Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
1995. április 39. 5 Csütörtök ta. Az utóbbi hiánya egyben önA bírósági statisztikát figyelemmel kísérve feltűnik, hagy a polgári ítélkezésben a családjogi vonatkozású perek száma igen megás, ezen belül a családjogi tartás kérdései különösen számottevőek. A családjogi perek az ösz- sízes ügyeknek átlagosan évente mintegy 30—32 százalékát teszik ki. Ezek az adatok és tények hozták előtérbe a családjogi tartás néhány problémájának megvitatását az ismeretterjesztés vonatkozásában; ezért vált szükségessé. hogy a jogpropagandában e témák nagyobb teret kapjanak. A közelmúltban a TIT Országos Jogi Választmánya a család jogi tar- tás kérdéséről a Kossuth Klubban vitát rendezett, amelynek előadója dr. Csíki Ottó, az Igazságügy- minisztérium osztályvezetője volt. Az előadás sokoldalúan és mély- jehatóan elemezte a témát s utána igen élénk és hasznos vita alakult ki a részvevők körében. Az előadó elmondotta, hogy a családjogi tartás tartalmában alapvető társadalmi változás következett be, amelynek az a lényege, hogy a család ma sokkal inkább érzelemre alapozott közösség, minisem termelési egység. A tartás vonatkozásában ez úgy jelentkezik, hogy az ma már „nem előre vetített öröklés”. A tartás viszonzásának lehetősége vagy adottsága ma is anyagi elem, de ez már más, mint az öröklés reményében nyújtott tartás. Egy másik póluson viszont a nyugdíj- rendszer kiszélesedése csökkenti a tartás viszonzásán alt pénzbeli szükségességét. Tehát a gyermek szüleit ma már nem a várható örökség reményében tartja, s érzelmi közeledését, gondoskodását nem a később várt anyagiak színezik. Ugyanígy a szülő oldaláról viszont ugyancsak nincs olyan motívum, hogy anyagilag majd rászorul a gyermek által vászon- zandó tartásra. A továbbiakban a családi kötelék megiazulását követő tartási kötelezettségről beszélt az előadó. Beszélt a tartás önkéntességéről, s elmondotta, hogy amikor a családi kötelék annyira meglazul, hogy a különköltözés is bekövetkezik, a tartás önkéntességét egyrészt az szabja meg, hogy a családtagok között milyen érzelmi kötődés marad, és nem mindig közömbös az sem, hogy milyen emberi viszony marad meg a különvált házastársak között. Másrészt az határozza meg a tartás önkéntességét, hogy a tartásra pénzben köteles személyben mekkora felelősségérzet él, milyen a tartásra kötelezett erkölcsi tudamagában is eléggé jelnetős ok a tartás teljesítésétől való elzárkózásra. Ezután a pénzbéli tartás formája körül kialakult ellentmondásokat tárgyalta az előadó. Felvetette, hogy a tartás mértékének meghatározásánál vitás, hogy a joggyakorlat mennyire helyesen különböztet az eltartott személye szerint. E problémának másik oldala a tartásra kötelezett személy helyzete. Az élet ilyen eseteket produkál: egy nyolcszáz forintos keresettel rendelkező apa két gyermeke tartására — a százalékos kulcs alapján — háromszázhúsz forintot fizet. Ez az összeg a két gyermek számára nem elég, de anyagilag tönkreteszi az apát. Ugyanakkor egy ötezer forintos keresettel rendelkező apa, hasonló százalékos alapon kétezer forintot fizet — ez a két gyermek szántára igen magas élets2intet jelent, de az apa is még mindig jó anyagi helyzetben marad. Az előadó e problémakörből két kérdést vetett fel. Egyik; nem lenne-e jobb valamilyen abszolút mérce a tartás vonatkozásában; megfelel-e az élet követelményeinek a jelenlegi szabályozás? A másik: a keresetek emelkedése milyen konklúziókat eredményez az úgynevezett húsz százalék tekintetében? E témakörökben nincs valamennyi szocialista országban egyöntetű szabályozás. A Szovjetunióban és az NDK-ban hozzánk hasonlóan százalékos mérték az irányadó a tartásra, más szocialista országokban — az előadó tudomása szerint — nincs ilyen rendelkezés. Véleményét kifejtve az előadó elmondta: abszolút mércét szabni — hogy ennyi és ennyi kell egy ilyen és ilyen korú gyermeknek — egyáltalán nem volna helyes, bár Érdekes kezdeményezéstől érkezett hír a napokban Egerből. A városi TIT-szervezet vezetősége évi szokásos választmányi ülésére vendégül hívta a Békés megyei TIT-szervezet néhány tagját is, többek közt Iványi Dezsőt, a földrajzi szakosztály megyei elnökét és helyettesét. Puskás Lászlót, valamint Hursam Györgyöt, a természettudományi szakosztály elnökét. A más megyebeliekkel kibővített ülés alkalmat adott hasznos ismeretterjesztési tapasztalatok kölcsönös kicserélésére, tanulmányozására, megvitatására. Az április 12-én és 13-án tartott ülés után a vendéglátók elkalauzolták a Békés megyei ismeretterjesztőket Diósgyőrbe, ahol a váa gyermek helyzetét nézve formálisan az egyenlőség látszatát kelthetné. De még jobban kiélezné azt a meglévő méltánytalanságot is, amely a kisebb és a nagyobb keresetű szülők anyagi terhe között van. Lényegében nem is volna életszerű, hiszen a magas keresettel rendelkező szülök általában többet költenek gyermekükre, mint a szerény körülmények között élő eltartók. A százalékon alapuló tartási kötelezettség mellett szól az is, hogy egyöntetűbbé teszi a bírói gyakorlatot. Ismertette, hogy a gyermekek érdekeinek hatékonyabb védelmét kívánja szolgálni két, viszonylag újszerű eljárás: a tartásdíj megállapítása a társadalmi bíróság által és az alkoholista személy tartási kötelezettségének sajátos szabályozása. A bíróságok — mondotta továbbiakban az előadó — igen következetes gyakorlatot folytainak azokkal a kötelezettekkel szemben, akik önhibájukból, rendszerint a tartásdíjfizetési kötelezettség csökkentése céljából nem vállalnak állandó munkát, vagy nem képességeik, szaktudásuk szerinti munkakörben dolgoznak. Ezután az előadó a házastársi tartás és szülötartás problematikájának néhány kérdését ismertette, majd ismételten felhívta a figyelmet a jogi ismeretterjesztés fontosságára mindazokban a témakörökben, amelyeket az előadás felölelt. Dr. Csíki Ottó előadása, amely egyébkén t a Jog és társadalom című TIT-kiadvány áprilisi számában meg is jelent — nagyon hasznos és érdekes volt Ügy véljük, a téma szélesebb körű ismertetése, a vonatkozó joganyag népszerű közreadása, a közönség ilyen irányú érdeklődésének kielégítése valóban igen fontos feladat. D. F. ros megtekintése után, záró programiként ellátogattak a Diósgyőri Központi Kohászati Múzeumba, ahol gazdag dokumentációs és szemléltető anyag útján ismerheti meg a látogató a magyar, valamint a világ népeinek különböző korra jellemző kohászati eljárásait, módszereit, emlékeit. A vendégek arról is meggyőződhettek, hogy a bemutatott anyag a tanulóifjúság ilyen irányú politechnikai oktatásához is értékes segítséget nyújt.. A sikerült tapasztalatcsere viszonzásaként a Békés megyei TIT képviselői meghívták az egrieket Békéscsabára. Békés megyei TIT-szakoszíályvezetők látogatása Egerben Mindig „a helyzet m“ I smerek egy igazán Kitűnő, * talpraesett és jól képzett művelődési otthon igazgatót. Valamikor együtt koptattuk a középiskola padjait, aztán ki erre, ki arra; öt vagy hat éve, hogy újból találkoztunk. Szinte észrevétlenül küzdötte fel magát a legjobb igazgatók közé (vajon nem küzdelem-e ez a javából?), munkájában tapasztalat és rátermettség párosul, rengeteg embert képes megmozgatni, szakkörei, klubjai nemcsak a járásban híresek. ha valahol, hát nála valóban ,.széles” társadalmi aktíva-gárda szervezi a kulturális életet? ha pedig arról kérdem, elképzeléseit megvalósulni látja-e, elégedetlen. Pedig hangsúlyozom: sokan járnák a művelődési otthonba, a sokféle szakkör, klub, mint a mágnes, de nem permanens, hanem egyre inkább erősödő mágnes, úgy vonzza az embereit — jogos a megállapítás! — százait, ő mégis elégedetlen, és szenvedélyesen kutat új módszerek, új lehetőségek, új ötletek után. Egyszer azt mondta: „A klubmozgalomé a jövő. Hazai és külföldi példákat említhetek. A mi községünk nem nagy', az emberek érdeklődése mégis sokrétű. Vegyíteni nehezen lehet, de összeszek- 1 tatai a társadalom különböző rétegeiből jött azonos érdeklődésű embereket, ezt már lehet, és remek módszer a közösségi magatartás fejlesztésére, a látókör bővítésére, a hasznos szórakozásra. A klubéletnek ez a lényege, tehát az eszköz a céllal máris találkozott.” A klubmozgalomról azóta is " akadt új mondanivalónk, az idők folyamán sokan mások is esküsznek már arra, hogy ez az, ahol a legközvetlenebb, a legintenzívebb módon találkozik a közönség és a népművelő, a rendszeres klubélet a magja és előfeltétele a nagyobb, reprezentatívabb kulturális sikereknek is. Kívánkozik a példa, jó is említeni egyet. A békéscsabai Balassi Társastáncklub szépen ívelő tudása, hazai és külföldi híre az azonos érdeldődésű fiatalok — diákok, üzemiek, hivatalnokok és a többi — egymásra találásának egyszerű következménye; a TIT megyei művészklubja — mely csak negyedéve kezdte meg rend szeres összejöveteleit — már megyehatáron túl is példa és hivatkozás tárgya, bizonyság arra; ahol jól választják meg a spontán törekvések szervezetté fejlesztésének módját, ennek- mozgatóit; ahol felismerik, hogy az igény ilyen vagy olyan formája testet kíván ölteni, s ezt értő módon elősegítik — ott a klubélet gyökeret ver, az odajáró emberek megszokott szükségletévé válik, és a kellemes időtöltés, a közös szórakozás ezernyi fűszeres íze, élménydús tónusa olyan erejű lesz, hogy a klub feltétlen virágzásnak indul, s ezzel egyidőbem sugárzási kört teremt maga körül. Ez a sugárzás aztán közvetve máshol, más érdeklődési körű emberekben kelt gondolatot klubok szervezésére és így tovább; a bensőséges, őszinte és elmélyült emberi-eszmei kapcsolatok, a klubok törzsgárdájának kialakulása a népnevelő munka új és új segédcsapatait hozza létre, és juttatja a tudat formálásának gigászi, de nem sziszifuszi munkájának sodró áramába. Czárntalan, csak említeni is ^ hceszú időt igénylő formában valósulhat meg jó klubélet, teremtődhetnek meg a kollektív művelődés-szórakozás sejtjei, egy- egy asztaltársasága; természetes azonban, hogy ez a forma teljességre mégsem tarthat igényt, ezután is csak része marad az egésznek, elgondolásaink megvalósításának nagy sikereket rejtő lehetősége. A megszokott előadások, rendezvények is fontosak, és elmaradhatatlanok: mégis igazat kell adnunk művelődési otthon igazgatónknak, akiről az írás első részében említettük, hogy a klubmozgalomban látja a jövő népművelésének hatásos eszközét. Véleményét talán azzal bővíthetnénk, hogy szakkörökben, társas összejövetelekben — akadémiák, a fiatalok számára szervezett közös játékok stb. — is, melyek szintén a közös érdeklődésre alapoznak, s innen kiindulva, továbbfejlődve hálózzák ét az emberek szabad idejét, mind több teret, időt hódítva meg a nemes szórakozásnak, s a már említett közös emberieszmei kapcsolatoknak, melyek, mint jó táptalaj növesztik, erősítik az új ember, a kor emberének a távlatokat is jól ismerő, korszerű szemléletét. A közvetlenség, oldottság. a ” bensőséges, őszinte gondolatcsere, a szinte észrevétlen ráhatás: ezek a modem népművelés döntő (eredményt vagy eredménytelenséget eldöntő!) kritériumai. A hideg-rideg elkáprázta- tás, a tartalmatlan és differenciálatlan, merev kijelentő módokban kimerülő népművelés használhatatlannak bizonyult, és rossz utat mutat; bár maradványai fel- felbukkamnak még nem is egy helyen. Az utóbbi természetesen sokkal könnyebb, látszateredményeket szinte ingyen és bérmentve szállít, ezekben azonban mi a köszönet? Az előbbi nagyon nehéz, bonyolult és egész embert kíván, olyat, aki a hivatástudatát önmaga képzésére is ösztönző erőként használja, olyan embert, aki minden esetben „a helyzet magaslatára” tud emelkedni, és nem rest elégedetlen lenni azzal, amit csinál. lyá indez, igaz, egy kissé még a ,.jövő népművelőjének” karaktere, de előhírnökeik már itt dolgoznak közöttünk — észrevétlenül, szerényen és elszántan is. Sass Ervin TOTÓZÓK, FIGYELEM! LYEN MÉG NEM VOLT! Több mini 1200000 — Ft a 18. hél jutalomalapja! 13+1 találattal szerencsés esetben kétmillió Ft-ot nyerhet! Totózzon! x
