Békés Megyei Népújság, 1965. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-22 / 119. szám

IMS. május ZZ, 2 Szombat Magyarországra érkezett % Alex Quaíson-Sackéy Péter János külügymi­niszter meghívására pénte­ken felesége kíséretében hazánkba érkezett Alex Quaison-Sackey nagykövet, az ENSZ-közgyülés 19. ülésszakának elnöke. Foga­dására a repülőtéren meg­jelent Péter János külügy­miniszter és a minisztérium más képviselője. (MTI) Szabadságharcosok nagyarányú támadása a tengerészgyalogosok ellen Vietnami helyzetkép Csütörtökön este a Coral Sea és a Midway repülőgépanyahajókról felszállt 70 amerikai repülőgép támadást intézett a VDK terüle­tén, Hanoitól 250 kilométerre dél­re lévő Phuoc Lói kikötője ellen. Négy amerikai repülőgép Hanoi­tól 1302 kilométerrel délre, Thanh Hoa közelében két észak-vietnami folyami őrnaszádot támadott meg. Egy amerikai katonai szó­vivő azt állította, hogy az egyik naszád kigyulladt. A megtáma­Dominikai krónika dott két őrnaszád és a partmenti légelhárító ütegek erősen tüzel­tek a támadó gépekre. Dél-Vietnamban a szabadság- harcosok csütörtökön eddigi leg­nagyobb támadásukat Intézték az amerikai tengerészgyalogosok el­len, amikor gránátvetőkkel lőtték Da Nang körzetében az amerikai állásokat. Délebbre az amerikai ejtőernyősök keveredtek tűzharc­ba a partizánokkal. Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint csütörtökön este ka­tonai puccskísérletre került sor Saigonban, több katonatisztet le­tartóztattak, köztük több olyant, akit a február 19—i államcsíny- kísérlet szervezőinek perében távollétében ítélt el a bíróság. Egy katonatisztet agyonlőttek, amikor az letartóztatása után szökést kí­sérelt meg. A Reuter szerint a csütörtöki puccskísérlet mögött katolikus tisztek állnak, akik elé­gedetlenek voltak, amiért a sai- goni kormány nem járt el kellő eréllyel a buddhisták ellen. A puccsista tisztek „túl engedékeny­nek” tartották a jelenlegi dél­vietnami kormányt és féltek, hogy az hozzájárul az ország sem­legesítéséhez. Huszonnégy órás tűzszünet Dominikában ..•£« újra , a tengerész- gyalogosok A Trujillo meggyilkolását köve­tő napokban Rusk amerikai kül­ügyminiszternek fontos külföldi útra kellett volna elkísérnie Ken­nedy elnököt. Rusk azonban ott­hon maradt és nem is titkolta; a dominikai fejlemények miatt nem utazott el. Amerika tehát újra nyíltan jogot formált arra, hogy Washingtonból irányítsa a domi­nikai eseményeket. Partra szállí­totta tengerészgyalogosait, akik 1961 májusában nem először aka­dályozták meg a dominikai népet sorsának jobbra fordításában. Most, négy esztendővel később ki­derült, hogy nem is utoljára. Az „Angelita" kisiklik Űjra amerikai ágyúk néztek szembe az utcákon hullámzó for­radalmi tömeggel. A Trujillo-kor- szak tömeggyilkosainak a- hajuk szála sem görbült. Washington a diktátor egyik közeli barátját, Balaguer professzort állította a kormány élére. A „Benefactor” tötte az alkotmányosan megvá­lasztott elnököt. Ügynevezett „polgári junta” került hatalomra, amelynek élén az ország egyik leggazdagabb autókereskedője, Donald Reid Cabral állt. Mindig ez volt a pillanat... A Cabral-kormány sem a füg­getlenséget, sem a gazdasági fel­emelkedést nem hozta el. Domi­nikában nem tűnt el, sőt nőt tön nőtt az elkeseredés. Az elégedet­lenség hullámain bukkant ki az ismeretlenségből Caamano ezre­des neve. Ez a tiszt puccsot szer­vezett a Cabral-kormány ellen. Egy másik tiszti csoport Boseh elűzőjével, Wessim tábornokkal az élén megtámadta Caamanoé- kat,. j.;'- ’ Az első pillanatban úgy tűnt, hogy Wesein a Cabral-junta vé­delmében támadott. Hamarosan kiderült, hogy erről szó sincs, Cabral egyik félre sem számít­hat. Az autókerekkedő-kormány- főnek menekülnie kellett. Köz­ben a Bosch elnök visszahívását követelő Caamano tábora roha­partra és megkezdték a fe-kelők visszaszorítását. Az Egyesült Ál­lamok, amely oly szívesen szó­nokol demokráciáról és önrendel­kezésről, Vietnam után gátlásta­lanul elkövette az újabb, a do­minikai agressziót. Immár közismert, miképpen fogadta ezt a világ. Valamennyi kontinensen a megdöbbenés és a felháborodás vihara söpört végig. Washington ismét megmutatta: nem törődik a százmilliók véle­ményével. A legújabb jelentések szerint a Dominikába küldött amerikai katonák száma elérte a hamr.ncezret. A Karib-térség legújabb esemé­nyei bebizonyították; Dominika népét nem törte meg az elnyomás. De ennél több is bebizonyosodott. Üjabb tömegek értették me« vi­lágszerte, hogy Vie+namban is, Dominikában is egyetlen akadaly tornyosul a nemzeti felemelke­dés útjába: a csendőr szerepét mind nyíltabban vállaló Wa. shington. Harmat Endre (Vége) A Dominikai Köztársaságban a szemben álló felek vezetői csütör­tökön a késő esti órákban aláír­ták a tűzszüneti megállapodást. A tűzszünet pénteken délben lépett életbe és 24 óra hosszat tart. A tűzszüneti egyezmény hosszú tárgyalások eredménye. A megál­lapodás Luis Fernandez Martinez- nek, a dominikai Vöröskereszt el­nökének, az Egészségügyi Világ- szervezet helyi képviselőjének közvetítésével jött létre. A harco­ló felek képviselői nem találkoz­tak, hanem külön-külön jelentet­ték be csatlakozásukat a rövid ideig tartó fegyvernyugváshoz. Antonio Imbert Barrera, a jobboldali katonai junta vezetője nyilatkozatot adott ki és ebben be­jelentette. hogy ezt a tűzszünetet csak „ideiglenesnek” tekinti, vég­leges fegyverszünet megkötésére nem hajlandó, mert mindenkép­pen le akarja verni Caamano ezre­des erőit. Kilátásba helyezte, hogy a junta csapatai a jövő héten kez- | dik meg támadásukat. A 24 órás tűzszünet mindössze azt teszi lehetővé, hogy a Vöröske­reszt képviselői a főváros északi részében az utcákról elszállítsák a holtakat és a sebesülteket, vala­mint gyógyszereket juttassanak el a kórházakba. Magyarország és az ERK gazdasági kapcsolatainak fejlesztése Kairó Dr. Abdel Moneim-Bl-Kajszuni, az EAK gazdasági kérdésekkel foglalkozó miniszterelnökhelyette­se fogadta Rácz Pált, a Magyar Népköztársaság kairói nagyköve­tét és Perjés Sándor kereskedelmi tanácsost. A megbeszélésen a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről tárgyaltak. A nagy­követ közölte a miniszterelnök- helyettessel, hogy Magyarország kész részt venni az EAK második ötéves tervében előirányzott léte­sítmények építésében. (MTI) A pártszervezet a szövetkezeti demokrácia őre hírhedt botrányhős fia, Rafael kivihette „Angelita” nevű álom- yaehtján a nép véréből kiszipo­lyozott Trujillo-vagyont. Ciudad Trujillót visszakeresz- j telték ugyan Santo Domingóra, de a sértetlenül hagyott elnyomó­gépezet amerikai szuronyok ár­nyékában megkezdte „a rend helyreállítását”. A nép elégedet­lensége azonban gejzírként fel­feltört és a Fehér-Ház úgy dön­tött: a Trujillóval való barátsága miatt túlságosan kompromittált Balaguer helyett hadd jöjjön va­laki más. Így választották 1963. február 27-én dr. Juan Boscht a Dominikai Köztársaság elnökévé. Boseh Amerika-barát politikus volt, de Kennedyhez hasonlóan úgy hitte: jobban szolgálja Wa­shington érdekeit is, ha harminc év nyomasztó terrorja után vi­szonylagos liberalizmussal ve­zeti le a szenvedélyéket. Biztos volt abban, hogy éppen ezzel akadályozza meg az igazi alap­vető változást követelő népi meg­mozdulást. Amikor azonban ebben a lég­körben a teljes függetlenség hívei hallatni kezdték szavukat, nem­csak a tömény dominikai x-eakció riadt meg, hanem maga Washing­ton is. A következmény nem ma­radt el. 1963. szeptember 24-éiv-a Wessin Y Wessin tábornok által veretett tiszti csoport megdön­mosan nőtt. Ennek a folyamat­nak nemcsak számszerű, hanem fontos politikai jelentősége rs volt. Először a főváros Ciudad Nuova nevű munkásnegyedében, majd másutt is, fegyveres civilek tűntek fel az egyenruhások mellett. Ben­zinnel töltött Pepsi-Colás üvegek zúdultak Wessin katonáira. Ifjú­munkások és diákok üvegcsere­pekkel, tükördarabokkal vakítot­ták el a reakciót védelmező ala­kulatokat. Jellegzetes partizán­módszerek bukkantak fel tehát: a háború jellege megváltozott. Ab­ból, ami eleinte két tiszti csoport vetélkedésének látszott, Caama- noék oldalán kibontakozott az igazi változást követelő tömegek felkelése. Dominika történetében mindig ez volt az a pillanat, amikor Wa­shington közbelépett. Ezúttal is pontosan így történt. Bennet amerikai nagykövet ha­ladéktalanul hazarepült. Néhány óra múlva Johnson elnök a tv képernyőjén nyíltan bejelentette a brutális amerikai fegyveres be­avatkozást. A „Boxer" repülőgépany aha jóról és más amerikai acélkolosszusok­ról tengerészgyalogosok szálltak A közös gazdálkodás évei nem­csak a határ külső képében, s tá­volról sem csupán a gazdálkodás anyagi eredményeiben hoztak vál­tozást, hanem a gazdák szemléle­tében is. A szövetkezeti gazdál­kodás gyakorlata nyomán a múlt ködébe veszett egész sor szoron­gást keltő balhiedelem, amelyek­kel terhelten kezdték a szövetke­zetek tagjai az új életet. Nem ál­líthatjuk, hogy ma már minden szövetkezeti tag megtalálta helyét a közösben, de senki sem tagad­hatja, hogy ma milliónyi — haj­dan magának élő I— parasztgazda sajátjává vált a tudat, hogy tár­sairól együtt gazdája, tulajdono­sa a szövetkezetnek. Nem magától ment végbe ez a változás. A kommunisták, a szö­vetkezeti pártszervezetek szívós, kitartó munkája kellett ahhoz, hogy a dolgozó parasztok rendsze- retete és igazságérzete a demok­rácia „megtanulásával”, a „bele­szólás” lehetőségének és hasznos­ságának felismerésével párosul­jon. Évek munkája kellett ahhoz, hogy a szövetkezeti tagak az el­nökben, a főagronómusban, a bri. gádvezetökben a bizalmukkal megtisztelt gazdasági vezetőt lás­sák, aki társuk a gazdálkodásban, megbízatása folytán vezeti a kö-, zos ügyeket, de egyébként minde­nért felelős a tagok előtt. ^ía most azt mondhatjuk: a kö­zős gazdaságok tagjainak többsége a szövetkezet lényegéből fakadó demokratikus jogok tudatában él és dolgozik, az mindenekelőtt an­nak köszönhető, hogy pártszerve­zeteink — kötelességüknek meg­felelően — őrködtek afölött, hogy mindenütt betartsák a szövetke­zeti demokrácia elvét. A kétség­telen eredmények ellenére még­sem állíthatjuk, hogy a pártszer­vezetek kimerítették azokat a le­hetőségeket, amelyeket a demok­rácia helyes alkalmazása a gaz­dálkodás fejlesztésében, a vezetők munkája hatékonyságának foko­zásában, a tagok tudatának for­málásában nyújt. A szövetkezeti demokrácia kibontakoztatásához azzal nyújtanak a legnagyobb se­gítséget a kommunisták, ha min­denekelőtt a pártszervezeten be­lüli demokráciát biztosítják. így mutatnak példát a szövetkezet egész tagságának. A szövetkezeti pártszervezet el. lenőrzést gyakorol a gazdasági vezetők munkájd, tevékenysége, vezetési módszere fölött. A párt- szervezet sohasem hagyhatja fi­gyelmen kívül, hogy a demokrácia a szövetkezetekben nem forma­ság, az a szövetkezet vezetésének legfontosabb elve, s egyben a jó gazdálkodás elengedhetetlen eme­lője. Ennek betartására ösztönöz­ni, az egyik legfontosabb kommu­nista kötelesség a szövetkezetek­ben. Írott szabályok rögzítik a szövetkezet vezető szerveinek, a közgyűlésnek, az igazgatóságnak, az ellenőrző bizottságnak, az el­nöknek jogkörét és feladatát. Ve­zetni. általában nem kis feladat, demokratikusan vezetni pedig művészet. Nos, a legjobb szövet­kezetek vezetői már megtanulták a módját, miként lehet a szövet­kezeti demokráciában rejlő lehe­tőségeket a leggyümölcsözőbben felhasználni. Hányszor találkozhatunk mégis elnökökkel — főleg nagy munka­időben —, akik a hozzájuk fordu­lókat azzal hárítják el: „ugyan hagyjál, barátom, hisz’ azt sem tudom, hol áll a fejem, annyi a gondom!” Pedig, ha a kommunis­ták az ilyen elnöknek azt taná­csolják, hogy gondjaival fordul­jon a tagokhoz, biztosan sikerülne

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom