Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-18 / 115. szám
Örömkönnyek Kedd Húsz hosszú év telt el. Ez idő alatt sok minden történt. Az egykori fiatalok érett férfiakká váltak. Minden, minden megváltozott a sok év alatt, de egy dolog megmaradt: a keserű nélkülözésben, a háború pusztító viharában szövődött barátság. Kitörülhetetlen betűkkel írta a2 embereik szívébe az összetartozás örök törvényét. Griecs János és'Joó Sándor a napokban találkoztak először 1945 óta. ösz- szeölelkeztek, örömkönnyek csillantak meg szemeikben, örültek a viszontlátásnak. Nézték egymást, alig jutottak szóhoz, a szemük viszont mesélt. — Húszévesek voltunk, az élet útjain járatlan, fiatal emberek, amikor elvittek bennünket, hogy a düledező, halálra ítélt Horthy-M agyarországért fegyvert fogjunk. Csak két napra — mondták — romot takarítani. A két napból két keserves év lett. Nélkülözések, szenvedések tarkították vánszorgó napjainkat. Mosonmagyaróváron találkoztunk össze. Jó barátok lettünk. Jóban, rosszban együtt tartottunk. Együtt szöktünk soksok bajtársunikkal a mosonmagyaróvári Feketeerdőbe 1945 húsvét másnapján. Feledhetetlen nap az életünkben. Az amerikai gépek mélyrepülésben a? erdő széléig géppuskáztak bennünket. Sokan ottmaradtak. Mi megmenekültünk. Sokszor elszállt a remény, de mindig újra és újra megacéloztuk a szívünket. Bíztunk. A levegőben éreztük az új élet kezdetét. Nyugatra akartak hurcolni minket. Kiképeztek és azt akarták, harcoljunk. Harcoljunk olyan elvekért, melyeket nem hittünk. Nem ismertük a születő újat sem, de az már titokban ott motoszkált gondolatainkban. Megjártuk Romániát. Nap mint nap keményen küzdöttünk az életért. Nyugatra nem mentünk. Megszöktünk. Vállaltuk a következményeket. Volt reményünk, bíztunk, ezért maradtunk életben, ezért találkozhattunk most ilyen hosszú idő után. Hát így volt. Találkozott két ember, örülnek egymásnak, az életnek a sikereknek. Griecs János Csorváson italboltvezető, tanácstag Joó Sándor, Szegeden a városi tanácsnál dolgozik. Jól élnek, de felejteni soha, soha nem tudnak. Túlságosan közelről érezték a gyilkosok halálos leheletét. Ez kötötte össze őket az örök barátság láthatatlan fonalával. Nem tudták akkor miért szenvednek, ma azonban tudják, hogy miért élnek. Köny- nyeztek, amikor megismerték egymást. Kemény, férfias köny- nyek voltak ezek, amelyeket nem lehet szégyellni. Sokan elfeledték már a szenvedéseket, örömöket, barátokat: ők azonban soha. Edzett szívvel, öntudattal járják az élet útját. (p) Gábor Gyula neve sosem szerepel a Jókai Színház plakátjain. Esténként nem fogadja né. zótéri taps; személye, egyénisége a csabai teátrum életétől mégis elválaszthatatlan. Már Daniss Győzőnek, az idő előtt elhunyt, népszerű színigazgatónak a vezetése alatt is tevékenykedett. Szokott pihenőhelyén, a Csaba-presszó egyik asztalkájánál leljük; keresztrejtvényt fejt. Készséggel fogad, mi pedig arra kérjük, beszéljen valamit az életútjáról, hiszen mint régi színházi ember, sok érdekeset mondhat a ma színészeinek és színház- kedvelőinek egyaránt. Halk szavú, és mint az élettapasztaltak általában, szerény is. Most 69 esztendős., Pesten, a Teréz körúti Színpadon lépett fel először komikusként. Olyan ismert partnerei voltak, mint Szeles Elza és Szenes Ernő. „All round” színészként ismerték; karakter szere, pekben is helytállt. A fővárosból később vidékre szerződött, hogy sokoldalúan fejlődhessen. Nem sejtette, hogy — kisebb megszakítással — örökre eljegyezte magát a vidékkel. Az egész országot bejárta. Szerepei? Az „Ember a híd alatt” csirkefogója, az „Érettsé. gi” számtantanára, a „Tűzmadár” rendörtaná. csosa, az „Olympia” csendőralezredese. Mikor emlékezés közben ideér, arca felderül: — Ebben a szerepben volt egy nagyon jó eseAkit nem fogad nézőtéri taps fém.' A Somogy megyei Igáiban tartottunk előadást. Az első felvonás után arra riadtunk, hogy félreverik a harangokat. Tűz ütött ki a faluban. Mindenki az utcára tódult, köztük magam is csendőralezredesi egyenruhában. Éppen akkor érkezett a színhelyre egy csendőrtiszthelyettes az embereivel. Meglátva, nyomban lejelentkezett nálam és utasítást kért. Azzal ráztam le magamról, ‘hogy — „Végezze Icötelességél!” Feszesen tisztelgett és embereivel elvonult, én meg visszarohantam és gyorsan citál be öltöztem. Tizenkét évig tartó .,tájelőadás” után megint visszakerült szülővárosába, Pestre, a Nemzeti Kamaraszínházába, Alapi Nándor keze alá. Később ismét vidéki „turné” következett. Egy évig Győrben, Szalai Károly társulatánál működött, de már titkárként. Később Hámori Pál szín. igazgatóhoz szerződött, akinek működési körlete Gyula, Szentes és Békéscsaba volt. Ily módon Gyula bácsi az egyetlen a Jókai Színház „stábjában”, aki a régebbi csabai színjátszás élő tanúja. A felszabadulás Győrben érte, mint színitit- kár. Az ötvenes évek elején már a szolnoki Szigligeti Színháznál találjuk, árunál a játékszínnél, melyet egyaránt magáénak tudhatott Szolnok és Békéscsaba is. Megyénk székhelyén 1954-ben létesült önálló színház Daniss Győző igazgatása alatt: — A Jókainál kötöttem ki mint művészeti titkár és itt állapodtam meg végleg — mondja Gyula bácsi, miközben ceruzájával vonalkáka t húz a rejtvényfüzet szélére. — Nyugdíjban vagyok. Már ötödik esztendeje. Színház nélkül azonban nem élet az enyém. Megértették és most nézőtéri felügyelő vagyok, ismét megjelenhetek a gazdaságiban a „gázsiért”. De elhihetik: ezerszer többet jelent nekem ez a beosztás, mint egy nyugdijkiegészítés! Életpályájának mintegy sommázását remélve, felteszünk egy furcsa kérdést: — Miért lett színész és ha az lett, miért nem maradt annak? Meglepett tekintetet várunk. Ügy látszik azonban, hogy ö is sokszor feladhatta már magának ugyanezt, mert nyugodtan, szinte felkészülten válaszol: — Már egészen kis koromban vonzott a színészi pálya. Pesti gyerek lévén, a lehetőség kéz- nyújtásnyira volt. Azonban kitört a háború. Tizenkilencben szereltem le. Élni kellett valamiből. Egy darabig tiszt- viselősködtem. A színiakadémia elvégzésére vágytam. Sokba került, nem bírtam. Ha nekem olyan tanulási lehetőségeim lettek volna, mint a mai fiataloknak! Akadémia helyett pótlékra fanyalodtam: esti színitanfolyamra jártam, pajtásommal, a később népszerű komikussá lett Gárdonyi Lajossal együtt napközben kenyeret kerestünk; ő egy zsákkészítő üzemben, én meg egy műszaki vállalatnál. Végre aztán teljesült az álom, színházhoz kerültem. Hogy mégis művészeti titkárként fejeztem be pályafutásomat? Egyszerű az oka. Abban a tévhitben éltem, hogy elég a tehetség és két kézzel kapnak az ember után. Ám látnom kellett, hogy nem így van. Ha olyan erőszakosan tudtam volna küzdeni egyéni boldogulásomért, mint mások, akik rátermettség nélkül, érdemtelenül is előbbre jutottak ... Vajon kapott-e mégis valami ellenszolgáltatást? A tehetségéért, tiszta szándékaiért ? — Magányos ember vagyok. Albérletben la. kom. Igazi otthonom a színház, ahol velem szemben mindenki nagyon rendes, kollégiális az igazgatótól kezdve végig. Igyekeznek helyzetemet elviselhetővé tenni. Közöttük úgy érzem, nem éltem hiába. Huszár Rezső 1965. május 18. A kis vonat állomásának környékét is rendezik, csinosítják. Tóth Gergely csónakinester már az evezőket szereli. Öt perccel nyitás előtt. Az igazgató és a villanyóra. Nyitás előtt Gyopároson Napsütés, villogó, hófehér medencék, csónakármádia a strand stégje mellett, kék, piros sárga és zöld színkavalkád, az emeletes öltöző ajtói mint megannyi mozaikdanabka messziről, rohanó fürdőigazgató — így találtuk Gyopárcxs-fürdöt szombaton a déli órákban, egy nappal a nyitás előtt Bálint I,ajos igazgató éppen a gépházból érkezük, ahol a motorcsónakok motorját javítják, aztán festéket oszt egy társadalmi munkában ott dolgozó katonaiban gádnak, majd néhány perc múlva már a strand villanyóráját indítja be; az óra öt perccel 12 előtt állt meg valamiken-: találó éppen, hiszen úgy is mondhatnánk, hogy a nyitás előtt öt perccel készült ez a képriport megyénk közkedvelt fürdőhelyéről. & A fürdőt övező parkban is megjelentek a virágot ültető lányok. • parkrendeaők. Kétség nem fér hozzá: Gyopáros az idén is vonzó, kellemes nyaralást ígér azoknak, akik felkeresik. ví ^ A katonafiúk festeni is segítenek.
