Békés Megyei Népújság, 1965. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-18 / 65. szám
W®5. március 18. csütörtök Polgárjogi tüntetés a Capitóliumnál Az amerikai rendőrök a jogokat követelő egyik tüntetőt le. vonszolják a Capitólium lépcsőjéről. (Rádió-tólofotó — MTI Külföldi Képszölgálait) Gromiko és Stewart tárgyalásainak második fordulója Wilson kényes hehjzciben London Értesüléseik szerint szerdán délelőtt a leszerelés problémája és az Egyesült Nemzetek Szervezetének működését bénító vitás kérdések kerülitek szőnyegre Stewart brit és Gromiko szovjet külügyminiszter második tanácskozásán. Angol kormányfocrrások ják: jóllehet, a kedden délután lezajlott kétórás eszmecsere során nem történt haladás a vietnami válság ügyében, a két külügyminiszter szívélyes légkörben folytatja tárgyalásait Ami az indokínai helyzettel kapcsolatos szovjet—brit társel- nöki felelősséget illeti, meg kell jegyezni, hogy angol vezető körök rendkívül sikamlós játszmát folytatnak Gromiko látogatása körük A munkáspárti balszámy szóvivői kedden isméit követelték, hogy Wilson határolja el kormányát az Egyesült Államok vietnami agressziójától. A miniszterŰjabb amerikai „tanácsadók“ érkeznek Déf-Vietnamba Washington Amerikai hivatalos körökben kedden este hivatalosan is bejelentették, hogy az Egyesült Államok Johnson tábornoknak, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnökének javaslatára növeli Dól- Viehnamfban állomásozó helikopter. alakulatainak és „katonai tanácsadóinak” számát. Mint ismeretes, a dél-vietnami szemleútjá- ról visszatért Johnson tábornok hétfőn számolt be tapasztalatairól Johnson elnöknek* Mcnamara hadügyminiszternek és a fegyvernemiek vezérkari főnökednék. Az újonnan Dél-Vietnamiba küldendő helikopterszázadok pontos szá_ mát nem közölték. Az UPI amerikai hírügynökség csupán annyit jegyez meg, hogy minden szájad 25 helikopterből á®, és hogy jelenleg körülbelül 400 amerikai helikopter teljesít szolgálatot Dél- Viefcnambaru Ami a „katonai tanácsadók” száméit illeti, hivatalos ködökben csupán annyit árultak ed, hogy 200—300 ember Dél-Vietnamiba küldéséről van szó. Eigyben azt is közölték, hogy a 7. amerikai flotta repülőgépei és rombolói már hosszabb idő óta rendszeres őrjáratokat végeznek a vietnami partok előtt. Amerikai állítás szerint „azokat az ellenséges Spaak a Rapacki-tervről Párizs Spaak belga külügyminiszter szerdán a NATO párizsi állandó tanácsának ülésén ismertette az európai atomfegyvermentes övezet létesítésére vonatkozó Ra- packi-tervet, a lengyel külügyminiszterrel Brüsszelben folytatott tárgyalásiad alapján. A belga külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a békés egymás mellett élés jelenlegi légköre kedvező lehetőséget nyújt a Rapacki-terv és általában a Kelet és Nyugat közötti problémák közelebbi megvizsgálására. Spaak bárkákat ke®. Mderftendük, amelyek embereket és fegyvereket szállítanak Dél-Viefcnamtoa”* A dél-vietnami Da Nang-i támaszpontra érkezett amerikai tengerészgyalogosok közül a második katona is életéit vesztette. Ugyancsak amerikai golyó oltotta ki életét. A „véletlen baleset” körülményei szinte teljesein megegyeznek a napokban lezajlott hasonló incidensével. A támaszpont közelében levő dombra négy főnyi amerikai őrséget küldtek ki. Az amerikai katonák zajt hallottak és hárman felderítő kőrútra indultak. A dombom maradt negyedik katona visszatérő társait partizánoknak nézte és tüzet nyitott rájuk. Az egyik a helyszínen meghalt, a második súlyosan megsebesült, a harmadik köny- nyebfo sérüléseket szenvedett. (MTI) elnök a szovjet és a brit külügyminiszter folyamatban levő taxi ácskozásaira hivatkozva szólította türelemre politikájának bírálóit. Ugyanakkor a konzervatív ellenzék — láthatólag a nemzetközi következményekre való tekintet nélkül — belpolitikai pecse- hangoztat-' nyét igyekszik sütni a munkáspártban fortyogó elégedetlenség parazsán. Home, konzervatív vezér, a tory-padsorok zajos éljenzése köziben — mint a Guardian parlamenti tudósítója epésen meg- j jegyzi — „megbízható jobbszár- j nyát védelmezőén kiterjesztette Wilson fölé saját képviselőinek támadásaival szemben”. Ezt a rendkívüli kényes és kínos parlamenti helyzetképet egészíti ki, hogy a Gromiko—Stewart találkozó első fordulójáról közölt tudósítások azt sugallják: a „brit béke-erőfeszítések sikere a Szovjetunión múlik”, s hogy a brit javaslatra adott szovjet válasz „nem kecsegtet eredménnyel”. A polgári sajtó szerdai jelentései kivétel nélkül ezt a témát tálalják fél* közös eredetükről tehát semmiféle kétség sem lehet. A taktika meglehetősen átlátszó: a kormány egyfelől a szovjet—angol tárgyalások fontosságát hangsúlyozza, és ezzel igyekszik elhallgatta‘und párton belüli bírálóit, másfelől a sajtó útján azt terjeszti, hogy „szovjet részről nem mutatkozik együttműködési készség”, ezért nem várható különösebb eredmény a találkozótól. A kormánypárti Sun diplomáciai tudósítójának jelentéséből kiderül, hogy brit részről a következő javaslatot terjesztették élő: az angol és a szovjet külügyminiszter erősítse meg, hogy hajlandó folytatni társelnöki szerepét, ,.a szovjet kormány fejtse ki befolyását Észak-Vietnamban a válság enyhítése érdekében”. Enyhén szólva, merészségre vall, hogy az angol kormány, amely nyíltan támogatja a demokratikus Vietnam ellen intézett amerikai „bombázó diplomáciát”, a szovjet kormányt .szólítja fél „észak-vietnami befolyásának kifejtésére”. Értesülések szerint Gromiko félreérthetetlenül angol kollégája értésére adta, hogy mindenekelőtt a Wilson-kormánynak kellene „washingtoni befolyását kifejtem”, ha valóban egyengetni kívánja a béketárgyalások útját. Philip Nőéi Baker Béke—Nobel- díjas munkáspárti képviselő, a kormánypárt parlamenti külügyi bizottságának elnöke szerdán a Timesban közölt nyílt levelében ezt írja: „Gromiko ittléte alkalmából szeretném kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy a brit nép túlnyomó többsége egyetért U Thant ENSZ-főtitkáraak azzal a nézetével, hogy a vietnami háború folytatása csak súlyosbíthatja a helyzetet és helyesli az azonnali tűzszünetre és béketárgyalá- sokra szólító javaslatát. (MTI) Péter János külügyminiszter Becsbe látogat Péter János külügyminiszter április 7 és 9 között dr. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság külügyminiszterének meghívására hivatalos látogatást tesz Ausztriába. (MTI) Lukács József: A sors és az emberség: O la „Törzs vagyok-e vagy már [csak torzsa? Nem sors az egyes ember [sorsa!” (József Attila) Évezredeken át úgy állt az egyes ember a történelem viharzó áramában, mint zsenge facsemete egy orkán-verte pusztaság közepén: kiszakadófélben a gyökere, szélcsavarta ágakként vergődnek vágyai, míg egy dühös szélroham derékba nem töri, torzsává nem nyomorítja törzsét. Rettegett és kardja lógott. A kiszámíthatatlan végzetként érvényesülő sorstól való félelem pedig — amely még a kizsákmányoló osztályok egyes rétegeinek életét is felhőzte —> tömegesen hajtotta az embereket a templomok felé, hogy ott a ter- mészetföLöttitől kérjék a támogatást, a biztonságot, amely életükből hiányzott. Nem, mintha az emberiség múltja szűkölködnék nagy és nemes gondolkodókban, szenvedélyes és gyakran bátor törekvésekben, amelyek képviselői próbát tét a félelem krónikájává. A létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság és tehetetlenség ór- zésvdlága tudja ezt már az emberiség — egyben a tétlen és gondolattá lan csodavárás táptalaja is. És egész múltunk — az emberré válás óta — bizonyos tekintetben nem más, mint küzdelem az ember kiszolgáltatottsága ellen. De olyan küzdelem ez, amely — egészen korunkig — csak új formáit hozhatta létre a létbizonytalanságnak —, gyökerét nem szüntethette meg. A rabszolgát ura még bármely pillanatban megölhette, a jobbágyot deresre vonhatta, a bérmunkás feje fölött a válság okozhangsúlyozta, célszerűnek tartja ,ta munkanélküliség, a kisparaszt az ilyen irányú megbeszéléseket a j fölött áruja elértéktelenedesének. saodalista országokkal. (MTI) J~‘~ ~~XJ TV meg nem értett erők űzték feje tettek a félelemtől szorongatott fölött játékukat s változtatták éle- ember megsegítésére. | gazdasága csődjének DamoklészTöbb mint kétezer éve, hogy a görög bölcs, Epikurosz „a nyugodt elme” erejével, a felvilágosító szó hatalmával próbálta megszabadítani az embert a halálfélelemtől. A kereszténység gyors elterjedését bizonyára nem kis részben éppen annak köszönhette, hogy — ha a végítéletig megváltoztathatatlannak is vélte a társadalom osztálytagozódását és a velejáró szenvedést — bizonyos fokig kifejezte az ember tiltakozását is e világ ellen és az alamizsnálko- dást, a betegek, a nyomorékok, a magukra maradt szerencsétlenek iránti jótékonyságot, „a felebaráti szeretet” nevében erkölcsi kötelességgé nyilvánította. Mindez azonban hamarosan visszájára fordult: nem utolsósorban éppen e törekvések vallási burka okozta, hogy a keresztény «nberszere- tet formálissá, tartalmatlanná vált, sőt, hogy képviselői éppen felebarát! szeretet nevében tilalmazták az ember boldogabb jövőjéért folytatott harcot. A korai polgárság humanizmusa éppen ezért is került szembe a vallás hirdette álemberszeretettel. A burzsoázia — miközben hadra kelt a középkor szellemével — saját érdekeit egyetemes emberi érdekként fogta fel és ezekből kiindulva harcolt a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében a hűbéri zsarnokság és a belőle fakadó félelmet, kiszolgáltatottságot kifejező vallási eszmeiség ellen is. Csakhamar kiderült azonban, hogy a polgárság végeredményben csak a tulajdongyarapítás szabadságáért, saját biztonságáért küzdött és vajmi keveset törődött azok bajával, akiknek végső soron felvirágzását köszönhette: a dolgozó tömegekkel. A polgári humanizmus ember-dicsőítése mind kirívóbban ellentmond az élet embertelenségének, a félelemmentes élet jelszava a tőkés társadalom szülte félelemnek. A munkás-szocializmus, amely a tömegeket saját erejük ismeretére tanította, amely megmutatta számukra a szabadulás útját, a szocialista világrendszerben végre hatalmas védőművet hozott létre a bizonytalanság és a félelem ellen is. Mind eredményesebben véd ez a gát, a szocializmus ereje a háborús fenyegetés, a tö- megnyomor, a keserves öregség, a népbetegség ellen. S mindez apasztja az okok számát, amelyek miatt az emberek — más utat nem találva — a vallásba, a természetfölötti hiedelmek ködvilágába vetették reményeik horgonyát. Nagy eredmény ez, az emberek százmillióinak megváltozott sorsa mutatja a tetté vált szocialista humanizmus erejét. Ez azonban még csak a kezdet és távolról sem lehetünk elégedettek. Hatalmas biztosítékai jöttek már eddig is létre az emberek biztonságosabb, boldogabb életének. De mai életünkben nem kevés még az olyan tényező, amely bizonytalansággal árnyékolja be az egyén sorsát. Igaz: nincs már nálunk tömegméretekben ható létbizonytalanság. De azt jelenti-e ez, hogy minden egyes ember élete már mentes volna a kiszámíthatatlan okokból álló bajoktól és bizonytalanságtól? Vein elismert nyugdíjrendszerünk, társadalombiztosításunk. De állnak-e minden idős vagy beteg ember mellett figyelmes emberek, hogy segítsék átlábalni az élet nehéz szakaszain? Mindenkinek jut nálunk munka. De mindig elnyeri-e nálunk a jó munka a maga jutalmát, elismerését? Nem éri-e egyes embereket ma még nálunk méltánytalanság, értetlenség, megtorlatlan vagy későn megtorolt igazságtalanság? Él még körülöttünk magárama- radt, megkeseredett özvegy vagy elvált asszony, apátlan-anyátlan árva, aki még nem is tudja, hol keresse a kiutat a magányból, a környezet hideg közömbösségéből? Megnyíltak a női egyenjogú«