Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-13 / 37. szám

február 13. a Szombat Budapest, az ország szíve újra dobogni kezdeti... Irta: Szakasits Árpád Mennyire szeretném — ha -tud­nám — visszaidézni azoknak a he­teknek, hónapoknak a légkörét, amelyeknek termékenyítő szelle­mében megindult az új magyar élet bimbózása! Ami akkor elénk tárult, ami történt, amit éreztünk és átéltünk, szavakban szinte kifejezhetetlen. Fölszabadultság, mámor, bűvölet! Soha vissza nem térő érzések egy újjászülető nemzet bölcsője fölött És ez a bölcső romok, borzalmas, szívfájdító pusztulás romjai fölött ringott. A félelemtől megszaba­dult ember gigászi, büszke kinyúj­tózkodása a halálra ítéltség ször­nyű súlya alól. Február 13. Budapest fölszaba­dulása. A dermedt szív újra egészséges ütembe kezdett. Olyan lelki fo­lyamatok mentek végbe, amelyek egyetlen erővé sűrítették a már­na ár haldokló város új életre esz­mélt embereit. És csodák szület­tek! Budapest egész lakossága munkára feszült! A romokkal bir­kóztak. Az üzemek munkásai, az elpusztult gyárak, műhelyek hely­reállítására feszítették erejüket. A közüzemek munkásai azon fára­doztak, hogy ismét kapjon gázt, villanyt, vizet a város, és útjain újra robogó villamosok száguldja- nak. Ki is énekelhetné meg azoknak az asszonyoknak, lányoknak tízez­reit, akik kora reggeltől késő es­tig követ hordtak, talicskáztak és ki szőne dalt azokról a szovjet te­herautókról, páncélkocsikról, amelyekről szoVjet katonák ke­nyeret, cukrot osztottak a pesti gyerekeknek... A város élni akart. Csodálatos, új életre gerjesztő idők voltak 1945 első hónapjai és teremtő erők gyülekezése, és hatalmas al­kotó tevékenysége az ezután kö­vetkező esztendőkben... De a nagyszerű érzelmi áradás hamar elapadt volna, ha a cél és értelem a nemzeti megújulás és az alkotó erők áramlását nem vezeti helyes mederbe. Minden hazafias, demokratikus erő összefogása, s ezen belül a munkáspártok, a kommunisták és a szociáldemok­hetett. Ismeretes, hogy a két munkáspárt az élet megindításá­nak nagy kérdéseiben mindig megegyezésre jutott. A kezdeményezők csaknem mindig a kommunisták voltak. Ebből azonban korántsem követ­kezik, hogy a munkáspártok kí- vülrekesztették volna a többi de­mokratikus erőket. A kommunis­ta párt már Szegeden lobogójára tűzte az ország demokratikus át­alakulásának programját és a de­mokratikus nemzeti egység jel­szavát. Létrejött a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front, az ille­gális „Magyar Front” legális utódja. Éppen a demokratikus nemzeti egység tette lehetővé, hogy meg­birkózzunk a Budapestet fenyege­tő éhhalállal. A Budapesti Nem­zeti Bizottság — amelyben vala­mennyi demokratikus pórt részt vett — elévülhetetlen érdemeket szerzett a rendezett élet megszer­vezésében, de az éhség szörnyete­gét nehezen győzte le. Az első ki- adósabb segítséget a szovjet had­nyérgabonával, burgonyával, zöld­ségfélékkel, hússal... De a Bu­dapesti Nemzeti Bizottság kérő szavára megmozdult a felszaba­dult vidékek parasztsága, és a maga amúgy is szűkös készleteiből jelentős mennyiségű élelmet kül­dött az éhező budapestieknek. Köteteket lehetne írni azokról az időkről. De néhány mondatban is elfér 1915—46 tanulsága: egye­sült erővel hegyeket is el lehet mozdítani a helyükről, összefor­rott a nép, kivetette magából a reakciós, fasiszta szennyet és el­szánta magát, hogy új országot épít, s ezt meg is tette. Bizalmát helyezte a kommunista pártba és szeretetével adózott a Szovjet­uniónak, s ez a szeretet minden köteléknél erősebbnek bizonyult A megnagyobbodott Budapest, a megújult ország megújult főváro­sa, nemzetünk büszkesége. Fénye szátsugárzik egész népünkre. A dolgozó, alkotó Magyarország vére lüktet benne. Szíve egészségesen dobog. Hisszük, hogy egyre szeb­bé varázsolja a munkások, parasz­A «Valéria” helyén épült fel Budapest egyik leszebb negyede, a József Attila Lakótelep. Budapest szebb, mint valaha. Pezsgő élet az újjáépült Erzsébet hídfőnél. ráták szoros ‘akcióegysége és fá­radhatatlan buzgalma teremtette meg ezt a szilárd alapot, amelyen Budapest és az új ország fölépül­sereg nyújtotta — saját készleté­ből. Majd pedig egymás után gör­dültek hazánkba, elsősorban Bu­dapestre, a szovjet vagonok ke­tok dolgos keze, a szellem embe­reinek alkotó munkája; valameny- nyiünk szeretete és egyesített ere­je:“ Eredményesen lelj esi tik hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteleiére tett vállalásukat A Békés és Vidéke Kör­zeti Fmsz. választmánya — a dolgozók javaslatára — ha­zánk felszabadulásának 20. év­fordulója tiszteletére még a múlt év szeptemberében mun­kaversenyt szervezett. Azóta lelkes munkával arra töreked­nek a dolgozók, hogy a válla­lásuknak eleget tegyenek. 480 új tag beszervezését határozták el és ezt a kötelezettségüket február 10-ig 80 százalékban teljesítették. Jelenleg a szövet­kezeteknek 9 ezer tagja van. Csaknem 90 ezer forint értékű részjegy eladását vállalták, amit 50 százalékban megvalósí­tottak. Elhatározták, hogy je­lentős társadalmi munkával se­gítik elő a bolthálózat tataro­zását, szépítését és eddig 36 egységet (120-ból) már rendbe is hoztak. Számos szociális és munkavédelmi berendezést (öl­tözőszekrényt, mosdót stb.) lé­tesítettek. Ezenkívül 22 esetben működtek közre a vendéglátó­ipari egységeknél és a szakbol­tokban megtartott rendezvé­nyek megszervezésében. Átadták rendeltetésének Sarkadon az új héttantermes gimnáziumot Régi vágya volt Sarkad lakói­nak az, hogy a község fiataljai az általános iskola elvégzése után egy helybeli gimnáziumban ta­nulhassanak tovább. Ez a régi vágy most valóra vált, mert ja­nuár 29-én átadták rendeltetésé­j nek az új héttantermes sarkadi gimnáziumot. A' korszerű művelődésügyi lé­tesítmény tebb mint 3 millió 800 ezer forint költséggel készült. Fel­építéséhez a községfejlesztési alapból 800 ezer forinttal járult hozzá a helyi tanács. Idegenforgalmi vetélkedő Békéscsabán Az IBUSZ—TIT Ország-Világ­járók Baráti Köre rendezésében nagyszabású idegenforgalmi ve­télkedőre kerül sor február 26-án, pénteken este 7 órától a TIT bé­késcsabai Értelmiségi Klubjában. A vetélkedőn — melyet Vörösváry Béla, az Ország-Világ járók Ba­ráti Körének országos titkára ve­zet — a versenyzők ismert ide­genforgalmi tájakkal és városok­kal kapcsolatos kérdésekre vála­szolnak majd. A kérdések között egy-egy ilyen tájjal vagy város­sal kapcsolatos földrajzi, történel­mi, zenei, .művészettörténeti és egyéb nevezetességek szerepelnek. A legjobb idegenforgalmi isme­rettel rendelkező versenyzőt egy ötnapos jugoszláviai tengerparti társasutazással jutalmazzák, s második helyezett pedig díjtala­nul ötnapos balatoni utazáson ve­het részt. Ezenkívül a legjobb vá­laszokat adó részvevőket könyvvel ajándékozzák meg. Az idegenforgalmi vetélkedő nemcsak a versenyzőknek, hanem a nézőknek is igen hasznos és ér­dekes szórakozást ígér, hiszen a feltett kérdéseket sok esetben szí­nes képekkel, zenével és filmvetí­téssel illusztrálják. Százéves Vass Int ró né A vasárnap reggel csípős hideggel kö­szöntött bennünket. Fázós kezekkel, de szivünkben meleg ér. zésekkel mentünk óvodásaimmal Békés község legidősebb asszonyához, Vass né­nihez. Ott ült a szo­ba közepén, szinte el­veszett a nagy kar­székben. Törékeny kis alakja tiszteletet éb­resztett mindnyá­junkban. A köszönté. seket, ajándékokat megilletödve fogadta. Olykor távolba né­zett, elgondolkodott. Talán a múlt egy- egy emlékképe eleve­nedett fel előtte. Egy évszázadi Mennyi öröm, de fáradozás, küzdelem is tartozhat hozzá! Kilencvenhat évig élt a tanyán, melynek falát még sövényből fonták. 1880 tá­ján történt: kenyér­sütés közben érte a hír, kiöntött a Körös. Két óra múlva, ami­kor kiszedte a kenye­ret, majdnem befolyt a ráz a kemencébe. A padlásra menekültek. Két férjet temetett el, három gyermeket nevelt fél. Csak heve. sen tudták, hogy a három közül egy nem a sajátja, árva gyer­mekként fogadta ma­gához. A háborúk alatt feleségként, édesanyaként, érző ember módján oltal­mazta hozzátartozó­it, segítette a hozzá fordulókat. Talán sok minden eszébe jutna még, ha közben nem érkeznének újabb köszöntők. Kis­dobosok, úttörők, a tanács, a nőtanács, az egészségház. a Hazafias Népfront megbízottai. Talán az elmúlt 20 év is hozzájárult ah­hoz, hogy Vass néni elérte a 100. szüle­tésnapját, és az öreg kora nyugodt, kelle­mes lett, mondotta a népfront részéről a felköszöntő... Unokái magyaros vendégszeretettel kedveskedtek neki mindenben, ő pedig egy dallal viszonozta a figyelmességet. Re­megő hangja köny- nyet fakasztott a sze­mekben, meghatva hallgattuk: „Édes­anyám is volt né­kem...” A filmesek hatalmas fénnyel dolgozták körülötte, megörökítették ezt a vasárnapot. Közben ellestem egy beszél­getést; egyik szülő súgta a másiknak: — Bár csak a mi gyermekeink is elér­nék a 100 évet, úgy. hogy közben ne kell­jen nekik hábnrútól, semmi rossztól ret­tegniük! Búcsúzóul utánunk integetett Vass néni s mi megígértük, hogy minden születésnap_ ján, sőt gyakrabban is meglátogatiuk. Rózsa Tiborné

Next

/
Oldalképek
Tartalom