Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

1965. március 24. 5 Szerda Endrőd, ma Az 1909-as mezőgazdasági, ki­állításon bemutatták egy falu távlati tervét. Endrédét. Amo­lyan . mintaközségiet ábrázolt. Szerepelt, benne a szabadtéri színpadtól, a magas szintű háza­kig sok minden. Ezeket az el­képzeléseket a fővárosban, szé­keié városépítési tervező hiva­talban rajzolták. Egyesek úgy tudják, hogy az egyik ismert közéleti személyiségünk, amikor megtekintette a kiállításon szem­léltetett tervet, megkérdezte kí­sérőitől: ,E a megvalósításhoz van pénz?'* Azóta sok év telt el. A terv ma a községi tanácsházán porosodik. „Felfújtunk egy hólyagot, aztán kiszúrtuk egy gombostűvel” — jegyzi meg valaki, amikor kéré­sünkre szétterítik az íróaszta­lon. Endrédnek ma 9270 lakosa van. „Bndreőd” községről a leg­régibb Iratok az 1700-as évekből tanúskodnak: azelőtt á gyulai uradalomhoz tartozó terület négy településiből állt. A térképen sáv- alakot mutató faluban öt terme­lőszövetkezet működik ma. Kö­zöttük az Üj Barázda a járás legjobb szövetkezete. Sorrendiben az idén 37, 34, 27, 25 és 21 forin­tot fizetett egy-egy munkaegység a tsz-ekben. A helyben dolgozó lakosságot ezenkívül egy 250 ta­gú cipész ktsz — egy konfekció- ma dolgozó szabó ktsz, valamint egy kis szőnyegszövő részleg fog­lalkoztatja... A falu lakóinak kulturális életót a mozi, a tele­vízió, s a helyi színjátszó-csoport és helytörténeti szakkör műkö­dése jelenti. A község legjeSemtősebb prob­lémái ugyanazok, mint minden­hol a falvakban. A tanyák és a fiatalok. Kezdjük az utóbbival. Endrédről ezer ember jár el dol­gozni valahova máshova. Bár a cipész ktsz évente 30 tanulót vesz fel, s némelyik termelőszö­vetkezetben is megtalálják szá­mításukat a fiatalok. Mennek is oda. De ugyanakkor két termelő- szövetkezetükben még nem si­került rendezni a fiatalok dol­gát. Nem jutnak szóhoz, és anya­gilag sem úgy alakul a helyze­tük, hogy az ott tartsa őket. Itt még a jövő évek feladata tehát — a megoldása. Tanyák. 1960-ban a község la­kóinak 48 százaléka külterüle­ten lakott. Ma már évente 30— 40 új ház épül a faluban, s eb­ből 20 építkező tanyasi. Most még mintegy 1500 család lakja a tanyavidéket A cél az termé­szetesen, hogy a kieső, űttalan, kultúrától, közösségtől elszige­telt részeket, a páskumit, a dé- csit előbb-utóbb felszámolják, míg máshol, Nagylaposon, öreg­szőlősön tovább fejlesszék a már kialakult tanyaközpontokat. A legnagyobb gondok tehát kö­zösek a szomszédos, vagy távo­labbi községekével. Ami megvalósult, amit az utóbbi években felépítettek, az sem az eredeti mintafalu-terv után készült A legsürgetőbb igényelt hívták életre azokat, a lehetőségek, az adottságok fi­gyelembevételével. Még 1944- ben elkezdtek End tődön építen i egy iskolát, de a munka abba­maradt: a későbbi években pe­dig a megkezdett épületet rész­ben széthordták. 1960-ban aztán egymillió forintos ráfordítással felsőfokú általános iskola épült itt... Az idén februárban nyílt meg a régiből 150 ezer forintos költséggel újjáalakított egészség­ház, mely ma három körzeti or­vosi és egy fogorvosi rendelésnek ad otthont. Két éve vendéglátó­kombinát épült a faluban. Kö­zeli terveik: egy tisztasági für­dő építése, egy medence létesí­tése a termálvíz-forrásnál, egy ravatalozó létesítése — mert ma még a házakban ravataloznak. A mdntafaiu tehát elmarad. A község „hétköznapi” fejlődése viszont — tény. És jobb egy fel­épült iskola, mint tíz papírléte- súmény. A túl csillogó tervek helyébe reális, megvalósítható elképzelések kerülnek Endrődün is. Padányi Anna Szovjef operaénekesnő hangversenye Gyulán, Baffonyán és Eleken Az MSZBT vendégeként már­cius 26-án Gyulán, a zeneiskola koncerttermében hangversenyez Lvova Ludmilla moszkvai opera- énekesnő. A művésznő orosz és olasz klasszikusok műveiből, vala­mint orosz népdalokat ad elő. Programját másnap, március 27- én, szombaton a battonyai műve­lődési otthon klubjában, vasárnap este pedig Eleken a művelődési otthonban ismétli meg. A fiatal operaénekesnő látoga­tása kiemelkedő zenei esemény­nek számít megyénkben. Bábjátékvezetők tapasztalatcseréje március végén Békéscsabán A Szocialista Kultúráért jel­vénnyel és a Kiváló Együttes cím­mel kitüntetett békéscsabai Nap­sugár Bábjátszók Balogh Beatrix és Dudás István Éljen a tavasz című bábjátékával készülnek felszabadulásunk 20. évfordulójá­nak megünneplésére. Ezzel a da­rabbal léptek fel legutóbbi olasz- országi útjuk alkalmával Porto Empedocleban. Az Éljen a tavasz bemutatására Békéscsabán első ízben március 28-án délelőtt ke­rül sor a Balassi Művelődési Ott­honban. Az előadást Békés és Szol­nok megyei bábcso port-vezetők is megtekintik, utána a megyei Nép­művelési Tanácsadó továbbkép­zési programja keretében szak­mai előadás és tapasztalatcsere­átadás lesz a két megye bábcso- port-vezetői részére. Gerő ionos: Hiúi Biti Uitáftfs4g.a Szatirikus kisregény 6. A sarkon, a Hangya bezárt üz­lete előtt megáilj-f parancsolt. Autót látott közeledni az úton. Rangjához illően, cigarettázva várta be a teherautót, s csak ak­kor igazgatta meg a kozáksap­kát a fején, amikor megismerte a szovjet főhadnagyot. Ez volt az itt állomásozó katonák parancs­noka. Most a járási székhelyen van. Nemigen örült a látogatásnak, ment tudta, hogy ez neki vala­milyen munkát jelent. Bizony, sokat szaladgált ennek a főhad­nagynak a parancsára az alatt a pár hét alatt, amíg mellette tol­mácsolt. Mert hol fuvar kellett, hol szalma, azután meg széna a lovaknak, tűzifa a katonáiknak, a híd javításához emberek és a jó ég tudná felsorolni, mi min­den még. Sejtette, most is va­lami kívánsága lehet, ha ide jött. Valóban jól gondolta. A tiszt kihajolt az autó abla­kán, váltott vele néhány szót, majd megkérdezte: — Van még tűzifa az erdőben? — A kiserdőben, itt a falu alatt — dadogta Biri. A főhadnagy megörült. — Na akkor éppen három em­berre van szükségem! — Azonnal kerítek három munkást, vannak itt közmun­kán többen is — ajánlotta Biri és már indítani is akarta egyik fogdmegét toborzó útra. Csakhogy a főhadnagy lein­— Nem kell menni sehová. Azok csak hadd végezzék a dol­gukat. Ti hárman vagytok, s annyi éppen elegendő. Igen, de Kicsi Bdrinek ehhez nem fűlött a foga. Még, hogy sa­ját elnöki kezével rakja a fát? Azt már nem! Oda lenne a te­kintélye az emberek előtt, ha ezt megtenné! Meg is mondta a fő­hadnagynak, s idegességében az orosz szavakat magyari-al kever­te: — Tovaris, én vagyok itt a nacsalnyik. Engem mentsél fel. A főhadnagy bosszúsan neve­tett: Micsoda ember ez — gondol­ta. — Egyszerű tolmács, mégsem akar dolgozni, csalt parancsolgat­ni. Mi lenne ezzel, ha nagyőbb rangja lenne? Igazi diktátor válna belőle. Jelt adott a gépkocsivezetőnek, aztán szigorúan Birire szólt: — Ha te vagy a nacsalnyik, ne­ked kell jó példát mutatni. Kicsi Biri kelletlenül morgott, de a főhadnagy gúnyolódva rá­szólt, s mint az előbb Biri, ő is keverte a szavakat: — Davaj, kicsi robot, nacsal­nyik! Biri elkeseredve látta, hogy itt ellenkezni nem lehet. Mérgesen lejjebb húzta a fején a kozák­sapkát, és maga után intettekét ajtónállóját is. IV. Fél óra alatt elkészültek a munkával. A katonák elhajtot­tak, ők meg hárman ott marad­tak a kiserdőben. Biri már meg­békélt sorsával, beletörődött el­nöki tekintélyének íarakással történt megnyirbálásába. Ügy gondolta, ha már ide sikeredett a dolog, haszonnal zárja le ezt a mai napot. A községházán nincs mivel tüzelni, az erdő vi­szont tele van jó száraz fával. — Kérész! Bemégy a faluba, fuvart szerzel a legelső háznál, és kijössz ide. Mondjad a gazdá­nak, ha okvetetlenkedik a fuva­rért, hogy egy havi közmunkáját letudjuk a mai esti fuvarral. — Igenis! Kérész összecsapta a boká­ját, és már el is indult. Kicsi Biri pedig leült egy tönkre, és számvetést csinált magában. Két embere van mindössze, akikben megbízhat. Kérész meg ez a Molnár Anti, aki itt ma­radt vele. Több egyelőre nincs. Majd csak akkor lesz, ha meg Ankét Cserhalmi: A reggel mindig visszatér című színművéből békéscsabai pedagógusok részére A Pedagógusok Szakszerveze­tének Békés megyei bizottsága, Mizó Mihály titkárral az élen, nemcsak érdekvédelmi szempon­tokból segíti a tagságot, hanem kulturális tekintetben is. Idén ja­nuárban [tóidéul Békéscsabán és Gyulán szerveztek általános és középiskolai nevelők részére iro­dalomesztétikai vitát, melynek előadója és vitaindítójaként Szilveszter Andrást, a televízió propaganda osztályának munka­társát hívták meg. Ennek a programnak a kereté­ben került sor a napokban arra a békéscsabai író—olvasó-találkozó­ra is, melyen Darvas József író, az Írószövetség elnöke tartott elő­adást pedagógusok részére. A megyei bizottság a nevelők nemzetközi kapcsolata érdekében a lengyel Wroclaw pedagógus szakszervezeti bizottságával kö­zös cserelátogatást szervezett. Idén, július 5-én, 17 napi tartóz­kodásra 35 Békés megyei pedagó­gus utazik Lengyelországba és lengyel kollégáik viszontlátogatá- sára is azidőben kerül sor. A megyei szakszervezeti bizott­ság legfrissebb szervezéseként március 25-én este fél hat órai kezdettel Békéscsabán, a Jókai Színház nevelők részére előadja Cserhalmi: A reggel mindig visz- szatór című pedagógus tárgyú színművét. Az előadás után ankét keretében találkozik a darab szer­zője a nézőközönséggel és elbe­szélgetnek drámairodalmi és egyéb témákról, problémákról. A szakszervezeti bizottság más pe­dagógus tárgyú darabok megte­kintését is tervezi. —5­fl szeghalmi járásban eseménydás program április 3—4-én Ünnepi gyűlések, koszorúzások — Megjelenik a Sárréti Antológia Felszabadulásunk 20. évfordu­lója alkalmából április 3-án a szeghalmi járás községeiben is ünnep» gyűlést rendeznek, amit műsoros est követ. Másnap dél­előtt Szeghalomban, Füzesgyarma- ton, Vésztőn, Körösdadánybam és a Töviskesi Állami Gazdaságiban megkoszorúzzák a szovjet hősi emlékművet és a Vörös Hadsereg itt elhunyt katonáinak sírját. Az ünnepi évforduló tiszteleté­re a szeghalmi Móricz Zsigmond Művelődési Házban kiállítást ren­deznek. Az iskolák helytörténeti szakkörei tablók, fényképek és egyéb dokumentumok segítségé­vel bemutatják a húsz év esemé­nyeit. A járási és a községi tanács gondozásában megjelenik a Sár­réti Antológia, amelynek írói be­mutatják a vidék sajátos kömye­tudja őket fizetni. Ezek suszter­segédek, mindegyiket régről is­meri, azért bízik bennük. Hosz- szú ideig dolgoztak együtt, sőt, Kérész nála szabadult harminc- nyolcban. Az ő inasa volt. Ezek tűzbe mennének egy szavára. Csakhogy ez kevés az üdvösség­hez. Nagyon jól tudja, ennyi em­berrel nem lehet egy államot irányítani, még ha olyan kicsi­ke is, mint Biharberettyó. Kü­lönösen, ha az ilyen Mihályi- félók okvetetlenkedni kezdenek. Ettől a gondolattól nagyon rossz kedve lett újra, mert erről eszébe jutott, hogy amíg ilyen alakok vannak a Köztársaság­ban, addig meg van kötve a ke­ze. Éppen ezért él is határozta — amire eddig csak gondolt —, hogy Mihályit elteszi az útból. Ha ez sikerül, akkor átveszi a Nemzeti Bizottság vezetését, a pártokat pedig feloszlatja. Iga­zán feleslegesek a pártok, ami­kor ő tudja, hogy mit kell ten­ni. Ká tudná, ha Biri Tibor nem? Hát leinek jutott eszébe a köztársaság alakítása? Neki! Egyedül csak neki. Nyilvánvaló tehát, ha valaki mást gondol, az már nem lehet jó, az neki csak rosszat akarhat. Márpedig, aki ilyesmiben töri a fejét, arra nincsen szükség ebben az or­szágban. Mármint a Köztársa­ságban. Itt csak egy ember aka­rata érvényesülhet, a tömegek beleszólása csak anarchiát szül. (Folytatjuk) j zetét és jellegét. Érdekességre tart­hat számot Irányi István: A Sár­rét Petőfije, Zsüa Gyula: Emberi sorsok, valamint A Sárrét múlt­jából, és A sárréti telepesek tör­ténete című tanulmány. Itt a tv, hol a tv? Békéscsaba jaminai részének, ennek a nagyközségnyi terület­nek egy forgalmas presszója van immár néhány esztendeje, a Kedves. Sokan azért is láto­gatták, mert televíziója volt. A presszót átalakították, kicsinosí­tották és hosszú szünet után a napokban végre ismét megnyílt a látogatók előtt. A betérő kedvtelve legeltette szemét a modernül és ízlésesen berende­zett helyiségen, a törzsvendégek úgyszintén, azonban ük meg- hökkenve vették észre, hogy a televízióasztal üresen áll, a ké­szülék sehol. Érdeklődésükre azt a választ kapták, hogy a fel­sőbb vezetés azzal vitte el, hogy javításra szorul és a GELKA majd rendbehozza. Érdeklődtünk a GELKÁ-nál, ahol meglepetésünkre közölték, hogy valamikor nagyon régen javították már, de azóta sem látták. Hol van tehát a jaminai Ked­ves presszó ugyancsak kedves berendezési tárgya és kultúra­közvetítője, a televíziókészülék? Egyrészt leltári tárgy, másrészt a forgalmat, a bevételt is fokozó csodadoboz, harmadszor pedig senkinek semmi címen sincs jo­ga megfosztani gyermekeket, fiatalokat és időseket attól a jól­eső időtöltésüktől, hogy fogyasz­tás közben a képernyőn pergő eseményeket nézhessék. (Kijár­tunkkor láttuk, amint néhányan leülni készültek, rendelni akar­tak, de rápillantva az üres ri­aszt alkára, csendben távoztak. Hol, merre hát a Kedves presszó televíziója? Ne vigyék el, hanem inkább még azoknak a szórakozóhelyeknek Is tegyék lehetővé az illetékesek a beszer­zését, ahol még nincs. —hr—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom