Békés Megyei Népújság, 1965. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-20 / 43. szám

IMS. február 20. 5 ■* Szombat Motorosok, vigyázzunk! A motorosokat és közvetve csa­ládjukat is óvja a KRESZ-nek az a szakasza, amely február else­jétől kötelezően írta elő a bukó­sisak viselését. Akadnak bizonyára akiknek nincs ínyére ez az intéz­kedés, de ők valószínű nem láttak még kórházi műtőt és nem talál­koztak olyan nyomorék ember­társukkal, aki most is makk- egészséges lenne, ha motorbalese­te alkalmával bukósisakot viselt volna... A rendelkezés egyértelműen ki­mondja; függetlenül a motorke­rékpár sebességétől, a járművön utazó személyek, tehát a pótülé­sen vagy az oldalkocsiban ülők is kötelesek bukósisakot — becsa­tolt állapotban a fejükön viselni. Tény és való, számtalan életerős fiatal halt meg a motorkerékpá­ron szerzett fejsérülés következ­tében. Nem volt csekély azoknak a száma, akik ugyan életben ma­radtak, de rokkantak. A bukósi­sak nagymértékben csökkenti a balesetből származó sérülést. Ma már a bukósisak által meg­menekültek százairól tudunk, akik hálásan emlékeznek meg a bukó­sisak, vagy ahogy tréfásan neve­zik, „durrkalap” készítőiről. Az egyik motoros például így tudta meg, hogy a koponyacsontja a szokásosnál vékonyabb. Az össze­ütközés után ugyanis, amikor a mentő kórházba szállította, meg­vizsgálták, mitől vérzik az arca. Kiderült, olyan erővel repült a ki- világítatlan szekérnek, hogy az összeütközés pillanatában elsza­kadt a sisak belső bélésének var­rata és a sisak pereme sértette fel a motoros arcát. A röntgenvizs-, gálát állapította meg, hogy mo­torosunk egy lényegesen kissbb ütést sem bírt volna el — sisak nélkül, mert csontozata szokatla­nul gyenge. Csakis a rendelet szigorú betar­tása hozhatja meg a kívánt ered­ményt, a közlekedési balesetekből származó halálesetek számának csökkenését. A sisak vásárlását ne siessük el, mert ha az szűk vagy bő, akkor hosszabb, néhány órás viselés után tűrhetetlen fejfájást okozhat. Igaz, a belső bélés szabályozható, de a halántékot érintő belső pe­rem nem tágul, tehát ennek mé­rete legyen azonos a kalap mére­tével. Akkor ül jól a motoros fe­jén a sósak, ha azt a szíjazat szoro­san tartja. A billegő s;sak fá­rasztja az embert, ilyen módon ne vállalkozzék hosszabb útra. A szíjazat úgy van kiképezve, hogy a vezető hallását ne zavar­ja. Többen mégis úgy viselik a sisakot, hogy azt az álluk alatt nem csatolják be. Az így használt fejvédő annyit sem ér, mint egy lyukas svájci sapka. Az első döc- cenésnél lehullik a motoros fejé­ről. Nem elég a szíjat a csatba kapcsolni, a szabadon maradt szá­rát húzzuk a csat másik fülébe. Kétségtelen, az áruházak, szö­vetkezeti boltok raktáraiban ele­gendő bukósisakot tarolnak, csak­hogy jelenleg gyermekméretű nincsen. Márpedig a KRESZ nem tesz kivételt a sisak viselését il­letően a gyermek és a felnőtt kö­zött. Bizonyosra vehető, hogy a sisakot készítő gyár időben le­szállítja a kereskedelemnek a gyermeksisakot, miként elkészítet­te a zippzárral kombinált nőit, amelynél a szíjazatot színes ken­dő takarja. Ugyancsak gyártás alatt vannak az újabb típusú, a koponya hátsó felét is takaró si­sakok. A kulturált motorozás hozza magával a bukósisak viselését. Kötelezővé pedig azért kellett tenni, mert sajnos még akadnak, akik többek között azt mondják: „15 éve motorozom baleset nélkül, én tudok vigyázni ... !” és ép­pen egy ilyen „ügyes” motoros elé ugrik egy kutya. Hiába tudott vigyázni motorosunk, önhibáján kívül zúzza magát halálra. Rájuk is meg családjukra is gondoltak a KRESZ összeállítói, amikor kö­telezővé tették az életmentő bukó­sisak viselését. Egy év múlva le­mérhető lesz ennek az intézkedés­nek várhatóan hasznos eredmé­nye: a motorkerékpárok közúti balesetéből származó halálesetek számának csökkenése. R. Gy. Télen is dolgoznak a színház átépítésén Ismeretes, hogy a Jókai Színház békéscsabai központi épületé­nek színpadrészét lebontották, hogy megfelelően korszerűsít­hessék. Az új színpad tágasabb lesz az előbbinél, ugyanakkor öltözők és más szükséges helyiségek egész sorát alakítják ki. Képünk a hátsó, háromemeletes épületrészt mutatja, melynek ablakait átlátszó műanyaggal fedték be, hogy így téliesitve a belső munkálatokat tovább folytathassák. (Fotó: Demény) A tantestület úí jelffltie A szarvasi járás MHS-szcrvezeteiben már befejeződtek a vezetőségválasztások A Magyar Honvédelmi Sport­szövetség megyei szervezeteiben január óta foltnak a vezetőség­választások a párt- és tanácsi szervek segítségével. Az eddig megtartott üléseken a tagság 73— 80 százaléka vett részt, s a mun­ka megjavítása érdekében sok újonnan választott tagot delegált a felfrissített vezetőségekbe. Két év alatt tíz új alapszervezet jött létre a megyében s ez Is mutatja a szövetség növekvő tömegbefo­lyását. A vezetőségválasztásokon mutatott aktivitás pedig biztosí­téka annak, hogy a jövőben to­vább javul az MHS munkája. A megye mintegy 125 alapszer­vezetének 45 százalékában lezaj­lottak már a vezetőségválasztá­sok, a szarvasi járásban pedig e héten fejeződtek be. Örvendetes, hogy a szervezetek határozati ja­vaslatai behatóbban foglalkoznak most a termelőmunkával, mint a korábbi években. A Gyulai Vas­ipari Ktsz és Gépjavító Állomás M HS-szervezete például a veze- cőségválasztó ülésen határozta el, hogy szocialista brigádot alakíta­nak. A Békéscsabai Ruhagyár MHS-alapszervezete már koráb­ban is két szalagot patronált, s szervezte a légoltalmi oktatást. Az általuk segített szalag első lett a múlt évi termelési versenyben és tagjai ezért ötezer forint pénz­jutalmat kaptak. Kimustrált villamoskocsik Mit lehet csinálni a használat­ból kivont villamoskocsikkal? Buenos Aires hatóságai elárverez- tették az ilyen villamoskocsikat. Nagy részüket kereskedők vásárol­ták meg. Különösen a külvárosok­ban kioszkoknak használják őket és gyümölcsöket és hűsítő italokat árusítanak bennük. Munkások is vásárolták a kocsikat — lakás cél­jára. Minthogy pedig a főváros­ban kevés a tanterem, néhány ki­mustrált villamoskocsit tanterem­nek is felhasználnak. Szeghalmon is bevált az iskolatelevízió Könyv gyűjtök figyelem! EGÉSZÍTSÉK KI KÖNYVTÁRUKAT ANTIKVÁR KÖNYVVEL IS! Bő választékban kaphatók használt, de jó állapotban levő könyvek. Idegen nyelvű könyvök, útikalauzok, szó­tárak nagy választóikban. FELESLEGES KÖNYVEIT MAGAS ÁRON MEGVÁSÁROLJUK! , ANTIKVÁRIUM Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 8. 29856 ____________ Telefon: 20—36, A rról írtunk egyszer, hogy Battonyán, az általános iskola al­só tagozatán az érdekeltek — ne­velők és tanulók — kedvezően vé­lekedtek az iskolatelevízióról. Most, a teljesség kedvéért, azért, hogy a felső tagozatúak álláspont­ja felől is tájékozódhassunk, egy másik tanintézetbe, a Sebes György nevét viselő szeghalmi ál­talános iskolába látogattunk el. Fekete István igazgatónak és az egész tantestületnek az az egy­öntetű véleménye, hogy a televí­zió iskolaadásai a napi oktatás szerves részévé váltak és egyre nélkülözhetetlenebbek. Ezt me­gyei és országos tapasztalatok is bizonyítják. Egészében tehát min­denki előtt világos a dolog, s a kérdés újabb és újabb felvetése értelmetlennek látszik. Vagy ta­lán mégsem? Fekete elvtárs ugyanis ezekkel a szavakkal mu­tat be nekünk egy, a felső tagoza­ton tanító matematika-kémia sza­kos tanárt: — Köti János kollégám, az is- kolatelevízié leglelkesebb szeg­halmi híve! — Azonban nyomban hozzáfűzi, hogy ezt azért nem kell a jegyzetbe írni. — Ma egy olyan tv-adást sike­rült elcsípnünk, ami a műsorban nem szerepelt! — mondja az adás- vadászok szenvedélyével Kóti Já­nos. A Rádióújságban bukkan­tam rá. Ma reggel kilenctől hu­szonötig tartott. A műtrágyagyár­tásról szólt. Nyomban vittem az egyik nyolcadik osztályt, amelyik­nek éppen órát tartottam, a fizi­ka-előadóterembe, ahol a készü­lék áll. Cigarettával kínál. Kossuth. Köszönjük, nem dohányzunk. Tenné el, de a csomagon érdekes hieroglifeket fedezünk ' fel. Tele van velük a cigarettacsomag min­den oldala. — Nagyon érdekes előadás volt, hát jesyzetelgettünk a félhomály­ban. Tanulóim a füzetükbe, én meg erre — magyarázza élénken, visszaemlékezve a számára oly szerencsés és élvezetes adásra. A kora délelőtti élményben részt vett nyolcadik osztály tagjaival is találkozunk. Néhányukkal elbe­szélgetünk nemcsak az adásról, hanem az iskolatelevízióról általá­ban. — Nekünk otthon is módunk­ban van tv-t nézni — mondja Varga Pisti. Vasárnap is nézem az iskolaadást. Engem a fizikán és kémián kívül nagyon érdekelnek az idegen nyelvek is. Az orosz mellett szeretnék angolul is ta­nulni. Elektromérnök leszek, ha minden jól megy. Osztálytársaim is kedvelik az iskolatelevíziót, mert az olyan, mintha mozi ban ül­nénk és úgy tanulnánk. — Lám, a vizuális tanítási mód­szer hatalma — bólint jelentőség- teljesen Kéti János. Kovács Marikának ez a véle­ménye: — Változatos így a tanulás. Jól megismerjük az anyagot. Neki egyébként kedvenc tárgya a kémia. Az ő célja a vegyészmér­nökség. Komolyan mondja, komo­lyan is veszik. Senkinek sem jut eszébe ellenvetést tenni, hogy nem lehet mindenki mérnök meg or­vos és hasonló. Igenis, tűzzenek maguk elé a fiatalok egész em­bert követelő célokat, aztán majd elválik a többi, jut szakember meg egyéb dolgozó is mindenüvé, ahová kell... Ismét a pedagógus veszi át a szót: Az isko1a-adóso\nál az a fontos, hogy a kamera a lényeget mutassa mindenben, azonkívül szakmailag kifogástalan és él­ményszerű képbeállítások legye­nek. Ilyen volt tavaly például a kőolajról szóló adás, amelyhez ha­sonlót sokat várunk. Nagyon ügyeljenek arra, hogy a tv-bel: és az iskolai tananyag iskolatípuson­ként és osztályonként egymást ki­egészítse, vagyis valóban általá­nos iskolásokhoz, illetve középis­kolásokhoz szóljon s áz első osz­tályos elsősöknek, a második, har­madik, negyedik pedig emezek­nek szerkesztődjék, az ő tanul­mányi és értelmi . színvonalukon legyen. * — Növendékeink annyira szere­tud és egy tik az iskolatv-t, hogy nemcsak a képek és illusztrációk hagynak nyomot emlékezetükben, hanem az elhangzott szöveget is jobban megjegyzik. A leggyengébb ké­pességű gyermek is beszélni arról, amit ily módon látott hallott. Major Jánosné pedagógus — ugyancsak közérdekű — meg­jegyzéssel lép elő. Szerinte a nem­csak külsejében, de feldolgozásá­ban is eredeti módon szerkesztett új általános iskolai ötödikes tör­ténelemkönyvet nem ártana, ha a tv a pedagógus-nyilvánosság előtt hasznos oldalairól bemutatná, ér­tékelné. Azonkívül az iskolatele­vízió műsorának összeállítói le­gyenek tekintettel a falusi körül­ményekre. Például jó lenne a Nemzeti Múzeum történelem-, ál­lat- és növénytárának vagy más olyan kincseinek rendszeres be­mutatása, mely kiegészíthetné a tanultakat és amelyhez egyébként nem minden falusi diák jut el. A nevelőknek a beszélgetés vé­ge felé is ugyanaz a véleményük, mint érkezésünkkor; különösen a vidéki iskolák nem nélkülözhetik ma már a televíziót, melynek se­gítségével olyan lehetőségek bir­tokába kerültek, amilyenekkel fa­lusi körülmények közepette soha­sem rendelkezhettek volna. A szegha mi Sebes György általános iskola nevelői és tanulói pedig különösen nagyon rokon­szenveznek az üggyel, hiszen mint búcsúzáskor közük: amikor az él- ső tv megjelent a boltokban és is­kolatelevízióról még nem is hal­lottak, ők már készüléket vásá­roltak iskolájuk részére. Miből? Társadalmi erőforrásokból. Így például a tanulók felneveltek kö­zösen két hízót, eladták é3 árúk egy részét tv-re tették félre, a többit más hasznos iskolai célra. Ma is megvan még, szavaikkal él­ve, „a jó öreg Munkácsy”. Az most az iskolatv-jük, de már mind gyakrabban „tanár bácsinak” szó­lítják. Szinte csak a „kinevezése” van hátra. Huszár Rezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom