Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-12 / 60. szám
1965. március 12. 3 Péntek Rejtett „tartalék"? Korszerűen, jövedelmezően Takarékossági intézkedések a kondorosi Dolgozók Tsz-ben Kohán Illés, a Gyulai Bútoripari Vállalat asztalosa 45 éves volt, amikor beiratkozott a faipari technikum levelező tagozatára. Ösztökélte őt erre, hogy az ötvenes évek elején már gimnáziumi érettségit tett, tehát kellő alappal rendelkezett. A jól sikerült felvételi vizsga után szorgalmas tanuláshoz kezdett ég négy év múlva kézbe kapta a technikusi oklevelet. Akkor úgy érezte, hogy ezért az ünnepélyes pillanatért érdemes volt négy évig azt a rendkívül nagy többletet vállalnia, ami sokszor ember- feletti erőkifejtést kívánt tőle. Amikor bement az üzembe, azt remélte, hogy hamarosan a szakképzettségének megfelelő beosztásba kerül. Hiába várt azonban, nem törődtek vele. Először a tanműhely vezetőjének osztották be, majd ismét géphez került vissza. Joggal bántotta őt ez az eljárás már- csak azért is, mert a vállalat műszaki vezetője, sőt még a „technikusa" sem rendelkezett technikusi képesítéssel. A négy évi tanulás — bár jelentős állami támogatásban részesült — az ő számára is meglehetősen sok kiadással járt. Nagy ambícióval tanult, remélve, hogy egyszer majd többet, Az Aszfaltútépítő Vállalat békéscsabai építésvezetőségének a dolgozói a napokban megkezdték. Békéscsabán, a Széchenyi utcában az úttest korszerűsítését. Először .felszedik a kövezetei, majd az alépítményhez 2700 köbméter földét termelnek ki. Elkészítik a csapadékvíz-levezető csatornákat, és bekötik a szennyvíz- csatornát. A kilenc méter széles út alapja kő-, homok- és sóderágy lesz, amire négy centinagyobb feladatot bíznak rá, ezért nem is sajnálta az áldozatot. Amikor pedig a célját elértnek látta, csalódás érte. Két évig küzdött a nemtörődömség fojtogató gyűrűjében. Vagy talán az emberi önzés, a beosztás féltésé juttatta ilyen hátrányos helyzetbe? „Nem egyszer kértem a vállalatot, sőt a megyei tanács ipari osztályát is, hogy osszanak be technikusi munkakörbe, de nem tettek semmit” — emlékezik vissza keserűen az elmúlt időszakra. És, ha nem történt volna átszervezés, talán még mindig a munkapadnál dolgozna. Amikor azonban az üzemet átvette a Budapesti Bútoripari Vállalat, azonnal feltűnt ez a fonák helyzet. Néhány nap óta már technikusi munkakörben dolgozik Kohán Illés, két évet azonban elvesztett. De a népgazdaságot sem csekély kár érte, mert abból a költségből, amit az állam a taníttatására fordított, eddig nem sok térült vissza. Az ilyen „tartalék”-képzés nem mindennapos jelenség mostanában. Meg kell érteni azonban, hogy ott, ahol mégis előfordul, nemcsak az egyén, hanem a társadalom is kárt szenméteres hengerelt és három centiméter rétegben öntött aszfalt kerül. Március 15-én fejeződik be a dolgozók fagyszabadsága. Akkor kezdik meg a Kazinczy utcában a csapadékvíz-levezető csatorna elkészítését. Békésen a Cseresznye utca átépítésére kerül sor, és a 43-as út községen áthaladó szakaszán a csapadékvíz-levezető csatornát építik meg. A gazdálkodás fejlesztésében, a hozamok növelésében négy év alatt figyelemre méltó eredményeket ért el a kondorosi Dolgozók Tsz. A gazdasági sikerek szoros összefüggésben állnak a gépesítéssel. Amíg 1961-ben mindössze néhány traktora volt a közösségnek, addig ma 35 különböző típusú erőgéppel rendelkeznek. Saját gépeikkel 1963-ban 57130 normálholdnak megfelelő munkát teljesítettek. Tavaly, bár a terület nagysága nem változott, a gépek kihasználásában 59 927 normálhold gépi munkával előrébb léptek. Növekvő termésátlagok A gépesítés beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A termésátlagok évről évre kedvezőbben alakultak. Számottevő eredményt értek el a kenyérgabona-termesztésben. Amíg 1961-ben 10,9 mázsa átlagtermést takarítottak be, addig 1964-ben 14,11-et. Az ősziárpa is jól termett. Az 1961-es 15,2 átlagtermést 18,6 mázsára, a szemes kukorica termését 20 mázsáról 21,8 mázsára növelték. A sertéshizlalásban megkétszerezték az 1961. évi áruértékesítésüket. Az akkori 1510-zel szemben 1964-ben 3001 hízott sertést adtak el. A tejtermelésben az 1961. évi 2507 literről 3410 literre növelték a te- henenkénti hozamot. A gazdálkodásban elért mázsák és literek arról tanúskodnak, hogy ebben a szövetkezetben is felismerték a nagyüzemi gazdálkodás nyújtotta termelési lehetőségeket, és ezeket a maguk módján jól ki is használták. Nyilvánvaló, hogy a munka termelékenységének növekedése, nemcsak a gépesítés viszonylagos magas fokával áll összefüggésben. Az időközben megvalósított épület, munkagép, technológiák és egyéb beruházások mellett a szövetkezeti emberek egyre magasabb szintű, a közösséget gyarapító gondolkodása is életteret kapott. Az eredményeknek végeredményben itt Kondoroson is ez ad kellő tartalmat. Mi van a mázsák mögött? A tsz igazgatósága, pártszervezete nagy hozzáértéssel, a tagság megfelelő anyagi részesedésével szervezte, ösztönözte a termelékenység egyre magasabb fokának megközelítését. Eddig az árutermelés színvonalának növelésére összpontosították a legnagyobb figyelmet. Most 1965-ben a termelési szintek tartásával a ráfordítások gazdaságosságát kutatják. A szövetkezet pártszervezetének legutóbbi taggyűlésén a kommunisták kezdeményezték a jövedelmezőség alaposabb megvizsgálását, A tsz igazgatósága a taggyűlés határozata alapján takarékossági intézkedési tervbe foglalta a párttaggyűlésen elhangzottakat. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben az elért gazdasági sikerek mögé néznek. Megvizsgálják majd, hogy mi, mennyibe került s a költségek csökkentésére milyen intézkedéseket tegyenek. Mit tesznek a kommunisták? A tsz igazgatóságának kedvező a helyzete. A könyvelés ugyanis évek óta összegyűjtötte az önköltségeket. így tudják, hogy a búza mázsánkénti termelési költségét az 1961. évi 216,5 forintról a termésátlag jelentős növekedésével 1964-ben 159,6 forintra csökkentették. Ez igen szép eredmény. A sók, Kondoroson elsősorban ez a drága! Ehhez megvannak a különféle eszközeik. A feltételek adottak A nagyüzemi gazdálkodás fejlett módszereinek alkalmazására itt megvan a lehetőség, hiszen a tsz-vezetés szakmai felkészültsége jóval felette van a megyei átlagnak. A gazdaságossá;; eléréséért ezentúl előre számolnak majd. hogy az istállótrágyázott cukorrépa vagy kukorica alá egyáltalán adjanak-e műtrágyát, A többlet- ráfordítást arányba hozzák a várható hozammal. A gazdaság pártszervezete a legutóbbi taggyűlésen bátran hozzányúlt ehhez az 1965-re érzékennyé vált problémához. Érdeke ez a szövetkezetnek, hiszen ráfizetésből egyik közös gazdaság sem tarthatja fenn magát. De nemcsak a növénytermesztés hozamai és költségei változatosak, hanem az állattenyésztésé is. A 3001 hízott sertést kilónként 18,27 forintból állították elő. Ez az önköltségi ár a veszteséges termelés határát súrolja. Néhány évvel ezelőtt tíz—tizenegy hónapos hizlalási időszak alatt 15,2 forintba került egy kiló élősúly. A hizlalásd időszakot 1964-re 8—9 hónapra csökkentették, ugyanakkor a hízósertés kilója drágább lett. A szövetkezeti emberek jogosan vethetik az igazgatóság szemére, hogy amíg fészerbe hizlaltak, olcsóbb volt a termelés. A számok azt tanúsítják, hogy a 600-as sertéshizlalda felépítése, korszerű berendezése felesleges kiadás volt, mert nincs mögötte semmi haszon. Ezt ennyire vonalasán azonban még Kondoroson sem fogalmazhatják meg. Ugyanis a termelés költségét nem pusztán az épület, és annak berendezései növelték, hanem elsősorban a hizlalás munkaszervezésének hiányosságai. Békéscsabán és Békésen dolgoznak az aszfaltútépiiék minél jobban kihasználják és könnyebbé, de ugyanakkor termelékenyebbé és eredményesebbé tegyék a munkát. £hogy a régi mondás tartja: „Többet ésszel...” De nem csupán leleményességgel, ügyességgel, hanem alapos tudással. A szocialista brigádok tag. jai számára alapvető követelmény: tanulni, gyarapítani a műveltséget. és mindenekelőtt szakmunkássá válni a mezőgazdaságnak abban az ágában, amelyben dolgoznák. Ez különösen fontos a tsz-ek- ben, ahol a tagok szakmai művelt, ségének színvonala igen vegyes. Vannak, akik technikumot, ezüstkalászos tanfolyamot végeztek vagy szakmunkásvizsgát tettek már, de akadnak még olyanok, akik a múítban csak hat elemit jártak. Igaz, az utóbbiak közül is jó néhány alapos ismerője a paraszti munkának, kincset érő gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik, de micsoda erővé fokozódna ez, ha alapos ismerői lennének annak, amit szakmájukban a mai agrotechnika elméletileg és gyakorlatilag felhalmozott. Az utóbbi évben — a közösség segítőkészségével — sok ezer szövetkezeti tag szerezte meg a szak. mai képzettséget és tízezrek hallgatták előadássorozatokat, tanfolyamokat. Jól mutatja ez, mennyire él falun a tudásvágy. De az örvendetes fejlődés mellett láthatjuk: a műveltség gyarapítása nem egyszerű és könnyen gördülő folyamat. Különösen a tsz-ekben, ahoi nincsenek olyan korábban kialakult képzési formák, keretek, mint az állami gazdaságikban. Arra lenne szükség, hogy a tsz- ek vezetőd és a szakemberek minél jobban segítsék a tanulást. Általában az egész termelőszövetkezeti szocialista brigádmozgalomról el lehet mondani: a vezetőktől sokkal hathatósabb támogatást érdemelne meg. Jó néhány helyen még nem ismerik fel jelentőségüket. Másutt meg amolyan „mindenre jó” csapatnak tekintik, amelyre minden nehéz és kellemetlen feladatot rá lehet bízni, kezdve a váratlanul késő este érkező vagonok kirakásétól a tervteljesítést „segítő”, túlzott többletvállalásokig. Egyes helyeken pedig a járási vagy helyi vezetők sablonos, egységes irányelvek mellett igyekeznek szervezni az alakuló brigádok vállalásait. Ez ugyanúgy árthat, mint a közömbösség. Hiszen a szocialista brigádoknak éppen az az erejük, hogy saját szövetkezetük gondjait, problémáit és szükségleteit veszik figyelembe, amikor meghatá. rozzák vállalásaikat. Méghozzá úgy, hogy az egész közösség érdekében a termelésnek nemcsak a növelését, hanem a gazdaságosságát is segítik. Ismerünk olyan traktoros brigádot, amely túlteljesítette normálhold tervét és utána kiszámította, a százalékok látványos hajszolása nem jó út. Kiderült ugyanis, ezzel a többlet- munkával növelték a búza önköltségót. Ésszerűbb szervezéssel, gépkapcsolással és más eszközökkel elérhették volna, hogy a kisebb ráfordítás nagyobb eredményt hozzon. „Nem az a fontos, — vonták le a tanulságot —, hogy pár forinttal több jutalmat, prémiumot kapjunk, hanem az, hogy a mienkével együtt az egész tagság jövedelme is kedvezően alakuljon.” Ezek a, traktorosok es sok-sok brigádtag az országban megtanult szocialista módon gondolkodni. Ez tulajdonképpen a mozgalom legfőbb célja, amellyel hozzájárul ahhoz, hogy az új eszme gyorsabban terjedjen falun és mielőbb kialakuljon a tsz-ekben az erős közösségi szellem, az egységes szocialista paraszti osztály. A brigádok kis várad ennek a törekvésnek. Sok-sok szép példát nyújtanak arról, milyen is a szocialista együttélés. Segítelek egymásnak és másoknak is, akik rászorulnak. Idős embereknek, akik már nehezen tudják megmű. vélni a háztájit vagy fiataloknak, akik házat építenek, kialakítják családi otthonukat. Példát mutatnak az erkölcsben is: akár a munkáról, akár a magánéletről van szó. Nem rendkívüli emberek ők, csak olyanok, akik jól felismerték érdeküket, életcéljukat és azt, hogy közvetlenül mit kell tenni a falu felemelkedéséért. Éppen ezért egész társadalmunk érdeke, hogy felkarolja a falu szocialista fejlődésének új hajtásait, elősegítse gyarapodásukat és erősödésüket. Eck Gyula költségek csökkentésének azonban még több módját nem használták ki. A kukorica- és a cukorrépatermesztésben — bár a termésátlagok javultak — az egy mázsára jutó költség mégis növekedett. A kukorica mázsája 107,9 forintról 124,95 forintba, a cukorrépa pedig 33,49 forintról 34,14 forintba került a tsz-nek. Jogosan vetették fel a kommunisták: hogyan lehetséges ez? A szövetkezet vezetősége előtt nagy feladat áll. Hogyan tudnák a gépeket és az agrotechnikát az eddiginél gazdaságosabban kihasználni, hogy az élő munkát. mindenféleképpen csökkentél számvetés eleget tesz A gazdaságszervezés eddig nehéz feladatokkal is sikeresen birkózott meg. Ebben az évben a. termelési folyamatok jövedelmezőségének elérését állította a párt- szervezet az irányító munka homlokterébe. A szakvezetés eleget tesz a taggyűlés határozatának. Jóllehet, a-takarékossági intézkedési terv megvalósítása többeket érzékenyen érint, mégis érvényt szereznek neki, mert a jövedelmezőség fokozásával a tsz-t alkotó gazdák társadalma jut rhajd év végén nagyobb jövedelemhez. Dupsi Károly Felszabadulási munkaverseny a békéscsabai vasútállomáson A békéscsabai vasútállomáson az éves munka verseny keretében, hazánk felszabadulásának 20. évfordulójának alkalmából 15 pontból álló vállalást tettek. Április 4-e tiszteletére elhatározták, hogy tovább javítják a voraatközlekedé- si tervet, a kocsitartózkodást, valamint a kocsikihasználást. Az idegen kocsik tartózkodását a bázis időszakhoz képest két órával csökkentik. Az egy főre és egy szolgálati órára eső vonatkilométer teljesítményt 3,8 kilométerre teljesítik. A szocialista címért versenyző brigádok vállalták, hogy teljesítik az „Élüzem”-szint feltételeit. A MÁV-TRANSZ dolgozói elhatározták, hogy az egy jelenléti órára eső mozdított súlyt 7,24 mázsára, az egy mázsára jutó bérköltségeit 1,09 forintra teljesítik. Hasonló jellegű vállalásokat tettek a raktárban és a rakodásnál dolgozó fizikaiak. Figyelemre méltó elhatározás az is, mely szerint az állomás szállítási tonnatervét a bázisidőszakhoz képest két százalékkal akarják túlteljesíteni, a baleseteket pedig a minimumra kívánják csökkenteni. A felszabadulási munkaverseny- ben az utánpótlás nevelésére is gondot fordítanak. Tíz dolgozót forgalmi, tízet váltóőri, tízet önállósító, négyet pedig távirdavizs- gára készítenek elő. Boldizsár Gyula