Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-10 / 85. szám

1965. április 10. Szombat A gimnázium nagy ajándék Saját tervezésű egyensapkájuk és jelvényük van Gyermek sem örül úgy a karácsonynak, mint ahogy Déva- ványa népe örvendett annak, hogy gimnáziumot kapott a köz­ség. Lakóhelyük újabb rangoso- dásának tekintették. Érthető, hi­szen kulturálódás dolgában a me­gyének ez a helye sem volt elké­nyeztetve soha. Igaz, hogy a fel­szabadulás előtt a hatosztályos elemin kívül működött itt egy magán polgári iskola, ám, mint az a nevéből is kitűnik, csekély létszámú volt, mivel csak a jómó­dúak győzték tandíjjal. A felsza­badulás sem hozhatott egy csapás­ra változást, hiszen tengernyi egyéb halaszthatatlan tennivaló várt megoldásra. 1063 óta azonban a község kul­turális és oktatási vívmányai közt középiskola is szerepel! A taná­cson akár Papp Gyula vb-elnök szájából vagy ott bárkitől, akár a gimnáziumban Géllei Béla igaz­gatótól és pedagógustársaitól hall­ja is az ember a történetet, egy­azon részletességgel és lelkesedés­sel beszélik el. — Mikor annak idején kezükbe került a jóváha­gyás, a községi tanács nyomban épületet vásárolt a gimnázium cél­jára. Igaz, hogy később, szerve­zési meggondolásból a gimnázium az 1. számú általános iskola egyik szárnyába került, helyére ped.g általános iskolások telepedlek, ám, ez a lényegen, a középiskola megtartására való igyekezeten mit sem változtat. Maga a csere egyébként egy nagy helyi gondra világít rá Dévaványán csak az általános iskolák tanulóinak szá­ma 2000, vagyis felér egy közepes község lakosságával. Hivatalos statisztika szerint tantermileg Ványa a leggyengébben ellátott helységek közé tartozik a megyé­ben. Ahhoz, hogy némileg is ki­elégítő helyzet állhasson elő, nem kevesebbre, mint 14 új tanterem­re lenne szükségük. Majdnem fel­épült ugyan egy nyolctanlermes gimnázium; a helykijelölés, az építkezési program és minden rendben volt már, de váratlan beruházási problémák miatt az építkezés a következő esztendőre halasztódott, sőt, úgy hírlik, hogy 1967—68-ig is eltolódhat. Fájdal­mas és izgalmas helyzet is egy­ben — hangoztatják a helybeliek. Arra gondolnak ugyanis, hogy két év múlva már négy osztály, azon bélül pedig mind több tanulócso­port elhelyezésének gondja sza­kad rájuk. Felnőttek középiskolai oktatása is folyik és nemcsak gimnáziumi „szakon”, hanem technikumin is. Az orosházi álta­lános mezőgazdasági technikum­nak már két esztendeje működik Dévaványán kihelyezett részlege. Középiskolában jelenleg 60 fel­nőtt tanul, míg nyolcvan most jár általános iskolába, hogy a nyolc- osztályos végzettséget megszerez­hesse. A tanács helyzete tehát cseppet sem irigylésre méltó, de mindent elkövetnek, hogy más cé­lú lakrészeknek, termeknek tan­termekké való átalakításával tan­termekhez juttathassák a ványai iskolákat. Ugyanakkor a pedagó­gusok lakáshelyzetén is segíteni igyekeznek. Két év leforgása alatt, a szűkös lehetőségek ellenére, négy lakást vásároltak részükre. A község nevelői meg is érdemlik « törődést; az óriási tanulólét­szám miatt ugyanis délelőtt és délután egyaránt tanítanak. Ha 1963-ig nem is volt itt középiskola, a ványaiak megta­lálták a módját, hogy a legjobban tanuló fiatalok továbbképezzék magukat. Gyomára és Szegha­lomra küldték gyermekeiket, az ottani középiskolákba. Érettségi után ki gépállomáson, állami gaz­daságban, ktsz-ben, ki pedig ter­melőszövetkezetben vagy a keres­kedelmi szakmában gyümölcsöz- tette a tanultakat, de voltak, akik főiskolára, egyetemre iratkoztak. Most, hogy a községnek saját kö­zépiskolái vannak, az elhelyezke­dési és továbbtanulási 'ehetősé­gekkel éppen úgy élhetnek a két év múlva érettségizők is. Megkér­deztünk néhány gimnazistát, mon­danák él, hogy ők miként látják jövőjüket? — Nagyon örültem, mikor annak idején megtudtam, hogy itthon gimnázium lesz és rögtön jelentkeztem — nyilatko­zott az egyik kérdezett, a máso­dikos Kecse Aranka, aki érettségi után egyetemre szeretne jutni, ve­gyészként tanulni tovább. Csatári Géza palitechnikumi órákon, tár­saival együt villanyszerelést ta­nul. Nagyon megszerette ezt a szakmát. Legszívesebben elektro­mérnök lenne, ám, ha — úgy­mond — nem sikerülne a felvétel a műszaki egyetemre, pillanatig sem habozna, beállna villanysze­rélőnek itt, a szülőfalujában! K. Tóth Éva annak örül, hogy a dé- vaványai középiskolás fiataloknak nem kell többé hajnalban kelniük és Szeghalomra meg Gyomára utazgatniuk. Újságírás a vágya; Szalai Kati viszont pedagógus sze­retne lenni. Már azt a középisko­lát is kiszemelte magának, mely­ben — ha minden sikerülne évek során — mint tanár tanítana. Ez a hely az ő jelenlegi iskolája, a dévaványai gimnázium. Szép is az ott nevelősködni, ahol diák volt az ember... Kati szándéka egyben fon­tos helyi problémát, a ványai tan­erőellátás gondját veti fel. A köz­ségi tanács a gimnázium nevelő­gárdájának szükséges létszáma biztosítása érdekében társadalmi ösztöndíjjal segíti mindazokat, akik a tanárképző vagy az egye­tem elvégzése után hajlandók Vá- nyán tanítani. Egy testnevelői és egy idegennyelvi ösztöndíjas be­iskolázása már meg is történt. Je­lenleg áthidaló megoldásként ugyanis a helybeli általános isko­lák tanári képesítéssel rendelke­ző nevelői közül vállalkoztak ar­ra, hogy a gimnáziumban is ta­nítanak. Ez azonban nyilván nagy megterhelést jelent. Dévaványa apraja-nagyja őszin­te szeretettel és ragaszkodással viseltetik gimnáziuma és általá­ban minden iránt, ami tanulást, művelődést jelenthet. A tanács végrehajtó bizottsága évente több­ször is beszámoltatásra kéri az is­kolák vezetőit, a termelőszövet­kezetek pedig azzal nyilvánították ki a középiskolák iránti megbe­csülésüket, hogy benyújtották igényüket a mezőgazdasági tech­nikumból kikerülő szakemberek­re, azok tudására. Tanulás és annak megbecsülése dolgában te­hát nincs baj Ványán! Mindehhez befejezésül áll­jon itt egy kedves epizód, mely­nek a gimnáziumból történt távo­zásunk alkalmával voltunk hites tanúi. Éppen szünet lévén, a diá­kok körülfogták a „sajtót” és ter­veik, elképzeléseik mellett nagy buzgón arról is beszéltek, hogy milyen örömmel mutatják ki kül­sőleg is, hogy ők dévaványai gimnazisták. Nemcsak hétköznapi munkaköpenyük van ám, hanem saját tervezésű egyensapkájuk és jelvényük is! — mondották. Az utóbbi kék-piros alapú. A szol­noki levéltárban nyomozták ki, hogy ezek a község helyi színei. Nemzeti és nemzetközi ünnepek alkalmával a lányok matrózblúz­ban és rakott szoknyában, a fiúk sötétkék öltönyben, csokornyak­kendősen vonulnak fel... A külsőségnek ebből a kö­zös örömteli elmagyarázásából az a kedves, ki nem mondott érzés sugárzott, hogy van már gimná­ziumuk, az övéké, ványaiaké! Huszár Rezső »*»" »mtii nmMuuwAvam Vadul vagy engedékenyen? Angol film, izgalmas cselekménye és a színészi alakítások em­lékezetes élményt ígérnek a látogató számára. (Bemutatja a csorvási Május 1 mozi április 11—12-ig.) ÁPRILIS 10. Békési Bástya: Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Békéscsabai Brigád: Bátor emberek. Békéscsabai Szabadság: Tár­gyalás. Gyomai Szabadság: Elcsábít­va és elhagyatva. Gyulai Erkel: 20 óra. Gyulai Petőfi: Az éjszaka válága. Mezőkovácsházi Vörös Október: Blood kapitány fia. Orosházi Béke: A szép Antonió. Orosházi Partizán: Hamlet I— IL Sarkadi Petőfi: Robinson család. Szeghalmi Ady: Kár a benzinért. Közület munkaerőigénye Az ÉM 44. sz. Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munka­helyekre — ács szakmunkásokat, vas­betonszerelőket, férfi segédmunkáso­kat és kubikosokat. Munkásszállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Tanácsigazolás és munkaruha szüksé­ges. Jelentkezés: Budapest V., Kos­suth Lajos tér 13—15. földszint. 2475 mu sora-/• Április 10-én, este 7 órakor NÓRA Petőfi-bérlet. Aprils 10-én, 19.30-kor Szarvason: A NEMZET CSALOGÁNYA A tv műsora Április io-én, szombaton 16.28 Súlyemelő. Duna Kupa. Közve­títés a Sportcsarnokból. 17.05 Hírek. 17.10 Belépés csak tv-nézőknek! Köz­vetítés a Központi Fizikai Kutató In­tézetből. 17.40 Súlyemelő. Duna Kupa (a közvetítés folytatása). 18.25 Hétről- h-étre. 18.35 Hobby. Az elvarázsolt la­kás. 18.45 Esti mese. 18.55 Demeter Imre színházi jegyzete. 19.05 Közvetí­tés a Madách Színházból. Gorkij: Kis­polgárok. Színmű 2 részben. (14 éven felülieknek.) A szünetben: kb. 20.30 Tv-híradó. 22.25 Tv-híradó — 2. kiadás. (MTI) 21. Mentő gondolata támad: — Van belépési engedélyük a köztársaság területére, az elnö­künktől? — kérdi a minisztert, noha tudja, hogy nincs, hiszen még most jár itt először. A miniszter még mindig mo­solyog, de most már nem olyan barátságosan, mint először. Mol­nárt próbálja meggyőzni. — Nézze, barátom! Mivel az Ideiglenes Kormány megbízásá­ból én vagyok Magyarország belügyminisztere, az egész or­szág területén járhatok. Maga nem így gondolja? A „századosinak azonban magyarázhat. Az már látja, hogy csak úgy szabadulhat meg ezektől a nemkívánatos vendé­gektől, ha nem engedi be őket a köztársaság területére. Mert ha netán elfogná ezeket a debre­cenieket, könnyen baja lehet belőle. Hiszen igazi miniszter­ről van szó. Ha viszont beengedi a faluba az autót, akkor meg az elnök, Kicsi Biri okvetetlenke- dik. Újra a beiépési engedélyt kö­veteli. A 'miniszter arcán az izmok idegesen rángatóznak. A gépko­csi vezetőjét nézi, aki pisztolyát tüzelésre készen tartja az autó­ban, minden eshetőségre felké­Gerő János: ICUsi Bid ULcátty$-átya Szatirikus kisregény szülve. Érzi, hogy nevetséges nincs engedélyük helyzetbe került, s egyelőre nem képes magát kivágni ebből a kutyaszorítóból. Ha meghátrál, tulajdonképpen az igazság szen­ved vereséget, hiszen ami itt történik, a gyökerében törvény­telenség. De kik állnak vajon az operett-köztársaság hatalmasai­nak háta mögött? Ez a néhány fegyveres fickó vagy a nép, aki a szabadság ízét megkóstolva ilyen túlzásokra ragadtatja ma­gát? Nem, ez nem valószínű. Csupa rossz képű alak, nem jó ügyet szolgálnak. Meg kellene ismerkedni az elnökükkel köze­lebbről, hogy bizonyosságot sze­rezzen. Megpróbál még erélye­sebben a „százados’-ra hatni: — Hallja, barátom! Ne tréfál­jon, nem érünk rá magával vic­celődni. Szét alkarunk nézni a falujukban. Mintha valami diófának be­szélne az út mellett. Molnár egyik fülén be, a másikon ki­ereszti a szavakat, és megint az előbbit hajtja. — Engedélyt kérek. Ha pedig mi elnö­künktől, akkori.. Mind a két ember egyszerre vágja rá: — Nincs! — Akkor nem mehetnek be a köztársaság területére. A belügyminiszter meg a kép­viselő csak néz egymásra; nem akarnak hinni a saját fülüknek. Ez is lehetséges? A belügymi­nisztert fegyverrel visszatart­ják egy falu határában? Hiába a szép szó, a fenyegetés, nem hasz­nál semmi? Ök is érzik, hogy itt most va­lami nincs rendben, • de nem akarnak gondolkozni. Ez a pa­rancs, ezért kapják a zsoldot, a többi mind mellékes. A közbiz­tonságiak felzárkóznak Molnár mellé. A fegyvert mindnyájan az idegenekre fordítják. Ebből aztán meg is értik a debrece­niek, hogy kár a fáradságért. Abbahagyják a felesleges beszé­det, és állnak a közbiztonságiak­kal szemközt szótlanul. Közben Molnár úgy döntött, hogy ha to­vábbra is okvetetlenkednek, ak­kor mégis bekíséri őket Kicsi Bilihez. Az majd észhez téríti mindegyiket, úgyis nagyon ha­ragszik a debreceniekre. A belügyminiszter arca elfe- héredik a bosszúságtól, de a fegyverekkel szemben tehetet­len. Hirtelen megfordul, s el­indul az autó felé. A képviselő úgyszintén. Beülnek a kocsiba, és a vezető azonnal elindítja a motort. Az autó fáról, majd elő- regördüi és lassan megfordul a kövesúton. A puskák követik az irányát, mint az árnyék. Ha elő­regördül az autó, lépnek utána, ha oldalt kanyarodik, követik pár lépés távolságból. Amikor végül teljesen háttal kerül a közbiztonságiaknak, a miniszter kihajol a kocsiból és Molnárnak int. A „százados” azonban nem megy közelebb. A géppisztollyal mutogat, sürgeti az indítást. A belügyminiszter tehát odakiált neki: — Jó ember! Legyen szíves, mondja meg az elnöküknek, na­gyon sajnálom, hogy nem talál­koztunk. Remélem, rövidesen egymás szeme közé nézhetünk. Mielőtt Molnár szóhoz juthat­na, az autó már el is indul. Egy­re gyorsabban távolodik, s pi1- lanatok alatt eltűnik a havas utat szegélyező fehér kucsmás diófák között. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom