Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-09 / 84. szám
ü falusi téli tanfolyamok Lassú rí* jói Szolgálták a szövetkezeti gazdák mos eszmei-politikai nevelését 1985. április 9. ______________________ g péntek A téli hónapok nem múltaik el eredménytelenül az oktatástan falun sem. Bár ezúttal ágén korlátozottak voltak az ösz- sze.jövetelek, különböző körülmények szabtak határt a politikai tömegmunkának, mégis el lehet mondani, hogy a szövetkezeti gazdák szocialista gondolkodásának kialakításához ismét közelebb jutottak a pártszervezetek. Az isimért okok tizenhat helyre szorították le a téli tanfolyamok rendszeres megtartását a tervezett 118-al szemben, ám a tv Falusi Téli Esték című műsora együttes meghallgatásának propagálásával és az ezt követő helyi konzultációkkal egyben mégis csaknem háromezer ember vett részt a politikai és gazdasági esz- metágítókon, vitákon. Ez utóbbi ötletes oktatási forma különösen jól sikerült a sarkadi járásban, ahol a pártbizottságok vitavezetőket is kijelölték, akik a péntek esti tv-adások után a helyi problémákra és azok megoldási lehetőségeire utalva irányították a beszélgetéseket. Kár, hogy ezek a tv-műsorok legtöbb esetben országos kérdéseikkel foglalkoztak, s nem egy-egy termelőszövetkezet termelési és általános gyakorlatából vett példákkal igyekeztek szeműéltetőöbé tenni a közös feladatokat. Ennek ellenére hasznosak és szükségesek voltak a tv Falusi Téli Esték adásai, mint a szervezett tanfolyamok kiegészítői. Nem helyettesíthetik azonban a jövőben sem a szokásos tanfolyamokat, amelyeken a szövetkezeti gazdák és a megyei, járási vezetők folytatnak egymással közvetlen eszmecserét. Csak részben sikerült ezt a télen megoldani. A téli tanfolyamökon mindössze 870 ember A kozmosz mai „forgalma” Amióta 1951. október 4-én megkezdődött az űrrepülések korszaka, több mint ezer földi eredetű tárgy került pályájára: műholdak, rakéták, űrhajók és azokról levált különféle alkatrészek: utóbbiak közül 337 ma is kering. Jelenleg 103 amerikai és 94 szovjet műhold kering az űrben. Másrészt 140 amerikai és 7 8 szovjet műhold hullott vissza a földre. Jó néhány szétesett az űrben — szándékosan vagy véletlenül — s különböző roncsokat indított útjára. Ide kell számítanunk a mintegy 400 fémtűt, amelyeket az amerikaiak 1962 májusában lőttek fel rövidhullámú távközlési kísérleteikhez, s amelyek azóta is a világűrben lebegnek. A Nap körül kering még hét amerikai műhold (Pionnier 4 és 5, Ranger 3 és 5, Mariner 2, 3 és 4), valamint hat üres rakéta, amelyeket űrhajók kilövéséhez használtak. Szovjet részről még hat rakéta kering a nap körül: Lunyik 1 és 4, egy-egy Vénusz- és Mars-kutató rakéta, valamint a Zond 1 és 2. A Szovjetunió a mai napig öt lakott űrhajót indított útjára, az VSA négyet. Az oroszok kétszer találták el a holdat, az amerikaiak háromszor. vett részt. A megyei és központi előadók tíz téma közül választhatták ki az előadássorozatnak azt a hat anyagát, amelyik a helyi visszonyoknafc és az érdeklődési körnek a legjobban megfelelt. A tanfolyamok eszmei mondanivalója a Központi Bizottság 1962 márciusi határozatának végrehajtásáról szólt. Ennek megfelelően a tsz választott testületéinek tevékenységét, a termelőszövetkezeti demokrácia kérdéseit, a gépesítés tapasztalatait, a beruházások hasznosulásának alakulását, az osztályharc és a szövetségi politika időszerű feladatait taglalta. Egyik legfontosabb eredménye a téli tanfolyamoknak éppen a jó előadások utáni vita során bontakozott ki, amelyeken a termelő- szövetkezet belső életével összefüggő gondokból igyekeztek kiutat találni a hallgatók. A békési járásban például elismerően nyilatkoztak arról, hogy az utóbbi időben egészségesen fejlődött a tsz-demokrácia, javult a tagok és a vezetők kapcsolata. Ugyanakkor őszintén megmondták, hogy helyenként még most sincs kellő beleszólása a tsz-tagoknak a szövetkezet életébe, irányításába, a javaslatokat sokszor figyelembe sem veszik. Ezen az úton nem alakulhat ki egységes kollektíva, éppen ezért változtatni szükséges a rossz gyakorlaton. Sok helyen éles megvilágításban szerepeltek a vitákon a tartalékolással, a jövedelemelosztással kapcsolatos problémák, s a téli tanfolyamok hallgatói e mé- lyenszántó beszélgetések után aktív részesei lettek az előrelátóbb gazdálkodás, a megfelelő arányú tartalékolás propagálásának, Ugyanakkor több helyen is jogosan kifogásolták a premizálások aránytalanságát a növénytermesztők és az ádiattenyész3. Azért szép, mert kevéssel ad sokat: A kis „fakk”-ban lassú mozgású centrifuga forgat körbe egy , .megbuktatott” tokaji asszús üveget. Az üvegből aranyfonálon csordul, folydogál a hegy leve, de úgy, hogy sohasem telik meg a pohár, de úgy, hogy sohasem fogy ki az üvegből a hidegen is olvadit arany... — Charmant — ágaskodik egy francia. — Groszartig — szól egy német. A magyar újságíró ennyit tesz hozzá magában: „Nem azért szép, mert ötletes, nem is a tokaji asszúért érdekes és szép, hanem azért is, mert a gyémántcsillogóra csiszolt üvegek között egy- egy jonatánalma mosolyog, egy- egy szál gyulai kolbász hivalkodik..'. S egy halványlila szalaggal átkötött bonbonier, porcelán fehérségével Herendiül jött. Ügyel arra, hogy az újságíró megörökítse és ne feledje a fehér, fekete, sárga arcú vásárlátogatókat. Akik nézték, filmezték — dicsérték világszínvonalú csemegéinket... A vásár területe mellett áll a sokak által megírt, megénekelt „Népek csatája” emlékmű. Története közismert: 1813-tan hatalmas ütközetben itt vérzett el Napóleon „Grand Armee”-ja. S rá száz évvel mind a győztesek, mind pedig a legyőzött francia nép fiai összegyűjtötték a pénzt, s megépítették ezt az egyiptomi piramisokra emlékeztető művet. És megbíz- | ták a monumentális alkotás tizentők között, egyben javaslatot is téve a harmonikusabb módszer kidolgozására. Vitatták a természetbeni és pénzbeni elosztási forma előnyét és hátrányát az egyén, s a népgazdaság szempontjából, egyszóval, alakítgatták azt a szemléletet, hogy egyoldalúan semmit sem helyes megítélni, s az ítéletalkotásinak a közérdeket elsődlegesnek kell szem előtt tartania, természetesen úgy, hogy ebből az egyénnek se származzon kára. Nyilvánvaló azonban, hogy ami a köznek jó, az jó az egyénnek is. Szóba került a vitákon az irodai és a fizikai dolgozók közti jövedelemalakulás aránytalansága is. Bírálták azokat a tsz-vezetőket, akik nem elég határozottak és megengedik a szövetkezetben a rokoni, baráti kapcsolatok érvényesülését. Nagyon hasznos volt a munka minőségi követelményeiről folytatott vita, valamint azok a javaslatok, hogy milyen módon lehetne a szövetkezetben tartani a fiatalokat. összefoglalva: bár az idei télen szűkebb keretek között zajlottak le a falusi téli tanfolyamok, minőségben, színvonalban azonban jobbak voltak az előző évieknél, s azokon a helyeken, amelyeken rendszeresen megtartották őket, jól szolgálták a tsz-tagság eszmei-politikai nevelését. Ahol elmaradtak a téli tanfolyamok — és ott is, ahol csak részben tartották meg az élőadásokat — most szükséges, hogy a télen tisztázatlanul maradt kérdések választ kapjanak. A falusi tömegpolitiikai munkának éppen ezért a jelzett helyeken miég inkább az időszerű tavaszi feladatok megoldására kell mozgósítania a közös rendezvények, párt- csoport-megbeszélések, brigádta- nácskozások és egyéni beszélgetések segítségével. Varga Dezső Messzi két szobor-alabárdosát: őrizzék a békét; európai ne fogjon európaira fegyvert. Az avatás után nyolc hónapra kitört az első viláigháfoo- rú... Eszembe jut a központi vásár- áruház, ahol a különféle nemzetek, a kapitalista államok is részt vettek a j átokkiállításon. A szép, ötletes, olcsó, romantikus j átokból a néger Ghánába visz, a magyar Békésszent andrásra. Az egyik sarokban azonban egy zöld „tgyepű” asztalon igazi harckocsi modellje futkároz: távirányítással működik. Kezelője különböző színű gombokat nyomogat. Megnyomja a zöld gombot, a tank nekiiramodik. Megnyomja a fehéret: hátramegy... Ha a kéket nyomja: dübörög... Ruganyos léptű néger torpan meg, összehúzott szemű vietnami ágaskodik, Békés megyei sertéstenyésztő topog az asztal előtt. A harckocsi fáról és szembefordul a pálmafát szerető, az akácvirágot szerető, a békét szerető emberekkel, s kis ágyú- csövéből lövöldözni kezd. — Gyerekjáték? — kérdi monoton hangon a vietnami. A harckocsi kezelője nem felei, de a keze idegesen babrál a gombokon, s egy olyat nyom meg, hogy a tank nekiront a palánknak, s majdnem lezuhan. Kár, hogy nem, mert mindenki szerette volna, a különben vidám néger, a csizmás Lassú víz ez a község, lassan mos partot — hallani itt is, ott is, ha éppen Gyoméról beszélgetnek. Aztán, ha sűrűbben hallja az ember ugyanazt, el is hiszi vagy keresni kezdi, hogy mi az oka a lassúságnak, a ráérünk- ségnek? Nem könnyű dolog! A válaszok nem az utcán hevernek, hanem az emberekben, mélyen. Esztendeje írtunk arról, hogy az országosan nagy értékű és előkelő helyre taksált gyomai termálvíz hasznosítását ötlet- gazdagabban is el lehetne képzelni, a cikk írója megemlítette, hogy a különben szép környezetben kialakított nyári strand nagyobb idegenforgalmat érdemel, s ha jobban propagálnák, ha igyekeznének a vendégek igényeit körültekintőbben, színvonalasabban és főleg a hasznot is váró gazda buzgalmával kielégíteni, máris sok megvalósulna ebből. Elszállásolási gondjaik is vannak, s mivel szálloda-kombinátra, gyomai „Aranyhomokra” ennek a kis községnek nem lehet pénze, az alapok gondolati lerakása azonban egyetlen forintba sem kerül, és átfogóbb, nagyobb látókörű községfejlesztési koncepció kialakítására hatásosan ösztönözne. Mindent egyszerre kívánni — irreális, ha pedig a fürdő fejlődését elhallgatnánk, az sem lenne célravezető; de, hogy másutt hasonló helyzetben, és ilyen kivételes lehetőségek birtokában (elsőrendű gyógyvíz!) talán gyorsabban mérik fel a tennivalókat, azt sem kell alaposabban bizonyítani. Pedig gazdag ez a község közeli-távoli hagyományokban! A hajdan Európa-hírű Kner Nyomda külföldi kiállításokon újra sikert sikerre halmoz, ritkaságai becses kincsek; valamikor „hídvárosnak” is nevezték a Hármas-Körös e fontos átkelőhelyét; mégis úgy érzi a látogató, hogy az atomkor ide kisebb energiával tört be és nem vásár sertéstenyésztő, s az összehúzott szemű vietnami... Süt a nap, fehérein világít a frissen esett hó, s a tavaszi vásár tiszta hidegében nagy sáiú, síelő, ródilizó gyerekek siklatlak le az emlékmű talapzathalomja oldaláról. Az együk födborul, elhagyja szánját, s hason csúszik. Kicsi t sír, de a „liebe groszmuttor” hozzásiet, felemeli, leporolja — s mintha az egyik alabárdos szoboralak elmosolyodna, ® jobban markolná palilossát, jobban ,mkn 1914. július 28-á^n... Nehéz eldönteni, melyik pavilonba nézzünk be. Az impozáns emlékmű lábánál vonz a tokiói — az olimpiai reklám után —, vonz? a magyar pavilon, a szovjet. — Önök ugye, olaszok? — nézett végig egy idegenvezető alföldi fekete fejünkön. — Javaslom, tekintsék meg a magyar pavilont. — Megtekintettük. De hát erről szépen írtak már napilapjaink. Az invitálás azonban jólesett. Mentünk, mentünk, s szerettünk volna mindent értékmérőén megtekinteni, megemészteni. Nem lehetett. Kevés volt az idő, nagy volt a tér, és sok volt a térben az érdekesebbnél érdekesebb látnivaló. Az emberi agy regisztráló képessége véges, a szituációk a szépnél szebbek, végtelenek voltak. A nyolcszáz éves város nyolcszázadik vására ezer meg hódított meg mindent; s hogy miért van csak 200 vagy alig valamivel több felnőtt olvasója a könyvtárnak; mindez nem kis része a válaszra váró kérdéseknek. A messzebb látó intézkedések egyike, hogy a művelődési ház szomszédságában megvásároltak egy épületet, ahol idővel a járási könyvtárat kívánják elhelyezni. A költözést azonban egyelőre anyagi eszközök hiánya késlelteti, átalakításokra van szükség, hogy a célnak megfeleljen. A művelődési ház épülete sem a legjobb, előbb-utóbb korszerűtlenné válik, pedig mennyi pénzt költöttek rá az utóbbi években! Községi, járási vb- és tanácsüléseken is volt már, aki elmondta: takarékos dolog-e a toldozás, foldozás? Javaslat is született, hogy olyan művelődési házat, filmszínházat, könyvtár- épületet kellene építeni, mint azt sokkal kisebb községek — Csor- vás, Békéssámson — megtették már, és ott a község lakói gyönyörű, modern, igényes körülmények közepette szórakozhatnak, tanulhatnak... További fejleményekről nincs tudomásunk. Ezekről szólva került felszínre a gyomai mozi ügye. Az épület tetőszerkezete meglazult, életveszélyessé vált, és az illetékesek megvonták a játszási engedélyt. Hetek óta tart a vita, hogy' mi legyen ezután? Az épület kijavítására döntés született, a filmkultúrát azonban addig sem nélkülözhetik a gyomaiak. A vetítésre egyetlen mód van: igénybe venni a művelődési ház nagytermét. A megoldás ideiglenes. Jobbat azonban senki sem találhat, ezt kell tehát megvalósítani. Csak a körültekintő megfontolást is beleszámítva — minél előbb, annál jobb, hogy most senki ne mondhassa; lassú víz a partot is lassan mossa... Sass Ervin ezer suhanó gépkocsijával, fátyolos indiai nőivel, népszerű moszkvai toli fagylaltjával, széles vál- lú, szőke svédjeivel, párduc-ruganyos négereivel, jókedvű csizmás magyarjaival, szálilingó hópelyhei- vel, amiket az ember-szeretet forró lehelete már a levegőben elolvasztott — igazi vásár volt. Kedves, messzi vásár... — Látom, mégsem hiszem el — iit az öklével a levegőbe Szilágyi István, a Gyulai Gépállomás szakmunkása, amikor egy óriásdaru könnyedén a levegőbe emel egy alaposan megrakott vasúti kocsit.. — Nem azért mondom, de ez a fejőállomás, s ez a gépesített istálló makettje, a gabonaszállító berendezés, a bur.gonyaszedő gép — s a fejőállás, amelyik negyven tehenet egyszerre fej meg... — Egymás szavába vágva mondják a viharsarki magyarok, akik ide, messzire jöttek, fekete csizmában, fehér ingben a lipcsei vásárra — jutalomból. — Őseik — még közelebb — apáik mezítláb hajtották porban más drága marháját egy évben egyszer a megye határán belül... Ajándékút! A látókör az ország határán túlra bővült. Szűkíteni? — Nem lehet. Bővíteni? — Ezután is kell. Mindenkinek. Lássunk nemcsak megyénk, hanem országunk határán túl is. S ha visszajövünk: mondjuk el a fejőállásokat, a gabonaszárítót, az erőgépeket... Temyák Ferenc (Folytatjuk)
