Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-26 / 122. szám

1865, május 26. 3 Szerda A vadásztársaságok jó gazdálkodása nyomán szép számú a vadállomány megyénkben Megüti a mértéket Érdemes primőr paprikát ter­melni, ez a tapasztalata azoknak a termelőszövetkezeteknek, ame­lyek ezzel foglalkoznak. A tót- komlósi Viharsarok Tsz hajtató- házőból is minden évben jelentős mennyiségű primőr paprikát szál­lítanak. Ennek nagy része a bel­földi ^piacra jut, azonban exportra is küldenek. Az idén különösen kifizetődő a primőrök termelése, Az asszony mondogatta becé­ző szavait, ő pedig hallgatásra intette. — Csitt. Most ne beszéljünk. Hadd gondoljak rád. Ahányszor látlak, mindig először látlak. Mohón összeölelkeztek, úgy megéheztek egymásra, mintha csakugyan először találkoztak volna. * * * Évtizedek óta változatlan, mégis minden alkalommal más, minden alkalommal kissé idege­nebb a szülői ház. Zsupán rös- tellkedve veszi ezt tudomásul, ahogy körülnéz *a múzeumba va­ló szobában. Anyja a tanult gyermeknek kijáró szeretettel — zavarral fogadja, sebtében tiszta kötényt köt, abrosszal, étellel, borral ünnepély esi Ü az asztalt. Váltig a fia őszülő haját figye­li, meg is könnyezi. Zsupán ész­reveszi ezt a titkos vizsgálódást. — Ne aggassza ez a semmiség, édesanyám. Most kezdek fiatal lenni. Milyen lett az új bor?* A parasztok legősibb mozdula. távál, az elégedetlenséget kife­jező legyintéssel válaszol az öregasszony — Kevés. Meg rossz. Amilyent a rövid nyár ad. Még senkit nem kínáltam belőle, csak a Szedlá- kot, aki fejtette. Tölt magának is, a fiának is. — Köszönöm. Egészségére, anyám — emeli arca elé a po­harat az orvos. ugyanis a MÉK garantált áron veszi át a termékeket. A tótkom- lósiak a cecei paprikáért 2—2,60 forintot kapnak darabonként. Ter­mészetesen kiváló minőségűnek kell jennd, különösen az export- szállítmánynak. Így külön erre a célra specializált mérőléccel álla­pítják meg az első és másodosztá­lyú minőséget, mint ahogyan az képünkön is látható. — Inkább a tiédre, fiam. Ne­ked keld a jó egészség, hogy a másokéra is tudjál vigyázni. Koccintanak. — Apám emlékére — mondja az orvos. — Jaj, hova is lett szegény — sóhajtozik az anya. — Ma is él­ne, ha előbb születsz. Kevély volt rád. Ha valaki nyavalyáról panaszkodott neki, odamondta vigasztalóan: majd a fiam meg­gyógyítja. Aztán meg el-elbúsult miattad. — Miattam? — Mivelhogy férfi nélkül ma­rad -a ház. — Szinte könyörgőre fogja a hangját. — Gyertek ha­za, fiam. Itt is lehetsz orvos, nincs orvosa a falunak. Árvább vagyok a koldusnál. Zsupán félénken, titkolt ide­genkedéssel néz körbe újra a szobában. — örülni jöttem haza, anyám — mondja halkan és úgy tesz, mintha le akarná hyelnd a szo­morúságát. Zaj támad a konyhában. Ahogy az már faluhelyen lenni szokott, jönnek a'kíváncsi szomszédasz- szonyok. Nyájas tolakodásuknak nem lehet ellenállni. Négyen set­tenkednek be. — Szervusz, Sanyi gyerek — köszönti csaknem szívrepesve az egyik asszony. — Hadd látom, hogyan áli neked a harminc év. (Folytatjuk) „A vadászok évről évre jelentős értékhez, valutához juttatják a népgazdaságot, de ezért nem kapják meg a megfelelő társadal­mi megbecsülést. Példa erre, hogy több napilapnak van már hor­gászrovata, a vadászokról azon ban csak elvétve írnak. Pedig halat telepítő és azokat takarmányozó horgászt soha, de zsákot és szé­nát cipelő, fácántojást gyűjtő va­dászt sokat látni és sokszor a me­gye minden községében." A megye negyven vadásztársa­ságának a napokban Békéscsabán megtartott küldöttközgyűlésén hangzott el mindez, felszólalás és szünet közben. Mi most nemcsak azért írunk eredményeikről, gondjaikról, hogy mulasztást pótoljunk, hanem azért, mert a közvélemény elé kívánkozik mindaz, amit eddig tettek, samit ezután tenni akarnak. Szenvedély és népgazdasági érdek A hivatásos vadászat elsősorban szenvedély. Annyira szenvedély, hogy igen sok hatvan éven felüli vadász — csökkent látása és fi­zikai ereje ellenére — is rendsze­resen kijár még vadászatra s ta- podja a sarat, a havat. Különösen azokban lobog mély szenvedély, akik a felszabadulás előtt csak áhítottak azt, hogy hivatásos va­dászok lehessenek. Amióta ezt el­érték, azóta nem számít a napi 30—40 kilométeres gyaloglás sem. Kezdetben azért gyalogoltak so­kat, mert nem volt jármű, ami­vel kimenjenek a távoli határré­szekre, másrészt azért, mert ke­vés volt a vadállomány. Most már a vadászat is köny- nyebb. Azért, mert a megye több mint ezeregyszáz vadásza vagy saját motorkerékpárján, autóján jár ki, vagy a társaság által bé­relt gépjármüveken.' Vad is van bőven. A nemrég megtartott tava­szi vad-becslés alkalmával me­gyénkben 7265 őzet, 70 715 nyu- lat, 87 305 fácánt, 22 311 foglyot és Í337 túzokot számláltak meg. S mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt ősz és tél folyamán több mint 30 ezer nyulat, s több mint 40 ezer fácánt lőttek ki. ezenkí­vül összefogtak elszállították 6800 élő nyula-t és 14 584 élő fácánt leül- és belföldi vérfrissítésre. Nesze semmi, fogd meg jól A sok kilövés és élővad-befogás s a bőséges állomány egyetlen magyarázata az, hogy a többsé­gükben munkásokból, parasztok­ból lett vadászok nem a mindent kiirtani elv alapján űzték eddig sem szenvedélyesen szeretett sportjukat, hanem valóban cipel­ték telente a sok takarmányt azokra a helyekre, ahol a vadak meghúzódtak a zord időikben. Kezdetben összeadták a takar­mányra való pénzt, vagy földet béreltek s í-kaszáitak, kapáltak. Most már rendelkezés van arra, hogy a vadásztársaságoknak ad­janak a tanácsok annyi földet, amennyin a vadak áttelel tetősé­hez szükséges takarmány megte­rem. Az ilyen irányú hathatós se­gítségnek vannak jó és rossz pél­dái is.' Többek között Békéscsa­bán egy barázdát sem kapott a vadásztársaság. Dévaványán ka­pott ugyan tíz holdat, de olyan terméketlen szikes, hogy az elve­tett mag még ki sem kelt belőle. Mezőberényben a termelőszövet­kezetek minden évben vetésforgó­ba állítják a vadásztársaság ta- karmánytermő területét, s azt megszántja, beveti az adó és a költségek megtérítése ellenében. Öt forint egy árva nyuszi A tákarmánytermő területre, az eddiginél bőségesebb takarmány­ra nagy szükség van, nemcsak a vadak átteleltetésének jobbá téte­léhez, hanem azért, mert a va­dásztársaságok mesterségesen is igyekeznek növelni a vadállo­mányt. Egyrészt úgy, hogy évente 60—90 ezer olyan tojást szednek össze, amelyről a gépi és kézi ka­szások elriasztották a fogoly- és fácántyúkokat. A kikeltetett fá­cáncsibék nevelésével tanfolyamol végzett, vagyis szakképzett ember foglalkozik már minden vadász- társaságban. Van már olyan kö­vetésre méltó, jó példa is, miint a Az évek során sok gondot oko­zott a békéscsabai termelőszövet­kezetek vezetőinek is a munkaerő­hiány. Minden évben a cukorrépa nö­vényápolásának idejében való el­végzésén volt a fő hangsúly. Ha ezzel késtek, eltolódott más mun­ka is. s ezt természetesen meg­sínylette a növény, kisebb lett a termésállag, s így — közvetve — a tagok jövedelme is. Az idén már befejezték a cukorrépa egyelését, annak ellenére, hogy az időjárás m<»t is sokszor közbeszólt. Hogyan tudták ezt elérni? Első­sorban azzal, hogy már a vetés idejép — az előző években szer­vizesfási társaság: öt forintot fi­zetnek azoknak, akik összefog­ják és átadják a kaszálás közben veszélynek kitett nyúliiókákat. Az már nem újság, hogy a fácán­tojás darabjáért három cigarettát vagy ötven fillért fizetnek a tár­saságok. Az orvvadászok Az sem újság immár, hogy a gondosan növelt vadállománnyal szinte párhuzamosan elszaporo­dott az orvvadászok száma is a megyében. Egy részük a rendelke­zésükre álló autók reflektorának segítségével lövik a fácánokat az éjszaka leple alatt, mások pedig nappal, légpuskával. Fogtak el ugyanis már autós, légpuskás, de vadásztársa ságbel í vadászpusk á ­vad rendelkező orvvadászokat is. A Gyulai Vízügyi Igazgatóság né­hány dolgozóját éjjel érték tetts". amikorra már három fácánkakast és nyolc tyúkot lőttek le. A szeg­halmi járásbíróság érdem szerin 1 1000 forint pénzbírságtól 6 hóna­pi börtönig terjedő büntetéssel sújtotta őkel. A küldöttközgyűlésen — ahol három évre megválasztották a megyei választmányt és annak in­téző bizottságát — még szigorúbb fellépést követeltek a vadászok, hiszen az orvlövészek már az őze­ket sem kímélik. Pedig köztudott, hogy egy-egy őzbak kapitális tró­feájáért nagy összegeket hajlan­dók fizetni valutában a megyénk­be előszeretettel és gyakran el­látogató külföldi vadászok. Innen ugyanis nem térnék vissza üres kézzel, mert a társaságok tagjai­ban éppen úgy kifejlődött a vad­gazdálkodási szenvedői}', mint a vadászat iránti rajongás. K. I zett tapasztálatokból kiindulva — gondoltak az esetleges torlódásra. A Szabadság és a Lenin Termelő­szövetkezetben szemenként! vető­gépet alkalmaztak, s ezzel vetet­ték el a cukorrépát. A másik két tsz-ben pedig koptatott vetőmagot használtak. így lényegesen meg­könnyítették az egyelóst. Ezenkí­vül a tagok szorgalma, munkalen­dülete is nagyobb az előző éveké­nél. Különösen a Május 1 és a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben mutatko­zott ez meg. Hogy ne legyen le­maradás, a brigádok elhatározták, hogy amelyik termelőszövetkezeti tag a vállalt területen befejezte a munkát, segít a szomszédjának. Ezt meg is valósítottak, s mind­két tsz-ben befejezték a cukorré­pa egyelését. A másik fő növény, a kukorica növényápolásával is lényegeseb­ben kevesebb lesz a munka az idén. Mind a négy szövetkezetben vegyszeres gyomirtást, alkalmaz­nak. Az őszi kalászosok vegysze­rezését ugyanis (94 százalékban) csak a Lenin Termelőszövetkezet végezte el, a többi az időjárás okozta nehézségek, valamint szer­vezési problémák miatt csak 20— 40 százalékra tudta elvégezni ezt a munkát. így aztán jelentős mennyiségű gyomirtószer maradt meg, amit a kukoricánál haszno­sítanak. A 6 ezer 190 holdnyi — háztáji és közös — kukorica nö­vényápolását természetesen ez lé­nyegesen megkönnyíti, s nem okoz majd gondot a munkaerőhiány, idejében végezhetik el a soron kö­vetkező tennivalókat. K. J. Inkurrencia ajánlat! ÁLLAMI VÁLLALATOK! ÁLLAMI GAZDASAGOK! TERMELŐSZÖVETKEZETEK FIGYELEM ! A KÖRÖS VIDÉKI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG, GYULA értékesíteni kívánja az alant felsorolt felesleges anyagkészletét: D I K O N I R 1984 kg N I K E P O N 450 kg Tiltó felhúzó szerkezettel 60 0 47 db. Tiltó felhúzó szerkezettel 80 0 16 db. / és egyéb anyagok. Érdeklődni: Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula. Városház u. 26, telefon: 240. Anyaggazdálkodási Csoport. 219 n növényápolást megkönnyítik a vegyszerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom