Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-28 / 50. szám
1965. február 28. fi Vasárnap Nagyarányú összefogás Egy február végi napon a mezei pocok irtására a keltetőállomáson Az elmúlt esztendőben a mezei pocok országos méretben tömegesen elszaporodott. Az enyhe tél cövetkeztében a kártevő áttelelt is a fertőzés súlyosan veszélyezteti a vetéseket és a fiatal ültetvényecet. A veszély és a kártétel teljes felszámolása végett a földművelésügyi miniszter az ország egész területén társadalmi védekezést rendelt el. A miniszter -endeletét a Magyar Közlöny 14. száma közli. Eszerint a védekezőéit a méfeő- és erdőgazdasági termelő üzemekben, az egyéni gazdálkodók földterületén, a fertőzött erdőszegélyeken, a termények tárolását végző üzemeknél, a raktárak körül, valamint az utak, vasutak, csatornák, töltések, dives és fásított részein az időjárástól függően 1965. március 5- •.ől legkésőbb április 15-ig kell végrehajtani. A védekezést a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai a mezőgazdasági osztályok útján szervezik és irányítják a társadalmi szervek bevonásával. A Földművelésügyi Minisztérium növényvédelmi szolgálata a clnkfoszfid hatóanyag tartalmú Arvalint a megyei tanácsok útján díjtalanul bocsátja rendelkezésre. A védekezés megkezdésének időpontját a legalkalmasabb kora tavaszi időjárás és a megfelelő talajállapot figyelembe vételével a megyei tanácsok végrehajtó bizottságai állapítják meg. A helybeli védekezésnél a munkák szervezése és végrehajtása a községi tanácsok feladata. A társadalmi védekezéshez a lakosságot a községi tanácsoknak a Munka Törvénykönyve 139 —140. paragrafusai szerint kell lievonniuk. Ennek értelmében a megvédendő területekhez szükséges számban a 14—50 éves korú nőket és a 14—60 éves korú férfiakat lehet pocokirtás céljából közmunkára kirendelni. A méreg Idszórására csak 16 éven felüli személyek vehetők igénybe, mentesek a kötelezettség alól a terhes- és a szoptatós anyák, azok, akiknek 6 éven aluli gyermekük van és gyermeküknek más gondozójuk nincs, továbbá a rokkantak és a betegek. A védekezésre szervezett munkacsapatoknak az. arvalinozást a számukra kijelölt határrészen csatárlácban haladva, valamennyi útjukba eső területen (vetés, szántás, parlag, rét, legelő, gyümölcsös, dűlőút, part, árok, töltés stb.) el kell végezni. Mivel az Arvalin erős méreg, kézzel érinteni, illetve kiszórni nem szabad, hanem az erre a célra fából vagy nádból készített eszközökkel kell a járatokba elhelyezni, lyukanként 4—5 szemet. Utána a járatot betaposni nem szabad. Mivel a pocoklyukaknak csak 20—30 százaléka lakott, ezért — takarékosságból — célszerű az arvalinozást megelőzően 2—3 nappal a lyukakat betaposni. A kártevők csak a lakott járatokat fogják újra kiásni. ■ A pocoklyukak betaposására a tavaszi szünetben a 16 éven aluli tanulóifjúság is bevonható. Az arvalinozásnál a munkavédelmi és balesetelhárítási óvó- rendszabályokat szigorúan be kell tartani. A községi tanács feladata a tárolt szer gondos elraktározása száraz, nedvessé^mentes helyiségben, ahol sem élelmiszert, takarmányt, sem más anyagot nem tárolhatnak. A társadalmi munkában résztvevőknek az Arvalint csak megfelelő felirattal és „méreg” jelzéssel ellátott, dupla falú papírzacskóban szabad kiadni. Az arvalinozást végző dolgozók munka közben nem étkezhetnek és nem dohányozhatnak. A munka befejezése után meleg vízben szappannal gondosan kezet kel! mosni. A megmaradt növényvédőszert minden alkalommal visz- sza kell szolváltatni. A munka teljes befejezése után a papírzacskókat .és az adagoló eszközöket el kell égetni. Az arvalinozást a megkezdés előtt többször közhírré teszik. A vegyszer kimérését úgy kell megoldani, hogy elkerülhető legyen a porképződés, illetve a pór belélegzése. Ezért ajánlatos légzésvédőt használni. Itt is fokozatosan ügyelni kell, hogy a vegyszert nedvesség ne érje. Az Arvalint csak a lakott területen kívül szabad felhasználni, s az ilyen területekre a védekezéstől számított 14 napig 16 éven aluli gyermekek nem mehetnek. Ugyancsak gondoskodni kell, hogy a vegyszerezett területekre legelő állat vagy baromfi ne kerüljön. A vegyszerezés ideje alatt elhullott háziállatok vagy vadak húsát fogyasztani veszélyes és tilos. (MTI) lük 20 darabot is. Tekintélyes veszteség az, ha csak egyetlen teherautó is állni kényszerül valahol főtengelyhiány miatt — különösen, ha ugyanakkor másutt főtengelyek porosodnak a raktárban. A készletgazdá’kodók hibáznak, ha saját készleteikben csak a vállalat raktárállományát látják — a népgazdaság vagyonának szerves részeként kell bánniuk azokkal a készletekkel is, ame’yek felett „elsőtökön” ők diszponálnak, tt a társadalmi szerveknek is ;obban kellene ügyelniük és nem czabadna élelmességet látni az olyan felhalmozásban, ami nép- gazdasági méretben pazarlást jelent. Takarékosság és takarékosság között is nagy a különbség. Egy rossz főtengelyt kiszerelni és egy újat betenni lényegesen rövidebb ideig tart, mint a rossz főtengelyt megjavítani, s azt visszaszerelni. A szakmunkáshiány és a rendkívül olcsó alkatrészárak így hát arra ösztönzik a javítókat, hogy az idővel, s az erővel takarékos- kodjanak az alkatrészek helyett. Pedig nyersanyagban szegény ország lévén és az elégtelen alkatrészgyártó kapacitásból következően nem mindegy, hogyan gazdálkodunk a járművek és a mező- gazdasági gépek alkatrészeivel. A mechanikus javító munkát fel kell váltania az értékelő és a gazdasági fontolgatással párosult javításnak. Ha egy 80 ezer kilométert futó autónak például elromlik a bal hátsó tengelye, ennek helyére újat tenni vétek, hiszen néhány ezer kilométer után már úgyis főjavításra kerül a kocsi. Gyakran megtörténik, hogy a hátsó híd elromlott tányér- és kúpkereke helyére nem tesznek újat, hanem az egész hátsó hidat kicserélik. Az előbbiek ára 3—4 ezer forint, egyetlen bábó híd pedig 60 ezer forintba kerül. Igaz, sok olyan alkatrész van — például a fogaskerekek —, amelyeket nem lehet megjavítani. De a főtengelyeket, hengerfejeket, fékdobokat, önindítókat, kuplungtárcsákat — igen. És éppen a főtengelyekből, hengerfejekből van a legnagyobb hiány. A „kicserélem” és a „kijavítom” Zimankós télvége. A hőmérséklet mínusz 10 fok körül jár. A me. gyei tanács baromfikeltető vállalatának csabai telepén azonban mitsem törődnek a téllel. Ezrével keltetik és szállítják a csibéket megyénk termelőszövetkezeteibe és háztáji gazdaságaiba. Gyeraj András, a BARNEVAL naposba- romfifelelőse, aki évek óta éppúgy hozzátartozik az átvétel és a szálmind a háztáji gazdaságok részére. Különösen azokba a termelő- szövetkezetekbe, amelyek valamilyen oknál fogva eddig csak tts- sék-lássék módján foglalkoztak árucsibe-neveléssel. Az elmúlt évi verseny adataiból az tűnik ki, hogy például a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz 71 ezer, a csorvá- si Vörös Október 45 ezer. a tót- komlcsl Alkotmány 42 ezer, a kö3580 csibét indítottak útnak a köröstarcsat, köröstadányi, a szeghalmi és a búcsúi fólUművesszővetkezetekbe. ti tás lebonyolításához, mint a teherautók, azt mondja, hogy a szövetkezetek és a földművesszövetkezeteken keresztül a háziasszonyok január elseje óta 400 ezer naposcsibét kaptak. rcsladányi Magyar—Vietnam Barátság 36 ezer csibét nevelt. Akad még néhány szövetkezet, amelyben 20 ezernél több árucsibét ne-w gelíek és értékesítettek, de ezek Ilarangózó Illésné válogatja a kelteü.gépből kikerült csibéket. olyan szövetkezetek száma, mint a nagykamarás: Üj Élet, amely 7 ezernél, a békési Kossuth, amely 3 ezernél, az eleki Lenin, a lökös- házi Haladás, a végegyházi Szabadság, amelyek kétezernél több tojástermelő baromfit tartanak. A keltető vállalat ennek ellenére be tudna szerezni annyi tojást, hogy A gépek főszezon jelleggel üzemelnek a telepen. Ungi Imre, a keltető vállalat igazgatója azonban elégedetlen. Azért, mert attól '.art, hogy a keltetés megint nem lesz folyamatos. A szövetkezeti és háztáji . gazdaságok többsége ugyanis csak az év első három hónapjában igénylik a naposbarom- fit, aztán valamilyen régi hagyománytól vezérelve leállnak. A vállalat emiatt a rendelkezésre álló 80 nagy teljesítményű gépének kapacitását csak 48—50 százalékban tudja kihasználni. Szakítani kellene az eddigi szokással ás az év első felében is igényelni naposbaromfit mind a közös. fogalmát összekeverni nem lehet, — összevetni kell. Az alkatrész gazdálkodó mindenütt kitűnően elvégezheti ezt az „összevetést”. Egyszerűen úgy, hogy a raktárból az új alkatrészt csak a rossz darab leadása után adja ki. Ekkor megvizsgálja a rosszat, s így eldöntheti, kiadja-e javításra vagy selejtezi esse. Ha lehet, és még érdemes javítani a leadott alkatrészt, akkor azt javítás utón újra elhelyezi a raktárban és számontartja mindaddig, anrg hasonlóra nincs szükség, s akkor ezt a javítottat adja ki. Az állami gazdaságokban, a gépállomásokon szerencsére terjed már ez a módszer. Jó lenne, ha a nagy garázsok és javítóműhelyek is mielőbb bevezetnék. Így a javítás gazdaságosan lehetne gyors, és a becslések szerint 10—15 százalékkal kevesebb új alkatrészre lenne szükség. Mindez lehetséges, ha az alkatrészgazdálkodást említve nem Csupán az alkatrészfelhasználásra gondolunk, hanem valóban akarunk és megtanulunk mindenütt gazdálkodni az alkatrészekkel. ifj. Gerencsér Ferenc 20—25 asszony kínlódott eddig naponta a tojástálcák kézi mosásával. A telep vezetői és dolgozói egy Szolnokról hozott ötlet alapján ócskavasból készítettek egy tálcamosót. Most már két ember könnyűszerrel elvégzi 20—25 asszony eddigi munkáját. mellett elég sok az olyanok száma, amelyeknek 'Akaraterejéből nem futotta több 6—8—9 ezer csibe felnevelésénél az elmúlt esztendőben. A barcmíitörzsállomány- nyal nem túlságosan dicsekedhet ugyan megyénk, mert kevés az az eddigi több mint 3 millió csibe, ezer kacsa, 230 ezer pulyka és 250 ezer liba csaknem dupláját kikeltesse. Természetesen csak akkor, ha a tsz-ek a ba romf i n evelést folyamatossá teszik az eddigi idényjelleg helyett. VAS ÉS ZALA MEGYE TERÜLETÉN MÜKÖDÖ VlZ- 7AZDÁLKODASI ÉS TÖRFEVIZMU TÁRSULATOK ALKALMAZNAK EPITESVEZETÖI, TERVEZŐI ÉS MŰSZAKI ELLENŐRI MUNKAKÖRBEN MEGFELELŐ GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ mérnököket én technikusokat. Indokolt esetben lakás is biztosítható. Jelentkezni lehet írásban, r.'szlc'es cné'etrajzzal VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG, SZOMBATHELY, Savarja út 24. címen. «1ÍV7JJ íf
