Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-09 / 84. szám

1965. április 9. «iw»» 4 Péntek Gazdasági alapfogalmak Az önköltség Naponta 14—15 személygépkocsi érkezik szervizre Garanciális javítás A Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz korszerűen berendezett au­tószervize 1964. október 7-én nyílt meg. A jól fűtött műhelyekben ősszel és télen Is sok volt a mun­ka, s ez tavasszal még szaporo­dott. Jelenleg naponta 14—15 sze­mélygépkocsi érkezik szervizre, a javítórészlegmek pedig két hónap­ra előre biztosított a munkája. A megyében rövid idő alatt is­mertté vált autószervizben igen jó szakemberek dolgoznak. Hár­mat kiválasztottunk közülük, aki­ket olvasóinknak is bemu tatunk. Mit mondanak ok? Bankó Mihály autószerelő: „Na­gyon sok a munkánk, és igyek­szünk jól dolgozni, hogy ne is csökkenjen. A minőség a legfon­tosabb. Garanciálisán javítunk. Ha mégis hibát követünk el, díj­mentesen rendbe hozzuk. Persze azért már nekünk sem jár mun­kadíj. Ilyen azonban még nem fordult elő.” Szimacsek Ferenc fényező: „Még egy íényezőműhely épül, mert az én munkámhoz tiszta, pormentes helyiség kell. Már most annyi a dolgom, hogy egy­magám alig győzöm. Mi lesz ak­kor, ha a motorszerviz is meg­nyílik? De hát majdcsak kapok segítséget. Néha a festék beszer­zésével is baj van. Nem könnyű a színkeverés. Arra törekszem, hogy elfogadható legyen a mun­kám.1: Szimacsek Ferenc fényező. Ki«jc*ovics András eszter­gályos. (Fotó: Malmos) 20. Lett is belőle nagy feljajdulás, az asszonyokat alig lehetett le­csendesíteni. Csak későn este, amikor az emberek a cövekásás- ból hazatértek, hallgattak eL A hír kapóra jött a parasztoknak, erre hivatkozva nem jönnek közmunkára a szentnek se. Hiá­ba dobolnak nap nap után, s hiába megy értük a kisbáró. Ha a közbiztonságiaknak mégis si­kerül néhányat összeszedni utat javítani, árkokat tisztítani, nincs abban semmi köszönet. Csak lö­työgnek az emberek egy-két óra hosszat, mímelik a munkát, és az első adódó alkalommal eltűn­nek Na, mindegy. A holnapi har­minc embert előteremtik azok, akik szolgálatban lesznek. Nekik éppen elég ez a határjárás, átfá­zik itt a lélek is. Sajnos, menni kell, mert az elnök nem ismeri a tréfát. Hogy mennyire komoly államérdek ez, amit most csi­nálnak, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy Molnár Anti, a „százados” vezeti az őrjáratot. Legnagyobb boldogságukra már közelednek a kövesútihoz. Az utolsó száz métereket bukdá­csolják a havas tarlón. Szántá­son jönnek keresztül, aminek egyáltalán nem örülnek, mert a hó belepte a gödröket, sima a föld, mint a nyújtódeszka, s Krajcsovics András esztergá­lyos: „A szövetkezet alapító tag­ja vagyok. 1952 óta óriásit fej­lődtünk, én pedig világot látott ember lettem. Tavaly Brümnben (az ipari vásáron), tavalyelőtt Prágában, Berlinben, Brünnben voltam, méghozzá repülőn. A szö­vetkezet jutalmazott meg. Sóba többé nem lennék „maszek”, pe­dig valamikor néhány gépem is volt és két segéd dolgozott a mű­helyemben. Akkoriban — az évek során — 26 ipari tanulót nevel­tem, akik közül többen itt dol­goznak. És nem is akármilyen szakemberek!’: Mindhármuk közös véleménye: az autószervizben igen jók a munkaviszonyok. Reprezentatív hely. — És várják a megrendelő­ket. P. Gerő János: így nem tudja az ember, mikor esik hasra egy gödörben vagy vakbarázdában. Az utolsó mé­tereket különösein szaporázzák, s megkönnyebbülten érnek ki a kövesúthoz. Itt nincsen semmi baj. Helyén van a tepsiforma, újonnan felállított helységjelző tábla; Topognak, megdörzsölik eL gémtoeredett kezüket, és kigom­bolt kabát mögött cigarettára gyújtanak. Alig szusszannak azonban egy kicsikét, máris ké­szültséget kiált Molnár Anti, mert fekete autó közeledik félé­jük az úton. Orosz tisztek szok­tak ilyen kocsin utazni. Most is azok lesznek, úgy gondolják, ezért félreállnak az útból. A kocsi, ahogy közeledik, las­sít. A helységjelző táblánál fé­kez, s megáll. Két civil ruhás száll ki az autóból. Odamennek a táblához, csodálkoznak. A magasabb, fekete képű ember megszólal, méghozzá magyarul: — Hát ez mi? — Köztársaság, valódi, össz­komfortos köztársaság — mond­Hányszor halljuk, olvassuk, hogy egyes termékeink nem elég­gé versenyképesek a világpiacon, mert drágák! Sokszor elhangzik az a megállapítás is: ennek vagy annak a cikknek a fogyasztói ára magasabb, mint más országokban. Olykor valóban így igaz; de arra már kevésbé gondolunk, hogy en­nek oka az említett termékeink magas önköltségében keresendő. Milyen tételek alkotják egy-egy termék önköltségét? A termelés során felhasznált sokféle anyag és az energia költ­ségei: a termelésben hosszabb időn keresztül elhasználódó esz­közök, gépek értékének az elhasz­nálódás mértékével arányos része (amortizációs leírás), a munká­sok, alkalmazottak bére és a bé­rek különböző járulékai; az igaz­gatási, adminisztrációs stb. költ­ségek, a vállalat által felvett hite­lek után járó kamat. A felsorolt tételek a különböző termelési ágakban, iparágakban, termékeknél eltérő arányban ré­szesednek az önköltségből. A mű­szeriparban például viszonylag kevesebb az anyagköltség és na­gyobb a bérköltség, míg például a textiliparban nagyjából fordí­tott a helyzet. A munka termelékenységének (vagyis az egységnyi idő alatt, ugyanannyi munkával előállított termékek mennyiségének) növe­kedése azt jelenti, hogy csökken­nek az egy-egy termékre eső bér­költségek és ezzel csökken az egész önköltség is. De csökkenti A Bolgár Közlekedéstudományi Kutató Intézet és a várnai kikötő tervezőirodájának közreműködé­sével létrehozták a több ágazató bolgár rakodógépet. A kísérleti üzemeltetés során megmutatkoz­tak az új gép kiváló műszaki tu­ja az alacsonyabb és nevet. El­olvassák a feliratot háromszor is, és egyre jobban nevetnek. Ismétlik a szöveget egymással szembefordulva. „Itt kezdődik a Biharberettyói Köztársaság te­rülete”. Molnár Anti szigorú tekintet­tel nézi őket. Amikor tisztán érti, hogy magyarul beszélget­nek, int a többieknek. — Kéznél legyen a puska, s nem megijedni! A figyelmeztetés éppen jókor történik. A civilek elindulnak feléjük a túlsó oldalról. Mielőtt megszólalhatnának. Molnár Anti előlép és rájuk szegezi a gép­pisztolyt. — Sztoj! Hová tartanak! A két idegen nem lepődik meg. Barátságosan mosolyog­nak. A fekete képű a tábla felé int, s mondja: — Engedelmével Debrecenbe tartunk. De most már megnéz­zük ezt a köztársaságot köze­lebbről. Molnár Antira hiába moso­lyognak, nem lehet kedvességgel az önköltséget a felesleges admi­nisztráció leépítése is. Az anyag- és energiaköltségek csökkentése hazánkban különösen fontos. Nyersanyagokban, ener­giaforrásokban nem bővelkedünk, importra, behozatalra szorulunk. Az importált anyagokért viszont jórészt éppen a belőlük készült árukkal fizetünk. Ha a termelés­ben nem takarékoskodunk az anyagokkal — főleg az import­anyagokkal — a készáru árából éppen csak a felhasznált anyag költségeit tudjuk fedezni. Az anyag- és energiatakarékos­ság fontosságát jól szemlélteti, hogy míg 1957-ben egész iparunk termelési költségeinek 68 százalé­kát tették ki az anyagköltségek, ez a szám 1961-re már 72 százalék fölé emelkedett! Másképpen szól­va termékeink önköltségének át­lagosan majdnem háromnegyed része anyag- és energiaköltség! Ha ennek csak 1 százalékát is megtakarítjuk, akkor évenként több mint 1 milliárd forinttal nö­velhető a nemzeti jövedelem. Az önköltség Olyan gazdasági tényező, amelynek alakulása dön­tő hatással van egész népgazdasá­gunk további fejlődésére. Aho­gyan minden gondos háziasszony a jő ebéd kellékeinek minél ol­csóbb beszerzésére törekszik — hogy ne legyen magas annak „ön­költsége” —, úgy kell mindannyi- unkraak ügyelni a termelés önkölt­ségére, mert itt nagy összegek fo­rognak kockán. . (B. Gy.) lajdonságai. Főleg nagyszemcsés ércek rakodásánál emeli majd kétszeresére a bolgár kikötői mun­kások munkatermelékenységét. Alkalmazása egyedül a várnai ki­kötőben évi 50 000 leva megtaka­rítást jelent. levenni a lábáról. Durván kér­dezi: — Van dekument? — Igazolványt gondol? — kér­dés a kisebbik civil és előhúz­za az iratait. A magasabbik, a fekete képű úgyszintén. Az mu­tatja először a papírjait a „szá­zados”-nak. — Én vagyok az Ideiglenes Kormány belügyminisztere — mondja csendesen és szúrósan nézi Molnárt. Olyannyira, hogy a „századosinak borsózik a há­ta ettől a nézéstől. Még jó, hogy nála van a géppisztoly, és az emberek a háta mögött állnak. Így marad bátorsága még egy kicsi. Megnézi az igazolványo­kat. Rendben van mindegyik: a fekete képű csakugyan belügy­miniszter, a kisebbik meg kép­viselő. Most mit tegyen? Most lenne jó okosnak lenni. Az utasítás úgy szól, hogy el kell fogni minden idegent a falu területén. De ez még nem az, s a fekete képű mégiscsak miniszter. Egy eleven, valódi miniszter, ami­lyet ő még sosem látott. Az au­tója is bizonyítja, hogy az. Mi­niszterrel kikezdeni pedig so­sem volt jó dolog. Hej, Kicsi Bi- ri, erre nem adtál utasítást. Mi most a teendő? (Folytatjuk) iCUsi Biti ULcáttysáfya Szatirikus kisregény Új bolgár kikötői rakodógép

Next

/
Oldalképek
Tartalom