Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-05 / 30. szám
1965. február 5. 4 Péntek.. Az idei terv végrehajtásának feltétele: a vezetés színvonalának emelése és a munka hatékonyságának növelése Műszaki nagy aktíva-értekezlet az £M Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál Egy egész napot szántaik rá az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál arra, hogy műsza_ ki nagy aktíva-értekezleten értékeljék a múlt évi termelési tapasztalaitokat, megismerjék az idei tervfeladaitokat és ennek eredményes teljesítésére kidolgozott intézkedési tervet. Már ez is sejteti, hogy bőven volt miről tanácskozni, és lesz ezután is mit megvitatni majd a munkahelyi termelési tanácskozásokon, ahol ha kisebb egységekben is, de hasonló módon napirendre kerül a tavalyi munka értékelése és vele együtt az idei feladatok ismertetése, a javaslatok meghallgatása, és összegezése. A műszaki nagy- aktíva-értekezlet eredményességét a tizenöt felszólalás is bizonyítja; közte Gyöngyösi Istvánnak, az Építő-, Fa- és Épí tőanyagi pari Dolgozók Szakszervezete főtitkárának és Huszár Mihálynak, a me. gyei pártbizottság munkatársának hozzászólása is, akik a vezetés színvonalának emeléséről, az ösztönző bérrendszer alkalmazásának és a termelékenység növelésének szükségességéről szóltak. Ha a végrehajtásiban is legalább ilyen lesz az összhang és az együttműködés, akkor várható csak a tavalyinál bár szerényebb, valójában azonban, semmivel sem kevesebb, sőt több erőfeszítést igénylő idei tervek teljesítése. Ehhez viszont a legjobb kiindulópont a múlt évi tapasztalatokból való okulás, azoknak a hibáknak az el. kerülése, amelyek tavaly nemegyszer és nem ritkán hátráltatták a munkát és amelyekről a tanácskozásokon is sok szó esett. A MÜLT EV TERMELÉSI TAPASZTALATAI A tények önmagukért beszélnek. Amint Drienyovszky eivtársnak, a vállalat igazgatójának beszámoló, iából is kitűnt, egyáltalán nem akarták szépíteni a valóságot, még akkor sem, ha a termelés egyik- másik területén derekasan meg is állták a helyüket. Az összkép kedvezőtlen: az 1964. évi építésszerelési tervet 91 százalékra teljesítették. A csökkentett terv 280 millió forint volt, az elért termelési érték viszont 254 millió forint lett, B így 25—26 millióra tehető a lemaradás. A segédüzem dolga sem áll jobban, mert 23 és' fél millió forintos tervéből mintegy 3 millióval adós maradit. A lemaradásnak több oka van. A legfőbb és legdöntőbb, hogy igen kedvezőtlenül alakult a termelékenység. Ezt jól szemlélteti az egy főre jutó termélésá érték. Az építésszerelési munkákra az egy főre eső termelési érték előírása 152 589 forint volt. A tényleges teljesítés azonban csak 142 ezer forint lett. Természetesen így már érthető, hogy a vállalat 98,4 százalékos létszámmal és 96 százalékos bóralapfelhasználással — éppen a termelékenység kedvezőtlen alakulása miatt — a tervét csak 91 százalékra tudta teljesíteni. Ez a szembeállítás megmutatja, hogy ml az, amit az idén nem lehet megismételni. Az egy főre jutó termelési értéket, végső soron a termelékenység alakulását hátrányosan befolyásolta a munkaidő rossz kihasználása. Tavaly 89 munkanapról készítettek' veszte ségidő-tanulmányt. Ebből az derült ki, hogy a megfigyelt brigádok a munkaidőnek csak 83 százalékát töltötték munkában. A munkaidő 17 százaléka kiesett a termelésből, mert a műszaki vezetők jelentős része nem fordított elég gondot a munkaszervezés javítására, a munkaterületek előkészítésére és időbeni biztosítására, valamint a munkafegyelem megszilárdítására. A jó munka- szervezés fegyelmezően hat a munkásra. Ha pedig egy-egy adott munkaterület vezetője keveset törődik ezzel, akkor akarva-akarait- lainul teret enged a munkafegyelem lazulásának. A vállalat évi termelési mérlege akárhogyan is vesszük, sok kívánnivalót hagy maga után. Mindez azonban nem lehet ok arra, hogy néhány olyan pozitívumról ne szóljunk, amelyek megerősítik: több törődéssel, szervezettebb munkával igenis lehetne a helyzeten változtatni. A módosított terv szerint a vállalatnak tavaly 455 lakást kellett átadnia. Ezt 12 lakással túlteljesítette. S ez nem kis részben a folyamatos termelés, szervezésnek köszönhető, amelyet, ha késve is valósítottak meg, előnye máris kézzelfogható. Hasonló eredménynek könyvelhető el az is, hogy a kiemelt beruházásoknál, az Orosházi Üveggyár, mái és a Békéscsabai Konzervgyárnál az előirt részhatáridőket betartották, s ezzel lehetővé vált az egyes üzemrészek üzemeltetésének lehetősége. AZ IDEI TERVFELADATOK A tavalyi, több kedvezőtlen, mint kedvező termelési tapasztalat, valamint az idei népgazdasági terv előírásai a múlt évinél szervezettebb munkára kell hogy ösztönözze a vállalat vezetőit és munkásait. Ez a nagyobb felelős* sögérzet kimondva is, kimondatlanul is tapasztalható volt a tanácskozáson. Az idei terv alacsonyabb a tavalyinál, mégis úgy be. szőttek róla, hogy teljesítését mégsem lehet fél vállról venni. Sőt, a múlt évinél jóval nagyobb erőfeszítést, szervezettebb munkát igényel. A vállalat idei építésszerelési terve 270 millió forint, a segédüzem terve pedig 20 millió forint. A szerényebb tervet azonban a múlt évinél mintegy 100—110 fővel kisebb létszámmal kell végrehajtani. Milyen módon lehetséges ez? Tavaly kedvezőtlenül alakult» a tervezettnél lényegesen alacsonyabb volt az egy főre jutó termelési érték. Ez az egyik olyan tartalék, amire az idén alapoznak. Az építésszerelésnél mintegy 10 százalékkal szükséges az egy főre jutó termelési értéket növelni ahhoz, hogy a tavaly elért 142 ezer forinttal szemben az idén elérje a csaknem 157 ezer forintot. Ez azonban csak a munka- szervezés tökéletesítésével, a veszi teségidő csökkentésével, a munkaidő és a gépek jobb kihasználásával, valamint a kooperáció javításával valósulhat meg Korábban is sokat beszéltek a vállalatnál arról, hogy az improduktív létszám az indokoltnál magasabb, s ez természetesen rontja a vállalat teljes létszámára vonatkoztatva az egy főre tervezett termelési értéket. Az idén ebben sem lesz élég csupán ennék megállapítása vagy csak a tessék- lássék módon hozott intézkedés, amely csak ideig-óráig oldja meg ezt a gondot. Konstruktív intézkedés és megoldás szükséges, amely valóban meg is hozza a hasznát. Bár a vállalat terve az idén kisebb a tavalyinál, a lakásépítési és átadási program meghaladja a múlt évit. Év végéig 500 lakást kell átadni, ebből 373 épül folyamatos termelésszervezéssel. A lakásépítésnél tovább bővítik a korszerű építési technológiát. Tavaly a lakások 80 százalékát építették téglablokkből, az idén 90 százalékát tervezik, amint ezt az intézkedési terv is előírja. AZ INTÉZKEDÉSI TERV LEGYEN TÖRVÉNY Tavaly is készült intézkedési terv a vállalatnál, de annak, amint a vitában is elhangzott vélemények megerősítették, nem tulajdonítottak olyan jelentőséget, mint amilyet megérdemelt volna. Ha az intézkedési terv előírásai megvalósultak volna, akkor a vállalat aligha maradt volna el tavaly olyan arányban, mint ahogyan elmaradt a tervteljesítésben. Ennek egyik oka, hogy elhanyagolták az intézkedési terv végrehajtásénak ellenőrzését, rendszeres értékelését. Drienyovszky elv. társ nagyon őszintén így foglalta ezt össze, amit szó szerint is érdemes idézni: A lemaradások okait elsősorban saját hibáinkban, szervezetlenségünkben és mulasztása, infcban kell keresnünk, lényegében abban, hogy az intézkedési tervünkben előirányzott feladatokat és célkitűzéseket csak részben valósítottuk meg. Ilyen módon az idei feladatokat sem lehet teljesíteni. A mostani intézkedési terv — amelyet a vitában még néhány hasznos javaslattal kiegészítettek — jó alapot nyújt a feladatok végrehajtásának hogyanjához. Az intézkedési terv részletesen és pontosan meghatározza a kiemelt beruházások és a többi létesítmény építési feladatait és határidejét, a termelékenység emelésének módszereit, a műszaki fejlesztés irányát és céljait, a munkaszervezés, a minőségjavítás tennivaló, it, az anyaggazdálkodási és szállítási feladatokat, a takarékossági mozgalom élveit. Ám, mint mondani szokás, minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítaniuk belőle. Ennyit ér majd a mostani gondosan összeállított intézkedési terv is. Végrehajtásának — s ezzel együtt a vállalat idei terv- teljesítésének is — feltétele: a vezetés színvonalának emelése, a munka hatékonyságának növelése, aminek párosulnia kell a dolgozók kezdeményezéseivel, versenymozgalmával. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a tavalyi tapasztalaitokon okulva az intézkedési tervet az egész vállalatra érvényes törvénynek tekintsék, amelynek előírásai személy szerint is mindenkire kötelezőek. Födi na Péter Lássunk hozzá! A munkához! Ahhoz lássunk hozzá! Ne úgy, mint az erős dohányos, hogy holnaptól kezdve egyet sem szívók, s már kilenckor rágyújt. Ne így szokjunk le a szinte már szenvedélyünkké vált kényelmünkről. Az az ember, akiben nincs szenvedély, nem sokat ér. Az az ember, akiben csak káros szenvedély van, még annyit sem ér. Az az ember, akiben van tehetség, de nincs szenvedély, mert kényelmes, keveset ér. „Az én fiam itthon nem is tanul, mégis kitűnő a bizonyítványa abból a tudásból, ami az órán ráragad...” — mondja az öntelt apa. „Fél kézzel is 120 százalékot teljesítek”... — mondja az öntelt forgácsoló. „Edzés nélkül is én vagyok a gólkirály...” — mondja a futballista. Tolakodnak az élet különféle területeiről a példák. Tolakodnak a kérdések is: — Mi lenne, ha a kiváló képességű diák „hozzáolvasna” az órákon felszedett, megemésztett ismereteihez? Mi lenne, ha a forgácsoló nem fél kézzel, .hanem egész szenvedéllyel dolgozna? S a gólkirály sem vallaná kárát, ha inkább többet futna az edzésen egy körrel,* mint hárommal kevesebbet... Lássunk hozzá! Ne nagy ígéretekkel, mint a szenvedélyes dohányos, hogy holnaptól kezdve egy slukkot sem... Lássunk hozzá a munkához egészséges, reális, becsületes szenvedéllyel. Ne mondjunk le megérdemelt kényelmünkről, de valahogy legalább a képességeinket használjuk ki — szenvedéllyel. Nem kell ezek megvalósításához különleges erőfeszítéseket tenni! Nem kell csodákat művelnünk. Csak egy bizonyos, a képességeink szabta folyamatos munkatempót kell felvennünk, s ezt következetesen meg kell tartanunk. Nem azt lesve — miközben arra koncentrálunk, hogyan is töltjük el szabad időnket —, hogy mikor telik már le a 8 óra. Inkább talán azt kellene néznük, hogy a nyolc óra hosz- szán belül minden percet nyugodt, de foglalkozásunk iránti szenvedélyes szeretettel, következetesen használjunk ki.Lássunk hozzá...! A munkához, s alkotásunk eredményeivel ne mutassunk képességeinkből kevesebbét, mint amennyi bennünk van! Hogy is mondta Zrínyi Miklós? „...Csak jóbbitsuk meg magunkat...!” (fér—6.) Negyvenkét év a kötőgép mellett I smét nyugdíjba ment egy ember.., Szürke, köznapi esemény, hisz’ naponta sok százan vagy talán több ezren vonulnak vissza ebben az országban jól megérdemelt pihenésre. Ám, ezúttal olyan esetről van szó, amely feltétlenül szót, illetve sajtónyilvánosságot érdemel... Már a munkakönyvé is önmaga helyett beszél. Egyetlen munkahelyi bejegyzés: Békéscsabai Kötöttárugyár — 1922. szeptember 22- töl. Igaz, annak idején a Hubertus R. T.-nél kezdte, de hat év múlva — 1928. október 6-án — már nemcsak a jogfolytonosságot igazoló munkakönyvi bejegyzés tanúsága szerint, de gyakorlatilag is a kötöttárugyár, illetve akkor még Rokka R. T. dolgozója. S most a küzdelmes négy évtizedről beszélgetünk Krnács Zsófiával, a gyár „legifjabb” nyugdíjasával. Sovány arcú, ősz hajú, törékeny teremtés, de türkizkék szeme fiatalosan mosolyog. Ha a szobrászművész Textilmunkásnő című szobrot alkotna, bizonyára őróla mintázná. Olyan magától értetődően beszél a negyvenkét évről, mintha életpályája másként nem is alakulhatott volna... Gyermek volt ő is, meg a gyár is, amikor először adtak randevút egymásnak. Az akkor tizenkét esztendős Osinak már két nővére dolgozott a Hubertusban. A két szorgalmas munkásnő jó ajánlólevél volt a fiatal, „kócos lánynak”. így hívták akkor a bolyhel- takarítással, vízhordással foglalkozó gyermek-segédmunkást. Szorgalma, kézügyessége azonban hamar feltűnt, rövidesen már kesztyűkötő gépen dolgozott. S akkor egy életre szólóan eljegyezte magát a kötőgépekkel... Szegény szülők gyermeke, egy az öt közül. Mindig az a tudat vezérelte, hogy kell a kereset á nagy családnak. Szorgalma, munkaszeretete volt a garancia, hogy keresetével mindig meg volt elégedve Szíve együtt dobogott a dohogó géppel. Szinte ösztönszerűen megérezte, ha bármily apró baja is volt legjobb barátjának, a masi- , nánakj Hosszú pályafutása alatt egyszer sem volt táppénzes. A munkahelyüket gyakran változtató '„vándormadarakat’’ sohasem tudta megérteni. Pedig volt ő íe kényszerhelyzetben. 1944-ben például tevékenyen részt vett a bombázási romeltakarításban. Akkor motor hiján kézzel hajtották a kötőgépeket. A háborús zűrzavar közepette is lelhetett volna talán kedvezőbb munkakörülményekre, de a gyár, a gép szeretete felülmúlt minden effajta kísértést... Pedig ez idő tájt jószerivel még munkabért sem kapóit, csupán valamelyes természetbeni juttatást. Fersze, igazi megbecsülésben csak a felszabadulás után volt része. A jó kereseten kívül számos oklevél, jelvény és pénzjutalom tanúskodik erről. Kitüntették a gyár 50 éves jubileumi ünnepségén csakúgy, mint 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából, amikor a Könnyűipar Kiváló Dolgozója lett. Nagyon büszke arra, hogy akiket ő tanított meg a kötőgép kezelésére — és szeretetére! —, azok mind helytállnak a munkában. Pedig szép számmal vannak ilyenek ... S vajon mit mond a négy évtized statisztikája? Hisz’ ilyenkor' talán még a száraz számadatok is beszédesek. Nos, egy életpálya summázása egyetlen tömör mondatban foglalható össze: a munkában töltött hatmillió perc alatt több mint háromezer tonna kelmét gyártott. Ö meg a gép... Pillantásom a munkatársak ajándékaira réved, s önkéntelenül is a búcsúzást teszem szóvá. Az eres munkáskéz bizonytalanul lendül a levegőbe, szeme könnyekkel telik meg. Ezt a kérdést már nem bírja ki elérzékenyülés nélkül. Hogyne, hisz’ a sok ajándék is árulkodik: szaktársnői nagyon szerették, becsülték, s ő is azokat. De megígérték egymásnak, hogy továbbra is tartják a kapcsolatot. Szíve meg amúgy is visszahúz a géphez... ... Mert a minap igazi törzs- gárdistát búcsúztattak a kötöttárugyáriak. .. Kazár Mátyás