Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-05 / 54. szám

1*65. március 5. 5 Péntek _ Ml LESZEK, HA NAQY LESZEK! Nyolcadik osztály, ahol mindenkinek célja van már Az osztályok közötti tisztasági verseny eredmé­nyét hirdetik ki éppen a gyulai román általános iskolában, amikor jól kiszámította,n éppen az egyik szünetre érkezünk, hogy interjút készítsünk két kislánnyal és két fiatalemberrel, akik elmon­danák: mi a tervük a nyolcadik után? Szántó Katalin, az iskola igazgatója, szívesen beszél diákjairól, szívesen a nyolcadikról, és örö­me nem is indokolatlan, amikor azt mondja, hogy a 16 végzősből nyolc itt marad, és a román gim­náziumban folytatja tanulmányait. „Az osztály fele újra a miénk lesz”, — mutatja a kis statisz­tikát, és ha nem is a fél osztály, nem sokkal ke­vesebb. „Különben egy sincs, aki egyszerűen ott­hon marad; célja, terve mind a 18 gyereknek meghatározott. Tanulás, szakma-szerzés, munka.” A cél és elgondolás nélkül kiválasztott négy kisdiák öt perc múlva izgatott-kényelmetlenül fe. szeng az igazgatói iroda kárpitozott székein; kí­váncsian hallgatják az újságírót, aki róluk sze­retne írni, és nem kisebb pironkodással nézik a fotóriportert, aki nyilván azért készíti masináját, mert itt még fényképezni is akar,,, MISKUCZA LÍVIA ■. első. Együk pillanatban halál o- tr> komoly, a másikban már szé- s mosolyra húzódik a szája, nyá­lban üde piros az úttörőnyak- sndö. ..Nos, Lívia, hogyan tovább, * »végié lesz az évnek?” —-A gimrubá umba jelentkeztem. «gyom szeretem a roman nyelvet, Henne még .jobban megtanulni, ítidővel tanítónő vagy tanárnő nmi, — mondja egyetlen lélegzet-• »elre, majd sóhajt egy nagyot, és vábib. í s — Édesapáinak Farkash almon tanaik, ott van az Aranykalász, >u ott tag. Én a Gyulán lalkó igymaináíól járok be az iskolá- L Később még egyszer hangsúlyoz- v hogy tanárnő akar lenni, lob­it között román nyelvszakos, és a cél számára nagyon gyönyö- !, majd közli még, hogy négyes nvűó, és a Vénusz-őre tagja. jtpMj BOGYÓ ÉVA második, méhkeréki kislány, ír eldöntötte, hogy a szegedi me- gazdasági szakiskolába megy, ümöks termesztő lenne legszíve- öbesn. öt óve jár a gyulai román »alános iskolába, azelőtt a méh- rékibe járt. Ö már arra is gon- I, hogy mielőbb pénzt keressen, art családi körülményei nem a »jobbak. — Sajnos, nem vágyók valami tanuló — vallja be őszinte nyílt- - a számtan, az a legne­(Nos, nyomda-igazgató bácsik, ilyen hivatástudat, ilyen akarat ritkaság. Legyen nyomdász Avra- mucz Pistából!) hezebb. A hármasnál azonban ma­gasabb átlagot szeretnék a nyol­cadik végére, azt hiszem, sikerül. Még egy apróság: legjobb ba­rátnője Pojendán Mari, aki méh­keréki kislány, akárcsak Éva. AVRAMUCZ ISTVÁN határozott egyéniség, határozott céllal, melyet határozottan indo­kol. — Nyomdász tanulónak jelent­keztem, itt a gyulai nyomdában. Egyelőre azt mondták, hogy nincs felvétel, de menjek vissza néhány nap múlva. Ha itt nem sikerül, még esetleg Csabára is szívesen átjárnék. Ha ott sem lehet, a ha- risnyagyárha megyek, ha ott sem vesznek fel, akkor a gimnáziumba jelentkezem, és egy év múlva újra megpróbálom a nyomdát. — Hogyan támadt benned ilyen AVRAMUCZ GYÖRGY azzal kezdi, hogy jó barátok Pis­tával, de csak névrokonok, Ö is méhkeréki születésű, mint Bogyó Éva, de ő már nyolc éve a kol­légium lakója, és alsós korában a szépírással volt sok baja. A felső­ben aztgn azt is legyőzte, és az­óta — jó tanuló. (Az igazgatónő szérint: nagyon jó.) Kedvenc tan tárgya a történelem, a matemati­ka és a fizika, de a gépeket min­dennél jobban szereti és éppen ezért a szolnoki „Szamuelly Tibor” általános gépipari technikumba jelentkezett. — Ha nem lesz nehéz a techni­kum, akkor a műegyetemet is megpróbálom. A bátyám repülő- határozott vágy a nyomdászsag tiszt lesz; szüleim Méhkeréken után? ' laknak, édesanyám a tsz tagja, — Üzemlátogatáson voltunk a apukám MÁV pályamunkás nyomdában. Azelőtt is gondolkoz- Gyuri lelkes úttörő: most a he- tam már, hogy szép szakma ez, és tedik osztályban őrsvezető. Nem tekintélye is van, de hogy nyom- volt olyan nyári tábor, amin részt dász legyek, áriról még nem volt ne vett volna. Eleven, gyorsmoz- szó. A látogatás utón aztán min- gású, csupa ideg fiú. den megváltozott. Mindenáron Nagyon jó volt itt nyolc évig, nyomdász szeretnék lenni! A ta- mondja, egy kicsit sajnálom is, nulmányi átlagom? Négyes, év vé- hogy elkerülök Gyuláról, ebből az gére 4,5 is meglesz, remélem! iskolából... A négyes interjú után a fotóriporteré a sző, az újságírónak pe­dig annyi marad, hogy szerencsét és sikert kívánjon négy, újdonsült pajtása nagy terveihez. Sass Ervin Emelkedik az olvasók száma a füzesgyarmati könyvtárban A füzesgyarmati közkönyvtár­ban kapott tájékoztatás szerint az olvasók száma a múlt év hasonló időszakához mérten emelkedett, ami a forgalom növekedésében is megmutatkozik: naponta nem kevesebb, mint 120—150 könyvet kölcsönöznek ki az olvasók na­ponta. Az egyre növekvő eredmények­nél nem kis mértékben játszik közre az is, hogy a József Attila olvasómozgalom Füzesgyarmaton mind népszerűbbé válik. Jelen­leg félszáznál is többen vesznek benne részt, akik közül aktivitá­sával különösen Gyaraki Erzsé­bet, Tasnádi Irén, Tasnádi István, Papp Ferenc és Vári Vince tű­nik ki. ök és rajtuk kívül még sok más fiatal rendszeresen sze­repel a községben évenként meg­rendezésre kerülő József Attila olvasómozgalmi vetélkedőn, mely­ről eddig még mindig került a szeghalmi járási könyvtár által rendezett magasabb szintű vetél­kedőre is füzesgyarmati fiatal. B. L. Egy hős orvos emléke Dr. Jahn Ferenc halála 20. évfordulójára Morvaországból származott, sze­génysora« nagyszülei tizenhárom gyerekkel küszködtek, korán öz­vegyen maradt édesanyja öt gyer­meket nevelt, akik közül a legte­hetségesebből tanárai mérnököt akartak faragni. Jól fogott a feje, gondolták, hadd legyen a fiúból gyárosok megbecsült embere, gé­pek szakértője. De csakhamar ki­derült, ő az embereket szerette mindenekfölött, rajtuk akart se­gíteni, enyhíteni akarta fájdalmu­kat, elűzni nyomorúságukat. Gim­nazista korában még hívő kongre- gációnövendék volt, Shvoy Lajos­nak, a későbbi püspöknek tanít­ványa. 1928-ban orvos lett, szocio­lógus, szocialista várospolitikus szocialista listavezető, s a küzde­lem, amely közte és a reakciós pártok jelöltjei között lezajlott, hűen tükrözte a fasiszta Magyar- ország megyei jogú városaiban uralkodó akkori közállapotokat. Jahnt röplapok tízezrei gyalázták és rágalmazták, mint kommunis­tát a rendőrség figyelmébe aján­lották, de annak ellenére, hogy a város 65 ezer lakosából alig vala­mivel több, mint tízezret enged­tek az urnákhoz — a munkások túlnyomó többségét nem hagyták szavazni — a kisemberek ragasz­kodása és elismerése a szocialista listát segítette győzelemhez. A fiatal orvos a kisváros képvi­selőtestületében a nép lelkiisme­Kispesten, az illegális KMP tagja, rétének, kívánságainak, követelé- Nagyszerű tulajdonságaiért a fá­radhatatlan gyógyítót, az együtt­érző szívű embert, betegei a vá­rosszéli proletártelepülések lakói rajongásig szerették. Annál job­ban gyűlölték a Horthy-rendszer jobboldali, soviniszta, fasiszta he­lyi hatalmasságai, akiknek meg­vetően hátat fordított. Lehetett volna tisztiorvos, s több is talán, ha kegyeiket keresi. De nem kapott állást az OTl-nál sem, mert tudták, a szegények mellett áll, s ha velük való kap­seinek megszólal tató ja lett. 1937- ben a városházán olyan kiállítást rendezett, amelynek az egész or­szágban hire lett: feltérképezte a a helység egészségügyi, munka­ügyi, szociális és kulturális viszo­nyait oly módom, hogy a tények vádoltak, megrázták a lelkiisme­retes embereket. Nem csoda, hogy a csendőmyomozók bizalmas je­lentésben hívták fel rá a belügy­miniszter figyelmét, aki a kiállí­tást betiltotta. Jahn Ferenc ezután sem adta csőlátót intézményesen is elősegí- fél a küzdelmet: harcolt legálisan, tik, agitációs, felvilágosító mun- élőszóval, és cikkeivel, tanulmá- kájónak adnak fórumot. Ezt nem nyaival. Küzdött, az orvos tudásá- akarták. így hát gyalogosan da- val és eszközeivel, s nem kevesebb gasztotta a sarat, a város legel- szívóssággal, céltudatossággal vet- esettebb lakóit támogatta, — gyó- te ki részét az illegális pártmun­gyitotta gyerekeik tbc-vel megtá­madott tüdejét, rosszultápláltság okozta vérszegénységét. Elnöke lett a szociáldemokraták körzeti pártszervezetének, szoros kapcso­latban állt azzal a szocialista or­voscsoporttal, amely Weil Emil, Schönstem Sándor és mások irá­nyításával maga körül tömörítette a forradalmi szellemű orvosokat. Bálint Györggyel, Darvas József­fel és Forgács Antallal karöltve a falukutatókkal egyidejűleg „vá­roskutatásba” kezdett, hogy ke- resztül-kasul megismerjék egy Visegrád utcai bérház proletárla­kójának sorsát, helyzetét. Írásukat a Gondolat adta közzé. 17—18 pengő volt e házban a jólkeresők heti jövedelme, s ebből nemritkán népes csalódnák kellett megélnie. Az emberek ágyneműden ágyak­ban aludtak a zsúfolt helyiségek­ben, szűkében voltak a kenyérnek, vitaminról, elegendő kalóriáról pedig szó sem lehetett. Jahn Ferenc nem érte be e té­nyek egyszerű megállapításával. Életcéljának tekintette. hogy küzdjön a nép életének jobbrafor- dítósáért. Az 1936-os kispesti kép­viselőtestületi választáson ő volt a kából. 1940 tavaszán letartóztatták s a Dunakeszi-alagi csendőrlakta- nyóban napokig kínozták. Nem tudták vallomásra bírni, elbocsá­tották, de ettől kezdve egy pilla­natra sem vették le róla a szemü­ket. Közben kitört a háború, s 1942 nyarán Jahn Ferencet több száz más elvtárssal együtt újra le­tartóztatták. Ezúttal kilenc hó­napra ítélték. A börtönben is ta­nult, dolgozott. Amikor kiszaba­dult, ellenségei, a helyi kiskirá­lyok vad gyűlölettel törtek rá, el­érkezettnek látták az időt, hogy megfosszák minden életlehetősé­gétől. Kizóratták az Orvosi Kama­rából, a rendeléstől is eltiltották. Az egyik könyvkiadóhoz ment lektornak, s a fokozódó nehézsé­gek ellenére folytatta pártmunká­ját. Az ország náci megszállása után az egyik fasiszta orvos felszólítá­sára a Gestapo magyar pribékjei elhurcolták: előbb a Margit kör­úti börtönbe, aztán a komáromi Csillagerdőbe, s végül a dachaui koncentrációs táborba vitték. Ott oltották ki hősi életét húsz évvel ezelőtt. — Z. Cs. — A VILLÉRT, a VBKM 2. sz. Anód Aramirányí tógyára, a Csepel Fémmű Elektródagyára, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Gépipari Tudományos Egyesület Békéscsabai Csoportjának közreműködésével hegesztőgép és elektróda bemutatót rendez Békéscsabán, a II. megyei műszaki fejlesztési hét keretében 1965. március 9—11-ig a MEDOSZ székhazában (Luther u. 6. sz.) Bemutatásra kerülnek a germáiliumdió- dás és a legújabb szilíciumdiódás ívhe­gesztőgépek, védőgázas hegesztőberende­zések, valamint hegesztőelektródák. A gépek üzem közben megtekinthetők és azokról ismertető előadásokat tartunk mindennap 11 és 15 árakor. A BEMUTATÓ 9 ÓRÁTÓL 17 ÓRÁIG TART NYITVA. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom