Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-21 / 44. szám
A TALIZMÁN A rövid ebb műfajok — az elbeszélés, novella, kisregény —•. előretörése manapság az egész világirodalom egyik jellemző tünete. Ez nagymértékben megmutatkozik az utóbbi évek szovjet irodalmában is. Az elmúlt esztendőben jelent meg A visszhang titka című 'antológia, ezt rövidesen követte a Kilátó című gyűjtemény, s az Európa Könyv, kiadó gondozásában máris asztalunkra került A talizmán, amely az előbbi kettő, höz hasonlóan a szovjet irodalom kisregény- és novellatermésének legújabb alkotásait mutatja be. A három gyűjtemény sokrétűen ábrázolja a szovjet valóságot A szovjet irodalom problémái között elsősorban a morális kérdések sokoldalú vetületét találjuk meg. A novellák a nagy tablók, körképek helyett — az eseményeket, a helyzeteket sokszor időben és térben leszűkítve — egy-egy „közelképpel” ábrázolják az emberi sorsot, problémákat. Ez az ábrázolásmód nagy erővel eleveníti fel az orosz irodalom egyik legnagyobb és legmélyebben gyökerező hagyományát, az orosz realizmus szerves tartozékát, az árnyalt, mélyrehatóid lélektani ábrázolást A talizmán antológia hat, részben idősebb, részben fiatal szovjet szerző kisregényét, illetőleg novelláját mutatja be. Elsődleges társadalmi vonatkozást csak Szoiasenyicin Az ügy érdekében című elbeszélésben találunk. Az elbeszélés morális hőfoka azonban ezt is úgy felázzítja, hogy nem lehet egyetérteni azokkal, akik kritikáikban ettői a társadalmi hangtői a művészi eredményeket féltik. Jevtusenko, a költő, prózájában rendkívül színesen viliódzó lírai hangulatokat rögzít. Grossmann Néhány borús nap-ja, a nemrég elhunyt író kvalitásainak nagyszerű bizonyítéka. Egy kitűnő, vezető beosztású moszkvai házaspár életének pontos és finom rajzában » ahogy ebben az asszony bátyjának halála tükröződik, — nagyszerűen érzékeli a lényegileg és formailag szocialista ember közötti különbséget. A fiatal Asztafjev A fe- nyőgally-ban Pausztovsz- kijt idéző lírai természetlátással az embert éltető tiszta, becsületes és egyszerű elvek mellett tesz hitet. Látszólag nem több líránál, finoman felvázolt természeti hangulatképnél a Hattyú és hó — Szemjonov írása sem. A lírai hangulat mögött azonban a házasság, az összetartozás alapvető és társadalomtól elszakíthatatlan morális kérdéseit találjuk meg. Ez vezeti Maxi- movot is, aki novellája „hőséül” egy foglalkozás nélküli csavargót, régi bűnözőt •választ s azt szembesíti élete legnehezebb pillanatában azokkal az emberi eszményekkel, amelyeket mindig tagadott. A talizmánkötet egészében az új gondolatok és a kiforrott művek varázsával ragad meg minket s azzal, hogy emberi és írói őszinteséggel, egy-egy nagyon egyéni helyzetben vagy emberi alakban a valóban lényeges, embert és társadalmat összekötő kérdésekről tud vallani. A kötet fordítói: Rab Zsuzsa, B. Lányi Márta, B. Komor Vilma, Hernádi László, Kunszabó Ferenc és Koroknai Zsuzsa szép munkát végeztek. Csertői Oszkár A mi időnk A békéscsabai városi tanács gondozásában, felszabadulásunk 20. évfordulója alkalmából, néhány hét múlva lát napvilágot az a kötet, melyben a Békéscsabán élő írók és költők műveit jelentetik meg „A mi időnk” címmel. A kühne íves, ízléses formában kiállított antológiában Beck Zoltán, Bencsik Máté, Cserei Pál, Filadelfí Mihály, Huszámé Sándor Magda, Kovács György, Sass Ervin, Űj Rezsői, Vajnai László és Varga Dezső alkotásait kapja kézhez az olvasó. A kötetet Filadelfí Mihály szerkesztette, borítólapja Sülé István festőművész műve. Üj Rezső Autóbusz-állomás még a fiúk csupasz bordáin át is látja őt: „S ha már emgemet látsz, biztosan ész. revetted a rózsákat is a hátam mögött, hiszen pirosab. bak nálam”. „Miért nem éppen én lehetnék az?” Füttyszó. Fiúk a srtatr'köveiken. Füttyszó: fiúk csob- banása. Habok kúsznak a kötelek között. Most m ndenfcl a vízre néz. Még Tomi is. Egy lépés előre. Semmi. Aztán mégis megfordítja fejét, Na, ugye? Zsuzsi úgy látja (s nem csodálkozik rajta), hogy Tominak tátva maradt a szeme. Ha estig is várna, ilyen alkalom akkor se jön! — A mi kertünkben most nyílik... Tomi elébb nem nyúl a rózsák után. Medence partján ő még nem kapott virágot. Másutt sem igen, hiszen azt a lányoknak adják győzelem után. — Igen? Talán: a mi kertünkben... — Igen. Mosit nyílik és nagyon sok van! Mert, ha nagyon sok van belőle, akkor csakugyan el kell fogadni. Megszagolja a virágokat a férfi, és a lányra néz. Hátha még az arcát is látná. Az úszólányok arca rózsanyíláskor azonban egyforma. Tíznek van egy arca. Csobbanva érkeznek a fiúk. Éppen annyi idő ma- ra: „Köszönöm”. Leteszi a rózsákat a betonra maga mellé, s már mondja is a futam tanulságait a-fiúknak, látatlanban. Zsuzsi tudja, így kell lenni ennek, ott sem marad. Bárhová húzódnék, Tomi őreá néz a következő start után. És igaz. Elhangzik a füttyszó, megint habzik a víz, és Tomi szeme a lányok között keresgél. Csak ám Zsuzsi nem bolond most a lányok közé ülni, úgy támaszkodik nappal szembe a lépcsőn, hogy található legyen. Felemelkednek a rózsák. Mosolyog Zsuzsi. „Jaj! Bár szúrná meg a tövis!” II tövis megszúrja Tomit! ö megszopja ujját s mosolyog, és nézi Zsuzsit. Vérző ujjábán Irppang egy fenyegető, játékos mozdulat. Lehet, hogy nem emlékszik a Zsuzsi névre? Lehet, de nem gondol most a feleségére Tomi, s ez éppen elég!” „Miért ne éppen őt választanám” — gondolja Tomi. És Zsuzsi boldogan visz- szamosolyog. Most senki fia nem tehetné komázva az ő vállára a mancsát. Ezt meg Tomi érti. Bele is borzong. „Ez nem olyan lány, aki törlés zkedik! Ez olyan, aki nem felejt, de azt követeli, mindent felejtsek el!” Mikor a fiúk célba csapnak, kiszállnak a vízből, hogy szárazon hallgassák meg a befejező magyarázatot. Képével a medence fölé hajolva hadonász Tomi, de most már mindig úgy, soha- . se háttal annak a lépcsőnek, amelyen nappal szembe támaszkodik valaki. — No, jól van fiúk, labdázhattok! — ereszti el őket, s fordulatában majdnem rálép a lányra, Zsuzsi ott ül a rózsák melielt, Tominak egy pillanatra eszébe jut, akit e szerint a lány szerint el kellett volna épp felednie'. — Még nem te következei — mondja szelíden. — Tudom! Csak a töviseket nyúzom le. Már csak a virágokkal törődik. Nyugodt a hangja, igen biztos a dolgában. Kényelmes, de mégis sürgős léptékkel a tusoló felé indul. Zuhog nyakára a hideg víz, s a lányra gondol. Amikor koponyára mosott hajjal napvilágra kerül, ismét helyükön a rózsák, s a lány odébb hasra fekve dúdol, a medencébe csöngeti biztos hitű karját. Az ád4z bizton* Aq láttán megrémül a férfi, s ha csak szemmel is, menedéket keres valamerre. Ekkor lép ki az öltözőből frissen, szárazon kollégája, a holló- képű. Int neki. Köszönésül, közöli fésül. — Folytasd az edzést — mondja halkan —, ő következik. Zsuzsi felé emeli állát. Mentében lehajol a rózsákért, hogy míg felpillant a lány, kiléphessen ajándékával a szabad, vállalkozó világba. Az öltözőn keresztül. A nap nem hunyorog. Zsuzsi egyenletesen, tempósan ússza a távot. S a be- nyúlás után és két füttyszó között odahallgat a hollósza_ vú trénerre. Boldog! Odakint az autóban várja Tomi! Micsoda ügyes, micsoda tapintatos ember! — Vigyázzon a lábmunkára! Szerencséd, hogy megázol! Lám, milyen büszkévé tesz a siker! S amint vége az úszásnak, repúl flólázva az öltözőbe. — A lábmosó lavórt! — kiált már a szekrénysor elejéről. — Nem lehet — dünnyögi mélyen a kabinos néni, s alig bír megfordulni, hogy a szekrényt nyissa, olyan boldog az arca. Feleselés nélkül a csaphoz kell vonulni lábmosásra. Megtörli a lábát Zsuzsi (még mindig fuvolázik), de azért csak odanéz, ahol a lavór szokott ülni. Megint csak a kabinosasszony hátába ütközik. Anrnt új kaVn» k«M nvitni mégis, megáll a cipőkanál Zsuzsi kezében, megáll a lélegzete is: két piros rózsa a lábmosó lavór tiszta tavában. Ezek más virágok, határozza el, s nem néz többé a lavór felé. S nem hiszi, hogy sem Tomi, sem autó. Vár negyedórát. Sír egy rövidet. Nem sós, keserű a könnye. Dühös lesz. Attól felszárad a könnye. S elmúlik nyomban a dühe is. Ádáz és esendő Arcán a tiszta szív félelmes két re- dője. Mintha semmit sem gondolna, visszalép a csarnokba és vár. Kiáltásra vár. — Kabinos néni! Kabinos! — hangzik fel jól hátul a kiáltás. Zsuzsi belibben a lavórhoz. Ki sem emeli a két rózsát, alig is,ér foszlott szárukhoz. Nyakban megtöri! a fejét mindkettőnek. Hadd legyen szomorú a vén kabinosasszony! S a tizenhat éves lány tízszertíz ártatlan arcával kilép a naDfénvre. Gál Sándor: Szirénák 1. Szirénák búgó hangjai verik fel néha éjszakámat s újra lobbant ;ák szívemen a háború gyújtotta lázat. Újra és újra fellobog a sikoltó sziréna szóra a háborús tűz s telkemen az értelem már azt dobolja, hogy őrült és ámokfntó mind, akiből kihalt az ember s most vérben forgó két szemét mereszti ránk a fegyverekkel. Háborút akar újra és halottakból'utat a Holdig, mert bensejében. mint tömör iszapréteg, önzés rakódik. 2. Búgó szirénák szólanak visszhangként régi éjszakákból, mikor az ég kettéhasadt és tűzben őrjöngött a távol. Mikor leégett házakon szédelegve a füst tekergett az úton peckes náci állt s nyelve káromkodásra pergett; kezén bőrkesztyű s pisztolyát lóbálva kézben tartogatta s elégedetten nézte, hogy hullák fekflsznek jobbra, balra.;. És most ott ágál va'ahol Bonnban a kancellárja mellett, vagy náci gyűlésre szalad és felifizi a vaskeresztet. 3. Sebeket fitn» nem nehéz • csak egy kés, vagy dorong kell hozzá s, egy olyan ember, kJ saját édesapját is megbotozná. Sebet nem nehéz ejteni, meggyú 'tani könnyű a házat, de gyógyítsd meg a társaid és rakj hajlékot a családnak. Gyégyüs, s a lélek dzsungelét önmagádban tisztítva járd át s szirénák helyett hallhatod a barátság halk orgonáját. 4. ■A sírok fe’ett nagy, nehéz halfátokon inog a rózsa az illat mint egy ha'k madár ^ rebbenés nélkül száll el róla. Sírokban régvolt emberek fekszenek már csontvázzá válva, akik egy régi hajnalon keltek a szirénák szavára, ak!k rejtették évekig a reménv piros lobogóját, hogy kitűzzék a házakon, mint a síron most ezt a rózsát. * A zászlókat, mi, mint a vas ütöttük a vén földgo'yéba nyugatról bár az enyhe szél újabb szirénák hangját hozza. . 5. Újabb szirénák hangjai búgnak fel a tántorgó szélben és munka közben felfigyel a lélek az ember szívében. Mi nem az önérdek szavát eme’iük, ha békéből szólunk mindannyiunknak tudni kell: egy bolygón élünk, egy a sorsunk
