Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-29 / 100. szám
1W5. április 29. 3 Csütörtök Tíz nap alatt 20 ezer pecsenyekacsát dolgoztak fel A Baromfiipari Országos Vállalat békéscsabai gyáregységében ápifüMs 16-án kezdték meg az 50— 54 napos, 2,20—2,30 kilós pecse- »yefcaes&k beszállítását és 10 nap alatt mintegy 20 ezret dolgoztait fel. Jelenleg a debreceni gyáregységet segítik ki, ahol a pálya nagyjaivítása még folyamatban ran. A békéscsabai gyáregység Faragó Lajosné a körzetére 330 ezer pecsenyekacsa átvételére kötöttek szerződést, ami további felvásárlással előreláthatólag 400 ezerre egészül ki. Csirkéből az idén hárommillióra számítanák. Ebből hetenScént SC—60 ezret dolgoznak fél. A baromfi 80—35 százaléka exportra kerül, a pecsenyekacsa megtisztítva, a csirke darabolva, ■ csomagokban, konyhakész állapotban. tolltépő gépnél. Ötven-ötvennégy napos, 2,30—2,30 kilogrammos pecsenyekacsák. (Fotó: Kocziszky) arra; hogy a jövedelmek különbözőségének okát szinte kizárólag a megművelt földek természetes termékenységének eltéréseiben keressék. Az igazság ezzel szemben az, hogy a jövedelemkülönbségek okaiban még számos más tényező is hatékonyan közrejátszik. Hogy csak néhányat említsünk: az egységnyi területen alkalmazott álló- és forgóalap- befektetés és annak összetétele, az élőmunka-ráfordítás csakúgy, mint a vezetés színvonala vagy a munkaszervezésben fellelhető különbségek. Gyakorlati tapasztalatok, felmérések bizonyítják, hogy a termelő- szövetkezetekben legnagyobb mérvű a differenciáltság az álló- és forgóalapok színvonalaiban, ezt követően az élőmunka-ráfordításban s csak harmadsorban a föld természetes termékenységében. A területegységekre eső bruttó jövedelmek differenciáltsága természetesen a tagsűrűséggel szaros összefüggésben van. Ez kifejezésre jut az egy tagra jutó bruttó jövedelem mutatóinak alakulásában is. Sajátos jelenség, hogy az egy szövetkezeti tagra jutó jövedelem-különbözetek kérdésével a közgazdasági irodalomban nem foglalkoznak, pedig gyakorlatilag ez a differenciáltság befolyásolja leginkább a tagok személyes jövedelmét és a saját erőből történő felhalmozás lehetőségét. A különbözeti jövedelmeket élvező termelőszövetkezetek körét nem lehet azokra a gazdaságokra korlátozni, amelyek az átlagosnál jobb földeken gazdálkodnak. A szövetkezetek számottevő része ugyanis rendszeres újratermelést folytat még akkor is, ha ez csak a tagság részesedésének bizonyos megszorítása révén lehetséges. Ebből önként következik, hogy egy adott termelőszövetkezet egy másikhoz képest különbözeti jövedelemhez jut, ha egy szövetkezeti tagra számítva nagyobb bruttó jövedelmet realizál. Az így elért különbség viszont munkadíjnak és üzemi felhalmozásnak egyaránt forrásává válik. A termelőszövetkezetek egy főre jutó jövedelem-különbsége rendszerint több jövedelemforrás eredményeinek komplexumaként jelentkezik. E forrásokból eredő többletek külön-külön nem határolhatok el, mert a szövetkezetek össz-jövedelmében nem vesznek fel önálló formát (mint például a kapitalizmusban a föld- járadék). Pedig gyakorlati szétválasztásuk a gazdaságok továbbfejlesztésének tudományos megalapozásához hasznos volna. A mezőgazdaság állami irányításának egyik sajátos feladata, A pártcsoportok érdeme: Geszten a is felismerték érdekeiket szövetkezeti gazdák A geszti Egy étéi'lés Termelőszövetkezetben három pártcsoport működik, s a legutóbbi brigád- vizsgálat során egyöntetű volt a megállapítás: ezek a tsz-pártcso- portok jól oldják meg feladataikat, munkájuk nagyban hozzájárul a szövetkezet évről évre nagyobbodó gazdasági eredményeihez. Napi tevékenységükről tanúskodik a következetesen vezetett napló, amelybe beírják: kit milyen pártmunkával bíztak meg, ki, mikor és hogyan hajtotta végre megbízatását. Rögzítik benne a közös megbeszélések lényegét, a pártvezetőségftől kapott instrukciókat, az ellenőrzések észrevételeit és minden eseményt, ami ösz- szefüggésöan van az illető párt- csoporttal. Ez a mindent tudó és jegyző napló hű tükre a 8—10 tagból álló kollektívák pártéletének. Mégsem mutatja ki teljességében azt az eleven kapcsolatot, amely a pár (csoportok tagjait összefűzi környezetükkel és mintegy vezetőjükké emeli őket. Ezt meglátni csak gyakorlati munkájuk figyelése köziben lehet Erre tettünk kísérletet a minap Proksz Béla párttitkár segítségével, egyetlen kollektívának, Balogh László pártcsoportjának a munkáját kísérve. Balogh fiatalember és olyan vezető, aki maga is a növénytermesztőknél dolgozik. Nemrég választották meg. Korábban Bíró János volt az I-es pártcsoport vezetője. Valójában Bíróalapozta meg — a pártvezetőség segítségével — a pártesoport szerteágazó tevékenységét. Csoportjára minden sürgős vagy fontos munkában számíthatott és számíthat most is a gazdasági vezetés. — Első, hogy a pártcsoporttagok példamutatóik legyenek mindenben — tanította Bíró az elvtársait. Ezért aztán oda küldték őket, ahol éppen szorított a cipő. Kombájhogy az egy tagra eső jövedelem differenciálódásának fokozódását lehetőleg megelőzze. E törekvésben nem téveszthető szem elől, hogy az egy főre jutó különbözeti jövedelmek kialakulásában a tagolt munkateljesítményének, valamint az egy teljesített munkanapra jutó jövedelemnek a differenciáltsága egyaránt szerepet játszik, ezért mindkettő kiegyenlítődésére törekedni kell. E meggondolás alapján azokban a gyenge termelőszövetkezetekben, amelyekben a termelés gazdaságos növelésének feltételei adva vannak, erőteljesebben növelni kell a befektetéseket. Másrészt, az állami jövedelemelvonást, illetve közvetlen jövedelemkiegészítést úgy kell alkalmazni, hogy az egy munkanapra eső jövedelmek differenciáltsága csökkenjen. A kiegyenlítődésre irányuló törekvések között szükségesnek látszik a közös gazdaságok jövedelmének progresszív kulccsal történő adóztatása. Az áttéréssel azonban a jó termelőszövetkezeteknél semmiképpen sem szabad megakadályozni, hogy a realizált bruttó jövedelemmel párhuzamban a munka díja is javuljon, mert különben az intézkedés az 1 anyagi érdekeltség megrendülését j eredményezné. Kazár Mátyás nalásnál zsákoltak, htcernakaszá- lásnál elsők között vállaltak részt, maga Bíró 1500 ölet. A nyári, ősei betakarításnál kevés volt az ember és óriási a terület. Bíróék kapták feladatul, hogy mozgósítsák munkára a családtagokat. Ebben is példamutatóan jártak el: először saját családjuk nem tsz-tagjait hívták dolgozni. A „kimaradt” táblákra is ők mentek ki elsőnek. Mumkakedvük élesztgette másokban is a kötelességérzetet. Mégis ennek a pártcsoportnak — s a többinek hasonlóan — legnagyobb eredménye az önkéntes területvállalások elterjedéséhez, a premizálások jelentőségének tudatosításához fűződik, ami együtt haitva, a munkához való, merőben új viszonyt alakított ki az emberekben. Még két évvel ezelőtt is sok-sok hold kukorica, cukorrépa és más növény maradt kapálatlan, műveletlen a geszti Egyetértésben. Nem volt egyetértés a közös munkában. A gazdák jó része kényszernek érezte a munkacsapatokban való részvételit, s ágaskodott az önérzete: „Nekem ne parancsoljon senki!” Másik része pedig állandóan szidta emezeket, hogy nem járulnak hozzá erejükhöz és tudásukhoz mérten a közös vagyon gyars pí tásához, nem ismerik fel saját érdekeiket. Nos, ezt a eiva- kodást, egyet nem értést feloldotta a pártszervezet azzal a határozati javaslattal, melyet az igazgatóság aztán a közgyűlés elé terjesztett, hogy be kéül vezetni Geszten is az önkéntes területvállalást és a premizálásokat. Nem mindenki értett egyet ezzel sem. „Nem vállalok részt más ember volt földjén.” „Jobb az, ha azt csináljuk, ahová küldenek, így csak a vezetőké a gond” — hangzottak az ellenvetések. A többség mégis elfogadta a javaslatot, s megint csak a pártcsopcur- tokra hárult, hogy most már meggyőzzék egyenként az embereket: vállaljanak is munkát a közösen termesztett növények gondozásában, betakarításában. Ebbe segítettek a Gesztről eltávozott, de hetenként hazalátogató pártcsoporttagok, mint Brányi Sándor, meg olyanok is, akik a növénytermesztéstől elkerültek más beosztásba, esetleg az fmsz-be. Ezúttal is először a kommunisták mutattak példát, s az átlagon felül „fogtak” területet. Az anyagi ösztönzők bevezetése és a meggyőző felvilágosító munka egy év alatt egységesebbé tette a szövetkezeti tagságot. Erre a pecsétet azok a gazdasági eredmények tettéle, amelyeket ez az egy év hozott. Cukorrépatermeiésben 214 mázsás holdanként! termésükkel járási elsők lettek, s ugyancsak az élvonalba sorolhatók a májusi morzsoltba számított 18,8 mázsás kukorica-átlagukkal. Volt olyan tsz-tag. akinek egy holdnyí területén — melyet háromszor kapált meg — ötven mázsán felüli csöves kukorica termeit, Proksz párttitkár például egy holdról 33 mázsa termést takarított be. Azelőtt lő—20 hold répa, 50—80 hold kukorica maradt évenként műveletlenül. Tavaly már egy talpalatnyi föld sem maradt, s a gazdák szorgos munkájának ellenszolgáltatásaként tíz-húsz mázsa kukoricát vihettek haza egyénenként prémium gyanánt. Mindent egybevetve: a pártcsoportok legnagyobb eredménye, hogy felismertették a szövetkezet' gazdákkal saját érdekeiket, s gondolkodásában új osztálytudat formálódik. Éppen a közös munka léptette közelebb az egységes paraszti osztálynak a kialakításához a gesztieket.:. Ez évben Balogh elvtárs irányítja már az I-es pártcsoport tevékenységét, elődje nyomdokain. Már korántsincs vesződség az idei területek elosztásában, sőt a fiatalok is szerződésben vállalják 500—500 öl vetés gondozását. A 45 tagú KlSZ-szervezetből eddig 30 fiatal írt alá ilyen szerződést. Jelenleg is ez a munka folyik. Szerdáig, április 21, már csak 30 ezer négyszögöl cukorrépa művelésé - nek gondja volt hátra, de a szerda esti közgyűlésen ezt is elosztották maguk között a gazdák. Jé munkakedwél néznek a jövőbe, s várják, mikor lehet vetni a kukoricát. A múlt héten Baloghék ■mar megpróbálkoztak vele, d visszaverte őket az eső. Nem tar tanak attól, hogy nem lesz elég idő földbe rakni a magot. Ha ugyanis csupán néhány nap mutatkozna csak erre alkalmasnak, egy olyan kollektíva, mint az övék, ennyi idő alatt is jó minőségben befejezheti a kukoricave- tést... V. D. I „Kis-Balaton” a csabai Kossiith-éttereiu udvarán Akik a Kossuth-étterem, vagy ismertebb nevén az „Ipar” vendégei, esős időben, mini például a legnfcób- bi napokban is, keservesen tapasztalják, hogy az udvar hátsó rémiben lévő illemhely megközelítése felér egy „expedícióval az ismeretlenbe’ Különösen olyankor körülményes ez, mikor az est leszáll. A gyánúíáonul célja felé igyekvő néhány lépés után hirtelen úgy érzi, elvesztette a talajt a lába alól és lies-lőcs, bokáig vízben gázolj Talán bizony annyira felöntött a garatra, hogy elvétette az irányt és messze a Dunántúlra, a Kis-Balaton vizébe téved? Amerre tekint, csillogó tócsák. Magam is személyesen tapasztalhattam mindezt, mikor egyik esie. nagy esőzés után. az étteremből a/ udvaron át a már említett célhoz igyekeztem. Találkoztam egy odavalósi emberrel, aki erőteljes „magánbeszélgetésem” hallatára azzal vigasztalt, hogy ez még semmi. Kerülnék akkor ide, mikor tartós eső tiszteli meg a várost! Ö — mint mondotta — már ajánlotta a vendég- látóéknak, hogy újra kellene kövezni az udvart, akkor nem lesznek gödrök és tavak, másrészt nem ártana néhány vízelnyelőt építtetni. Eddig* ugyanis az a helyzet, hogy az egy etlen lefolyói dróttal piszkálják és vagy van eredmény, vagy* se. Ilyen esetben várják a napsütést, hogy elpárologtassa a temérdek udvari és illemhelyi vizet. Egy bizonyos; mire odaértem, ahová igyekeztem, a cipőmben cuppogott a latyak. Mások nem voltak ennyire lelkiismeretesek, hanem megálltak a tócsák előtt, a kerítésnél és ott tevékenykedtek úgy, mintha célba értek volna. Sem így, sem amúgy nem egészséges állapot ez a város szívében. Kövezetei, lefolyót és villanyvilágítást a Kossuth-étte- rém udvarára! —kódol-—
