Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-05 / 30. szám

1965. február 5. 4 Péntek.. Az idei terv végrehajtásának feltétele: a vezetés színvonalának emelése és a munka hatékonyságának növelése Műszaki nagy aktíva-értekezlet az £M Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál Egy egész napot szántaik rá az ÉM Békés megyei Állami Építői­pari Vállalatnál arra, hogy műsza_ ki nagy aktíva-értekezleten érté­keljék a múlt évi termelési ta­pasztalaitokat, megismerjék az idei tervfeladaitokat és ennek eredményes teljesítésére kidolgo­zott intézkedési tervet. Már ez is sejteti, hogy bőven volt miről ta­nácskozni, és lesz ezután is mit megvitatni majd a munkahelyi termelési tanácskozásokon, ahol ha kisebb egységekben is, de ha­sonló módon napirendre kerül a tavalyi munka értékelése és vele együtt az idei feladatok ismerte­tése, a javaslatok meghallgatása, és összegezése. A műszaki nagy- aktíva-értekezlet eredményességét a tizenöt felszólalás is bizonyítja; közte Gyöngyösi Istvánnak, az Építő-, Fa- és Épí tőanyagi pari Dolgozók Szakszervezete főtitká­rának és Huszár Mihálynak, a me. gyei pártbizottság munkatársá­nak hozzászólása is, akik a vezetés színvonalának emeléséről, az ösz­tönző bérrendszer alkalmazásá­nak és a termelékenység növelé­sének szükségességéről szóltak. Ha a végrehajtásiban is legalább ilyen lesz az összhang és az együttműködés, akkor várható csak a tavalyinál bár szerényebb, valójában azonban, semmivel sem kevesebb, sőt több erőfeszítést igénylő idei tervek teljesítése. Eh­hez viszont a legjobb kiindulópont a múlt évi tapasztalatokból való okulás, azoknak a hibáknak az el. kerülése, amelyek tavaly nemegy­szer és nem ritkán hátráltatták a munkát és amelyekről a tanácsko­zásokon is sok szó esett. A MÜLT EV TERMELÉSI TAPASZTALATAI A tények önmagukért beszélnek. Amint Drienyovszky eivtársnak, a vállalat igazgatójának beszámoló, iából is kitűnt, egyáltalán nem akarták szépíteni a valóságot, még akkor sem, ha a termelés egyik- másik területén derekasan meg is állták a helyüket. Az összkép ked­vezőtlen: az 1964. évi építésszere­lési tervet 91 százalékra teljesítet­ték. A csökkentett terv 280 millió forint volt, az elért termelési ér­ték viszont 254 millió forint lett, B így 25—26 millióra tehető a le­maradás. A segédüzem dolga sem áll jobban, mert 23 és' fél millió forintos tervéből mintegy 3 millió­val adós maradit. A lemaradásnak több oka van. A legfőbb és legdöntőbb, hogy igen kedvezőtlenül alakult a ter­melékenység. Ezt jól szemlélteti az egy főre jutó termélésá érték. Az építésszerelési munkákra az egy főre eső termelési érték előírása 152 589 forint volt. A tényleges teljesítés azonban csak 142 ezer forint lett. Természetesen így már érthető, hogy a vállalat 98,4 száza­lékos létszámmal és 96 százalékos bóralapfelhasználással — éppen a termelékenység kedvezőtlen ala­kulása miatt — a tervét csak 91 százalékra tudta teljesíteni. Ez a szembeállítás megmutatja, hogy ml az, amit az idén nem lehet megismételni. Az egy főre jutó termelési értéket, végső soron a termelékenység alakulását hátrá­nyosan befolyásolta a munkaidő rossz kihasználása. Tavaly 89 munkanapról készítettek' veszte ségidő-tanulmányt. Ebből az de­rült ki, hogy a megfigyelt brigá­dok a munkaidőnek csak 83 száza­lékát töltötték munkában. A munkaidő 17 százaléka kiesett a termelésből, mert a műszaki veze­tők jelentős része nem fordított elég gondot a munkaszervezés ja­vítására, a munkaterületek elő­készítésére és időbeni biztosításá­ra, valamint a munkafegyelem megszilárdítására. A jó munka- szervezés fegyelmezően hat a munkásra. Ha pedig egy-egy adott munkaterület vezetője keveset tö­rődik ezzel, akkor akarva-akarait- lainul teret enged a munkafegye­lem lazulásának. A vállalat évi termelési mérle­ge akárhogyan is vesszük, sok kí­vánnivalót hagy maga után. Mind­ez azonban nem lehet ok arra, hogy néhány olyan pozitívumról ne szóljunk, amelyek megerősí­tik: több törődéssel, szervezettebb munkával igenis lehetne a hely­zeten változtatni. A módosított terv szerint a vállalatnak tavaly 455 lakást kellett átadnia. Ezt 12 lakással túlteljesítette. S ez nem kis részben a folyamatos termelés, szervezésnek köszönhető, ame­lyet, ha késve is valósítottak meg, előnye máris kézzelfogható. Ha­sonló eredménynek könyvelhető el az is, hogy a kiemelt beruhá­zásoknál, az Orosházi Üveggyár, mái és a Békéscsabai Konzerv­gyárnál az előirt részhatáridőket betartották, s ezzel lehetővé vált az egyes üzemrészek üzemelteté­sének lehetősége. AZ IDEI TERVFELADATOK A tavalyi, több kedvezőtlen, mint kedvező termelési tapaszta­lat, valamint az idei népgazdasági terv előírásai a múlt évinél szer­vezettebb munkára kell hogy ösztönözze a vállalat vezetőit és munkásait. Ez a nagyobb felelős* sögérzet kimondva is, kimondat­lanul is tapasztalható volt a ta­nácskozáson. Az idei terv alacso­nyabb a tavalyinál, mégis úgy be. szőttek róla, hogy teljesítését még­sem lehet fél vállról venni. Sőt, a múlt évinél jóval nagyobb erőfe­szítést, szervezettebb munkát igé­nyel. A vállalat idei építésszere­lési terve 270 millió forint, a se­gédüzem terve pedig 20 millió fo­rint. A szerényebb tervet azonban a múlt évinél mintegy 100—110 fővel kisebb létszámmal kell vég­rehajtani. Milyen módon lehetsé­ges ez? Tavaly kedvezőtlenül ala­kult» a tervezettnél lényegesen alacsonyabb volt az egy főre jutó termelési érték. Ez az egyik olyan tartalék, amire az idén alapoz­nak. Az építésszerelésnél mint­egy 10 százalékkal szükséges az egy főre jutó termelési értéket nö­velni ahhoz, hogy a tavaly elért 142 ezer forinttal szemben az idén elérje a csaknem 157 ezer fo­rintot. Ez azonban csak a munka- szervezés tökéletesítésével, a veszi teségidő csökkentésével, a mun­kaidő és a gépek jobb kihasználá­sával, valamint a kooperáció ja­vításával valósulhat meg Korábban is sokat beszéltek a vállalatnál arról, hogy az impro­duktív létszám az indokoltnál magasabb, s ez természetesen rontja a vállalat teljes létszámá­ra vonatkoztatva az egy főre ter­vezett termelési értéket. Az idén ebben sem lesz élég csupán ennék megállapítása vagy csak a tessék- lássék módon hozott intézkedés, amely csak ideig-óráig oldja meg ezt a gondot. Konstruktív intéz­kedés és megoldás szükséges, amely valóban meg is hozza a hasznát. Bár a vállalat terve az idén kisebb a tavalyinál, a lakásépíté­si és átadási program meghalad­ja a múlt évit. Év végéig 500 la­kást kell átadni, ebből 373 épül folyamatos termelésszervezéssel. A lakásépítésnél tovább bővítik a korszerű építési technológiát. Ta­valy a lakások 80 százalékát épí­tették téglablokkből, az idén 90 százalékát tervezik, amint ezt az intézkedési terv is előírja. AZ INTÉZKEDÉSI TERV LEGYEN TÖRVÉNY Tavaly is készült intézkedési terv a vállalatnál, de annak, amint a vitában is elhangzott vé­lemények megerősítették, nem tulajdonítottak olyan jelentősé­get, mint amilyet megérdemelt volna. Ha az intézkedési terv elő­írásai megvalósultak volna, akkor a vállalat aligha maradt volna el tavaly olyan arányban, mint aho­gyan elmaradt a tervteljesítésben. Ennek egyik oka, hogy elhanya­golták az intézkedési terv végre­hajtásénak ellenőrzését, rendsze­res értékelését. Drienyovszky elv. társ nagyon őszintén így foglalta ezt össze, amit szó szerint is érde­mes idézni: A lemaradások okait elsősorban saját hibáinkban, szer­vezetlenségünkben és mulasztása, infcban kell keresnünk, lényegében abban, hogy az intézkedési ter­vünkben előirányzott feladatokat és célkitűzéseket csak részben va­lósítottuk meg. Ilyen módon az idei feladato­kat sem lehet teljesíteni. A mos­tani intézkedési terv — amelyet a vitában még néhány hasznos javaslattal kiegészítettek — jó alapot nyújt a feladatok végrehaj­tásának hogyanjához. Az intézke­dési terv részletesen és pontosan meghatározza a kiemelt beruhá­zások és a többi létesítmény épí­tési feladatait és határidejét, a termelékenység emelésének módszereit, a műszaki fejlesztés irányát és céljait, a munkaszer­vezés, a minőségjavítás tennivaló, it, az anyaggazdálkodási és szál­lítási feladatokat, a takarékossági mozgalom élveit. Ám, mint mon­dani szokás, minden határozat annyit ér, amennyit megvalósíta­niuk belőle. Ennyit ér majd a mos­tani gondosan összeállított intéz­kedési terv is. Végrehajtásának — s ezzel együtt a vállalat idei terv- teljesítésének is — feltétele: a ve­zetés színvonalának emelése, a munka hatékonyságának növelé­se, aminek párosulnia kell a dol­gozók kezdeményezéseivel, ver­senymozgalmával. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a tavalyi ta­pasztalaitokon okulva az intézke­dési tervet az egész vállalatra ér­vényes törvénynek tekintsék, amelynek előírásai személy sze­rint is mindenkire kötelezőek. Födi na Péter Lássunk hozzá! A munkához! Ahhoz lássunk hozzá! Ne úgy, mint az erős do­hányos, hogy holnaptól kezdve egyet sem szívók, s már ki­lenckor rágyújt. Ne így szok­junk le a szinte már szenvedé­lyünkké vált kényelmünkről. Az az ember, akiben nincs szenvedély, nem sokat ér. Az az ember, akiben csak káros szenvedély van, még annyit sem ér. Az az ember, akiben van te­hetség, de nincs szenvedély, mert kényelmes, keveset ér. „Az én fiam itthon nem is ta­nul, mégis kitűnő a bizonyítvá­nya abból a tudásból, ami az órán ráragad...” — mondja az öntelt apa. „Fél kézzel is 120 százalékot teljesítek”... — mond­ja az öntelt forgácsoló. „Edzés nélkül is én vagyok a gólki­rály...” — mondja a futballista. Tolakodnak az élet különféle területeiről a példák. Tolakod­nak a kérdések is: — Mi lenne, ha a kiváló képességű diák „hoz­záolvasna” az órákon felsze­dett, megemésztett ismereteihez? Mi lenne, ha a forgácsoló nem fél kézzel, .hanem egész szenve­déllyel dolgozna? S a gólkirály sem vallaná kárát, ha inkább többet futna az edzésen egy kör­rel,* mint hárommal kevesebbet... Lássunk hozzá! Ne nagy ígére­tekkel, mint a szenvedélyes dohá­nyos, hogy holnaptól kezdve egy slukkot sem... Lássunk hozzá a munkához egészséges, reális, becsületes szenvedéllyel. Ne mondjunk le megérdemelt kényelmünkről, de valahogy legalább a képessége­inket használjuk ki — szenve­déllyel. Nem kell ezek megvalósításá­hoz különleges erőfeszítéseket tenni! Nem kell csodákat művel­nünk. Csak egy bizonyos, a ké­pességeink szabta folyamatos munkatempót kell felvennünk, s ezt következetesen meg kell tartanunk. Nem azt lesve — mi­közben arra koncentrálunk, ho­gyan is töltjük el szabad időnket —, hogy mikor telik már le a 8 óra. Inkább talán azt kellene néznük, hogy a nyolc óra hosz- szán belül minden percet nyu­godt, de foglalkozásunk iránti szenvedélyes szeretettel, követ­kezetesen használjunk ki.­Lássunk hozzá...! A munká­hoz, s alkotásunk eredményei­vel ne mutassunk képességeink­ből kevesebbét, mint amennyi bennünk van! Hogy is mondta Zrínyi Mik­lós? „...Csak jóbbitsuk meg magun­kat...!” (fér—6.) Negyvenkét év a kötőgép mellett I smét nyugdíjba ment egy ember.., Szürke, köznapi esemény, hisz’ naponta sok százan vagy ta­lán több ezren vonulnak vissza ebben az országban jól megérde­melt pihenésre. Ám, ezúttal olyan esetről van szó, amely fel­tétlenül szót, illetve sajtónyilvá­nosságot érdemel... Már a munkakönyvé is önmaga helyett beszél. Egyetlen munkahe­lyi bejegyzés: Békéscsabai Kötött­árugyár — 1922. szeptember 22- töl. Igaz, annak idején a Huber­tus R. T.-nél kezdte, de hat év múlva — 1928. október 6-án — már nemcsak a jogfolytonosságot igazoló munkakönyvi bejegyzés tanúsága szerint, de gyakorlatilag is a kötöttárugyár, illetve akkor még Rokka R. T. dolgozója. S most a küzdelmes négy évti­zedről beszélgetünk Krnács Zsó­fiával, a gyár „legifjabb” nyugdí­jasával. Sovány arcú, ősz hajú, törékeny teremtés, de türkizkék szeme fiatalosan mosolyog. Ha a szobrászművész Textilmunkásnő című szobrot alkotna, bizonyára őróla mintázná. Olyan magától ér­tetődően beszél a negyvenkét év­ről, mintha életpályája másként nem is alakulhatott volna... Gyermek volt ő is, meg a gyár is, amikor először adtak randevút egymásnak. Az akkor tizenkét esztendős Osinak már két nővére dolgozott a Hubertusban. A két szorgalmas munkásnő jó ajánló­levél volt a fiatal, „kócos lány­nak”. így hívták akkor a bolyhel- takarítással, vízhordással foglal­kozó gyermek-segédmunkást. Szorgalma, kézügyessége azonban hamar feltűnt, rövidesen már kesztyűkötő gépen dolgozott. S akkor egy életre szólóan eljegyez­te magát a kötőgépekkel... Szegény szülők gyermeke, egy az öt közül. Mindig az a tudat ve­zérelte, hogy kell a kereset á nagy családnak. Szorgalma, munkasze­retete volt a garancia, hogy kere­setével mindig meg volt elégedve Szíve együtt dobogott a dohogó géppel. Szinte ösztönszerűen meg­érezte, ha bármily apró baja is volt legjobb barátjának, a masi- , nánakj Hosszú pályafutása alatt egy­szer sem volt táppénzes. A mun­kahelyüket gyakran változtató '„vándormadarakat’’ sohasem tud­ta megérteni. Pedig volt ő íe kényszerhelyzetben. 1944-ben pél­dául tevékenyen részt vett a bom­bázási romeltakarításban. Akkor motor hiján kézzel hajtották a kö­tőgépeket. A háborús zűrzavar közepette is lelhetett volna talán kedvezőbb munkakörülményekre, de a gyár, a gép szeretete felül­múlt minden effajta kísértést... Pedig ez idő tájt jószerivel még munkabért sem kapóit, csupán valamelyes természetbeni jutta­tást. Fersze, igazi megbecsülésben csak a felszabadulás után volt ré­sze. A jó kereseten kívül számos oklevél, jelvény és pénzjutalom tanúskodik erről. Kitüntették a gyár 50 éves jubileumi ünnepsé­gén csakúgy, mint 40 éves szolgá­lati jubileuma alkalmából, amikor a Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett. Nagyon büszke arra, hogy aki­ket ő tanított meg a kötőgép keze­lésére — és szeretetére! —, azok mind helytállnak a munkában. Pedig szép számmal vannak ilye­nek ... S vajon mit mond a négy évti­zed statisztikája? Hisz’ ilyenkor' talán még a száraz számadatok is beszédesek. Nos, egy életpálya summázása egyetlen tömör mon­datban foglalható össze: a mun­kában töltött hatmillió perc alatt több mint háromezer tonna kel­mét gyártott. Ö meg a gép... Pillantásom a munkatársak ajándékaira réved, s önkéntelenül is a búcsúzást teszem szóvá. Az eres munkáskéz bizonytalanul lendül a levegőbe, szeme könnyek­kel telik meg. Ezt a kérdést már nem bírja ki elérzékenyülés nél­kül. Hogyne, hisz’ a sok ajándék is árulkodik: szaktársnői nagyon szerették, becsülték, s ő is azokat. De megígérték egymásnak, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot. Szíve meg amúgy is visszahúz a géphez... ... Mert a minap igazi törzs- gárdistát búcsúztattak a kötött­árugyáriak. .. Kazár Mátyás

Next

/
Oldalképek
Tartalom