatatlan volt, hogy a saját édes testvére eny- nyire különbözött tőle. Orvosként emberként egyaránt megértés­sel próbálta szemlélni az életet, semmi hajlandóságot nem érzett az ítélőbíró szerepére. Nem is az imént lezajlott pásztoróra ka­varta fel ennyire a kedélyét, er­ről legfeljebb csendesen elrak­tározta volna a véleményét. El­lenben annál jobban felháborí­totta az a szemlélet, amely kró­nikussá tette Kató enyhén szól­va, szabados életmódját. Fél­tette, féltette volna akkor is, ha idegen. Az ő számára világos erkölcsi normák szabták meg a cselekvést, s valósággal elké­pesztette, hogy másoknak, töb­bek között a saját testvérének, teljesen haszontalanok ezek a normák. Afelől már nem voltak kétségei, hogy a szóváltás oka sokkal több, mint rokoni ügy. De azt, hogy az általa szórvá­nyosnak tekintett léha habzso­lás, a társadalom ellenére foly­tatott telhetetlen önzés az ő csa­ládjába is betörjön, ezt a sze­mélye iránti egyenes támadás­nak minősítette. Megértést kérve, s megértést kívánva próbált mosolyogni. — Egy kis türelmet, Kató. Té­ged becsapnak. Hova lett a tisz­tességes szövőlóny? — A gyárban felejtettem. Vedd tudomásul. A zsíros ke­nyérrel, az izzadt köpennyel, a normával, meg a havi 900 fo­rinttal együtt. — És mit kapsz érte cserébe? A húg, mint aki nem értette pontosan a kérdést, furcsán tág­ra meresztette a szemét. — Mindent... — vonta meg a vállát. — És mit adsz ezért a min­denért? — faggatta tovább az orvos. — Semmit, Csak annyit, hogy vagyok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom