Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-20 / 67. szám
IMS. március 20. 5 Szombat „Hét halott és tizennégy sebesült az endrődi piactéren44 Segített a bajban az üzemi önsegélyező csoport 1935. március 20-án történt. Az endrődi piactéren eldördültek a csendőrfegyverek, hulltak az emberek, folyt a földmunkások vére. Íme —mégha nem is pontos mindenütt — az akkori újságbeszámoló a Friss Újság 1935. március 22-i számából: ..Az endrődi községháza előtt hét magyar holtan bukott a rögre, a pariba, mert Magyarországon követválasztás van. Nyílt szavazások, korteskedő, hangos követválasztás. Az endrődi temetőben hét sírt ásnak, mert nem csinálták meg idejében az általános titkos választójogot, hogy a nép őszintén magába szállva, minden kortesfeedés, láz és lárma nélkül választhassa meg a maga képviselőjét »...És mikor az ezer bajtól, gondtól amúgy is meghajszolt nép ezrével gyűl a piacokra és a községháza felé, Endrődön a szenvedélyek: szítogatása ember- életibe, szenvedő szegény magyarok: életébe került Az endrődi példa legyen intő jel, hogy ennek a,hangos korteskedő, nyílt szavazásé« követválasztásnak már csak a mái* század történelmi színpadán ;* helye, de nem az életbe*.. Ezután a laptudósító részletesen beszámol az eseményről, melyekből az alábbiakban szemelvényeket adunk: Rubinok István kormánypárti hivatalos jelölt és Andaházy- Kasnya Béla független kisgazdapárti jelölt között napok óta rendkívül elkeseredett, éles harc folyt. Már vasárnap attól lehetett tartaná, hogy az ellentétek kirobbannak, akkor azonban sikerült minden rendzavarást elhárítani... Szerdán, már délután 3 órakor hatalmas tömeg gyűlt össze a községháza udvarán. Körülbelül 2500—3000 ember várakozott. Pontban 4 órakor Bakos József Mibe kerül az űrutazás Akik 1980 körül kisebb rakétautazásra szánják magukat, okosan teszik, ha a viteldíjat a munkaadójukkal próbálják megfizettetni A földtől 500 km-nyire lévő űrálomósra és vissza a térti jegy ugyanis 11 700 dollár lesz a lock- heed gyár szerint, amelynek tervezői 1975-re ígérik az utasszállító rakéták megindítását. Egy- egy ilyen „űrbuszba” tíz utas és két főnyi kezelő személyzet fér. A menetjegy árában kizárólag az utazás költségei foglaltatnak; a tervezés és az elkészítés költségéi eszel még nem térülnek meg. főszolgabíró felszólította Balitz csendőralhadnagyot, hogy miután a jelölt (Andaházy-Kasnya Béla) még nem jelent meg, oszlassák fel az udvaron és a térségen várakozó tömeget. A héttagú csendőrség és a tíz főből álló községi rendőrség erre kiszorította a községháza udvaráról az embereket úgy, hogy percek múlva már a nagy tér feketéllett a tömegtől. Négy óra öt perckor érkezett meg a kisgazdapárt jelöltje, ugyanakkor a községháza kapuja előtt a főszolgabíró utasítására felsorakoztak a csendőrök és rendőrök. A főszolgabíró csupán ennyit mondott a jelöltnek: — ön a kitűzött időre nem jelent meg... a gyűlést feloszlattam. A csendőrök vezetője felszólította, hogy hagyja el a teret, miután gyűlésre nincs többé engedélye. A tömeg mozdulatlanul állt, holott a csendőrök tőbbízben kísérletet tettek a feloszlatásra. Egy lövés és három sortűz a Hősök szobra előtt Bahtz alhadnagy felszólította Andaházy-Kasnya Bélát, hogy hagyja el a község területét, mire a képviselő vállat vont. Erre az alhadnagy telefonon csendőri megerősítést kért Gyáméról. Mialatt a tömeg még mindig nem oszlott fél, az alhadnagy újból felszólította a jelöltet a tér elhagyására. ... Ami ezután történt, azt a szemtanúk is a legkülönfélekép- pen adják elő. Akik közvetlenül a csendőrszuronyok előtt állottak, azok sem tudják pontosan megmondani, hogy mi történt. Egyesek szerint a csend őri megerősítést a tömeg megvetéssel fogadta. Tény az, hogy pillanatok alatt felborult a helyzet, az emberek egymást taposták, ugyanekkor eldördült egy lövés. Ezt a lövést három sortűz követte. Háromszor egymásután dördült el a csendőrök fegyvere... Velőtrázó sikoltások A sortűz után egy pillanatra elnémult a térség. Az emberek megdermedtek, senki sem tudta, mi történt. De aztán egyszerre jobbról, balról velőtrázó sikoltások hangzottak, többen a földre rogytak, és mindenki fejvesztve menekült. Két perc alatt üres lett a tér. Csak a Hősök szobra előtti térségen elszórva hét ember feküdt. A térről kivezető utak tele voltak vérfoltokkal. ... Először Kovács Lajos 24 éves gyomai napszámost szállították be a gyulai kórházba, ahol ugyanabban a pillanatban, amikor a műtőasztalra fektették, meghalt. Nem sokkal utána Mészáros Gyulát szállították be a községházára, akinek tüdejét fúrta át a golyó. Mire az orvosok elsősegélyt nyújthattak volna neki, meghalt. Utána Gyuricza Bálint- nét tették le a községháza kapuja előtt, de a 35 éves asszony abban a pillanatban kiszenvedett. A golyó a fején és a hasán találta. Polányi Józsefné négygyermekes családanya fejlövés következtében még a téren meghalt. Farkasdnsjiky Vince 50 éves kosárfonó mell- és fej lövéssel halt meg a községháza udvarán. Far- kasinszky mellett már holtan feküdt egy rongyos ruhájú ember, Gallai István földmunkás, aki szintén fejlövést kapott. A hetedik halott Privotczki István endrődi kisgazda, akinek szivét és nyakát fúrta át egy-egy golyó.” I A Friss Újság szerint ezenkívül még vagy 45—46-an megsebesültek. Emlékezzünk ma a Horthy-terror endrődi áldozataira. „1944. szeptember 17-től — amikor Mezőhegyesnél az első szovjet csapatok magyar földre léptek — fél év alatt ezer év bilincseit törték össze. Ami azóta történt: nem csupán egy kötetnyi, hanem egész könyvtárnyi történelem...” — olvashatjuk annak az impozáns tartalmú és kiállítású dokumentumkötetnék az előszavában, mely a napokban jelent meg — felszabadulásunk 20. évfordulója tiszteletére — a Kossuth Könyvkiadó gondozásában. Elöljáróban néhány oldal a múltra emlékeztet, ahonnan elindultunk, aztán az elmúlt két évtized alkotásai áradnak képekben és szavakban. A Magyarország—1965 című képeskönyv két évtizedünkről vall sok száz fényképpel, az egész ország gyarapodásáról, falemelkeI Békés. I Lórántffy utca 15. A kanyargós, zegzugos utcák között alig lelem meg az egyszerű, kétablakos parasztházat. Egyedül a 85 éves Müller Józsefet, a fiatai özvegyasszony nagyapját találom otthon. Amikor megmondom jövetelem célját, máris patakokban orráénak a könnyek barázdás arcán: — Nagyon jó emlber volt a Laci és nagyon jó munkás. Soha nem hittük volna, hogy ilyen fiatalon itthagy bennünket. Még csak 31 éves volt, s most rajtunk kívül négyéves kis dédunokám is siratja. A másik gyermek meg útban van, májusra várjuk... Újra és újra megcsuk fik a hangja, remeg a válla a zokogástól. S aztán megtudom még, hogy unokája most a Vizesfási Állami Gazdaságban dolgozik, egyedül keres a családban — egyelőre — negyedmagára Mert a fiatal özvegy- asszony édesanyja, aki vagy 20 éve maga is özvegy, szintén velük eléséről, mai valóságáról. Természetesen megyénk néhány alkotása is helyet kapott benne. Láthat, juk a Békéscsabai Hűtőházat, a kamuti új általános iskolát, a szeghalmi könyvtárat, az orosházi épülő kórházat, a Szarvasi Gépjavító Állomást, a telekgerendása művelődési házat, készültek felvételek az orosházi Dózsa Tsz-ben, a hidasháti, Mezőhegyes! Állami Gazdaságban, a csorvásá Ady Tsz- ben. Ugyancsak a napokban jelent meg Két évtized címmel Nemes János és Földes István összeállítása hazánk húszéves fejlődéséről. Tényekkel és adatokkal bizonyítja a kötet az ország népének két évtizedes erőfeszítéseit, sikereit. él. Az elhunyt ifjú férj népes rokonsága pedig Pesten lakik. | Szivsttépő látvány a munkában megvénült ember, amint könnyeivel viaskodik. Nem is faggatom tovább szegényt, hiszen nagyon friss* még a váratlan tragédia ütötte seb. Valóban nagyon rendes, szolid és jóravaáó ember volt Pinizsi László — ezt mór Regőczi Béla, a szakszervezeti bizottság titkára mondja a Szerszám, és Gépelem Gyárak békéscsabai forgácsoló szerszámgyárában. — Csaknem egy évtizede dolgozott ebben a gyárban és munkájával, magatartásával mindig meg voltunk elégedve. S alig egy hónapja az egész gyári kollektívát megdöbbentette a váratlan eset: az éjszakai műszakból hazamenet, az autóbuszmegállónál összeseit s a szívszélhűdés pillanatok alatt végzett vele. — Mindenki előtt világos — mondotta Regőczi elvtárs —, hogy egy ilyen fiatal életet semmivel sem lehet pótolni. De azért a hozzátartozóknak mégiscsak nagy segítséget jelentett ilyen tragikus helyzetben az Állami Biztosító tízezer forintja csakúgy, mint a gyári vezetőségnek és szakszervezetnék az az összefogása, amely lehetővé tette a temetési költségek fedezését. | A másik, hasonlóan szomorú esetről Szántó Ferenc főkönyvelővel beszélgettünk, a Körösvidéki Egyesült Cipész Ktsz központi irodájában. — Ez a megrendítő tragédia is alig több mint egy hónapja történt. Gyúró István tizenkét éve volt szövetkezeti ember. Különböző funkciókban és beosztásokban mindig helytállt. Legutóbb felsőrészkészítő szabász, úgynevezett tervező-modellőr volt. Február elején, egyetlen este végzett vele a szívtrombózis. Az elhunyt, özvegy feleséget és két gyermeket hagyott hátra. A biztosító 15 000 forinttal segítette az elárvult családot. Kazár Mátyás Min lila katonáié voltam Kaszaper, 1965. márc. 19. A Lenin Termelőszövetkezet irodájában a brigádvezetők értekezletet tartanak. Az ablakon beszűrődő márciusi nap sugarai az asztal végénél álló középmagas, őszes hajú férfi arcát melenge. ük, pajkosain játszanak rajta. A soron következő tavaszi munkákra való felkészülésről beszél; az agronómus és brigádvezető társai minden szavát figyelik. Ez érthető, hiszen jó szakember. Tavaly az ő kollektívája ér. te el a legjobb teremlési eredményeket. Amikar befejeződik a megbeszélés, a naptárba még feljegyez valamit, aztán indulni akar. De mégis megáll s a nyitott naptárt nézi. Pillantása a holnapi dátumra esik. Huszonegyedikét mutat. Pirossal nyomtatták. Ha 21-e nem vasárnapra esik, nejki a tavasz első napja aikíkor is mindig pirosbetűs ünnep. Már 46 éve. Majd néhány percnyi gondolkodás után zsebre teszi a mindent- tudó kicsi kalendáriumot, s elindul a községi tanács felé. Elkísérjük. S amíg megyünk, a régmúlt időkre emlékezik. — Az első világháború utolsó napjaiban kerültem haza a frontról, de 1919 januárjában ismét katonai egyenruhát öltöt, tem magamra. Az iratok mellett uniformisom zsebében helyet kapott a párttagságomat bizonyí. tó okmány is. A Szociáldemokrata Párt tagja lettem. Battonyán voltunk a proletárdiktatúra kikiáltásának napján. Április elején Kun Béla felhívására az egész század — parancsnokaink is — belépett a Vörös Hadseregbe. Batto- nyárói Csabára, majd Gyulára mentünk. A közvetlen harcokban akartunk részt venni, de az utasítás az volt, hogy a városban és a direktórium épülete körül ügyeljünk a rendre. Dundler Károly, Perei András és dr. Schriffert József parancsának eleget tettünk. Erre szükség volt, mert az akkori megyeszékhelyen elterjedt a hír: az erdélyi fronton álló csapatainkat a zi- lah-csucsai vonalon megtámadták a román bojárok alakulatai. A nyugalmat biztosítani kellett. Nem sokáig tudtuk. Április végén a román imperialista egységek elérték Gyulát. A belső árulókat ideig-óráig sikerült féken tartani, de 26-a után már nem. A dicsőséges 133 nap után Horthy csendőrei vallat, tak... Továbbra is az SZDP , tagja voltam... Aztán huszonöt év rette, gésben. De eljött 45 tavasza is. A felszabadulás után négy évig járási tanácselnök-helyettes vd. tam, most pedig briga- déros a tsz-ben. Nem különös történet ez, akkor sokan tettük azt, amit Kun, Szamuely és Münnich elvtárs mondott. Sokan és mégis kevesen. Szép volt. Örökre emlék marad. Amikor a pártházhoz érünk, kinyitja az ajtót. — Jöjjenek be, mutatok valamit. v Megállunk egy tabló előtt. Az „1919-es harcosok emlékére” felirat alatt tíz idős férfi fénykép« látható. — Mink voltunk a Kaszaper környéki tanyákról Kun Béla katonái. Ez én vagyok — mutat a tabló bal oldalán levő egyik képre. Alatta a név: Balázs István. Pista bácsi és a többi kaszaperi veteránok nem küzdött hiába. Dékány Sándor Magyarország — 1965 Impozáns dokumentum-kötet A DÉLMAGYARORSZÁGI ÁRAMSZOLGÁLTATÓ VÁLLALAT békéscsabai üzletigazgatósága közűi: a villanyszerelő ipari tanulók jelentkezését 1965. ápxrilis 15-ig fogadja éL Jelentkezés írásban vagy személyesen Micsurin utca 10—12. 47366
