Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

1965. március 34, 3 Szerda Ni érleglakatosok A Békéscsabai Lakatos és Gép­javító Ktsz öttagú mérlegjavító részlege már a megyéin kívül is hírnevet szerzett magának jó mimikájává!, A kollektíva havonta több száz mérteget javít ki vagy helyez üzembe Minőségi kifogás 1964-ben egy alkalommal sem volt. Súly pontosítás táramérlegen. Harminc éve dolgozik a szakmá­ban Bohus Mátyás mérleglakatos. Gyebnár János és Kukucska Mihály üzleti mérleget javít. (Fotó: Kocziszky László) olyan szavaiktól, minit az aniiko- lonializmus és az egyenjogú együttműködés. De az NSZK afri­kai politikája az egész imperialis­ta tálbor érdekeit szolgálja. Emel­lett azonban a nyugatnémet mono. póldumokkal szoros kapcsolatban álló amerikai imperializmus gaz­dasági megfontolásokból is érde­keit abban, hogy Bonn kiterjesz- sze befolyását Afrikában. A ham. burgi Weit rámutatott: az USA számára sokkal egyszerűbb vala­mely ruhr-vidéki cégen keresztül bonyolítani le az exportot, minit az amerikai Pittsburgh-ból, amely az afrikai partoktól több ezer kilo­méterre fékszik. A bonni sajtóban számos cikk­ben a nyugatnémet trösztök és bankok afrikai gazdasági tevé­kenységéről vallanak. Sokat fog­lalkoznak például a Dresdner Bank-kai, amely tagja az UFIDA nemzetközi pénzügyi szervezetnek. Ez nagy szerepet játszik a nyugat­afrikai országok különböző gazda­sági terveinek kidolgozásában és megvalósításában. (A szervezet teljes neve: Nemzetközi Afriikaá Fejlesztési Pénzügyi Szövetség.) A Közös Piac az NSZK számá­ra az egyik legfontosabb csatorna, amelyen át behatol Afrikába. Az NSZK monopóliumai hangsúlyozni kívánják az általuk nyújtott úgy­nevezett segély „különleges” jelle­gét» s «sért más imperialista ha­talmak monopóliumaitól eltérőleg nem annyira önálló vállalatokat építenek, hanem inkább a vegyes vállalatokban igyekeznék részese­déshez jutni. De amint a Volks­wirt című nyugatnémet lap meg­írta, az iparosodástól tartózkod­ni kell, mert a proletariátus lét­számnövekedése „a nyugtalanság egyre növekvő elemeit hordozza magában”. Zarándokok — kővel az övük mögött Afrika régóta kedvelt zarándok, helye a nyugatnémet látogatók­nak. Miniszterek és képviselők, hamburgi nagyiparosok és düssel­dorfi bankárok, misszionáriusok, az amerikai mintára felállított nyugatnémet békéhadtest katonái és közönséges turisták mind na­gyobb számban lepik el az afrikai országokat. Úgynevezett kulturá­lis intézeteket, előadóközponto­kat és iskolákat állítanak fél, amelyekben mindig és mindenütt az NSZK önzetlenségét, állítóla­gos antikolonializmusát, és persze a magánvállalkozás szentségéi propagálják. Mindennek az a célja, hogy a fiatal afrikai országokat elszige­telje a szocialista országoktól, a szocialista eszméktől, a társadal­mi fejlődés nem kapitalista út­játöl, különösen pedig a Német Jól telelt, 22 centis gyökeret eresztett a szovjet őszi borsó Vizesfóson — Valóságos „nitrogénbánya ” lesz a talaj termőrétege — Megyénkben az utóbbi években a sikértartalomban gazdag Be­zos ztá ja búza, az Uzrosz—17 rizs és egyéb szovjet növénykultúra meghonosodott és bő termést hoz. Dr. Szűcs Mihály, a mezőgazda- sági tudományok kandidátusa, a Vizesfási Állami Gazdaság igaz­gatója most újabb, a Szovjetunió­ban jól bevált növény meghono­sításán fáradozik. Az ősszel fél holdnyi területen vetett gondo­san előkészített magágyba az Üzbegszkij—71 borsóból. Krasznodárban Szűcs elvtárs éve­kig foglalkozott az említett hüve­lyes növény termesztésével, ami a Szovjetunióban már jól bevált és elterjedt. Fényképek, adathalma­zok igazolják, hogy Krasznodár­ban holdanként hektáronként — ha virágzásban vágták le — 500 —550 mázsa zöldtömeget adott. Az említett borsó — ha magra hagyják — kettő és fél—három méter magasra nő, bő termést hoz. Szára finoman gyenge, ezért támasztónövénnyel, főleg búzá­val termesztik. Kiderült az is, hogy a szántóföldek egyik legki­tűnőbb javító növénye. Gyökér­zete mélyen behatol a földbe, va­lósággal felszántja a talajt, még az oldalgyökerek is tele vannak nitrogéngyűjtő gumókkal, tehát komolyan megjavítja a talaj szer­kezetét. Valóságos „nitrogénbá­nya” lesz az a talaj, ahol az Üz­begszkij—71 borsó terem. így egyik legjobb előveteménye a rizsnek és különböző takarmány­növényeknek. Mivel zöldtakar­mányként korán levágják, utána még nyugodtan lehet rizst, rövid tenyészidejű kukoricát vagy egye­bet vetni. Krasznodárban volt olyan tapasztalat, hogy hektáron­ként — minden külön tápanyag­utánpótlás nélkül — borsó után 59 mázsa rizs termett. A napokban megnéztük a Vi­zesfási Állami Gazdaság határá­ban az ősziborsó-táblát. Megle­pően szépen zöldell, jól beállt a növényállomány. A vizsgálat ki­derítette azt is, hogy télen is nőt­tek a gyökerek. Minden hónap­ban szedtek ki gyökerestül borsót a földből, s a március tizedikén kimosott növények gyökerei 22 centire hatoltak már a földbe. Még az oldalgyökerek is tele van­nak nitrogéngyűjtő gumókkal. A föld feletti rész elérte a 9—10 centit. A vizesfásiak vallomása szerint a márciusi napfényes szép időben szinte szemlátomást nő az üzbég borsó. Mindenki figyeli, kíván­csiak: mi lesz belőle? A fél hold- nyi területet magnak hagyják s ősszel nagyobb területet vetnek belőle. Az üzbég borsó egyébként friss zöld etetésre, silózásra egy­aránt alkalmas s a tapasztalatok szerint nagymértékben növeli a tehenek tej hozamát. Ary Róza Megoldható gondok a csabai Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-ben Bár a fejlődés vitathatatlan, mégis évről évre sok gonddal, nehézséggel kéül megküzdeniük azoknak, aikük a békéscsabai Ma­gyar—-Csehszlovák Barátság Ter­melőszövetkezet vezetését vállal, jak. Ugyanis nincs kellő összhang sem a vezetőség sem a tagság kö­zött. A tagok közül egyesek nem érzik sajátjukénak a szövetkeze­tét és a vezetőség határozatait nem teszik magukévá, elhanya­golják a munkát, nem teljesítik a rójuk eső feladatokat. Ennek nyomán egyenetlen a gazdálko­dás. Tavaly is ez a tsz állt a leg­gyengébben a munkákkal a város Demokratikus Köztársaságtól. Még 1962 novemberében történt: az NSZK megbízottja a Közös Pi. ac illetékes bizottságában kijelen­tette; ha csak egyetlen társult af­rikai ország is elismeri az NDK-t, a bonni kormány nem lesz haj­landó a társulási megállapodás aláírására. Bonn Afrika barátjának pózá­ban tetszeleg, de a póz alól mind gyakrabban elővillan igazi, gyar­matosító arculata. 1963 végén a már idézett Welt című lap ripor­tot közölt nyugatnémet diákok afrikai látogatásáról. A riportnak ez volt a címe: Bozótokon és sza­vannákon át. A diákcsoport, amely „bozótokon és szavannákon át” vándorolt, nem turistáskodás céljából utazott Afrikába. A nyu­gatnémet gazdaságügyi minisztéri­um 250 ezer angol fontot költött erre az akcióra. Az állítólagos dd- ákcsoport tagjai ae afrikai veze­tőket lustáknak és gőgösöknek ne­vezték, és olyasmiket állítottak, hogy az afrikaiak állítólag az európaiak visszatérését kívánják. Ami ezt a kívánságot illeti, ez valóban létezik — a nyugatnémet imperialisták kőiéiben. Csakhogy a felszabadult afrikai országok mindjobban felismerik, milyen nagy veszélyt jelent gazdasági és politikai függetlenségükre a nyu­gatnémet politika. (M. Z.) szövetkezetei közül. Sok volt a visszaélés is, s a tsz vagyonát jó néhányan „csákiszalmájának” te­kintették. A lazaságnak és az egyenetlenségnek aztán olyan kö­vetkezményei is voltak, hogy évenként emelkedett a kilépők száma, s ez — no meg az elörege­dés — természetszerűleg magával hozta azt, hogy nőtt az egy főre eső megmunkálásra váró földte­rület. Így azoknak, akik maradtak, még nehezebbé válik a helyzetük. Erről és az 1965. évi megnöveke­dőit feladatokról tanácskozott a tsz vezetősége a legutóbbi ülésén. A legtöbb gondot a munkaerő­hiány okozza. A főagronómus töb­bek között elmondotta, hogy egy főre csupán kukoricából 4,5, cu­korrépából pedig csaknem 2 hold megmunkálása vár, nem szólva a többi növényféléről. Ez igen sok. S ha a tsz ve­zetősége nem szervezi meg ala­pos körültekintéssel a növényápoi- lási munkát, szinte lehetetlenné válik e feladat végrehajtása. Kü­lönösen akkor, ha nem áll a hely­zet magaslatán minden tekintet­ben és kellő eréllyel nem lép fel a hanyagok, a fegyelemibomtök el­len. Sajnos, m előző év szomorú ta­pasztalatai az idén sem teszik derűlátóvá az embereket. Bizonyí­totta ezt a vezetőségi ülésen el­hangzott néhány hozzászólás is. Aggodalom és féltés csendült ki ezekből. — Mi lesz, ha így megy tovább — szólt az egyik vezetőségi tag —, hiszen mos* is heten akarnak eltá­vozni a tsz-bőil. Ne engedjük, mert az indok, amivel el akarnák menni más munkahelyre, nem el­fogadható. Az 1965-ös tervet úgy készítettük, hogy iájuk is számí­tottunk. Ha elmennek, más is ked­vet kap, mert megi jed a növekvő feladatoktól. A fegyelem megszilárdítására javaslat is elhangzott. Olyan vé­lemény alakult ki, hogy a hanya­gokkal szemben szigorúan kell fellépni és a tsz ne riadjon visz- sza a büntetéstől sem. Az egyik brigádvezető pedig a fiatalokról szólt. Javasolta, hogy más tsz-ek­hez hasonlóan, itt is jutalmazzák a jól dolgozókat, tűzzenek ki cél­prémiumot vagy részesítsék más anyagi előnyben azokat a fiatalo­kat, akik kitartanak a tsz mellett, és becsületesen, szorgalmasan dől. goznak. A növényápolási munkák elvégzésére az egyik vezetőségi tag javasolta, hogy indítsanak mozgalmat, mivel másképp nem látja megoldhatónak ezt a nagy munkát. Szerinte helyes lenne, ha az állattenyésztésben és a kiegé­szítő üzemágakban dolgozók is vállalnának földterületeit. Bár elhangzottak jó és ésszerű javaslatok, a vezetőségi ülés még­sem tükrözte azt, ami arra utal­na, hogy mindenki felelősséget érez az 1965-ös terv végrehajtásá­ért, a közösség ügyéért. Furcsán hatott ugyanis — még ha részleteiben minden ve­zetőségi tag ismeri is az ez évi tervfeladatokat, és talán unalmas­sá válik minduntalan hallani a számadatokat —, hogy egyesek új­ságot olvastak az 1965. évi ten" ismertetése alatt vagy pedig be­szélgettek egymással. Többen csak akkor figyeltek fél „elfoglaltsá­gukból”, amikor a munkaegység értékéről, a tagok részesedéséről volt SZÓ. f Helyesebb lett volna, ha a néhány hozzászólóhoz hasonlóan. minden résztvevő a közös gondok megoldásán, a hibák kijavításá­nak módjain, a tavaszi munkák jó megszervezésén töprengett volna és javaslatával segítené, hogy a jelenlegi helyzetből előbbre lép­jen a szövetkezet. Sok a tenniva­ló 1965-ben, éhhez egységes irá­nyítás, elsősorban a vezetés közös erőfeszítése, a jól összehangolt munka szükséges, mégpedig a leg_ nagyobb egyetértés alapján. A 34 forintos munkaegységértéket — amit erre az évre tervezitek — csak a legszorgalmasabb munká­val, a fegyelem szigorú betartásá­val, az agrotechnikai módszerek pontos alkalmazáséval, a felada­tok végrehajtásának jó megszer­vezésével lehet elérni. Kasnyik Jndü

Next

/
Oldalképek
Tartalom