Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-21 / 68. szám
Papp László: Emlékezés — 1919 — Aranybetűs időszak ünnepellek! Üdvözlet néktek öreg katonák. Veteránok, ti százszor hadra keltek! Elhoztátok egy ország tavaszát. Súlyos bilincsek hullottak a porba, Minden gróí, burzsuj szűkölt, remegett Mert dübörögtek, daloltak az utcán Az új ütemű, bátor «eregek. Szép lehetett az első szabad Május Tizenkilencben; ragyogott az ég. Bíborszín zászlók lengtek a szelekben Égig nyújtózott, ujjongott a nép: Hurrá, Tavasz! Hurrá, te szép Jövendő! Hurrá, te győztes, zsendülő világ! Dédelgesd a meggyötört, zord; füstös Külvárosoknak robotos fiát. Csodálkoztak az óriás platánok A kastélykertben, mikor a lakat Lepattant a gőgös kapuzárról S jött zsibongva a legfrissebb csapat: Labdázhatott a híres grófi parkban Minden kis sápadt proletárgyerek Értük pompáztak akkor a virágok A bokrok és az ezüstfenyvesek. Hőseink — a porlandók s az élők — Megharcolták nagy csatáikat. Nem ösztönözte soha őket hírnév, Csak az Eszme, csak az öntudat. Mentek, mert kellett... várt a kötelesség, Nem sajnálták az erőt és a vért Szeressük őket, tűzzük szuronyukra Az emlékezés gyémántrendjelét. Olvasóinak népes tábora köszönti a hetvenéves Illés Bélát. Köszöntik őt « munkások és értelmiségiek, parasztok és tisztviselők, magyarok és nem magyarok: köszöntik őt a világ minden tájáról a szocializmus és az irodalom hívei. És ezen a széles táboron belül is elsősorban azok, akik Illés Bélának személyes hívei lettek, még ha nem ismerkedtek is meg az íróval személyesen. Mert Illés Köszöntjük Illés Bélát megteremtéséért. Február 1- tői 19-ig tart a nehéz út, míg Budapestre érkeznek. Pesten a gyűjtőfogházban felkeresik a kommunista vezetőket. Paróczay feladata: leszerelése után (erre Nagyváradon került sor) Békéscsabára jön és a szociáldemokrata párt baüszár- nyét erősítve, vezető szerepet vállal a tanácshatalom megteremtésében. így történt; majd április végén Békéscsaba kiürítése után a belügyi népbizrtőssághoz rendelik és a Vörös Hadsereg előnyomulását követve a felszabadított városokban és községekben a tanácsok megalakítását szervezi. A Tanácsköztársaság 'leverése után Újvidékre került, itt a kommunista mozgalom fedőszervében, a Hajdúk sportkörben tevékenykedett. • A Békés megyei Népszava következő száma március 25-én már a „Békés megyei Szocziálista párt hivatalos közlönyeként” jelent meg, első oldalán „Békés megye dolgozó népéhez!” szóló felhívással. „Alakítsuk meg mindenütt a munkások, katonák és parasztok tanácsát! Az események egymásra tolódása a kispolgári forradalom után meghozta aszó. oiáiis forradalmat is, mely elsöpörte egyik napról a másikra a kapitalista társadalom alapjait és helyébe ültette a szociális társadalom kiépítéséhez szükséges szervezetet. Képviselőtestületek, néptanácsok, törvény- hatósági közgyűlések, nemzetgyűlés helyébe mindenütt a munkások, parasztok és katonák helyi, megyei és központi tanácsa lép, a minisztérium helyébe a kormányzótanács, a miniszterek helyébe a népbiztosok. A dolgozó nép maga intéz! saját szerveivel, maga választotta tisztviselőivel saját sorsát... Szabad proletariátus rajtunk kívül csak egy helyen volt: Oroszországban, oda fordultunk hát és nem is csalódtunk. A szabad orosz proletár nép... megkötötte velünk az igazi vérszövetsóget, a proletár vérszövetséget, mely nem fog felbomlami soha.” A lap március 25-én fő helyen közölt tudósítást arról is, hogy megalakuld Békéscsabán az ideiglenes megyei direktórium és ezzel egyidejűleg ülésezett a megyei pártszervezetek kongresszusa. „Nagy jelentőségű és mindvégig tartalmas, a pagy idők komolyságához illő kongresszust tartottak a megyei pártszervezetek Csabán, a városháza nagytermében — írja a lap. Meggyőződhettek arról, hogy a most fel,hajnalodó új korszakban csak a munkának — mégpedig úgy a szellemi, mint a testi munkának — lesz csak értéke, ellenben gyoni, születési, vallási előjogok.” Tíz nappal március 21 után, a hónap utolsó napján. régen várt esemény színhelye a Hunyadi téri Népház. „ Március 31-én kezdődött meg a földigénylők összeírása a Hunyadi téri községi Népház 1-es számú szobájában, ahol a birtokrendező bizottság székel. A hadifoglyok, internáltak, kivándoroltak, vagy még vissza nem tért katonák hozzátartozói is bejelenthetik igényeiket. Szövetkezetek felállítása már ' most ajánlatos.” (Békés megyei Népszava). * A tíz nap után még huszonhat következik; majd az antanttal szövetkezett román imperializmus hadseregének túlereje ellen a szerveződő Vörös Hadsereg nem védekezhet eredményesen: Békéscsaba megszállás alá kerül. A Tanácsköztársaság harminchat napja történelemmé emelkedik, és nagy eseményele őrzője lesz. Sass Ervin Béla sajátos varázsa talán éppen abban van, hogy rendkívül gyorsan kerül emberközelségbe olvasóival; előadói modora mintha a i jelenlévő hallgatósághoz, s nem távol lévő olvasókhgz idomulna. Ennek az előadói modornak első jellegzetessége egy mély és harcos humánum, amelyen szigorú helyzetek szorításában is ott csillog a derű, a nagy élet leszüremlett bölcsessége; az élet kedvesebb oldala iránt előzékeny írói figyelem. A másik jellegzetesség az a gzuggesztív személyiség, amely az író személyét — legtöbbször nevét rejtve — mindig odaállítja művei középpontjába, vagy a középpont közelébe. Egész táguló'életművének van egy önéletrajzi ihletettsége, s már az is rokonszenves írásaiban, ahogy ezt a személyességet a félig-leplezés darabos-célszerű mozdulataival eligazítja. Illés Béla a Nyugat hasábjain indult el írói pályáján, Ady Endre biztatására. Hamarosan bekapcsolódott a munkásmozgalomba, s már 1918-ban a forradalmi katonatanács tagja. A Tanácsköztársaság idején Újpesten végez pártmunkát; a bulcás után Becsbe emigrál, Kárpát-Ukrajná- ban dolgozik a mozgalomban, letartóztatják, kiszabadul — a kommunista mozgalom hullámverése hajtja városról városra, országból országba. Közben íróvá érik, s amikor Ausztriából is kiutasítják, 1923-ban a Szovjetunióba megy. Tevékeny részt vesz a szovjet írók és a külföldi kommunista írók szervezeteinek munkájában: neve és munkássága elválaszthatatlan a proletárirodálomnak ettől a harcokban és sikerekben gazdag szakaszától. Illés Béla irodalmi-közéleti szereplése is külön „életmű”, de ennek a szerkesztői, elnöki, titkári, társasági tevékenységnek a rangját és tartalmát szépírói munkássága biztosította. Illés Béla három nagy-regénye a magyar szocialista irodalom három jelentős fegyverténye. Az Ég a Tisza J1929) a Magyar Tanácsköztársaság küzdelmeinek, belső harcainak, szép lendületének és az elkövetett hibáknak széles öleié- sű, átfogó igényű, expresz- szív erejű művészi képe. Olyan ez a regény, mint az író, a mozgalom, a forradalom fiatalsága hitében rendíthetetlen és szertelen, dinamikus és nyugtalan, friss tekintetű és lehetetlent nem ismerő. Még nem kiforrott írói munka, de már ott látjuk benne a jelentőssé növő író művészi formátumát. A csúcsot a Kárpáti rapszódia jelenti (1939); itt már felfény- lik minden, ami Illés Béla írásművészetének erénye: az érdekes előadás, a pártos népszeretet írói megszólaltatása, a széles eszmei alapon felvázolt kép részleteinek anekdotikus kedvessé- gű és közelségű megjelenítése a lebilincselő mesélőkedv, a valóság realista művészi megközelítésén belül az irodalomtörténet összefüggései között vizsgáltja is. A magyar széppróza modem fejlődésének azt a vonalát képviseli, amely a mikszáthi előadásmód hagyományait ötvözi bele a szocialista világlátásba, a szocialista realizmusba. Évekkel a felszabadulás után adta ki Illés Béla harmadik jelentős regényét, a Honfoglalást (1954). Ebben a könyvében a felszabadító harcokban részt vevő író írja meg a szemtanú hitelességével és az élénk képzelö- erejű művész emelkedettségével azt a történelmi fordulatot, amely urak országából a dolgozó nép hazájává tette Magyarországot. A regény számos pontján zavaróan hatott a személyi kultusz nyomása, megnehezítve a történelmi események minden vonatkozásának kimunkálását. De a nehézségek, akadályok ellenére is fontos és sikeres regényt Illés Béla: a horthysta magyar hadsereg vezetőinek maradandó értékű ábrázolása, az úri vezérkarral szembeállított hadifogolytömegek képe, a huszonötéves elnyomás és butítás ájulásából ébredező emberek rajzai — mindez nemcsak Illés Béla helyes és igaz látásmódját, hanem írói megjelenítő erejét is dicséri. S a reeények mellett ott tarkállik novelláinak, anekdotáinak színes szőttese. Az aranylibától a Történelmi leckéig, a Háztűznézőtől a Szásáig, a Sámson és Delilátói a Válaszúton- ban szereplő elbeszélésekig: egy ötletekből, élményekből, mesélő kedvből soha ki nem fogyó író önti vonzó szellemi kincseit. S emellett az anekdoták, emlékezések, „találkozások” végeláthatatlan sora. Ne azt nézzük, hogy ezek között a kis írások között akadnak halványabbak, könnyebb tollal írottak is, ne azt kutassuk, hogy mi helyett született meg az anekdoták dús sora. Arra mutassunk rá, hogy ezek az írások a novellákkal, sőt a regényekkel együtt is egy nagy emberi célt, egy nemes írói szándékot szolgálnak és érvényesítenek: Illés Béla a legnehezebb években is arra törekedett, hogy felcsillantsa írásaiban a szocializmus emberi derűjét, hogy megmutassa a kizsákmányolás nélküli társadalom humanizmusát, igazát. S ha ezt az új humanizmust ideig-óráig beárnyékolták is a személyi kultusz felhői, Illés Béla szocializmusba vetett hite, humánus bizakodása igazolódott: az elmúlt időszak fellegoszlató volt. Az író hetvenéves. A folyóiratok és hetilapok új és új írásait közlik: nemcsak alkotóerejéről adnak hírt ezek az elbeszélések, hanem Illés Béla emberi erejéről is, amellyel leküz- di a betegséget. Magunknak azt kívánjuk, hogy még sokáig olvashassuk Illés Béla új meg új írásait, az írónak pedig azt, hogy * töretlen akarattal folytassa művészi munkáját, hogy tiz esztendő múlva, nyolcvanadik születésnapján, ismét nagy pohárral koccinthasson olvasóival arra, hogy a kilencvenedik születésnapon is éltető bor csillanjon serlegében, K. P. Tuba Imre: Nem az a harc A harc nem az, amit bevall, de amit vállal is az ember, nem halkan hívja, tétován, de türelmetlen türelemmel. Csalhattok lassú kétkedések — bogáncsot téptem a mezőn apró szívű, gyönyörű dühhel, s megálltam néha kétkedőn. Dacból és visszakézből adtam társaimnak a szavakat, és tudálékos Ifjú gőggel megmagyaráztam magamat. Ez hát a harc? Ha szól a másik, de félelmétől logikátlan, vagy ütéseim alá hullva, szólni sem tud, porig aláztan. Most néma a szám, úgy csatázok sebektől tarkán a szivemmel... Nem az a harc, amit bevall, de amit vállal is az ember. _______________!____________________________
