Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-11 / 109. szám

IMS. május 11, 3 Kedd Szakemberek a januári párthatározatért: Szombaton gépesített kombájnszérű-bemutató Őszinte beszélgetés a pénztár előtt Badar Bálint, a Gépállomások megyei Igazgatóságának főmér­nökié lapunk március 10-i, 58. számában Műszakiak a gépek jobb kihasználásáért című anyag­ban arról nyilatkozott, hogy egy gépészmérnök- és agronómus- csoport a kombájnszérű teljes gépesítésén munkálkodik. Egy úgynevezett minta kombajnszé- rűt készítenek, melyet a tsz-ek- nek megvételre, felállításra java­solnak. Kiss József, a Gépállomások megyei Igazgatóságának főmér­nöke május 10-én a minta kom­bájnszérű összeállításával kapcso­latban a következőket közölte szerkesztőségünkkel. — A párt megyei bizottságá­nak január 22-i üléséről kiadott határozat igen kedvező vissz­hangra talált a gépállomásokon Ebben az évben megyénklten 8—10 tsz vállalkozott íégiaégetés- re. A szénporos eljárással készült tégla kiváló minőségű. Már tavaly is igen ered menyesen égettek tég­lát a nagybánhegyesi Zalka Máté, a tótkomlósa Viharsarok, a kondo­ros! Lenin, a szarvasi Dózsa Tsz- bem és még néhány helyen. Ebben az évben a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának ké­résére a tsz-ekben fokozták a tég­lagyártást. Az anyaghiány leküz­déséhez így adnak segítséget egy­másnak. A nagybánhegyesi Zalka Máté és a tótkomlósá Viharsarok Tsz 2—2 millió tégla égetését vál­lalta a környező tsz-efc építkezé­seihez. A kondorosi Lenin Tsz 800 ezer, a szarvasi Dózsa Tsz pedig félmillió téglát ad át a szövetke­dolgozó mérnökök körében. Ba­dar elvtárs március 10-én arról nyilatkozott a Békés megyei Népújságban, hogy egy mérnök­csoport feladatul kapta, a gépe­sített kombájnszérű összeállítá­sát. Most arról számolhatok be, hogy a párthatározat megvalósí­tásában öntevékenyen több mér­nökcsoport kapcsolódott be. A márciusban bejelentett egy kom­bájnszérűből négy típust hoztak létre. A békéscsabai, a mezőbe- rényl, a dévaványai és az oros­házi mérnökcsoport konstrukció­ját szombaton, május 15-én a Bé­késcsabai Gépjavító Állomáson mutatjuk be a megye és a járás mezőgazdaságát irányító szakem­bereknek. Ezt követően pedig majd a termelőszövetkezetek is megtekinthetik, választhatnak az egyes konstrukcióikból. (dupsi) munkája. Néhány héttel ezelőtt a tsz tégLaégetői Horvát Imre. a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának anyaggazdálkodási előadója előtt egy nem vasas tég­lával, amely egész télen, a szabad ég alatt az időjárás viszontagsá­gainak volt kitéve, tíz .gyárt téglát vertek szét, miközben a tez-iban égetett téglának csak a sarkai tompul tak meg. Vagy hatan várnak soruk­ra a dévaványai Aranykalász Ter­melőszövetkezet irodájában a pénztár előtt. Tőlük kérdezzük meg: — Az elnököt, vagy a párttit­kárt hol találhatnánk? — Az elnököt Gödöllőn, a párt- titkár meg itt van, ha vele akar­nak beszélni — világosít fel ben­nünket valaki. — De elnökkel is találkozhat­nak — mosolyog szélesen egy hat­van év körüli, jól megtermett em­ber, Katona András, s a mellette levő hátára csap. — Ehun-e, a mi elnökünk... Ha őt választjuk — folytatja tréfásan —, biztos többet osztott volna. Igaz-e, ko­mám? — Hát... — De Katona közbe­vág: — ... Aztán, hogy holnap mi lesz, azzal a kutya se törődött volna ... — Úgy látjuk, most is osztanak, vagy nem azért állnak a pénztár előtt? — kérdezzük. — A fenét! Most mi fizetünk — mondja a másik, szintén olyan hatvan év körüli ember, Magyar János. — Most lesz a kiverés, a járáspénzt hoztuk be ... De azt még nem tudjuk, hogy mikor csaphatjuk ki a teheneket... S máris megindul a pa­naszáradat, ami ennek az öt hete tartó esős időszaknak, meg az ál­latbetegségnek a következménye­ként bizony nem kis nyomot hagy a ványai tsz-gazdák hangulatán. — Megesznek bennünket a jó­szágok, takarmány nincs, eladni sem lehet a süldőket, s a legelőre sem lehet még kihajtani. — Ez már él van intézve, em­beréit — szól most Várdai János, a tsz robosztus termetű, de halk szavú párttitkára. A többiek ér­deklődve figyelnek rá. — El? Hogyan? — Úgy, hogy a jövő hét szer­dáján feloldják a legelőzárlatót. — Végre egy jó hír! No, akkor nemhiába hoztuk a pénzt — könnyebül meg Katona ... A párttitkár köré csoportosu­lunk, s szinte észrevétlenül való­ságos kis röpgyűlés alakul ki. Az emberek kötetlen beszélgetésbe kezdenek és őszinte szavaikra, aggódásaikra várnak megnyugta­tó választ. S a rögtönzött, kisgyű- lésen kapnak is, utána pedig szin­te szemmel láthatóan változik a hangulat... — Mert úgy igái, ahogy mondom — folytatja az előbbi gondolatot Katona — én már tegnap talicskával vittem haza a csutkáit. A disznóknak már nem is tudok mit adni, pedig huszon- valahány van belőlük ... Hatot „át is kötöttem” a vállalatnál, ahol egynek-egynek másfél má­zsa árpára adtak utalványt... Megkapjuk ezt az árpát, János? — Meg hát. Most érkezik Vá- nyára — mondja a párttitkár. — Tudják — fordítja tréfára a szót ismét Katona és felénk néz —, törekvő emberek vagyunk. A tejet is, a húst is szeretjük. Meg másnak is kéll enni, nem igaz? Hát szeretnénk pótolni a kinti keresetet. Sajnos, idén a jószág­tartásra sok pénzünk ráment. — Ha így marad, a növényter­mesztésből is sok lesz a kiesés — aggodalmaskodik Magyar János. — Én úgy teszek, hogy ha van egy kis szabad árok, veszem a kaszát, persze engedéllyel, s le­vágom a füvet. Tehet más is így — mondja valaki. — Az ám. De ugyanígy kéne tenni a közösben is — szólt a Újabb szövetkezetek csatlakoztak a békemüszakhoz Egy a tíz ellen, kiváló a minőség Tégtaégetö brigádok könnyítőnek a tsz-ek anyaghiányán zetefcnek. A tsz-ek téglaégető brigádjai közül minőség, szilárdság tekinte­tében legjobb a nagybánhegyesiek akár a KGST titkárságának fel­kérésére. A megállapodás végrehajtásá­val kapcsolatban esetleg felme­rülő problémákat a KGST és a jugoszláv kormány képviselőinek tárgyalásai útján oldják meg. Az új megállapodás szervesen fakad abból, hogy kedvezően alakultak Jugoszlávia gazdasági kapcsolatai a KGST tagállamai­val. Ezek a kapcsolatok immár tekintélyes múltra tekintenek vissza. Az utóbbi időben, már harminc százalék volt a KGST- országok részaránya a jugoszláv külkereskedelemben. Jugoszlávi­ának hosszú lejáratú árucsere- forgalmi megállapodásai vannak ezékkel az országokkal: az áru­csere egyébként évente 12—15 százalékkal bővül. Mind a KGST-országok, mind Jugoszlávia szempontjából elő­nyös ma már az, ha a szerteága­zó sokoldalú együttműködést el­sősorban az ipari kooperáció és szakosítás irányában fejlesztik, aminek révén az összes érde­kelt felek fokozhatják export­termelésüket. A KGST-hez tar­tozó egyes országok és Jugoszlá­via között bizonyos mérvű koo­peráció és szakosodás már ko­rábban kialakult a fémfeldolgo­zó iparban, a kokszgyártásban, a A nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz gazdái üzemegységgyűlésen vitatták meg a kaszapert Lenin Tsz tagságának felhívását, hogy a cső- és hengereltáru-igyártásfaan, a színesfémdparban, a gépgyár­tásban. Így például a jugoszláv vállalatok együttműködnek a lengyel és a magyar vállalatok­kal a traktor-, a bányagép-, az épületgépgyártásban. A KGST és Jugoszlávia megállapodása azt is jelenti, hogy ennek az együttműködésnek újabb távla­tai nyílnak. A KGST és Jugoszlávia meg­állapodása újabb bizonyítéka an­nak, hogy a szocialista országok nemzetközi gazdasági szervezete teljesen nyílt Mindazok, akik egyetértenek a KGST céljaival és elveivel, készek teljesíteni a szervezet alapszabályában fog­lalt kötelezettségeket, teljes jogú tagként beléphetnek a KGST- be (amint azt Mongólia tette), vagy — kölcsönösen elfogadható feltétele!! és az egyenjogúság alapján — bekapcsolódhatnak a KGST keretein belüli együttmű­ködésbe (amint azt Jugoszlávia tette). Jugoszlávia együttműködése a KGST keretein belül ékes pél­dája annak, hogy milyen gyü­mölcsöző a KGST tevékenysége az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kialakítá­sában és fejlesztésében. V. Morozov júliusban Helsinkiben megtartan­dó Béke-világtanáes kongresszu­sának tiszteletére tartsanak béke- műszakot a szövetkezetek. A Zal­ka Tsz gazdái bejelentették csat­lakozásukat, s a versenyfelhívást kibővítették azzal, hogy a nyári betakarítást a legoptimálisabb idő­ben végzik el az emberi erő és a gépek munkájának jó szervezésé­vel, kihasználásával. Ezen túl vál­lalták, hogy kukoricából holdan­ként 26 mázsa májusi morzsoltál, cukorrépából holdanként 240, vö_ röshagymából holdanként 80, ci­rokból holdanként 7 mázsa szafcáll- és 14 mázsa magtermést takaríta­nak be. Az MTZ-vel dolgozó trak_ torosok 1900, a K—25-ös Zetorral dolgozók 1200, a Szuper-Zetorral dolgozók 1400, a DT—54-es trak­torral dolgozók 2600 normálhold gépi munka teljesítését ajánlották fel a bókeműszak tiszteletére. A nagybánhegyesi Aranykalász Tsz gazdái is csatlakoztak a ka­szapert felhíváshoz. Vállalták, hogy kukoricából 22 mázsa mor­zsolhat, cukorrépából 200 mázsát, vöröshagymából 80 mázsát érnek el, s a maghozó növényekből is igyekeznek a tervezett mennyisé­get vagy annál nagyobb átlagter­mést elérni. Ezeket a termésered­ményeket úgy akarják elérni, hogy biztosítják minden növény­ből a megfelelő tőszámot, a lehe­tőség szerint növelik a sorközök gépi művelésének számát, a több- í szőri kézi kapálást és a szakszerű l műtrágyaadagolást. párttitkár. — Sokan nem gondol­nak a közös tartásra, csak a saját dolgaikat nézik. Ha van egy kis jó idő, elmennek az álla­mi gazdaságba, nem törődnek az­zal, hogy milyen munkát hagynak itt... — Ez már igaz — véli Katona —, tavaly is így volt. Idős létem­re én tizenegy nap alatt 15 400 öl borsót vágtam le. Sokan még a negyedét sem... S mégiscsak 286 munkaegységem lett... — No, meg a huszonvaiahány disznó, s a tehenek — mosolyog Várdai. — Nem vagyunk mi azért olyan kutyaszeg'ények, nem kell annyira elkeseredni... — Nem is azt mondom, János, de azért jobban is tehet­nénk. Előrelátóbban, takaréko­sabban, okosabban gazdálkodva. SZÖVETKEZETÜNK KŐMŰVESEKET, kőműveseik mellé férfi segéd­munkásokat alkalmaz. Vidéki­eknek szállást biztosítunk. Munkahely: állandó budapesti munka teljesítménybérben. Ugyanitt általános iskolát vég­zett vagy végző 16 éven aluli fiatalokat Budapesten lakással, Budapest környékéről bejárás­sal szerződtetünk kőműves, ács, asztalos, bá­dogos, vízvezetékszerelö, villanyszerelő szakmákban. Iskolai jelentkezési lap, taná­csi igazolás szükséges. Jelent­kezés Budapest, VIII., Auróra u. 23. Április 4. Ktsz. 1573 Szegénységről szó sincs, i' nézd ... Van a feleségemnek lí; —20 kotlója, most is ülnek. Ta­valy 11 tojópulykát szerzett. Ti­zenhat forintért adta el nemrég a tojásokat. Egyszerre 1600 forin­tot hozott haza. Ez csak summa, nem, így tavasszal? Egyik kra]- cárt aztán a másik dologra for dítjuk.. Most például takarmány ba. Megvagyunk valahogy, mer: kihasználunk minden lehetősége*. De miért nem teszik ezt a közös­ben is?! — Tesszük, ahogy lehet — fe­leli Várdai —, csakhogy ehhe: András bácsi, az emberek akar a ta is kell. — Emberek akarata. Senki se ellensége saját magának. Nézd. engem majdhogy kutaknak mondtak régen, de mi már egyén korunkban ilyenkor, mikor nyí­lott a tavasz és vetni lehetett, nü aludni sem tudtunk... És m volt most áprilisban? A szép na pos idő ellenére tele volt lóvá az istálló. A fogatosolcat is kiren delték pockot irtani. Leállítottál a borsó- meg a lucernavetést. A mai napig sincs elvetve 70 hold borsónk, pedig már kapálni kel­lene. S a lucernából is hiányzik ezer hold. Nem is volt annyi po­cok a mi határunkban, hogy még a vetés is leálljon miatta. Pedig az, a vetés lett volna országos érdek, de nem csaptatok az asz­talra, hogy menjenek mások pót kot irtani... — Ki tudta, hogy utána négy hétig eső lesz — mondja a párl- titkár. — Pocok meg azért voll élég és országos rendelkezi miatt is irtani kellett... Az a baj, hogy sok héten át áztatta a földeket az eső. — ... Kukoricából mennyit ve­tettünk már? — kérdi valaki. — Huszonnégy holdat. — No, akkor kétezer még hátra van .. . Milyen lesz ez az év?’ — Nem kell nyugtalankodni, emberek, vannak az időjárásnak különleges trükkjei — felel a párttitkár. — Én 1958-ban a Nagykunsági Állami Gazdaság­ban dolgoztam. Május 2-án kezd hettük csak él a tavaszi vetése­ket, addig akkor is eső volt. Ta­lán emlékeznek rá. No, azt mon­dom: csak annyi teremjen most is, mint 58-ban. Igaz, késett abe- érés, október végefelé sárgult meg a kukorica is, de annyi ter­mett, hogy nem győztük törni ... — Emlékszem arra az évre — mondja Magyar —, tényleg sok termett akkor, csak később tör­tük. Hát bizony, lehetne most is így... — Lehetne. De akkor, ahogy az idő engedi, vetni és vetni kell. Jó minőségben, nem úgy, hogy éppen földben legyen a mag. — Igen, csak már lehetne! — sóhajtanak fél az emberek. — Ki vár még befizetésre!? — kérdi egy hang a pénztárfülke mögül. — Mindannyian, megyünk már, asszonyság... Mi ottmaradfunk még egy kis ideig, távol a többiektől, a párttitkárral. — Több ilyen beszélgetésre vol­na szükség az emberek között — mondja Várdai elvtárs, s hozzá­teszi: a jövő héten pártcsoport-, utána pedig brigádértekezleteken beszéljük majd meg a közös gon­dokat ... De a munka oldja majd fel végképp az emberek ideges­ségét ... . Varga Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom