Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-01 / 102. szám

Í1M58. május 1, 4 Szombat A Sarkadi Cukorgyár elnyerte a Minisztertanács Vörös Vándorzászlaját Felemelő esemény színhelye volt április 29-én délután a sarkadi művelődési ház, ahol mintegy négyszáz eukor- gyáiri. dolgozó jelenlété­ben ez alkalommal ad­ták át a Sarkadi Cukor­gyárnak a Miniszterta­nács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját Az ün­nepségen megjelent Kö­ves János élelmezésügyi miniszterhelyettes, Vas- Wiiteg Miklós, a SZOT elnökhelyettese, dr. Sza­bó Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Nagy László, a Magyar Cukoripari Országos Vál­lalat vezérigazgatója és Leslyán István, a járási pártbizottság első titká­ra. Hegedűs Józsefnek, a cukorgyár szakszerveze­ti titkárának megnyitó szavai után Köves János miniszterhelyettes a Mi­nisztertanács, az élelme­zésügyi miniszter és Élelmezésügyi Miniszté­rium minden dolgozója nevében köszöntötte a megjelenteket, majd rö­vid visszapillantást vetett a cu­A ió együttműködés eredménye: Éluzem címmel tüntették ki a békéscsabai vasúti csomópontot Jól vizsgáztak tavaly a békés­korgyár történetére. Az 1911-ben épült gyárban napi 120 vagon ré­pát dolgoztak fel, 1964—1965-ben, az 52. kampányban pedig napi 22'0 Két év alatt kevés olyan üzem mondhat magáénak annyira elis­meréssel övezett pályafutást, mint az Országos Hűtőipari Vállalat bé­késcsabai (gyáregysége. Tavaly csaknem 90 vagonnal adtak több árut, mint azt annak idején ter­Kovács Pál, a rakodóbrigád vezetője, az Élelmiszeripar Ki­váló Dolgozója. vezték. A szocialista brigádok helytálltak a munkaversenyben. A termelési eredményék elisme­rését hűen fejezi ki a megtisztelő Élüzem cím; A hűtőház dolgozói többségük­ben békéscsabaiak, akik a világ­hírnévnek örvendő csabai kolbász mellett a hűtőházban feldolgo­zott, Békéscsaba környékén ter­mesztett zöldségnek minőségi hír­nevet, elismerést szereztek. vagon volt a kapacitás. Sikerült olyan eredményeket elérni, ami lehetővé teszi az ünneplést. Jó a vezetés és jó a kollektíva. Huszon­A hűtőház munkájának ered­ményességét Dévényi Imre, az Országos Hűtőipari Vállalat ve­zérigazgatója ismertette a csütör­töki, április 29-á élüzemavató ün­nepségen. Márton Pál igazgató a felsőbb szervek elismerő vélemé­nyének köszönésére az elmúlt két esztendőben kereste a szavakat: — Annak idején, amikor 1962 őszén egy alig 25 fős kollektíva átvette a hűtőházat, ígéretet tet­tünk: képességeink szerint dolgo­zunk, hogy minél előbb hírnevet, közmegbecsülést szerezzünk Bé­késcsaba új termékének, a gyors- fagyasztás útján konzervált zöld­ségnek, gyümölcsnek. Amikor át­veszem az Élüzem címet szimbo­lizáló vörös zászlót és az okleve­let, a dolgozók nevében ígérem, hogy az 1965-ben előirányzott ter­vünket minőségben teljesítjük. A hűtőház vezetésében elért ér­demekért Dévényi Imre vezér- igazgató Márton Pál igazgatónak, Berczeli Béla főmérnöknek, Pepó Emil főkönyvelőnek az Élelmiszer­ipar Kiváló Dolgozója oklevelet, Szentesi János főrak tárnoknak az Élelmi szer ipar Kiváló Dolgozója oklevelet és jelvényt nyújtotta át. Márton Pál igazgató a szocialis­ta brigádok három legjobbját: a Kovács Pál vezette rakodóbrigá­dot, a Fekete Jánosné irányítása alatt álló gyorsfagyasztó Tyeres- kova-brigádot, valamint Melis Já­nos gépházi szocialista brigádját oklevéllel és pénzjutalommal tün­tette ki. Kiváló Dolgozó oklevelet és jelvényt 15, oklevelet 11, dicsé­rő oklevelet 37, pénzjutalmat pe­dig 47 dolgozó kapott. Megjutal­maztak hat ipari tanulót is. D. K. ami azt jelenti, hogy a gyár dol­gozói megértik a szocialista ipar jelentőségét. Köves János miniszterhelyettes végül megköszönte a párt- és tár­sadalmi szervezeteknek azt a se­gítséget, amit a jó eredmény el­éréséhez nyújtottak, végül a gyár dolgozóinak további sikereiket kí­vánt. Üdvözölte a megjelenteket Vas- Witteg Miklós, a SZOT elnökhe­lyettese is, majd Köves János mi­niszterhelyettessel együtt átadta a zászlót Mátyási János igazgató­nak, aki a gyár dolgozói nevében meghatódottan mondott köszöne­tét a magas kitüntetésért. A szocialista brigádvezetők ne­vében Szálai Sándor vette át a zászlót. Ezután dr. Szabó Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára emelke­dett szólásra. A gyár vezetőivel és kollektívájával együttműködve továbbra is arra törekszünk, hogy megőrizzük a zászlót — mondot­ta. Szükséges azonban az MSZMP KB 1964. december HM határo­zatának szellemében az eredmé­nyek további fokozása. Ehhez sok sikert, egészséget, nagyon fegyel­mezett munkát kívánt. Végül jutalmazásokra került sor. Először Köves János minisz­terhelyettes átnyújtotta Mátyási János igazgatónak a Cukoripar Kiváló Dolgozója jelvényt és az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója oklevelet, Hubina István főmér­nöknek, Németh János segédmű- szakvezetőnek az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója jelvényt. Ezt kö­vetően Mátyási János húsz dolgo­zónak Kiváló Dolgozó jelvényt, harmincháromnak Kiváló Dolgozó óklevelet adott át, kétszáznegy- venkilencen pedig pénzjutalmat kaptak. Az ünnepséget baráti va­csora követte. Á sok dioptriás szemüveg mögött felnagyított szemek csapkodnak jobbra-balra, s nyugtalan pislogással veszi tu­domásul a beszélgetést. Ezek a nyugtalan szemek alig egy hete könnycseppeket gurítottak a barázdás, de mégis nyugodt arcra. A minisztérium főosz­tályvezetője is meghatódott, amikor mondta a szavakat: Szu- nyoghy János 79 éves vaske­reskedőnek átadom a Belkeres­kedelem Kiváló Dolgozója jel­vényt. Amikor az öreg keres­kedő a gratuláló kéz felé nyúlt, akkor láttatott könnycseppeket a két szem. ...A századfordulóval kezdő­dött e hosszú pályafutás. 1900- ban a 15 éves Szunyoghy fiú ke- reskedőtanoncnak csapott fel, hogy ezzel megkezdje a most már 65 évre szaporodott keres­kedő-éveket. Nagyon hosszú az élet idáig. Budapest, Kecs­kemét, Pozsony, Szatmárnéme­ti, Cegléd, Újpest — és ki tud­ja felsorolni állomásait, ame­lyeken mindenütt az emberek szolgálatában állt. Emlékek? Vannak. De már csak töredé­csabai vasutas dolgozóik. Egész évi munkájuk gyümölcsét ünnepel­hették csütörtökön este. amikor a BARNEVÁL kultúrtermében ösz- szejöttek, hogy átvegyék megérde­melt jutalmukat: az Élüzem címet jelképező oklevelet. Vajda János, a Vasutas Szak- szervezet megyei bizottságának titkára üdvözölte az ünnepség résztvevőit. Ezután Molnár Gábor állomásfőnök tett jelentést a bé­késcsabai vasúti csomópont dol­gozóinak múlt évi munkájáról és eredményeiről a közlekedés- és postaügyi miniszter képviseleté­ben megjelent Varga Jenőnek, a KPM 1/7 szakosztálya helyettes vezetőjének. Elmondotta, hogy az állomás, a MÁV-fűtőház és a töb­bi szolgálati hely jó együttműkö­désének köszönhető, hogy az él­üzem szint követélményeinek ele­get tettek. A tehervonatok átlagos terhelési tervét 98,13 százalékra, a személyvonatok menetrendszerű- sógét 89,54, a műszaki kocsitartóz­kodási tervet 90,66, a kocsikihasz­nálási tervet pedig 99,87 száza­lékra teljesítették. Derekasan dol­goztak a fűtőháziak is. A kocsi- műhely a részlegvizsga tervet 103,59, a fűtőház a szállítási ter­vet 101,09 százalékra teljesítette. Elismeréssel beszélt a csomóponti pártbizottság, a pártszervezetek és szakszervezetek sokoldalú segít­ségéről, a munkavarsenyről, a szo­cialista brigádmozgalomról, amely hatékonyan hozzájárult az Élüzem cím elnyeréséhez. Á jelentés után Varga Jenő, a KPM 1/7 szakosztályának helyet­tes vezetője méltaitta ünnepi be­szédében a békéscsabai vasúti cso­mópont dolgozóinak múlt évi munkáját. Emlékeztetett arra, hogy az évenként mind nagyobb szállítási feladatokból eredménye­sen vették ki részüket a békéscsa­baiak. Ennek forrása mindenek­előtt a szolgálati helyek jó kék szántanak az emlékezés­ben, azok is összefüggéstele­nül. Tréfásan mondja: — Királyokat szolgáltam én ki ennyi idő alatt, elhiheti... Hogyne! Miért ne hin­nénk Békéscsaba legöregebb, és még ma is munkában álló kereskedőj ének ? A májusokat kérdezem. Munkában a 65. május 1-ét éri meg ma. — Én nem voltam fevonuló. Kereskedő voltam, s nem is szerveztek bennünket az utcá­ra. De a május elsejék mindig szépek voltak. Emlékszem, diá­kok meg munkások szoktak ilyenkor ünnepelni az utcán. Én csak néző voltam mindig, de veheti úgy is, hogy a járdáról ünnepeltem a május elsejei fel­vonulásokat. Mikor tovább beszél életéről, gyorsan kijelenti: — Különben nekem volt sa­ját vaskereskedésem is... — Mintha csak hitelessé akarná tenni életútját. — Komárom­ban vettük együtt a fivérem­mel a kereskedést, de hitelből. korábban csak a vasút szállítási feladatai- növekedtek, ma azt is tapasztalhatjuk lépten-nyomon, hogy a vasút műszaki fejlesztése, ellátottsága is rendszeresen javul. Elmondotta, hogy az országban jelenleg 395 kilométer hosszúsá­gú a villamosított vasútvonal, az év végére még mintegy 100 kilo­méterrel növekszik, a harmadik ötéves terv végére pedig eléri a 840 kilométert. Egyre gyakrabban láthatók már a vasútvonalakon a nagy teljesítményű Diesel-mozdo­nyok, amelyek meggyorsítják és megkönnyítik a szállítási feladato­kat. A korszerű technika azon­ban — hangsúlyozta — a munka- fegyelem javítását, az utasítássze­rű szolgálatot, az üzemszervezés tökéletesítését és az utánpótlás nevelését igényli, vagyis a korsze­rű termelési eszközök üzemelteté­si feltételeinek megteremtését kö­veteli. Nagy tetszéssel fogadott beszé­de után Molnár Gábor állomásfő­nöknek és Lóki Béla fűtőházi fő­nöknek átadta az Élüzem okleve­let, több vasutas dolgozónak mi­niszteri, vezérigazgatói -elismerő oklevelet nyújtott át. A szolgálati helyek vezetői ezután kiosztották a jutalmakat. Az állomás dolgozói közül tízen kapták meg a Kiváló Dolgozó jelvényt, tizenkilencen az oklevelet, a fűtőháziak kö­zül heten jelvényt, tiaenketten oklevelet. Az ünnepségen 123 ezer forint jutalmat osztottak ki. Ez alkalomból nyerte él a MÁV-fűtő­ház világítási műhely hatszo­ros szocialista brigádja a Szocia­lista Munka Műhelye cím első fo­kozatát. A díszes oklevelet Balázs Béla, a hatszoros szocialista bri­gád vezetője vette át a munka­társak és a vasúti- csomópont dol­gozóinak nagy tapsa közepette. A jó együttműködés eredménye­ként elnyert Élüzem cím birtoká­ban ünnepelték, szórakoztak ezen az estén a csomópont dolgozói hozzátartozóik és barátaik társa­ságában. Rögtön bizonygatja, hogy becsülettel vissza is fizették a kölcsönt, mert ők soha nem maradtak adósak senkinek... Komáromban érte 1945, az­tán még két évig ott élt, majd hazakerült az „anyaországba“. A csabaiak ismerik. A mosta­ni Bizományi Áruház egy ré­szében volt a boltja, ami ugyan hangzatos nevet viselt a „vas­kereskedés“ szóval, de hát — ő mondja: — Hol volt ez a vaskereske­déshez?! Ez itt (vas-edény- bolt), ez kereskedés! A jó fene gondolta volna, hogy valaha ennyi vásárlója lesz a vasáru­nak... Van pénzük az emberek­nek... Hatvanöt év alatt a ke­reskedősegédből — joggal mondhatjuk — „kereskedőta­nár” lett. Tud eladni, tud rá­beszélni, de ha kell, tud lebe­szélni is vevőt. — Mire jó a lebeszélés? — Tudom, hogy mit adok el és tudom, hogy miért vásárol a vevő. Ha nem jó neki az, amit venni akar, miért ne beszéljem le... Nem igaz? — Kérdőn néz rám a már jócskán meg­hajlott testét előredöntve, s szinte követeli az egyetértő vá­laszt, csak éppen, hogy ki nem rftondja: „No, igaz, így kell jól kereslaedni!” négy szocialista brigád dolgozik, Valóra váltották ígéretüket (P. B) együttműködése volt. Míg azonban Hatvanöt május-munkában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom