Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-06 / 105. szám

' 1965. május 6. 8 Csütörtök Nem különös, hanem kötelező Tizenkét esztendő meddő tervezgetés Egy eszaendővel ezelőtt, lapunk 1964. május 24-i számában Amit megérdemelne Orosháza is címmel cikket jelentettünk meg arról, hogy miért nincs Orosházán sza­badtéri színpad, illetve, hogy mi­ért húzódik immár 12 esztendeje a színpad felépítése, holott — a város művelődési házának veze­tői szerint — bármikor legalább 400 társadalmi munkás segítene felépíteni a megye második leg­nagyobb városának nyári színpa­dét. Cikkünkben megírtuk, hogy „Azt nem mondhatjuk, hogy hol nincs szabadtéri színpad, óit a művelődés ügye is stagnál, ez így nem lenne igaz. De a gondolat jelvetődésétől máig eltelt 12 év eseményeit vizsgálva és mérlegel, ve — sajnos — azt kell megálla­pítani, hogy a szabadtéri színpad körüli huzavona egy kissé tükre annak, hogy Orosházán miért lanyhult el a művelődési élet”. Részletesen kifejtettük ezután^ hogy a 12 év alatt legkevesebb öt helyen már kijelölték a szabadté­ri színpad helyét, két vagy három helyen elkezdték a földmunkákat is, egy helyen lerakták a téglaala­pokat; küldöttség járt Makón, hogy a szabadtéri színpad felépí­tésének fogásait, jó módszereit ta­nulmányozza; ilyen létesítmény azonban Orosházán máig sincs. Ha hozzávesszük mindehhez, hogy az (idézünk cikkünkből): „1959. évi városi költségvetésben 95 ezer forintot, 1962-ben 50 ezer forin­tot, plusz 10 ezer forint értékű társadalmi munkát, 1963-ban már 120 ezer forintot és 80 ezer forint értékű társadalmi munkát tervez­tek a szabadtéri színpad költsé­geire; a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya is többször biztosí­tott 50—50 ezer forintot, hogy se­gítse felépítem” — akkor jogosan állapítottuk meg, hogy a 12 esz­tendei meddő tervezgetés az oka annak, hogy a város még mindig nélkülözni kénytelen (különösen a kulturális szempontból nehe­zebben kitölthető nyári szezonok­ban) egy fontos létesítményt. Nincs szó tehát arról, hogy a szabadtéri színpad létén, nemlé­tén áll vagy bukik egy város kul­turális élete; a körülötte tapasztal­ható jelenségekből azonban Oros­háza kulturális életének negatív oldalai tapinthatók ki. Ezért tar­tottuk szükségesnek szólni róla és rámutatni arra, hogy a terv csak akkor ér valamit, ha azt meg is valósítják. Orosháza város tanácsa — meg­keresésünkre — a következőket válaszolta az említett cikkéi, an­nak megállapításaival kapcso­latban : „A város kulturális életé­nek alakulása koránt sincs olyan erős összefüggésben a szabadtéri színpaddal, mint ahogyan azt a cikk hangsúlyozza. A város fej­lődő kulturális élete egyébként sem függvénye a szabadtéri szín­pad létének. Ettől függetlenül végrehajtó bizottságunk helyénva. lónak tartja azt a gondolatot, hogy később megvalósulásra kerüljön a szabadtéri színpad. Mindaddig azonban, amíg a város általános rendezési terve el nem készül, azt a helyet sem lehet kijelölni, ahol felépíthető lenne a színpad. El­képzeléseink vannak, ezekkel azonban most érdemben fog­lalkozni azt jelentené, hogy az ese­ményeknek vágunk elébe, és a város telepítéstanilag egészséges fejlődésének lehetőségét keresz­teznénk. Különösnek tartjuk a cikk megjelenését ebben a formájában azután, hogy a szerző építési és közlekedési osztályunkon a cikk megjelentetése előtt kellő infor­mációt kapott. Az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük”. A válasszal kapcsolatos meg­jegyzésünk: látszólag igaz, hogy addig, amíg a város általános ren­dezési terve el nem készül, azt a helyet sem lehet kijelölni, ahol felépíthető lenne a színpad, az is igaz viszont, hogy 12 év alatt öt­ször kijelölték a helyét és dolgoz­tak is az építés előkészítésén, pe­dig a város általános rendezési terve még akikor sem volt készen. Az is igaz, hogy a város vezetői nyilván tökéletesen ismerik Oros­háza ,,telepítéstanilag egészséges fejlődésének lehetőségét” és bizo­nyára a terv elkészítésére konk­rét javaslatokat is tettek; követ­kezésképpen a szabadtéri szín­pad helyének kijelölése és annak felépítése mit sem zavarná a ké­szülő tervet. Feltehető, hogy így is gondolkoztak, hiszen nehezen hihető, hogy csupán a „helyén­valónak tartott gondodat” elvi tá­mogatására terveztek volna a vá­ros költségvetésében az építésre 1959-ben, 1962-ben és 1963­ban különböző nagy összegeket, 1963-ban például 200 ezer forin­tot és a megyei tanács sem „elviekben”, hanem forintban ad­ta volna az 50—50 ezret, melyek azonban a szabadtéri színpad ese­tében mégsem jelentkeztek anya­gi erőként. Az építési és közleke­dési osztály valóban informálta a cikk íróját körülbelül arról, ami a tanács válaszlevelének lé­nyege. Ezt a tájékoztatást azonban nem tartottuk megfelelőnek a fentebb részletesen kifejtett okok miatt. Ezért nem „különös”, ha­nem „kötelező” volt számunkra a cikk megírása és közzététele. S. E. Justh Zsigmond nyomdokain Békés megyei színjátszó napok Újkígyóson A parasztszí nmű vés zet megyei életre keltőjének neve fémjelzi né­pi színjátszásunk éves ünnepi ta­lálkozóját, a már hagyományos Justh Zsigmond Színjátszó Napo­kat. Az idei előadássorozat első ál­lomáshelye az újfcígyósi kultúr­otthon volt, ahol május elsején és másodikón szép közönségsikerrel zajlott le három különböző típusú, az öntevékeny előadóművészetet több irányból megmutató műsor. A mezőberényi csoport Hazamé Márjáss Magda: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című művét adta elő, majd második este került sorra az orosházi járási kultúrház, va­lamint a békéscsabai Építők Ju­hász Gyula Irodalmi Színpada be­mutatója, s ekkor Kos—Hubay: Budai Nagy Antal (részlet) és a Forr a világ című irodalmi össze­állítás volt műsoron. Ez utóbbi kettőről kívánunk részletesebben szólni. Az orosházi együttes e produk­ciójában a címszerepben a csoport egyik alapító tagját, Tóth Sándort, a békéscsabai MÉSZÖV dolgozóját láthattuk. Tizenkét éve dolgozik Zana János rendező kezei alaitt, sok siker, szép szerep van már mögötte. Első ízben Kárpáthy Gyula: Zrínyi című történelmi drámájában lépett színpadra, az­óta már szovjet vígjátékban, né­met drámában éppúgy játszott, mint az orosháziak szívéhez oly közel álló Darvas József színmű­vében, a „Kormos ég”-ben, amely­ben az amerikai vendéget jelení­tette meg. Budai Nagy Antal sze­repében 4 év előtt jelent meg elő­ször a nézők előtt. Az 1437-es év hőse, a parasztvezér megszemélye­sítése jól illik a Justh név alatt ál- kötött műsortervbe, s Tóth Sándor alakításában főleg az érzelmi he- vítettséget kívánó pillanatok ha­tottak igazán mélyen a nézőkre. Albert Katalin, aki a szemérmes, szép, hűen szerető Bese Annát keltette életre. Novak László Bá­lint papja, s Kovács Ferenc Már­ton jobbágya a paraszti indulat, a hadvezéri erő kifejezésében nagy segítséget nyújtottak a központi hősnek. A műsor második s hosszúnak tűnő része jutott a békéscsabai együttesnek, összeállításuk címe: Forr a világ; ezzel áttételesen több indulati forróságoit fejeztek ki, hiszen az erkölcsi forrás is forradalmi, mivel mindig a társa­dalmi forradalmat követi vagy en­nek szükségességét jelzi. Mégis volna egy megjegyzésünk: Az ol­vasó és zenélő ember számára a „Forr a világ” annyira Berzsenyi és Kodály ,,A magyarokhoz”-jóval azonosult, hogy szinte folytatni kívánjuk: Forr a világ bús ten­gere, ó magyar! Ádáz Erynnds lel­ke uralkodik... Hiányoltuk tehát ezt a verset vagy a zenét, vagy az utalásit, mely rá vonatkozik; s nehezen fűzhet­tük a „Forr a világ” keretébe e világirodalmi egyéniségeket, mint Sophdklés, Shaw. Fárasztó is az ókortól napjainkig követni egy gondolatmenetet, légyen az bár­milyen logikus. Ez a sorozat is az volt, hiszen a kezdő Élektra- monológ s a lezáró Váci Mihály- vers azonos gondolatot fogalma­zott meg, csak más kor más nyel­vén. Egy alapelvet, amelyet mind­végig más-más vetülefben a ver­sek, dalok során hallhattunk; azt, hogy nem szerethetünk, ha ugyanakkor nem féltünk, ha sze­retetünk tüze nem párosul harag­gal. József Attila így mondta vol­na: Érted haragszom, nem elle­ned. Ez a műsor túl gazdag volt s ez hiba, viszont épp ezáltal kapott Szoboszlay Sándor rendező lehe­tőséget az adott kereteken belül több szín nyújtására, a tematikus összeállítások egyhangúbb mód­jait párosíthatta az irodalmi szín­pad mértéktartó színházi megol­dásaival. Hallhattunk verset, monológot, dalt, dramatizált lírai szép prózát. Megismerkedhettünk fiatal vers- mondókkal, akik szerényen áll­nak a vers, az előadott mű mögött, s akik — s nem csupán önhibáik, de a közönség részvótlensége mi­att is — szép munkájuknak csu­pán kevésbé magvas részévéi, az irodalmi esztrádba hajló résszel tudták csak magukhoz kapcsolni hallgatóikat. Sók lenne a név; s a felsorolás mindig értékromboló. El is tekin­tünk tőle, mivel, s ez nagy dicsé­ret, valóban együttessel találkoz­tunk. Itt nem nevelnek sztárokat, a nagy monológ elmondása után kórustagkónt láthatjuk viszont ugyanazt a személyt s az elvégzett munka erényei, hibái összhatás­ban érzékelhetőek. Május 2-án mindkét szólam fel­hangzott, de a mérleg összmunká­juk elbírálásában feltétlenül a ne­mes törekvések sikeres megvaló­sításának kihangsúlyozását teszi kötelességünkké, ez nem vitatha­tó, s ez egyet jelent azzal, hogy ők is jól követik Justh lépéseit. Szabad Olga ********* ******* 1 Ne sírj, Péter A jugoszláv partizánmozgalom eseményeiből meríti témáját ez a kitűnő, izgalmas jugoszláv film. (Bemutatja a békéscsabai Brigád mozi május 6—9-ig.) <w mm m-mrmrm m m-w m m m m mm w m-m mwmmwwmmmwwmm mm *••••« MÁJUS 6. Békésj Bástya: Egy olastz Varsóba«. Békéscsabai Brigád: Ne sírj, Péter. Békéscsabai Szabadság: Aranykezű Mária. Békéscsabai Terv: A macska kinyújtja karmait. Gyomai Szabad­ság: Kozara. Gyulai Petőfi: Szemet szemért. Mezőkovácsházi Vörös Októ­ber: Oly közel az éghez. Orosházi Béke: A kőszívű ember fiai I—H. Orosházi Partizán: A kőszívű ember fiai I—n. Sarkadi Petőfi: Egy ember ára. Szarvasi Táncsics: Néma báni- kád. Szeghalmi Ady: A tárgyalás. A színház műsora Május 6-án. este fél 8-kor Dombegy­házán: NORA A tv műsora MÁJUS 6-AN, CSÜTÖRTÖKÖN 9.20 A n. Miskolci Rövidfilmfeszti- vál filmjeiből. Hol vagytok, fiatalok? Téli part. 10.00 Címe még nincs. Ma­gyarul beszélő NDK-íitm (isin.). (10 éven felülieknek!. 11.30 Tv-bébi (ism.). 15.H0 Iskola-tv. Fizika a dolgozók gim- náziujnanak H. o. számára. Az anyag molekuláris felépítése (ism.). 17.43 Hí­rek. 17.50 A Magyar Hirdető műsora. 18.00 Falusi dolgokról. 18.05 Csak egy kicsivel jobban... Gyáraik újítási ver­senye IV. 18.35 Levél Tanganyikából. 28.45 Megkérdezzük... 18.55 Telesport. 19.20 Cicavízió. 19.30 Tv-híradó. 19.50 Napi jegyzetünk. 19.55 A jövő hét mű­sora. 20.10 Napló. 20.15 Az asszony beleszól. Tv-film. 21.15 Parabola. 21.35 Arcképek, találkozások. Vilt Tibor és Schaár Erzsébet. 21.50 Figyelmükbe ajánljuk!... 22.10 Tv-híradó — 2. ki­adás. 22.25 Minden nap számit! Ri­portműsor. (MTI) Szombaton búcsúznak az alma matertől a középiskolák végzős növendékei Május 8-án a megye valameny- nyi középiskolájában utoljára ül­nek padokba a negyedikesek. Csupán rövid időre, mert a dél­előtti órákban a ballagó ünnep­ségen elbúcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól és alsóbb éves társa­iktól. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban hét negyedik osz­tály vesz búcsút az utolsó kicsen­getéskor. Az ünnepség előtt el­mennek a városi pártbizottságra, a tanácsra, és a KlSZ-bizottság- ra. Az igazgatói beszéd és a zász­Az ország egész területén lévő külső szerelési és épí­tési munkahelyekre LAKATOS, CSŐSZERELŐ, HEGESZTŐ, KŐMŰVES ÉS VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁSOKAT, ezen szakmák betanított munkásait é.i segédmunká­sokat felveszünk. Élelmiszeripari Javító- Szerelő és Szolgáltató Váll. 1. sz. Gyáregysége Budapest, IX., Soroksári út 48 n7fi lóátadás után körbejárják a tan­termeket, este pedig a Kossuth-ét- teremben ballagó bálon vesznek részt. Tizenegy órakor kezdődik az ünnepség a békéscsabai Sebes György Közgazdasági Technikum­ban, ahol száztizén kilenc leány és fiú öltözik matróz-, illetve sö­tétkék ruhába. Párosával végig­járják az osztályokat, a tanári szobát, majd az iskola udvarán kerül sor az ünnepségre. A bú­csúztató és a köszöntő szavak el­hangzását követően megkoszorúz­zák Kulich Gyula szobrát. A hosszú kicsengetéskor indul el a ballagok menete a békéscsa­bai út-, híd- és vízműépítési tech­nikumban. Az iskola előcsarnokában ko­szorút helyeznek el Vásárhelyi Pál szobrának talapzatán. Este zártkörű összejövetelt tartanak. Békéscsabán a szlovák tanítási nyelvű gimnáziumban az idén ballagnak a legtöbben, harminc­egyen. A búcsúzó osztály nevében azok köszöntik a tanárokat, a kol­légium dolgozóit és fiatalabb tár­saikat, akik az általános iskolát is ebben a tanintézetben végez­ték. A gyulai Nicolae Balcescu Ro­mán Tanítási Nyelvű Általános Gimnáziumban fél 11-kor két ne­gyedik osztály növendékei indul­nak a hagyományos körútra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom