Békés Megyei Népújság, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-22 / 94. szám
1965. április 22. 2 Csütörtök Lenin a Népbiztosok Tanácsában Ä. Lunaettarsxkij viggsaemlékesése Lenin *niiletésének 95. évfordulójára Lenin idejében pezsgő és tévé- I kény élet zajlott a Népbiztosok j Tanácséban. Már akkor kialakultak az ügy- j vitel külsőségei. Rendkívül saigo- ■ rűan szabták meg a felszólalók I számára rendelkezésre álló időt, akér saját előadók voltak, akár meghívottak, vagy éppen egy vita résztvevői. Mindenkitől megkövetelték, hogy mondanivalóját fogja rövidre: tömören és a lényegié1 beszéljen. A Népbiztosok Tanácsában valami összpontosító légkör uralkodott, s úgy tűnt, mintha még az idő is tömörített lett volna, annyi tény, gondolat és határozat elfért egyetlen percben. Ugyanakkor azonban a bürokratizmusnak, a hivatalos fontoskodásnak még a legcsekélyebb me1- lékize sem volt érezhető, s hiányzott az a feszültség is, amely olyan emberekből árad, akik erejüket meghaladó munkát végeznek. Mert ez a munka ugyan felelősségteljes volt, de Lenin id.- jében mégis olyan könnyűnek látszott, mint soha azelőtt vagy azóta. Lenin szerette a jókedvet. Arcán gyakrabban jelent meg a mo- soüy, mint bárki másén. Ransom, ez a jószemű angol figyelt fel egyszer arra, hogy korunk nagy embereinek e legnagyobbja mennyire kedveli a vidámságot, az önfeledt kacagást. Ransom ezt is helyesen értelmezte, amikor azt mondotta: „Az ő nevetése az erejéből fakad, de ennek az erőnek a forrása nemcsak Lenin rendkívüli képességeiben keresendő, hanem kommunista mivoltában is. Tökéletes kulcsa van a társadalom titkainak és nehézségeinek feltárására, a kommunizmus a megdönthetetlen prognózis alkotás olyan magabiztosságával ruházta fel, hogy természetes, ha nincs még egy politikus, aki annyira biztos lehetne önmagában, terveiben és elképzeléseiben, mint Lenin.'* Így, vágj' legalábbis így beszélt Ransom (de, hogy szavainak ez volt az értelme, azért kezeskedem). A Népbiztosok Tanácsában serényen, frissen, tréfálkozva folyt a munka. Lenin valahányszor mulatságos ellentmondáson kapott rajta valakit, jóízűen elnevette magát, s ilyenkor vele nevetett a hosszú tanácskozóasztalt körülülő tekintélyes testület, amelynek tagjai nagjmevű forradalmárok és koÉjszakai terrortámadás a VDK területe ellen Rusk sajtóértekezlete folynunk új típusú emberei voltaik. Ne_ vettek: vágj’ az elnök tréfáin — mert nagj’on szerette a tréfát —, vagy az egyes előadók tréfás meg- jegyzésein. Ám amint elült a nevetés vihara, ismét a korábbi élénk és friss komolyság lelt úrrá a testületen, s a beszámolók, viták, határozatok folyama éppoly gyors volt, mint annak előtte. Azt látni kellett volna, ahogyan Lenin a beszélőket hallgatta. Nem tudok arcot, amely szebb lett volna Vlagyimir Iljicsénél. Rendkívüli erőt sugárzott, arcában és szemében volt valami fenséges és oroszlánszerű, amikor, az előadót tekintetével is figyelmesen követve, a* szó szoros értelmében magába szívott minden egyes szót, vagy amikor ugyanazt az előadót a kiiegéSiZÍtő kérdések pergőtüzének vetette alá. A Népbiztosok Tanácsában sok kitűnő elme foglalt helyet, de Lenin rendszerint mindenki másnál előbb végzett a kérdések elemzésével és jutott el a megoldáshoz. Mindebben azonban a legcsekélyebb igyekezet sem volt, hogy „brillírozzon.” Ha valaki megfelelő megoldást javasolt, Lenin nyomban felismerte célszerűségét, s már mondta is: „Diktálja csak le ezt a határozatot, ez teutalá- lat.” Bosszankodni — különösen a Népbiztosok Tanácsában — rendkívül ritkán látták Lenint. De ha Közlemény a brit külügyminiszter jugoszláviai látogatásáról Belgrád Belgrádiban szerdán hivatalos közleményt adtak ki Kocsa Popo- vics jugoszláv és Michael Stewart brit külügyminiszter belgrádi tárgyalásairól. A két fél, miután megállapította, hogy a különböző nemzetközi kérdésekben nézeteik eltérőek, megerősítette, a közös érdeket szolgálja-e az, ha a két állam hozzájárul a nemzetközi stabilitást, a békét és a haladást érintő problémáit megoldásához. Ama reményüknek adtak kifejezést, hogy az ENSZ leszerelési bizottságának most kezdődő ülése előrehaladáshoz vezet, s az ülés újabb ösztönzést ad az e téren megteendő újabb erőfeszítésekhez. Aláírták a két kormány konzuli egyezményét s elhatározták, hogy az év folyamán aláírják a két ország közötti kulturális egyezményt. (MTI) megharagudott, akkor aztán alaposan. Ilyenkor nem válogatott a kifejezésekben. „Begyepesedett szovjet méltóságos urak’’, .száHátiak", „fejletlenek": ilyen és más, korántsem hízelgő szavak hagyták el ajkát — találkozunk ezekkel a kifejezésekkel feljegyzéseiben, távirataiban, telefonüzt'ne- teiben is. De a fejmosásért senkii sem neheztelt meg Leninre. Az olyan kommunista,' illetve szovjet ember, aki „megsértődött” volna Lémmé • tetlen. egyszerűen elképzelheSaigon Az amerikai Midway repülő- gépanyahajúról felszálló 15 sugárhajtású repülőgép szerdára virradó éjszaka behatolt a Vietnami Demokratikus Köztársaság légi terébe és terrortámadást hajtott végre a 15-ös számú partmenti műút ellen. A saigonl amerikai katonai szóvivő a ital ,, fegyveres felderítésnek” nevezett légikalózkodás során a gépek rakétákkal lőtték az úton közlekedő tehergépkocsikat. A szóvivő arról panaszkodott, hogy a haditengerészeti repülőgépeket heves légvédelmi ágyútűz fogadta. Előzetes értesülések szerint a vietnami néphadsereg légvédelmi ütegeinek zárót (izébe került amerikai kalózrepülőgépek közül egy lezuhant. A hanoi rádió bejelentette, hogy szombat óta a VDK légvédelmi tüzéred 21 amerikai és délvietnami repülőgépet semmisítettek meg. Ezzel az 1964. augusztus 5-e óta lelőtt ellenséges repülőgépek száma 218-ra emelkedett. Ez a Mám nem foglalja magéban azt a 27 repülőgépet, amelyet ugyan találat ért a VDK területe fölött, de dél-vietnami területen zuhant le. Washington Az Egyesült Államok ugyanolyan politikát szándékozik tatni Délkelet-Ázsdában, mint eddig — jelentette ki Rusk sajtó- értekezletéin —, majd hozzáfűzte, hogy „nincs semmi értelme” az Észak-Vietnam területe ellen irányuló amerikai légitámadások megszüntetésének. E támadások indokolásául megint azzal állt elő, hogy a VDK „katonákat és fegyvert küld Dél-Vietnamba.” Rusk az Egyesült Államok számára „teljesen elfogadhatatlan, nak” minősítette a VDK kormányának azt a múlt héten előterjesztett tervét, amely szerint a dél-vietnami helyzetet a Nemzeti Felszabad! tási Front programja alapján kell rendezni. Megállapította, hogy figyelemmel kell kísérni azokat a válaszokat, amelyek a 17 el nem kötelezett ország vietnami tűzszü- neti felhívására érkeznek. Delhi Kedden Delhiben Sasztri miniszterelnök közelgő moszkvai látogatásával kapcsolatban az Indiai—Szovjet Baráti Társaság fogadást adott. A vietnami helyzetet érintve, a miniszterelnök kijelentette: India sürgeti a hadműveletek beszüntetését és konferencia összehívását a vietnami probléma politikai rendezésére. (MTI) Kicserélték a szovjet—lengyel szerződés ratifikációs okmányait Moszkva Gromiko szovjet ltolügy miniszter és Naszkowski lengyel külügy- miniszterhelyettes szerdán Moszkvában kicserélte az új szovjet- lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés ratifikációs okmányait. A ratifikációs okmányok kicserélése után Naszkowski az újságírók előtt kijelentette, hogy a szerződés a lengyel és a szovjet nép, az egész szocialista közösség érdekeit szolgálja. Biztosítja az Odera—Neisse határt. Ez a körülmény kétségtelenül elősegíti Európa ég az egész világ békéjének és biztonságának fenntartását. (MTI) Krómozott lökhárító és a valóság Egy Merkator nevű nyugatnémet úr a közelmúltban Meddig maradunk gazdagok? címmel könyvet út. Ebben a tőkés konjunktúrát és az úgynevezett „jóléti állam”-ot dicsőíti. Kifejtette azt a nézetét, hogy az életszínvonal javulása gyengíti majd a munkások harcát a tökével szemben és tompítja hardkószségü- ket. A saját „színvonalát” viszont a következő megjegyzés képviseli: „Nem valószínű, hogy egy Opel Record vagy egy Volkswagen tulajdonosa társadalmi forradalmait akar vagy támogat azért, mert gazdája Mercedesénefc erősebb a motorja vagy több a nikkelezett alkatrésze”. A nemzetközi élet olyan esemé- nj’ei, mint a kommunista párt újabb nagymértékű megerősödése a francia választásokon vagy néhány héttel korábban az olasz- országi sztrájkhullám, arról tanúskodnak, hogy Herr Merkator következtetései erősen sántítanak. Nézzük meg először a.munkásság tényleges helyzetének alakulását Nyugat-Európa tőkés országaiban, amelyeket több éves gazdasági konjunktúra korszaika után az úgynevezett „jóléti állam” mintapéldányaiként akarnak bemutatni a közvéleménynek. Természetesen ki lehet indulni abból, hogy az utóbbi évtizedben több fejlett kapitalista országban növekedett a munkások reálbére. francia statisztikák szerint az átlag munkabér az akkor kiszámított létminimumnak körülbelül csak 70 százalékát fedezte. 1963- ban ugyanez az arány 75 százalékos volt. A reálbér emelkedésének vizsgálatakor figyelembe kell venni az emelkedést, az anyagi és szellemi életviszonyok javulását — Herr Merkator érveivel ellenlétEnnek egy sor, a modem termelés ben — éppen a munkások heves természetében rejlő oka van. bérharcai vívták ki. Kimutatták Szál ikovszkii szovjet közgazdász- például, hogy Franciaországban, kutató például kimutatta, a mun- Angliában és Olaszországban az kaintenzitás nagymértékű foko- elmúlt öt esztendőben minden le- zása jelentős anyagi eszközöket nyeges béremelést vagy sztrájk, kíván a munkáétól fizikai és szellemi erőinek helyreállítására. Ez a követelmény a létminimum emelkedéséhez vezet, amelyet ma természetesen, nem lehet ugyanazzal a mértékkel mérni, mint évtizedekkel ezelőtt. A reálbérek növekedése a különböző vezető nyugat-európai országokban azt mutatja, hogy a reálbér sokkal lassabban nő a névleges bérnél és még lassabban nő a létminimum kielégítésének színvonala. Franciaország példája kitűnően mutat, ja ezt. Itt az 1958-tól 1963-ig terjedő öt év alatt a névleges bér 45 százalékkal nőtt. Ugyanakkor azonban a kiskereskedelmi árak 22 százalékkal emelkedtek és elvitték a névleges béremelés felét. A reálbér tehát már csak 25 százalékkal emelkedett Közben azon. ban a természetes igények bővülése a hivatalos létminimumot szintén megemelte! Az 1958-as vagy a szakszervezeti követelések nyomán bekövetkezett tárgyadások előztek meg! A munkásosztály helyzetének megítélésében természetesen nem elegendő egyszerű összehasonlításokat tenni a jelenlegi és a néhány évvel ezelőtti színvonal között — anélkül, hogy figyelmen kívül hagynók a tőkés osztály helyzetének változásait ugyanebben az időszakban! Hiszen a kizsákmányolás mértékét mindig a tőkés haszon és a munkabér aránya fejezi ki. Ez az arány pedig a nyugat-európai ,,gazdasági csodák” időszakában újabb romlásit mutat. így például a Német Szövetségi Köztársaságban az 1950 és 1960 közötti évtizedben a monopóliumok tiszita profitja kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a munkások teljes béralapja. Ami természetesen azt jelenti, hogy 1960- ban jóval erőteljesebb volt a kizsákmányolás — még akkor is. ha
