Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-21 / 44. szám

1965. február 21. Vasárnap Több segítséget érdemelnek Mintha a gyermekkori emlékeiből visszaidézett mézesíkalácsos mese­világba lépne az ember. Nincs senki, akinek a kellemes illat ha­tására ne kezdenének követelőén termelni a nyálmirigyei. Ami csak szem-szájnak ingere... Itt készül a ropogósra sült sajtosrúd, banán- ka ßi, levriestúrós, dióscsiga... pon. tos-an huszonötféle péksütemény, melynek messze földön híre van. Ha valaki Békéscsabára jön, nem. igen mulasztja el, hogy vásároljon ezekbői az utcai árusoknál vagy az üzletekben. És még talán viszi is magával, hadd tudják meg má­sok is, hogy má a jó. A műhely egyáltalán nem mondható korszerűnek. Alacsony, szűk, olyan, amilyet az egykori „maszek” hagyott maga után ab­ból a világból, melyben kevesen ettek süteményt. Akkor még tá­gas volt, csak néhányan dolgoztak benne. Ha Petró István üzemveze­tő tizenöt tagú brigádja „űzi az ipart” roppant szakértelemmel, nagy kedvvel, szorgalommal. Tulajdonképpen Mészáros Gá­bor, a Békés megyei Tanács 1. sz. Sütőipari Vállalatának művezető­je, aki egyúttal a szakszervezeti bizottság titkára is, a brigádveze­tő. Miért lett éppen 6? — Két évvél ezelőtt, amikor elő­ször tűzte célul a brigád, a Szoei- alisita cím elnyerését, a dolgozók rá adták szavazatukat. Szeretik, becsiülik és arra is gondol tak,^ hogy meg lehet majd bízni a brigád­napló vezetésével — ad a kérdés­re választ Petró István. Nem sok volt tehált az efflhaitá- rozásban az önzés. Mivel pedig Mészáros Gábor is úgy látta, hogy az évek során jól összeforrt bri­gádnak így még csak javítható lesz az eredménye,- nem utasítot­ta vissza.a megbízatást, Az első év törekvései nem jártak sikerrel. Á könyvelés ki­mutatta, hogy az üzem 0,2 száza­lékkal túllépte a fűtőanyagnor- mát. A brigád tagjai azonban nem vesztették el a reményüket. 1964-ben újra bekapcsolódlak a versenybe. Érezték, hogy van erejük a hiba kijavítására és más vonatkozásban is a jobb eredmé­nyek elérésére. Az értékelésre az év végén ke­rült sor. Bizonyosak voltak abban, Karrier hogy az egész évi jó munka vég­re meghozza az eredményt. Ám­de mégsem így történt. A vállalat két kifogást emelt a brigád tevé­kenysége ellen, először: a brigád­napló vezetésének az elmulasztá­sa, másodszor: két dolgozó er­kölcstelen magatartása miatt. Minden más szempontból kitűnő az eredményük és vállaláson fe­lül 19 ezer forint megtakarítást értek ei. fi brip?i!n?rlcra vonatkozólag Mészáros Gábor ennyit jegyez meg:-— Pontosan vezettem, csak ép­pen a gyűlésire nem vittem ma­gammal. Azt mondták, ha nincs ott, az annyit jelent, mintha nem is lenne. Furcsa és nem logikus ez az érvelés. A vállalat vezetői bizo­nyára év közben, is megnézték a brigádnaplót és láttamozták is egyszer-kótszar. Vagy tálán nem? Hogyan segítették altkor a brigá­dot? Mert ugyebár, ez minden ve­zető kötelessége. A másik — és talán fontosabb — az a bizonyos erkölcstelenség. Mit is jelent ez a szó szocialista értelemben? Bizonyos esetekben az emberek közötti kapcsolat meghatározója. A kizsákmányo­lás, az egyesek vagy a közösség rovására történő haszonszerzés, mások fizikai, anyagi, vagy erköl­csi tönkretétele és egyéb hasonló cselekmények erkölcstelenek. Ilye. nékre gondolok, amikor ezt hal­lom. Kiderül azonban, hogy egé­szen másról van szó: egy férfi és egy nő szerelmi kapcsolatáról. Az egyik érdekelt té'lel váltok né. hány szót. Őszintén, nyíltan el­mondja a tényeket és sajnálja, hogy a vállalat vezetői soha nem beszéltek vele a kérdésről. Csak a látszat és mások véleménye alap­ján vontak le következtetéseket az ügyből. Fájlalja, hogy a brigád éppen emiatt nem érte el a célját. Sajben András, a vállalat KISZ. titkára — aki hallgatja a beszélge­tésünket — így vélekedik: — Nem 1964-ben és nem is itt kezdődött a dolog. Amikor év elején célul tűztük a Szocialista cím élnyerését, a vállalat vezetői akkor már tudtak róla, mégis hagyták, hogy versenyezzünk. Fedig — ha mást nem — az igaz­gató elvtárs át is helyezhette vol­na a két dolgozót. A nagy igyekezetnek tehát nem lett meg az eredménye, s úgy gon­dolom, most a dolgozók egy kicsit tanácstalanok. Kétszer vallottak kudarcot, hogyan kezdjék ismét elölről? Az bizonyos, hogy a munkaked­vünk nem hagyott alább. — Nem is tudnánk mi már más. képpen dolgozni, csak úgy, ahogy eddig. Az a 10—15 év, amit együtt töltöttünk az üzemben, összeková­csolt bennünket és a fiatalabbak, akik mellénk szegődtek, átvették a mi módszereinket, szokásainkat — magyarázza Petró István üzemve­zető. Ez a véleménye Keller Jánosaié­nak is, aki az élet emberi oldalát világítja még meg. — Mindenkinek a névnapját megünnepeljük. Az ajándék so­ha nem marad ed. Itt a dolgozók figyelmesek, tapintatosak egy­máshoz. Ha valaki megbetegszik, meglátogatjuk, szívesen megyünk együtt tanulni, szórakozni... és milyen kedvesek a férfiak a nőna­pon?! Persze, az egészséges emberi kapcsolatok kialakításának az alapja a becsületes munka, amire '.tt mindenki törekszik és nem is eredménytelenül. Ahogy mond iák, a vállalat igazgatója az értékelésen össze­foglalva ezt mondta a brigádról: „Szocialista módon dolgoznak, ta­nulnak, de még nem élnek”. A brigádnak más a véleménye, még ha az a bizonyos „erkölcsi kérdés” fel is merült. És ezt azzal is bebi­zonyítja, hogy az idén ismét ver­senyt indít a Szocialista címért. Vaverka Rudolf, Kálmán Edit és akikkel még beszélgetek, mind így akarják. Hadd tudják meg a vásárlók, hogy a finom békés­csabai süteményt nem akármilyen brigád készíti. De joggal várják, hogy a vállalat vezetői több se­gítséget nyújtsanak a törekvésük­höz. Pásztor Béla Új, korszerű telephelyre költöztek az olajbányászok A gépműhely dolgozói is hozzájárulnak a fúróberendezések zavartalan üzemeléséhez Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi üzemegysége a közel­múltban költözött új, korszerű te­lephelyére. A jelenlegi bázis min­Mosolygő Béla, a Csepel osz­lopos fúrógépen dolgozik. A háttérben az új román maró­gép. (Fotó: Malmos) den vonatkozásban felülmúlja a régit, ami a város központjában volt. Különösen a gépműhely szá­mára kedvező az átköltözés, mert a lényegesen nagyobb szerelőcsar­nokban lehetőség nyílt nagyobb teljesítményű gépek elhelyezésé­re is. A biztonságos munkavég­zés szempontjából §em ’.özömbös, hogy a hatalmas gépmonstrumo­kat a szabad ég alatt, a baleset- védelmi előírásokat megszegve ja­vítják-e, vagy pedig a jól fűtött, tágas műhelyekben, a személy- és vagyonbiztonságot szem előtt tart­va dolgoznak. A Diesel-szerelők „alanyai” na­ponta változnak. Egyszer egy vi­lágítóegység másszor a fúróbe­rendezést hajtó V—2 300-as, vagy éppen a víznyomóegység motor­ján dolgoznak. A szakavatott ke­zek rövid idő alatt orvosolják a hi­bát, hiszen valamennyien a törzs- gárdához tartoznak, 10—15 éve tevékenykednek az olajiparban. Ahogy tréfása- mondják: nem­csak a kezük jó, hanem a fülük is, mert a motor hangjáról már tudják, hová nyúljanak. A szerszámgépeken dolgozó esztergályosok, marósok szintén régi emberek a vállalatnál. „Be­téve” tudják az átmenetek és a különböző, különleges munkada­rabok méreteit. A szerelőcsarnok­ban az átköltözés után több kor­szerű gépet szereltek fel, ami gyorsítja a fúróberendezések ki­szolgálását. Két műszakban dol­goznak az esztergapadokon és a gyalugépen, mert ha a fúróberen­dezés valamilyen meghibásodás miatt leáll, az a céljuk, hogy a le­hető legrövidebb időre csökkent­sék az állásidőt. S. F. (Vie Ifuove karikahí.ái^ ' 25. Legalább itt volna Gál., De nem! Hiszen Peter elhitte, hogy ő áruló, épp úgy, mint ő, Er­nest, Peter Gal is hajlamos volt arra, hogy a kinyilvánított igaz­ságnak higgyen és fenntartás nélkül elfogadja. Mindkettőjük­ből hiányzott Reptának az a tu­lajdonsága, mellyel a dolgokat több oldalról megvizsgálja, ^meg­forgatja és mérlegeli. Csak Ja- vorek volt hasonlóan bizalmat­lan minden iránt. Nehéz elhin­ni azt, ami távol van az ő élet- tapasztalatától, senkiben sem bí­zott, ha nem ismerte jól. És Jó­zef? Nemhiába nevezte a sötét szemű, jelentős férfiú, az ország első emberéinek egyike, várat­lan tettei miatt már a fasiszták fogságában anarchistának. Sza­bados magatartása nemegyszer gondot okozott barátainak is Repta stábján. Milyen jól ismerték őket, mindnyájukat, Ernestet, Reptát, Galt, Javoreket és Jozefet azok, akik célul tűzték, hogy szétve­rik a régi barátságot, amelyet a hegyen az öreg tölgy alatt, a Baski-völgy felett, a Peter mű­termében látott „Fa” alatt kötöt­tek. Előre tanulmányozták jel­lemüket, tulajdonságaikat és hajlamukat. Reptát nem zárták be, mert tudták, hogy meg kel­lene őt ölni. Ismerték Peter kis- hP'^gét, mert ő is csak utólag tudt.t r- nút kellett volna mon­Juraj Spitzer} I HOZZÁTOK TARTOZOM dania, mit kellett volna tennie. Ismerték Emest hajlamát, hogy hosszan elemzi gondolatait és érzéseit, hajlandóságát arra, hogy azért is vádolja magát, amit soha nem tett. Javorek ép­pen olyan kemény fejű volt, mint Repta, de dühös, robbané­kony, könnyen felpiszkálhatták, egyenesen alkalmas arra, hogy Varhola kiélhesse magát kemény fejű ellenállásának letörésében. Javorek kapta a legtöbb bünte­tést, legrosszabb volt a sora a foglyok közül és mégsem val­lott. Javorek akkor is megátal­Forcfífotía: Krupa András kódoltan hallgatott, amikor nem volt igaza. — Nagyon kínoztak, Ernest, amikor kitaláltad magadról azo­kat a rettenetes dolgokat? — mondta Repta és Ernest a sza­vaiban gyöngéd megértést és szemrehányást érzett. — Te, gyáva, hiszen önmagad vered agyon, meggyalázod még a sírodat is — sziszegte neki Ja­vorek, amikor szembesítették őket. Varhola akkor Javoreket szá­jon vágta. Javorek mindjárt el­esett. Éheztetéssel büntették. Ilyen különbség volt köztük. Ernest azt gondolta, hogy tö­kéletesen ismerik egymást. Kö­zösen éltek át vidám és nehéz pillanatokat. Ismerték egymás lélekzetét, kipárolgását. Hány­szor aludtak összeölelkezve, hogy ne fázzanak. Mindent tud­tak egymásról. Ott fent a Fa mellett volt elég idejük rá. El­mesélték életüket, szerelmeiket, legrejtettebb gondolataikat, és lám, mégsem ismerték egy­mást. Nem ismerték őt, Ernestet sem. Volt olyan jellemvonása, amiről nem tudtak. Mindenkiben volt ilyen jellemvonás, rejtett sarok, titkos hely, gyengédség. Varhola kihozta a fényre, és az élete ellen fordította, a legjobb barátok, az emberek ellen, akik között az ember emberré, akik között kommunistává vált. Leg­alábbis azt hitte. Még egy darab az ösvényből és meglátja a Fa görcsös ágait. Kitárul a tekintete előtt a Baski- völgy. Amikor Homolka alá ér, hirtelen kiemelkedik felette Vtácnik bozontos gerince, mely a másik oldalon a Garamig nyúl. Még néhány lépés, és a kis réten lesz, mely első otthonává lett, mikor Jozeffel a fogságból elszöktek. Akkor a másik oldal­ról, a Garam felől érkeztek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom