Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-10 / 85. szám
1063. áprilisi V-. 4 Szombat Fent a magasban Békéscsabán, a Kulich Gyula Lakótelep szomszédságában épült fel ez a modern általános iskola, a megyeszékhely egyik büszkesége. (Fotó: Demény) Vezetőségi ülést tartott a Magyar Közgazdasági Társaság megyei csoportja Aki a negyedik emelet födémjéről letekint a környékire, mindenfelé építőanyagokat, darukat, betonkeverő gépeket, szállt tó&zalago - kát, járműveket, körülöttük szorgoskodó munkásokat lát. Szédítenek tűnik a mélység, amely az embert önkéntelenül hátrálásra készteti. Szabó János és Sízűcs István azonban nem zavartatja magát. A két mázsa nyolcvan kilós középblokkelemeket, amelyeket daru emel a magasba, a szegélyre helyezik, emelővassal megigazítják, aztán betonnal rögzítik. Mosolyognak, amikor óvatosságra intem őket. — Látja azokat a házakat? — kérdezi Szűcs István, közben arra felé mutat. — Azokból tizenhatra mi szereltük föl a blokkokat. Azt mondják, a fejük nem olyan nehéz, mint a lábuk, amelyben ilyenkor ólom van. Tréfa, de néhány méterre lejjebb ott a háló. Ha valaki mégis lezuhanna, azon fennakad, nem töri össze magát. A szél ellen azonban nincs védelem. Télen sokat szenvedtek. Most már ragyogóan süt a nap, derűsebb a hangulatuk is. Vári János a brigádvezető. Valami megnyugtató kiegyensúlyozottság sugárzik a tekintetéből. Szelíd, halk szavú ember. Szinte nem is tudom elképzelni, hogy tudja a huszonhat beosztottjától a fegyelmet, rendet megkövetelni. Persze az izmos termet, a markáns arc — mint amilyennek őt a találkozásunk előtt elképzeltem — csak külső forma, ami nem mindig párosul belső értékekkel. Pedig elsősorban ez a döntő. Legyen példamutató és értsen ahhoz, ami a brigád feladata. Amikor ez így szóba kerül, egyet is ért velem. — A legfontosabb, hogy a brigád érdekeiért síkraszálljon az ember. legyen munkaterület és anyag. Ha erről van szó, akkor nem ismerek tréfát. A többit már meg lehet csendesebben is mondani, mindenki megérti. Ez is példamutatás. Fogjanak ösz- sze és bizonyítsák be nap nap mellett: erkölcsi joguk van arra, hogy követeljenek a vezetőktől. A tüskék tehát kifele állnak, a brigádon belül teljes az egyetértés. Nincs veszekedés, civakodás. — Ha valaki mégis összeférhetetlen lenne, ledobnánk az emeletről. Majd csak megjavulna — tréfálkozik ismét Szűcs István, aki egyébként a munkavédelmi felelős és arról nevezetes, hogy — műszak előtt vagy után — bármilyen különmegbízatást elvállal. A Szarvasi Ruházati Ktsz idei termelési terve 56 millió forint értékű áru előállítása, ami 9 millió forinttal több a tavalyinál. Ehhez a létszámot 35 fővel növelték. A termelt áru 42 százaléka kerül exportra, számos afrikai országba is, ahová különböző fazonú ingek készülnek. Nemrég kezdték meg osztrák megrendelésre egy tízezres tétel gyártását. Eddig 75 ezer inget indítottak útnak más országba. A megrendeled, a MODLN Küikéf^e^elm. A brigádért semmilyen fáradságot nem sajnál. Ezt a jó tulajdonságát Vári János ugyan nem határolja csupán Szűcs Istvánra. 1961 óta mindenki rájött már arra, hogy az összefogás és az önként vállalt plusz kamatostul visszatérül a kis közösségen. keresztül. Az egymagában is sokat mond, hogy a Váribrigád hírnevet, tekintélyt szerzett magának. Kertész Ferenc főművezető például így nyilatkozik róluk: — Túlzás nélkül kijelenthetem, hogy ütőképesek, soha semmilyen feladat végrehajtása alól nem vonják ki magukat. Ismerik egymás gondolatát is. Oroszlánrészt vállalnak a békéscsabai Kulich Gyula lakótelepi építkezésből. Horváth Márton művezetőnek sem más a véleménye. B brigád tekintélyéi bizonyítja Csl- bor László esete is. Ö 1962 őszén a konzervgyári építkezéshez kérte át magát. Békésen lakik, onnan jár át kerékpáron, gondolta, megtakarít néhány kilométert. Később megbetegedett, emiatt portásnak osztották be a vállalat központi irodaházához. Az időn egészségileg rendbe jött és kérte Vári Jánosit, hogy fogadják vissza, mert a konzervgyári brigáddal sehogy sem tudott megbarátkozni. Megszokta, hogy a munkahelyre nem pihenni jár az ember. Ott azt mondták: „Minekdolgozol? A hat forint órabért anélkül is megkapod.” Április 1-én visszavették. Odaadóan dolgozik. Es helyreállt a lelki nyugalma. Barna Géza a darus, ő nem tartozik a brigádhoz. Szereti a gondjára bízott gépet és a munkát is. — Ha más lenne, nem tűrnék meg. Ezt a szemébe mondja Vári János. Az elismerést mosollyal nyugtázza a fiatal darus. Amit válaszol, nem dicséretnek szánja. — Két éve együtt dolgozunk. Megszoktam a brigádot. A gondolatukat is ismerem. Itt mindig „hajrázni” kell. Csak a gép ne álljon, akkor jó. Éppen egy kis szünet van. Társával, Szabó Lászlóval együtt tisztítja, olajozza a darut. fl tetőn egyenletes ritmusban dolgozik a brigád. Nincs kapkodás, türelmetlenség, mindenki' tudja, mi a tennivalója. A daru már betont szállít a magasba. Egyszerre tizenkét mázsa ömlik ki a tartályból, amit aztán eldolgoznak. Medve Jánossal. Samu Kálmánnal és Vári Istvánnal beszélgetek. Érdeklődöm gondjaikról, bajaikról, de sehogy sem tudok Vállalat útján kapja a szövetkezet. Az ingeket itt csomagolják, ami a tengeren túlra szállításnál különleges eljárással történik. A vezetőség arra törekszik, hogy növelje az exportáruk mennyiségét. Az üzemben csomagoló épül, amelyben a ládaelemeket is tárolják. A napokban adják át rendeltetésének az üzemi konyhát, az ebédlőt, a klubtermet, és befejezés előtt áll egy tanműhely építése. „kiszedni” valamit belőlük. Inkább szakmai dolgokat magyaráznák. Miért kell a cementet eldolgozni, mirevaló a vibrátor. Azután azt is, hogy mi a párok feladata. Már arra gondolok, hogy el akarnak hallgatni valamit, amikor Medve János végre a tárgyra tér: — Tudja, áki rendesen dolgozik, annak nem lehet panaszkodni valója. A vezetők elismerését kiérdemeltük, becsületünk van, a keresetünkkel pedig meg vagyunk elégedve. Mit kívánhatnánk még többet? Igaza van. ÉS talán ezt más brigádoknak is meg lehetne szívlelniük. Panaszkodás helyett azt tenni, amit ők. Nincs semmi titok ebben. Jobban a közösség szemüvegén keresztül szemlélni a világot, többet adni a társadalomnak, hogy legyen mit visszakapni tőle. A Vári-brigád már így él, dolgozik és gondolkozik. Három év alatt jutottak el idáig, közben ki alak ítot Iák a biokkszerelés legjobb módszerét. Sok nehézséggel birkóztak meg, tanultak, vizsgáztak, újítottak, nemegyszer jutalmat (kaptak. Többszörösen kitüntetett kiváló dolgozók vannak közöttük és 1965. április 3-án Drie- nyovszky János, a vállalat igazgatója ünnepélyes keretek között átnyújtotta a brigádnak a szocialista cím elnyerését igazoló oklevelet. Ezzel együtt díszes albumot is kaptak, amelynek a fedelén két szó olvasható: Szocialista brigádnapló. És ne felejtkezzünk meg arról a borítékról sóm, amiben a háromezer forint volt. Vári János tizennégy éves kislánya a Népújság április 4-í számában olvasta az örömhírt. — Ezt vártam tőled, apukám — ugrott az édesapja nyakába és össze-vissza csókolta. B kemény munkában edzöftttlt bngádvezető még most is megható- dottan gondol vissza erre. De lapozzuk fel még egyszer a régi brigádnapló utolsó oldalát. Egy sor az egész: „1964. évi tervüket 113,6 százalékra teljesítették.” Pásztor Béla Messzi Említettük mái-, hogy Lipcse épp nyolcszáz éves. Az első vásár' alkalmával avatták várossá, vagy megfordítva: akkor kapta meg a vásárrendezési jogot, amikor várossá avatták. Négy út csomópontján épült fel ez a város. Építészetben a régi és az új szerencsés kontrasztja jut kifejezésre: gótikus templomok, modern bér- házak, Bach: Szent Tamás temploma — az új operaház, a régi városfejedelem kastélya — a Lumumba utca néger diákjaival. Autóbuszunkkal keresztül-kasul járjuk a város nevezetességeit: az Aurerbach pincében, ahol Johann Wolfgang Goethe, a nagy német költőfejedelem kapta az ihletet Faust című könyvdrámája megírásához, szellemesen beszél idegenvezetőnk : — Ügy tartja az emlékezet, hogy a költőt — aki diákok között iddogált, s tógát terítettek rá — megkömyókezte Mephisto, az ördög, összebarátkoztak, s egy hordó hátán lovagoltak ki a legjobb borok pincéjéből. Faust meghalt már. A róla szóló mű él. A hordó itt van. Az ördög pedig Csütörtökön vezetőségi ülést tartott az MKT Békés megyei csoportja, s azon megjelent Huszár Mihály elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezető-helyettese is. Budai Zoltán megyei titkár számolt be a legutóbbi ülést követő eseményekről. Többek között tájékoztatott arról, hogy a társaság központjának mezőgazdasági szakosztálya március 20-i átiratában felkérte Hont János földművelésügyi miniszterhelyettest, patronálja a fiatal Békés megyei csoport mezőgazdasági vonatkozású munkáját. A társaság erre pozitív választ kapott. A Gyomai Építőipari Ktsz az első negyedévi tervét teljesítette. Jelenleg legnagyobb munkája a 15 négy lakásos, emeletes OTPA továbbiakban bejelentette a titkár, hogy a közeljövőben Budapesten két érdekesebb közgazdasági előadásra is sor kerül, az egyiknek az előadója Francois Perroux, a College de France Balzan-díjas professzora lesz. A helyi csoport ezeken képviselteti magát csakúgy, mint május 25— 26-án Szegeden, a MTESZ és a TIT szerveivel közösen megrendezendő IV. közgadász vándor- gyűlésen. Rövid ismertetés hangzott el az ülésen a felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére március 29 —31 között Budapesten megrendezett tudományos ülésszak anyagáról. ház építése Gyomán, amelyeknek még tavaly rakták le az alapjait. A terv 12 családi ház építését írja elő, s eddig (kilencre kötöttek szerződést. vásár mindig koztunk. Lehet, hogy éppen önben, asszonyom, vagy önben, uram ... — int körbe az idegenvezető és ránk mutat: az olaszra, az Indiaira, a norvégre — az emberekre ... — Lehet, hogy a hordóba bújt az ördög, vagy talán a borban van? — mondja Józsi bácsi, s a viharsarkiak rábólintanak. A Szent Tamás templom gótikus ablakain szűrve jön be az utcai fény. Az orgonán próbál valaki. Ösztönösen lábujj hegyre lépünk, úgy sétálunk be, s nem tud az újságíró másra gondolni, csak egyre: Johann Sebastian Bachnak sírját magyar parasztok állják körül. A falról pedig haladó papi emberek néznek ránk Luthertől napjainkig. Különleges szituáció ez. Az igen művelt német idegen- vezetőnő azt mondogatja, hogy a nagy muzsikust a kora nem értette. Névtelenül halt meg és alig egy éve, hogy fölvették a temetőből, hogy porladó testének sejtjei nap mint nap hallhassák annak a gyermekkórusnak hangját, melynek elődjét ő szervezte, vezényelte. — Nem értette meg a kora ... v— Olyan lehetett ez a muzsikus, mint ahogy tanultuk Petőfiről. Mondta Békési zent an dráson es'e az iskolában a tanárunk, hogy őr sem értette meg a kora ... A csúcsíves hajóban viharsarki csizmás parasztok ismerkedtek a zeneköltővel és summázták azt a gondolatot, hogy a nagyemberek a jövő számára alkotnak, hogy a nagy embereket a jövő érti meg... * A „Fecske”. Ügy tűnik az eddigiekből, hogy az a hatszáz turista, aki megyénkből Lipcsébe utazott, csak „jöttek, láttak, győztek...” Igen ám, de a Fecske! Komikus és sajnos, fonák szituációk is teremtődtek a „Fecskebörze” körül. — Egy csomag három márka. „Ungarische staub”! Ilyen, meg egyéb fölkiáltásokkal árulták jó magyarjaink filteres szivarkölteményünket. És aztán nem kellett a kutyának sem. Megkínáltam egy németet Fecskével. Ügy nézett rám, mintha megsértettem volna és megkínált egy „ezüst Kossuth”-tal. És aztán árulták egy márkáért is csomagját a Fecskének, és aztán árulták hazafelé a vonaton egy- ötvenért is (nem márkáét”; forintért). Szegény Szilágyi István, a Gyulai Gépállomás dolgozója keExport Szarvasi ingek afrikai országokba Osztrák megrendelésre tízezres tétel Tizenöt négylakásos OTP-ház épül Gyomán
