Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-26 / 48. szám
1MB. február 26. 5 Péntek Kongresszusra készül a magyar nőmozgalom Ez év második félében ül össze a magyar nők országos kongresz- szusa, amely gazdasági, politikai és kulturális eredményeink tükrében számba veszi a nők életében az elméit időszakban bekövetkezett változásokat, felméri a nőmozgalom két évtizedes tevékeny, ségének legfőbb állomásait és kijelöli további feladatait. A kongresszus előkészületei már országszerte megkezdődtek: február közepéig mintegy 1500 termelőszövetkezeti nőbizottságot újraválasztottak. Az elmúlt napokban megkezdődtek a községi nőtanácsok vezetőségválasztó gyűlései isi Március 10-ig mintegy 3000 nő. bizottságot választanak újjá országszerte. Március első felében — a legtöbb helyen a nemzetközi nőnap ünnepségeivel egyidejűleg vá. lasztják újjá a városi nőtanácsokat. A nőszervezetek aktivistái összesen 64 városi nőtanácsot választanak, egyenként 21—15 taggal. Március második felében kerül sor a járási nőtanácsok alakuló üléseire, majd később a 19 megyei nőtanács megválasztására, valamint a nőkongresszus küldötteinek kijelölésére. (MTI) IGAZI BOLDOGSÁG Másodszor kerül sor a békéscsabai művész klub összejövetelére A TIT és a Békés megyei Népújság által legutóbb Szarvason megrendezett Köröstáj-ankét résztvevőinek javaslatára február 1-én, hétfőn este a megyében élő írok, újságírók, képzőművészek és színészek baráti klubestre jöttek össze a TIT békéscsabai szervezetének helyiségében. A megnyitón mintegy százan vettek részt. A művész-klub ezzel megkezdte mű. ködését és minden hónap első hétfőjén hasonlóképpen várja vendégeit. A legközelebbi összejövetelre március 1-én, hétfőn kerül ismét sor, 19 órai kezdettel. A rendezőség a régi szeretettel várja a megye minden részéből az írókat, újságírókat, képzőművészeket, szín. művészeket, zeneművészeket, hozzátartozóikkal együtt, kötetlen, ba. fűti beszélgetésre. — h — ff A nyolcadik általánost végzők és a középiskola érettségire készülő diákjai részére a félévi osztályzat már útlevél is egyben, akár tovább, tanulás, akár az életbe lépés lesz is tulajdonosának célja. Érthető, hogy ez és a •pályaválasztás gond_ ja a szülőknek is állandó témája értekezleteken, utcán és otthon a családban. Nemrég, egy ankét szünetében fültanúja voltam a következő beszélgetésnek, mely két mama közt folyt: —- Hallom, a Katóka jól tanul. — Igen. Vau hozzá esze. A félévije kitűnő volt. — Mi a szándéka érettségi után? — Szeretne tovább. tanulni a drágánk, de nem lehet. — Hogyhogy? — Messze van az egyetem. Kollégiumba kellett adni, az pe. dig pénzbe kerül. Nem panaszkod hatom: a férjem és én is keresünk, hiszen tudja, de mivel így van, és hogy egy szem tt gyermekünk van, emiatt kicsit magas a taksa. Bármennyire szeretne is Katónk tovább tanulni, ilyen terhet mégsem vállal, hatunk magunkra négy-öt éven át. Ezt be kell látnia. Mondtuk is néki: kocsi vagy kollégium? Ugyanis a fele pénz már bent van a betét, könyvünkben, egy Skodára vagy hasonlóra. A továbbtaníttatás mindent felborítana. Látja, ilyen helyzetbe kerül az ember, ha szegény... —új— írni kíván valakiről ? Nagy a mi üzemiünk, akad benne „témaalany” bőven. Titkunk sincs, nyugodtan körülnézhet... Valahogy így történt eligazításom minap a békéscsabai Férfi- íehérneműgyárban — vagyis a ruhagyárban — ilyen jóleső, közvetlen hangnemben. Azzal a szándékkal kopogtattam ide, hogy valamelyik do’gozóval elbeszélgetek a csattogó, kattogó, zörrögő gépek zajában, hiszen ilymódon igazi a dolog! Persze, úgy képzeltem, hogy csupán a legszükségesebb ideig és zavarás nélkül... Azt, hogy a „hármas varroda" 110 dolgozójának egyikét Márton Gabriellának hívják, a bemutatkozáskor tudom meg. Nem hinném, hogy valaha is fogalmunk lett volna egymás létezéséről. Meglehetősen beszédes természetű, kérdezés nélkül is tájékoztat. Békéscsabán lakik, de kéthetenként hazajár szüleihez, Csanád- apácára. Édesapja az ottani tsz tagja, édesanyja pedig a Szegedi Konzervgyár apácai felvásárlója. — Én meg az egyszem lányuk: huszonegy éves, hajadon. Nagyon aranyos szüleim vannak — jelenti ki különösebb előzmény nélkül, a gyermeki szeretet és ragaszkodás spontán megnyilatkozásaként. Ezután üzeméről, s a három (futó) szalagot foglalkoztató munkaterem életéről beszél, ugyanabban a meghitt hangnemben, mint előbb az otthonáról. — Szeretek itt, mert szeretnek. Nem segédmunkásként kezdtem. Ipari tanuló voltam, a szakmám női szabó és leánykaru- ha-készítő. (Nem hagy időt a megkérdezésre, hogy melyik ktsz-ról van szó, máris folytatja.) — Májusban lesz két éve, hogy a gyárban dolgozom, két hónapja pedig az egyik szalag kollektíváját, a Petőf i-bri gádot vezetem; őket, mutat szeretetteljes mozdulattal egy sor mosolygó szemű, serénykezű asszonyra, lányra. Csodálkozásomra, hogy egy eleven bri gádorossal hozott össze a véletlen, szeme huncutul csillan: — Megválasztottak. Valószínűleg azért, mert segítettem nekik. Magam is elmosolyodom nem létező bajuszom alatt, tudván, hogy nem ilyen egyszerűen osztogatják az ilyesmit. O folytatja: — Itt, a „hármasban” férfi ingkabátokat készítünk, szovjet exportra. Voltak gyenge időszakaink, de most jól dolgozik a brigád. Az üzemi pártszervezet foglalkozik velünk. Éppen tegnap adtam le a jelentést, abból kitűnik, hogy fejlődés van. Azért írtam a jelentést, hogy lássák, mik voltak a problémák, mielőtt átálltunk a rövid-szalagra... Szavába vádolt és most rajta a meglepődés sora, mikor arra kérem, hogy most ne a termelésről beszéljen. Azért jöttem, hogy a sok-sok dolgozó valamelyike, jelen esetben ő, Márton Gabriella talál-e módot, lehetőséget munka után a szórakozásra, művelődésre? A „témaváltás” gyorsan megtörténik, mert néhány pil- lanat múlva már ebben a kerékvágásban haladunk. — Még munka közben is szórakozunk. Tetszik hallani? A hangszóró felé mutat, melyből a „Zöld mezők..." ismert, kellemes dallam árad. — Eljárok a KlSZ-taggyűlések- re. Másra nem igen érek rá, mivel munka után vár a tanulás. Esti közgazdasági technikumos vagyok. Harmadikos. Könyvelést, tervezést, statisztikát tanulok. Éppen holnap vizsgázom tervezésből. Ám mégsem olyan sötét a kép, mint ahogyan akaratlanul festi. Néha jut idő mozira is. Legutóbb a Warrenné mestersége című filmet látta otthon, Apácán. Tömören ez a véleménye róla: pikáns, de van mondanivalója. Ha már ismét a falujáról van szó, azt is elmondja, hogy járt ott akkoriban — az 6 tanuló korában — egy Zsaneonbalszan nevű ember, a magyarországi mongol követség 29. Akárhogy is volt, a miusai kapitány életével fizetett az igazáért és életükkel fizettek érte Repta partizánjai. Amikor az igazságért életével fizet az ember, tévedhet, de nem gonosztevő. Az igazság megéri, hogy élettel fizessünk érte, de a hazugságért? Emestet megremegtette a hideg folyó fuvallata. Vajon nem kellett-e nekem is életemmel fizetnem a hazugságért, a nagy, a kitalált hazugságért? Hallotta Varhola tolakodó, bizonygató hangját: — Ami maguknak rossz, az jó a pártnak. Milyen kommunista maga, ha ezt nem érti? Ha az üvegre üt, széttörik, amikor a vasra üt, acéllá keményedik. A maga személyes igazságát alá kell rendelni a nagy, a személytelen igazságnak. Az egyén semmi, a társadalom minden. Akkor úgy tűnt neki, hogy Varholának van igaza, mert az életének mindarra a válaszújára gondolt, amikor nem tudta, melyik út vezet a személytelen igazsághoz. Mindig alárendelte magát a más igazságnak. Reptá- val ment, mert érezte, hogy egész életével az igaza mögött áll. Azután alárendelte igazságát a sötét, szigorú szemű férfi igazának, akiről meg volt győződve, hogy a dolgok lényegébe hatol. Mindnyájan alárendelték magukat. Érezték, hogy a sötét, mély szemű férfi igaza mögött Juraj Spitzel* HOZZÁTOK TARTOZOM áll egész élete, amelyen nem volt egyetlen karcolás sem, aki a példaképük volt. És ha Er- nestnek kételyei voltak, azt hitte, hogy a hiba benne van. önmagát győzte meg a mély, sötét szemű férfi igazáról, a kételyeivel szemben. Varhola tudott a bizonytalanságáról és segített neki a kételyek legyőzésében, míg csak nem vallott és alá nem rendelte magát a magasabb, a személytelen igazságnak. Ernest most ismét válaszúton állt. A mi Fánk! Itt kezdtük és itt végeztük. A kezdet vagy « befejezés válaszúja? E két út Fordította: Krupa András közül melyiken induljon el? Mindent előírói kezdjen vagy ... A Fától indultak el utolsó útjukra. Elmentek Homolka alatt, súlyosan megrakva élelmiszerrel, a rádióállomás alkatrészeivel, lőszerrel, fegyverekkel. Ott két napon át a sziklák között szenderegtek és hallgatták, hogy remeg a völgy a román repülőgépek bombáitól, hogy robbannak a tüzérlövedékek Banskán, a Rokos alatt. Derült napok voltak, csak az égen vonultak a fehér, fényes felhők, amelyek es- telente felsorakoztak, mint a most fürdott tiszta, hófehér juhocskák, mint a fogak, mint a juhok nyírás után, melyek közül egy sem meddő. Így van ez a bibliai Énekek énekében. Valéria mosolyára emlékezett, szép fehér fogai voltak. A gondolatok fonala szakadozni kezdett, a képek, amelyek felmerültek emlékezetéből, a kaleidoszkóp üvegcserepeire alakultak át; mint kép a tükrök között, az ember látni szeretné, de elvész a mélység félhomályában, oda már nem lát le. Az emlékezet földrengése; vagy az az akarat törik össze, mely összeköti az emlékeket, az élményeket és a képeket, hogy súlyuknál fogva, önkényesen ne repüljenek el az ész törvénye nélkül? Hányszor törölte végig homlokát, hogy gondolatát engedelmességre kényszerítse? Keresztül futottak a fehér, behavazott réten, utoljára hallgatták, hogy surrognak fejük feiett a géppisztolyok lövedékei. A németek nem sejtették, hogy a hátunk mögött partizánegység van. Meg voltak lepődve és az Isten ablakaira lőttek. Csak egy golyó találta el Jozko Jakubec hátát. Sikerült átvinni az oroszokhoz, de az elsősegély messze volt és Jozko ott maradt eltemetve a Homolka alatt. Milyen keveset gondoltunk akkor rá. Az életre gondoltunk, örültünk, hogy élünk, hogy túl vagyunk mindenen. (Folytatjuk) kultúrattaséja, tsz-nézőben. Gabriella édesapja oldalán végigkísérte útján a vendéget és az esetet megírta a Népújságnak. Később is írogatott a lapnak eszperantó nyelvtanfolyamról, Rimánkéiról, békegyűlésről, terméseredményekről. Szavai megerősítéseként táskáját keresi és abból előkerülnek a kiollózott írások. Még a Szabad Földet is tudósította faluja eseményeiről. Csabán megszűnt volna a tudomány? Azt mondja erre, hogy vannak Itt, akiknek újságírás a foglalkozásuk, megírják azok, amit kell. Mikor bizonygatom, hogy a megyeszékhelyen is nemegy ember fog tollat, ha újságba valót hall, lát, Gabi végül is kiböki az igazi okot, a tanulást, amire, mint mér mondotta egyszer, minden szabadidejét áldozza. Érdekes „kulturális múltja” van Márton Gabinak. Apácán tagja volt a színjátszóknak. Azonkívül két évig zenét tanult: zongorát Mint mondja: dzsesszt és operettszámokat szeret játszani. Csabán egyik osztálytársához jár, ahol zongora van és ott játszik néha, hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból, főként azonban a szórakozás miatt. Jó eljátszogatni a fekete-fehér billentyűkön egy kicsit. Ha mér a jelennél tartunk: rádiót ia hallgat és televíziózik időnként. Járt már a csabai és az orosházi múzeumban. Az utóbbi „miatt" belekerült a Képes Újságba is. Képkiáüítás volt és akkor kattintottá el masináját a fotóriporter, mikor Gabi, barátnőjével éppen egy festmény szemlélésébe marült. Színházba jár. Mondja, hogy a drámával nemigen rokonszenvez, mivel nagyon átéli, sírva fakad és napokig kedélybeteg utána. A vígjátékot kedveli, ami kedélyességéből következik. — Nagyon szeretek olvasni, mondja és egyáltalán nem hangzik közhelyszerűen a szájából. Petőfit és Jókait említi elsőnek, mivel az iskolában most a reformkor, és általában a múlt század íróival foglalkoznak. Az ő műveiket forgatja tehát, de a maiakkal is jó barátságban van. Palotai Boris és mások regényeit sorolja. A fiatalságra jellemző hirtelen hevességgel panaszolja: — Én is mennék, mint a többi lány, szórakozni, táncolni! Sokszor gondolok arra, hogy kifutok az időmből. — Másrészt viszont az is igaz — folytatja megcsendesedve —, hogy ráérek „tombolni”, ha majd mindennel rendben leszek, mármint a tanulással. Sebaj! Csütörtökön moziba megyek, ha sikerül szerdán a vizsgám. Úgy tanultam, hogy sikerüljön! Egy a sok közül: ez Márton Gabriella. Könnyű neki, gondolhatnák, hiszen otthon egyetlenke, más gondja sincs, mint jód boldogulni ... Vajon igaz ez? Hasonló esetben gyakran fordított a helyzet: el vagy itthon lányom kényelemben, ne tanulj tovább, ne törd magad, majd jön aki beköti a fejed és leéled az életed, mint anyád, nagyanyád korában tették. Gabi éppen azzal mutat jó példát, hogy az otthonülés, az elégedettség, az üres semmittevés helyett a dolgos életet választotta. Kenyeret keres, tanul, helytáll a KISZ-ben, kiérdemelte a briga- dérosi címet, részt vesz a dolgozó, termelő közösség munkájában, kulturálódásában, szórakozásában: korunk, új életünk gyermeke, valóban egy a sok közül, és ezért boldog igazán. Huszár Rezső
