Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-22 / 94. szám
1965. április 22. 5 Csütörtök T apasztalatok házhoz szállítva Ártatlan játék? Az elmúlt napokban a békéscsabai Jókai utca sarkán tűzharcba keveredtem. Nem volt veszélyes a dolog, hisz akik vívták, 10—12 évesek és lőfegyverük is papírszalagról tüzelt. Emlékszem, a háború után magam is nagy kedvvel játszottam a háborúsdit. S a játék izgalma azzal vált fokozhatóbbá. hogy csapatokat szerveztünk, s az őszi délutánokon a szárkúpok mögül csúzlival vagy csak egyszerű pálcára tűzdelt sárgolyóval céloztuk egymást. A játék mindaddig tartott, míg egyik gyereknek nem történt súlyosabb baja. Akkor megijedtünk. És a játék véres valósággá vált, s el is maradt. Elfelejtettük, s a játéküzlet kirakataiban nem pisztolyokat, hanem kisautókat és csodálatosabbnál csodálatosabb építőjátékokat mutogattak. Most megijedtem. Újra pisztoly? S a gyerekek önfeledten kergetőztek, csattogott a papírgolyó. s a Vásártéren már egy nagyobbacska kamasz játékgéppisztolya elé sorakoztatta fel a többieket. Az elmúlt évben csak Békéscsabán a szülők kétmillió forintot költöttek gyerekjátékra. Bizonyítva, hogy szeretjük gyermekeinket. De most, a Pisztolyos játékok után ott zúg bennem, vajon jól szeretjiik-e gyermekeinket? Feltétlenül pisztolyt és a modernebb géppisztolyt kell ajándékba venni? Mert mi, felnőttek kinőttünk a háborúsdiból. Félünk tőle, s aggódva lessük a híreket és ki így. ki úgy, meg is próbál tenni ellene. Bizony jó lenne, ha gyermekeinknek játékpisztolyok helyett építőkockákat és könyveket vennénk. És talán jó lenne, hogy azok. akik szellemi energiájukat ilyen jellegű játékok feltalálására pazarolják, más, valami szellemesebb, ötletesebb játékokra fordítanák. (—czi.) Űj postaház épül Mezőgyánban Májusban Mezőgyámban, a köz- került sor 250 részvevővel. A műA statisztikai adatok szerint 1963-ban csaknem 80 ezer honfitársunk járt hivatalos kiküldetésben külföldön, s tavaly ez a szám jelentősen nőtt. Természetes, hogy utazni jó, és a személyes tapasztalatgyűjtés előnyős a népgazdaság számára is. De azért nemcsak utazással szerezhetők ilyen tapasztalatok! A legkorszerűbb műszaki ismeretek áramlanak át hozzánk a határokon, s felhasználásuk a vállalatok számára úgyszólván pénzbe sem kerül. Kiszámították, hogy évente olyan mennyiségű műszaki-tudományos kiadvány, szakcikk jelenik meg a világon, amely mintegy 150 ezer, 600 oldalas könyvnek felel meg. S ez mind a műszaki és tudományos fejlődés új eredményeit, lehetőségeit, távlatait össze, gézi. Manapság a világszínvonallal lépést tartani csaknem lehetetlen az adott terület témáiról szóló szakcikkek, kiadványok, folyóiratok rendszeres tanulmányozása nélkül. Hiszen gondoljuk meg, végtére is mit jelent ez a mostanában oly gyakran 'hallott fogalom: világszínvonal. Nem általános, elvont követelményeket, hanem konkrét tényeket, műszaki paramétereket, gazdasági mutatókat, amelyeket saját szakmájára vonatkozóan minden vállalati szakembernek folyamatosan ismernie kell. Enéllkül a technika mai színvonalán gyártmány, vagy gyártásfejlesztés lényegében elképzelhetetlen ! Igaz: a műszaki fejlesztést megvalósító vállalati szakembereknek minden percük foglalt, s aligha méltányos elvárni- tőlük, hogy a világszerte . hatalmas mennyiségben közzétett anyagot „kibányásszak'’, rendszerezzék. Erre azonban nincs is szükség, mert az utóbbi években nálunk ugyancsak széles körűen kiépültek az olcsó, de hatásában kincset érő 1 apasztal a tgy ű j tés in tézmén.y es keretei. Más kérdés, hogy egyelőre távolról sem használják ki ezeket a lehetőségeket! Világszerte kialakult módszer, hogy a vállalatoknál külön tájékoztató munkatársak dolgoznak, akik az illetékes vezető szakemberekhez folyamatosan továbbítják az érdeklődésre számot tartó anyagot. Tavalyi adatok szerint hazánkban 585 üzemben, tervező- irodában, kutatóintézetben működik helyi műszaki könyvtár, illetve különböző tájékoztató szolgálat. De emellett adatok bizonyítják, hogy a központi, illetve a helyi tapasztalatforrásokat még elég mérsékelten hasznosítják. Egy régebben készült, de következtetéseiben ma is időszerű felmérés szerint — noha a tendencia emelkedő — az üzemi, tervező-és kutatóintézeti dokumentációs anyagokat az érdekelt műszakiaknak mindössze 29.1 százaléka hasznosította, az OMKDK központi szolgáltatásait a vizsgált évben az összes műszaki dolgozók 23,7 százaléka vette igénybe és a minisztériumi tájékoztató dokumentációs kiadványok felhasználása is csupán a műszakiak 15,2 százalékára terjedt ki. Az intézményes, tehát a tájékoztatást nyújtó hálózat mellett akad még egész sor kevéssé kihasznált „tapasztala tbeszérzési” •forrás. Mintegy 70 szakági folyólyéket ugyancsak érdemes ilyen szempontból figyelembe venni; csaknem ezerre tehető a Magyar- .országon található müszaki-tudo- 1 nuányos szakfilmanyag, amely szintén fontos és korszerű eszköze világszerte a műszaki tájékoztatásnak. (S hogy milyen sok még itt is a kihasználatlan lehetőség: egy íilmkópiára — 1963. évi adatok szerint — mindössze hónom vetítés jutott!) Idesorolhatók a Találmányi Hivatal szolgáltatásai is. Az itteni munkatársaik ugyanis több millió szabadalmi leírás — tehát a legkorszerűbb „újdonság- anyag” — birtokában felkutatják, hogy a vállalatoknál találmányi céllal vizsgált gyártmány- vagy gyártásfejlesztési témáikat nem találták-e fel már másutt. Nyilvánvaló. hogy ez sok költséggel járó párhuzamosságot takaríthat mega vállalatoknak. A műszaki dokumentációban összegezett nemzetközi tapasztalatok hasznosítási lehetőségeinek illusztrálásaként hadd idézzek végül még egy adatot. A Gépipari Tudományos Egyesület kérdőíves köz véleményku t a fással vizsgál ta az iparág mérnökei körében többek között a technológiai fejlesztés problémáit. Az egyik kérdésre — kielégítőnek tartja-e munkaterületén az új technológiák alkalmazásának ütemét? — a megkérdezetteknek mindössze 14,3 százaléka válaszolt igennel! Jóllehet a korszerű technológiák bevezetésének egész sor feltétele, például beruházási „háttere” is van, mégis alig vitatható, hogy a dokumentációs szolgálat útján nyerhető tapasztalat, a szakmai irodalom sokat Segíthet ebben a tekintetben ;s! Tábori András ségi tanács által adott telken új postaiház építését kezdik meg. A létesítmény 359 ezer forintba kerül. Megvalósításával a helyi postai ellátás és forgalom korszerűbbé, jobbá válik. Másik érdekes és jelentős híre Mezőgyánnák az a cigányba!, melyre előző héten, április 12-én sor keretében ez alkalommal régi cigányszokásökat, dalokat, táncokat elevenítették fel. Énekszámaikkal különösen nagy sikerük volt Rácz Szabina és Sánta József né műkedvelő népdalénekeseknek, akiket a szervező bizottság meg is jutalmazott. irat jelenik meg hazánkban, ame■ ■■ a n m na a bőm m at •«■«««■ dUp/ LZjtreLeiwi hárőtn éfi Felvételek a színház előadásáról Dr. Szegilongi és neje, Melitta a költő lakásán, amikor még nem tudják, hova jöttek. (Stefa nik Irén és Körösztös István.) Júlia és Bálint, a költő, akik „minden jelben, jelenésben” csak egymást látják, és tisztaságot, menedéket nyújtanak egymásnak. (Romvári Gizi, Bíró József.) A „Három Királyok” Gáspár, Menyhért és Boldizsár minden vádiratnál hangosabb figyelmeztetés és kiáltás a háború ellen. (Bání'fy Frigyes, Bende Attila, Székely Tamás.) Viktor és Henker százados; feszült pillanat a színpadon. (Dernény Gyula, Cserényi Béla.) S a néző, miután a 3. felvonás után legördül a függöny, még sokáig gondolkodik az Epilógus szavain: „Régi életek nyomába járunk, Boldog élet indul már utánunk, Es az élet mindig megmarad. Hát né bánj tékozlón életeddel, És amtt kaptál, ne vesztegesd el, Most vigyázz: szabad vagy, védd magad!...
