Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-10 / 85. szám
1965. április 10. Szombat A gimnázium nagy ajándék Saját tervezésű egyensapkájuk és jelvényük van Gyermek sem örül úgy a karácsonynak, mint ahogy Déva- ványa népe örvendett annak, hogy gimnáziumot kapott a község. Lakóhelyük újabb rangoso- dásának tekintették. Érthető, hiszen kulturálódás dolgában a megyének ez a helye sem volt elkényeztetve soha. Igaz, hogy a felszabadulás előtt a hatosztályos elemin kívül működött itt egy magán polgári iskola, ám, mint az a nevéből is kitűnik, csekély létszámú volt, mivel csak a jómódúak győzték tandíjjal. A felszabadulás sem hozhatott egy csapásra változást, hiszen tengernyi egyéb halaszthatatlan tennivaló várt megoldásra. 1063 óta azonban a község kulturális és oktatási vívmányai közt középiskola is szerepel! A tanácson akár Papp Gyula vb-elnök szájából vagy ott bárkitől, akár a gimnáziumban Géllei Béla igazgatótól és pedagógustársaitól hallja is az ember a történetet, egyazon részletességgel és lelkesedéssel beszélik el. — Mikor annak idején kezükbe került a jóváhagyás, a községi tanács nyomban épületet vásárolt a gimnázium céljára. Igaz, hogy később, szervezési meggondolásból a gimnázium az 1. számú általános iskola egyik szárnyába került, helyére ped.g általános iskolások telepedlek, ám, ez a lényegen, a középiskola megtartására való igyekezeten mit sem változtat. Maga a csere egyébként egy nagy helyi gondra világít rá Dévaványán csak az általános iskolák tanulóinak száma 2000, vagyis felér egy közepes község lakosságával. Hivatalos statisztika szerint tantermileg Ványa a leggyengébben ellátott helységek közé tartozik a megyében. Ahhoz, hogy némileg is kielégítő helyzet állhasson elő, nem kevesebbre, mint 14 új tanteremre lenne szükségük. Majdnem felépült ugyan egy nyolctanlermes gimnázium; a helykijelölés, az építkezési program és minden rendben volt már, de váratlan beruházási problémák miatt az építkezés a következő esztendőre halasztódott, sőt, úgy hírlik, hogy 1967—68-ig is eltolódhat. Fájdalmas és izgalmas helyzet is egyben — hangoztatják a helybeliek. Arra gondolnak ugyanis, hogy két év múlva már négy osztály, azon bélül pedig mind több tanulócsoport elhelyezésének gondja szakad rájuk. Felnőttek középiskolai oktatása is folyik és nemcsak gimnáziumi „szakon”, hanem technikumin is. Az orosházi általános mezőgazdasági technikumnak már két esztendeje működik Dévaványán kihelyezett részlege. Középiskolában jelenleg 60 felnőtt tanul, míg nyolcvan most jár általános iskolába, hogy a nyolc- osztályos végzettséget megszerezhesse. A tanács helyzete tehát cseppet sem irigylésre méltó, de mindent elkövetnek, hogy más célú lakrészeknek, termeknek tantermekké való átalakításával tantermekhez juttathassák a ványai iskolákat. Ugyanakkor a pedagógusok lakáshelyzetén is segíteni igyekeznek. Két év leforgása alatt, a szűkös lehetőségek ellenére, négy lakást vásároltak részükre. A község nevelői meg is érdemlik « törődést; az óriási tanulólétszám miatt ugyanis délelőtt és délután egyaránt tanítanak. Ha 1963-ig nem is volt itt középiskola, a ványaiak megtalálták a módját, hogy a legjobban tanuló fiatalok továbbképezzék magukat. Gyomára és Szeghalomra küldték gyermekeiket, az ottani középiskolákba. Érettségi után ki gépállomáson, állami gazdaságban, ktsz-ben, ki pedig termelőszövetkezetben vagy a kereskedelmi szakmában gyümölcsöz- tette a tanultakat, de voltak, akik főiskolára, egyetemre iratkoztak. Most, hogy a községnek saját középiskolái vannak, az elhelyezkedési és továbbtanulási 'ehetőségekkel éppen úgy élhetnek a két év múlva érettségizők is. Megkérdeztünk néhány gimnazistát, mondanák él, hogy ők miként látják jövőjüket? — Nagyon örültem, mikor annak idején megtudtam, hogy itthon gimnázium lesz és rögtön jelentkeztem — nyilatkozott az egyik kérdezett, a másodikos Kecse Aranka, aki érettségi után egyetemre szeretne jutni, vegyészként tanulni tovább. Csatári Géza palitechnikumi órákon, társaival együt villanyszerelést tanul. Nagyon megszerette ezt a szakmát. Legszívesebben elektromérnök lenne, ám, ha — úgymond — nem sikerülne a felvétel a műszaki egyetemre, pillanatig sem habozna, beállna villanyszerélőnek itt, a szülőfalujában! K. Tóth Éva annak örül, hogy a dé- vaványai középiskolás fiataloknak nem kell többé hajnalban kelniük és Szeghalomra meg Gyomára utazgatniuk. Újságírás a vágya; Szalai Kati viszont pedagógus szeretne lenni. Már azt a középiskolát is kiszemelte magának, melyben — ha minden sikerülne évek során — mint tanár tanítana. Ez a hely az ő jelenlegi iskolája, a dévaványai gimnázium. Szép is az ott nevelősködni, ahol diák volt az ember... Kati szándéka egyben fontos helyi problémát, a ványai tanerőellátás gondját veti fel. A községi tanács a gimnázium nevelőgárdájának szükséges létszáma biztosítása érdekében társadalmi ösztöndíjjal segíti mindazokat, akik a tanárképző vagy az egyetem elvégzése után hajlandók Vá- nyán tanítani. Egy testnevelői és egy idegennyelvi ösztöndíjas beiskolázása már meg is történt. Jelenleg áthidaló megoldásként ugyanis a helybeli általános iskolák tanári képesítéssel rendelkező nevelői közül vállalkoztak arra, hogy a gimnáziumban is tanítanak. Ez azonban nyilván nagy megterhelést jelent. Dévaványa apraja-nagyja őszinte szeretettel és ragaszkodással viseltetik gimnáziuma és általában minden iránt, ami tanulást, művelődést jelenthet. A tanács végrehajtó bizottsága évente többször is beszámoltatásra kéri az iskolák vezetőit, a termelőszövetkezetek pedig azzal nyilvánították ki a középiskolák iránti megbecsülésüket, hogy benyújtották igényüket a mezőgazdasági technikumból kikerülő szakemberekre, azok tudására. Tanulás és annak megbecsülése dolgában tehát nincs baj Ványán! Mindehhez befejezésül álljon itt egy kedves epizód, melynek a gimnáziumból történt távozásunk alkalmával voltunk hites tanúi. Éppen szünet lévén, a diákok körülfogták a „sajtót” és terveik, elképzeléseik mellett nagy buzgón arról is beszéltek, hogy milyen örömmel mutatják ki külsőleg is, hogy ők dévaványai gimnazisták. Nemcsak hétköznapi munkaköpenyük van ám, hanem saját tervezésű egyensapkájuk és jelvényük is! — mondották. Az utóbbi kék-piros alapú. A szolnoki levéltárban nyomozták ki, hogy ezek a község helyi színei. Nemzeti és nemzetközi ünnepek alkalmával a lányok matrózblúzban és rakott szoknyában, a fiúk sötétkék öltönyben, csokornyakkendősen vonulnak fel... A külsőségnek ebből a közös örömteli elmagyarázásából az a kedves, ki nem mondott érzés sugárzott, hogy van már gimnáziumuk, az övéké, ványaiaké! Huszár Rezső »*»" »mtii nmMuuwAvam Vadul vagy engedékenyen? Angol film, izgalmas cselekménye és a színészi alakítások emlékezetes élményt ígérnek a látogató számára. (Bemutatja a csorvási Május 1 mozi április 11—12-ig.) ÁPRILIS 10. Békési Bástya: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Békéscsabai Brigád: Bátor emberek. Békéscsabai Szabadság: Tárgyalás. Gyomai Szabadság: Elcsábítva és elhagyatva. Gyulai Erkel: 20 óra. Gyulai Petőfi: Az éjszaka válága. Mezőkovácsházi Vörös Október: Blood kapitány fia. Orosházi Béke: A szép Antonió. Orosházi Partizán: Hamlet I— IL Sarkadi Petőfi: Robinson család. Szeghalmi Ady: Kár a benzinért. Közület munkaerőigénye Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — ács szakmunkásokat, vasbetonszerelőket, férfi segédmunkásokat és kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha szükséges. Jelentkezés: Budapest V., Kossuth Lajos tér 13—15. földszint. 2475 mu sora-/• Április 10-én, este 7 órakor NÓRA Petőfi-bérlet. Aprils 10-én, 19.30-kor Szarvason: A NEMZET CSALOGÁNYA A tv műsora Április io-én, szombaton 16.28 Súlyemelő. Duna Kupa. Közvetítés a Sportcsarnokból. 17.05 Hírek. 17.10 Belépés csak tv-nézőknek! Közvetítés a Központi Fizikai Kutató Intézetből. 17.40 Súlyemelő. Duna Kupa (a közvetítés folytatása). 18.25 Hétről- h-étre. 18.35 Hobby. Az elvarázsolt lakás. 18.45 Esti mese. 18.55 Demeter Imre színházi jegyzete. 19.05 Közvetítés a Madách Színházból. Gorkij: Kispolgárok. Színmű 2 részben. (14 éven felülieknek.) A szünetben: kb. 20.30 Tv-híradó. 22.25 Tv-híradó — 2. kiadás. (MTI) 21. Mentő gondolata támad: — Van belépési engedélyük a köztársaság területére, az elnökünktől? — kérdi a minisztert, noha tudja, hogy nincs, hiszen még most jár itt először. A miniszter még mindig mosolyog, de most már nem olyan barátságosan, mint először. Molnárt próbálja meggyőzni. — Nézze, barátom! Mivel az Ideiglenes Kormány megbízásából én vagyok Magyarország belügyminisztere, az egész ország területén járhatok. Maga nem így gondolja? A „századosinak azonban magyarázhat. Az már látja, hogy csak úgy szabadulhat meg ezektől a nemkívánatos vendégektől, ha nem engedi be őket a köztársaság területére. Mert ha netán elfogná ezeket a debrecenieket, könnyen baja lehet belőle. Hiszen igazi miniszterről van szó. Ha viszont beengedi a faluba az autót, akkor meg az elnök, Kicsi Biri okvetetlenke- dik. Újra a beiépési engedélyt követeli. A 'miniszter arcán az izmok idegesen rángatóznak. A gépkocsi vezetőjét nézi, aki pisztolyát tüzelésre készen tartja az autóban, minden eshetőségre felkéGerő János: ICUsi Bid ULcátty$-átya Szatirikus kisregény szülve. Érzi, hogy nevetséges nincs engedélyük helyzetbe került, s egyelőre nem képes magát kivágni ebből a kutyaszorítóból. Ha meghátrál, tulajdonképpen az igazság szenved vereséget, hiszen ami itt történik, a gyökerében törvénytelenség. De kik állnak vajon az operett-köztársaság hatalmasainak háta mögött? Ez a néhány fegyveres fickó vagy a nép, aki a szabadság ízét megkóstolva ilyen túlzásokra ragadtatja magát? Nem, ez nem valószínű. Csupa rossz képű alak, nem jó ügyet szolgálnak. Meg kellene ismerkedni az elnökükkel közelebbről, hogy bizonyosságot szerezzen. Megpróbál még erélyesebben a „százados’-ra hatni: — Hallja, barátom! Ne tréfáljon, nem érünk rá magával viccelődni. Szét alkarunk nézni a falujukban. Mintha valami diófának beszélne az út mellett. Molnár egyik fülén be, a másikon kiereszti a szavakat, és megint az előbbit hajtja. — Engedélyt kérek. Ha pedig mi elnökünktől, akkori.. Mind a két ember egyszerre vágja rá: — Nincs! — Akkor nem mehetnek be a köztársaság területére. A belügyminiszter meg a képviselő csak néz egymásra; nem akarnak hinni a saját fülüknek. Ez is lehetséges? A belügyminisztert fegyverrel visszatartják egy falu határában? Hiába a szép szó, a fenyegetés, nem használ semmi? Ök is érzik, hogy itt most valami nincs rendben, • de nem akarnak gondolkozni. Ez a parancs, ezért kapják a zsoldot, a többi mind mellékes. A közbiztonságiak felzárkóznak Molnár mellé. A fegyvert mindnyájan az idegenekre fordítják. Ebből aztán meg is értik a debreceniek, hogy kár a fáradságért. Abbahagyják a felesleges beszédet, és állnak a közbiztonságiakkal szemközt szótlanul. Közben Molnár úgy döntött, hogy ha továbbra is okvetetlenkednek, akkor mégis bekíséri őket Kicsi Bilihez. Az majd észhez téríti mindegyiket, úgyis nagyon haragszik a debreceniekre. A belügyminiszter arca elfe- héredik a bosszúságtól, de a fegyverekkel szemben tehetetlen. Hirtelen megfordul, s elindul az autó felé. A képviselő úgyszintén. Beülnek a kocsiba, és a vezető azonnal elindítja a motort. Az autó fáról, majd elő- regördüi és lassan megfordul a kövesúton. A puskák követik az irányát, mint az árnyék. Ha előregördül az autó, lépnek utána, ha oldalt kanyarodik, követik pár lépés távolságból. Amikor végül teljesen háttal kerül a közbiztonságiaknak, a miniszter kihajol a kocsiból és Molnárnak int. A „százados” azonban nem megy közelebb. A géppisztollyal mutogat, sürgeti az indítást. A belügyminiszter tehát odakiált neki: — Jó ember! Legyen szíves, mondja meg az elnöküknek, nagyon sajnálom, hogy nem találkoztunk. Remélem, rövidesen egymás szeme közé nézhetünk. Mielőtt Molnár szóhoz juthatna, az autó már el is indul. Egyre gyorsabban távolodik, s pi1- lanatok alatt eltűnik a havas utat szegélyező fehér kucsmás diófák között. (Folytatjuk.)
