Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-04 / 29. szám

1965. február 1. 4 Csütörtök Piros szívvel, fekete haraggal” n A házban nagyon szereti min­denki. Nemcsak azért, mert ha valakinek délidőben megérkezik a tüzelője, berakja a fásszínbe, nehogy megázzon. Fűrészelés, kopogás zaja jelzi, ha otthon van. Barkácsol. De nyugdíjas létére sokat tartózko­dik a városban is. Társadalmi vál­lalásként az Építők Szakszerveze­te békéscsabai csoportjának tit­kára. A konyhában ülünk a lócán. A falra akasztott kalitkában papa­gáj. Arról elmélkedünk, tud-e beszélni ez a madár. Az övék meg se szólal. De a másé is akkor be­szél, amikor csak a gazdája hallja. Fényképet mutat. Rajtuk ül a sorsuk, a gondolatuk. Paulik bácsi, mint felszabadult kőműveslegény, mint tengerész, mint vöröskatona, mint fiatal há­zasember. Kora és hazája kétszer küldte háborúba: másodszor már har­madmagával, fiaival együtt. Egyik fia ottmaradt Olyan ismerős a karton. Mintha mai felvétel lenne vakációzó fi­úkról. Az előtérben levő szakállas arc is, a frizurák meg a trapéz- nadrágok is megszokottak. Aztán látom a sárguló fényképen, hogy tengerészegyenruhában van min­degyik. S a beszélő a nagyapák keményebb ifjúságáról szól. Nemzetközi legénység a Prinz Eugénen A tengerészképek mellett szí­nes kártyák, melyeken játékha­jókká szelídül az első háború ad­riai flottája. A „Szent István” — melynek elsüllyedését látta —, a Prinz Eugén, ahol szolgált, s a többi. A monarchia különféle tá­jairól jött emberek, nemzetközi társaság gyűlt össze itt a hajókon. Szakmunkások, főleg vasasok. A fedélzetről négy csabai legényre is emlékszik Paulik bácsi. A szak- szervezetek megyei bizottságán dolgozó Mitykó Mihály barátjá­val, az akkori búvárral meg a ki­kötőkben akadt mindig össze. A hajókon magyar, szlovák, német keveréknyelv járta. ö maga torpedós volt. 1200 ki­logramm súlyú löveggel célozták az olasz, a francia hajókat. Per­sze, nem lelkesítette őket az a tu­dat, hogy egy ugyanilyen löveget ők is beszedhetnek. Társait sem, kikkel egyre jobban megértették egymást sajátos keveréknyelvü­kön. Megtárgyalták azt is, hogy az a Horthy különös kegyeltje lehet a sorsnak. Másokat megelőzve, kettesétől megy előre a „lépcső­fokon”. Mire Horthy a flotta fő­parancsnokságához jutott, az ő megértésük is odáig haladt, hogy Közületek munkaerőigénye Az ÉM Építőipari Vállalat azonnal felvesz — budapesti munkahelyekre — férfi segédmunkásokat és kubiko­sokat. Munkásszállást és napi kétsze­ri étkezést biztosítunk. Tanácsigazo­lás szükséges. Jelentkezés: Budapest, V., Kossuth Lajos tér 13—15, földszint. 30 Faipari mérnöki vagy technikusi végzettséggel, legalább ötéves szakmai gyakorlattal rendelkező dolgozót felvé­telre keresünk azonnali belépéssel műszaki vezetői munkakörbe. „Bútor­ipar” jeligére, gyulai hirdetőbe. 40142 A csökmői fmsz kisvendéglő vezetői beosztást hirdet meg. Jelentkezéshez szakmunkásbizonyítvány, erkölcsi és működési bizonyítvány szükséges. Je­lentkezni lehet írásban és személyesen, Felvétel esetén útiköltséget térítünk. 203 hazaszállítást követelő írást adtak át a parancsnokságnak. És egyre az újságokat nézték. Tudták, hogy ‘Oroszországban már megszűnt a front. Otthon Károlyiék felléptek a „tiszák” ellen. A tisztek egy része elmenekült a hajókról. Vörös folyamőrök a Dunán Katonavonatok szállították ha­za a derék monarchia szétoszlott hajóhadának legénységét. A volt tengerészek, köztük Paulik bácsi is, az „őszirózsás” köztársasági hadseregben maradtak: állomást, villanytelepet őriztek. Egész már­ciusig, mert akkor ifjú Paulik vöröskatona Pestre ment a fo­lyamőrséghez. Az óbudai parancs­nokságon a torpedósokhoz soroz­ták, s azonmód a dunaföldvári torpedóállomásra került „Egy szigeten volt az állomás, hatan őriztük azt a Dunaföldvár- ral szembeni erdő közepén. A fe­hér monitorok meg járták a fo­lyót. Egyszer átmentünk a város­ba, szétszéledtünk. Egy utcasar­kon fegyveres civilek elkaptak. A katonatársam kiabált: elvtársak, ha nincs nála papír, én igazolom! — Hát őt is hívták, jönne oda egy polgári szóra. Mert a fehérek vol­tak. Nem volt nálunk fegyver, így hát elengedtek. Egy vízimalom­ban töltöttük az éjjelt, s hajnal ban a tanyahajónkon indultunk Pestnek. Lágymányosra érve ne- künkjöttek az ellenforradalmi monitorok: kiabáltak, engedjük-le a piros zászlót, különben szétlő­nek. A parton közben egy iparvá­gány töltése mögül a Rökk gép­gyár munkásai átkurjantottak, ha nem hagyjuk a zászlót, tüzet nyitnak ránk. Kikötöttünk, át­szöktünk a töltésre. „Piros volt a szívünk, fekete a haragunk.” Világjáró mesterlegény Akkoriban azt mondták, ne dől- gozzon' a legény, míg világot nem látott. Paulik bácsi már szabadulása után, tizennégyben kemencében sütött kenyérrel, szalonnával, húsz koronával a zsebében nyakába vette az országot. Pestig jutott el, ott ígértek munkát. Csakhogy mi­re felért, leapadt a lehetőség. Pár napig dolgozott mindössze. Ismer­kedett, ismerkedett, addig ismer­kedett a fővárossal, míg végül két hónap múlva egy vadonatúj nyak­kendővel, új parapléval, s egy csomó adóssággal hazaballagott, így aztán akárhányszor szedte tá­volabbi vidékre kívánkozva a sá­torfáját, morgott az apja: „Aztán majd jössz megint egy esernyővel, én pedig fizethetem az adóssá­got.” Még a háború előtt volt az is hogy Becsbe toboroztak építőmun. kásokat. ö ment. Munkásszállá­suk egy pincében volt. A csabai kőműves-legény fel akarta fedezni magának a császárvárost. El is in­dult, ünneplőben, szombat este Két éjjel, két nap barangolt abé esi utcákon. Ugyanis nem talált haza. Vasárnap éjjel egy téren megszólította a rendőrt. Mutoga tott, magyarázta anyanyelvén, hogy magyar kőműves, eltévedt Elengedte. Ment egy pár órát, megint visszajutott a térre, rend őre ismét elkapta. A har­madik találkozásnál az egyenru hás már csak legyintett: Eredj is ten hírével! Hétfőn délben aztán valahogy ott találta magát a pin­ce előtt. Leült a lépcsőre, úgy vár­ta meg munkából hazatérő társait. Tizenkilenc után nem teljesen saját jószántából utazott fel a Dunán. Meleg lett talpa alatt a talaj itthon. Egy kereskedelmi ha­jóra szegődött, így utazta be fél Németországot „A bajorok addig barátságosak, amíg az ember elhiszi a meséjü­ket ...” — Rágyújt Paulik bácsi, a cigarettafüstben kering a csa­bai kőnűveslegény odisszeája.. Amit nem szeretnek a munkaadók A húszas évek elején még fi­gyelték. Időnként jelentkeznie kellett a rendőrségen. Akkor már tagja volt a szakszervezetnek. (Inas korában látta, hogy a mun­kás csak szervezetten él meg. Ha sztrájk volt, a csabai kőműves el­ment Erdélybe a munka után — emlékezik.) Szakszervezeten kívü­liek nem is dolgozhattak. Ha a mester ilyen embert vett fel, a többiek abbahagyták a munkát. A húszas évek fellendülését — tíz órát dolgoztak akkor naponta még — a 30-as esztendők nyomo­ra követte: munkanélküliség, leg­feljebb közmunka, ínségmunka. Paulik bácsinak meg, aki az épí­tőmunkások helyi szakszervezeti csoportjának jegyzője volt, „s az ilyesmit nem szerették a munka­adók”, leginkább az előbbi jutott. De az ínségmunka sem volt sok­kal jobb. Ilyen időkben például — mutat ki az ablakon az elbeszélő — a kenderáztatókat megtisztíta­ni az iszaptól. S a vizes, sáros munkáért mindössze annyit fizet­tek, hogy éhen halni «sok, de meg­élni kevés volt. Pedig ő időköz­ben megnősült, nőtt a család, kel­lett a kereset. S ekkorra már el­szállt az ifjúság is. A tenyér kér- gesedésével, arcának élesedő vo­násaival beköszöntött a férfikor. A gerinc visszavonhatatlanul egyenessé rögződött, nem is ha­jolt meg soha. • Becsukjuk az albumot, helyére kerül a matrózruhás legénység csoportképe. Háborús, forradalmi, kalandos, ínséges ifjúság — vajon szép voltál? Padányl Anna A Békéscsabai Konzervgyár idei terve 39 százalékkal magasabb a tavalyinál Mik a zavartalan termelés feltételei ? Hivatalosan még a tél kellős közepén járunk, de a Békéscsa­bai Konzervgyár vezetőire már most teljes súllyal a szezonra való felkészülés gondja nehezedik. Ta­valy nem úgy történt minden, ahogy szerették volna, az idén meg akarják előzni a bajokat. Ez nem kis mértékben az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalaton mú­lik: hogyan, milyen ütemben tud­ja befejezni azokat a munkákat, amelyek a zavartalan termeléshez elengedhetetlenül szükségesek. Erről tájékoztat Zelenyánszki György, a gyár igazgatója, aki a víztorony mielőbbi megépítését tartja a legfontosabb feladatok egyikének. Tavaly a víznyomás hiánya miatt a selejt nagyobb volt a megengedett százaléknál. Az idén magasabb a termelési terv, ami már a víztorony üze­melését is számba veszi. Ugyancsak fontos az útépítés befejezése is, mert a termelőüze­mek közötti, tehát a belső anyag- mozgatás emelővillás, elektromos targoncákkal megfelelő utak nél­kül lehetetlen. Az idén (a meg­lévő 5-höz) még 8 emelővillás tar­goncát kapott a gyár, ami — ha elkészül az úthálózat — a teljes ki­szolgálás lehetőségét teremti meg és lényegesen csökkenthető lesz az önköltség. A nyersanyag be­szállítására 6 Zetort (pótkocsival) biztosít a központ, amelyek fe­leslegessé teszik a lovaskocsikat. Ez higiéniai szempontból is kö­vetelmény. A tésztaüzem építése még nem kezdődött el, a konzervgyár azon­ban már megkötötte a szerződést az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalattal. Ebben a munkában úgy kell előrehaladni, hogy év végéig a technológiai szerelés is befejezhető legyen. Minél előbb kezdődhet meg a próbaüzemelés, majd a termelés, annál hamarabb térül vissza a beinvesztált összeg. A teljesen automatizált olasz importgépek ára igen jelentős, fontos népgazdasági érdek tehát, hogy a szükséges időnél tovább ne maradjanak kihasználatlanok. Ezekkel a gépekkel évenként 720 vagon hosszú és rövid tésztát le­het majd készíteni, amely minő­ségileg eléri a világszínvonalat. Nem közömbös az sem, hogy a szociális létesítmények és irodák mielőbb vagy legalábbis határidő­re elkészüljenek. Az építkezés már tavaly decemberben megkez­dődött. Az épületben fürdők, öl­tözők lesznek, itt kap helyet a tá­gas ebédlő, a korszerű konyha, az orvosi rendelő és a laboratórium is. Külön részben helyezkednek el az irodák. A konzervgyár idei termelési terve 39 százalékkal magasabb a tavalyinál. A teljesítés feltételei — ha az építők a vállalt kötele­zettségüknek eleget tesznek — biztosítottak. Nyersanyagban sem lesz hiány, ha a tsz-ek kellő gondot fordítanak a szerződésben meghatározott áru kellő mennyi­ségben és jó minőségben való be­szállítására. Meg kellene értenie mindenkinek, hogy a konzerv te­kintélyes része exportra kerül, te­hát fontos népgazdasági érdek megvalósulását segíti elő, aki a gyártás feltételeinek biztosításáé­hoz járul hozzá. P. B. Az idei termelési terv azonos a tavalyival Nem lesz létszámváltozás a békéscsabai szőnyegszövőben A Békéscsabai Szőnyeg- és Ta­kácsáru Háziipari Szövetkezet az 1964. évi termelési és értékesítési tervét 100°/*-on felül teljesítette. Az Megalakult Békéscsabán a térítésmentes véradást segítő társadalmi bizottság Társadalmi bizottság alakult meg Békéscsabáin a díjtalan véradás szervezésére, ösztönzé­sére, melyben képviselteti ma­gát többek között a városi ta­nács egészségügyi osztálya, a Hazafias Népfront békéscsabai bizottsága, a városi Vöröske­reszt, a véradóállomás, vala­mint a békéscsabai Lenin Ter­melőszövetkezet. A bizottság szerdán tartott első ülésén a vállalatok, termelőszövetkeze­tek egészségügyi intézmények­kel való szocialista véradószer­ződéséről tárgyalt. Ilyen szerző­dést kötnek például a Lenin Termelőszövetkezet dolgozói a városi gyermekkórházzal. A véradóállomáson mintát vesz­nek az erre jelentkező tsz-ta- goktól, s ha a gyermekkórház­nak friss vérre van szüksége. akkor azt az illető vércsoportba tartozóktól veszik le. A térítésmentes véradást se­gítő társadalmi bizottság a jö­vőben negyedévenként ülése­zik. eredmény értékét növeli, hogy ta­valy az első fél évben a termelési tervben 1 millió, az értékesítési tervben pedig másfél millió fo­rint lemaradás állt elő. A máso­dik fél évben azonban kedvezőbb volt a légkör és jobb a munka­kedv. Az anyagot és a megrende­lést a HISZÖV folyamatosan biz­tosította. Az idei termelési terv azonos a tavalyival, létszámban sincs vál­tozás. Az exportáru (torontáli és perzsaszőnyeg) mennyisége mint­egy 2 millió forinttal lesz több. Jelentős értékű népművészeti szőttes készül a belkereskedelem megrendelésére. Járási kulturális és sportnapok Gyomán A KISZ gyomai járási bizott­sága, az MTS gyomai járási ta­nácsa és a Katona József Műve­lődési Ház május közepén — kö­zösen — kulturális és sportnapo­kat rendez. Kiállításon mutatják be a gyomai és a környékbeli képzőművészek, népművészek al­kotásait, valamint a helyi nyom­da exportra kerülő termékeit és az általános és középiskolai szak­A fel­szemle körök legszebb anyagait, szabadulási kulturális győztesei a művelődési otthonban estéről estére szórakoztatják majd a közönséget. Számos sport- versenyre is sor kerül neves fő­városi egyesület és élsportoló részvételével A kulturális és sportnapok záróeseménye a Béke- és barátság-ünnepély lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom